A
hetekig tartó szervezkedés után eljött a várva várt Baby Shower-em napja is. November 15.-én, vasárnap reggel már nagyon izgatottan ébredtem. Dél körül megjöttek anyósomék, és nagyon szépen, -természetesen lila-fehér színekben- berendezték az egész klubházat. A társalgót egyébként 2 órára béreltük ki, és így utólag is nagyon jó választás volt. Elég tágas, és kellemesen, otthoniasan van berendezve. Voltak kanapék, virágok, kandalló, és egy konyhánk is, ahol a kajákat tárolni tudtuk.
Délután 3 órára már minden készen állt. A nagy asztalon sütemények, zöldségek, gyümölcsök és hidegtálak sorakoztak. Anyósom csodás lila lepke formájú sütiket készített, és még a gyümölcskoktél is halványlila joghurtban úszott. Én előző nap krumplis pogácsákat készítettem, és keksztekercset...lila csokival és kókusszal. Az utóbbinak nagyobb sikere lett, de nem bántam, legalább nekem több pogi jutott. :) A papírtányérok, villák, kanalak, szalvéták, ...sőt még az asztalterítő is lila-fehér volt. Italnak ásványvizet, bort, sört és teát szolgáltunk fel.

Anyósom, - szokása szerint- nagyon kitett magáért, és igényes dekorációjával minden részletre gondosan odafigyelt. A vizes palackokra "A baby shower for Edit" címkéket készíttetett és rakatott fel velünk, valamint a cukrot bébiételes üvegcsébe, a tejet pedig cumisüvegbe szervírozta. :)
A társalgót nem csupán lila-fehér lufikkal, hanem levendulás gyertyákkal, ibolyákkal (amiknek a cserepét ötletesen pelenkákkal vonta körbe) és apró lila lepkecsatokkal díszítette fel. A teremben elszórtan levendulás babaápolós kosárkák is álltak, valamint a Traci-től kapott bébikönyvünk. Mindegyik polcon voltak sütik, csokik és ropogtatni valók. A zenéről én gondoskodtam, ami sajnos az amerikai vendégeknek annyira nem tetszett. A Café del Mar dalai nekik túl furcsának és szokatlannak hatottak, de számomra tökéletes hangulatot teremtettek...
A kis asztal volt a szentély. :) Ide sorakoztattuk fel a vendégeknek szánt apró ajándékdobozkás köszönőkártyákat, az üzenőpapírokat és a nagy fehér keretbe foglalt kismamás képemet. A
meghívóra is ez a fotó volt felrakva, a keretre pedig a vendégek (lila!) tollal üzeneteket, jókívánságokat firkálhattak fel. Az üzenőkártyák arra jók, hogy akinek valami bölcs mondása, vagy idézete van, azt oda feljegyezheti, mi pedig eltesszük a lányunknak emlékbe. A szentély alá kerültek a party legfontosabb kellékei, az ajándékok...

A vendégek -szép sorjában- hamar megérkeztek. Én igyekeztem mindenkit illően az ajtóban fogadni, és egy érdekességet vettem észre. Amerikában ugyanis nem szokás az ünnepeltnek már az ajtóban a kezébe nyomni az ajándékot. Azoknak mindig van egy kijelölt hely, ahová az érkező lepakolhatja szépen csomagolt meglepetését. (A buli alatt pedig, amikor már minden vendég ott van, publikusan kibontanak minden egyes darabot.) ...Hogy egy Baby Shower-en ki az ünnepelt, az erősen vitatott téma. Sokak szerint a kismama, mások szerint a meg nem született kisbaba. Én férjemet is a listára írom, hiszen közös munkánk gyümölcsét ünnepeljük. :)
Szegényke még ha nem is örült annyira annak, hogy a lánybuliba neki is rész kellett vennie, azért elég szépen és hősiesen helytállt. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy jól érezte magát. Persze előtte felszólította minden haverját, (és sorstársát) hogy legyen olyan szíves eljönni a shower-re. Mégse neki kelljen ott egyedüli hímneműként toporognia. Így utólag is köszönjük a sógoroknak, Taylor-nak és Cannon-nak, valamint Dustin-nak, Matt-nek és a szomszédunknak Taylor-nak, hogy részt vettek a -hagyománytörően- koedukált babaköszöntőn. Anyósom Richard-ot is magával hozta, és a barátai közül sokan férjeiket is elrángatták.
Miután minden vendég megérkezett, és italával helyet foglalt, kezdődhetett a buli.
(Ha jól számolom úgy 20-25-en jöttek el.)

Heidi egy meglepetés játékkal készült. Vagyis én tudtam róla, a kvízjáték csak szegény Adam-nek volt újdonság. A feladat ugyanis az volt, hogy az anyósom által feltett -terhességemmel kapcsolatos- kérdésekre férjemnek kellett válaszolnia. A helyes feleletek nálam voltak egy papírra írva. Jobban mondva nem a helyesek, hanem az én válaszaim. A lényeg ugye az volt, hogy ezek minél jobban egyezzenek.
A játék végül egész jól sikerült. Adam pontosan tudta a következő terhesgondozásunk időpontját, az eredeti szülési időpontot, azt, hogy mit szeretnénk ha a baba tőlünk örökölne, mit kívántam a várandóságom alatt, valamint hány centis a hasam... Arra viszont már nem emlékezett, hogy mi volt a szülésfelkészítő tanfolyamunk tanárának a neve, pontosan hány terhességi tesztet csináltam, és mi volt az első babaholmi amit megvettünk. :)
Ezután jött egy kis társalgás, evés-ivás. Részemről maradt a teázás, jó sok pogácsával. A srácok söröztek, és zavarukban igyekeztek nagyon lazán macsók maradni. :)
Nem sokra rá ugyanis következett a Baby Shower lényege, és fő programja: az ajándékbontás! A lányos "ohh, jajj, ez de ari!" meg az "úristen ez tök édi!" sóhajtások alól a fiúk igyekeztek sörösüvegjeik (és a kanapé) mögé bújni. Lehet, hogy hibáztam, és férfiaknak itt nem lett volna illő megjelenni, de ha már az apákat beengedik a szülőszobába, miért ne nézhetnék végig ahogy az izgatott kismama kibontogatja a szebbnél szebb babaruhákat, és barátnőivel, anyósával ámuldozik?! :)
Adam tehát igyekezett a háttérben maradni, de én nagyon örültem, hogy ott van velem. A kezébe nyomtam a kamerát, had filmezzen, és minden egyes ajándékdarabot izgatottan mutattam fel neki... És férfiasság ide vagy oda, láthatóan ő is velem együtt örült.
A bontogatás bizony több mint egy óráig eltartott. Én anyósommal ültem az ajándékok mellett, a vendégek pedig velünk szemben figyelték minden mozdulatomat. Az elején kicsit feszült és ideges voltam, de a végére egész jól belejöttem. Cannon segített a csomagokat a kezembe adni, amiből először a kísérőkártyát vagy képeslapot kellett előkeresnem. Abból hangosan felolvastam, hogy az ajándék kitől származik; és hogy mindenki tudja kiről van szó, rámosolyogtam. Ezután anyósom kezébe adtam a kártyát, aki -miközben én előszedegettem a táska tartalmát- ő egy papírra feljegyzetelte, hogy kitől mit kaptunk. Ez is a hagyomány része. A lista ezután be fog kerülni a babakönyvbe, így lányunk tudni fogja, hogy ki mivel ajándékozta meg.
Miután mindenkinek felmutattam a babakelengyéket, gyorsan visszapakoltam, közben megköszöntem az értékes ajándékot és jöhetett a következő... Anyósom Adam-re is gondolt, így neki is, mint leendő apának jutott pár csomagkibontás. (Ezekről majd később írok.)
Végül Dustin behozta a tőlük kapott hatalmas pelenka piramist/tortát, amibe mindenféle babaápolási cuccok is el voltak rejtve. A piramis csaknem 300 pelenkából és néhány törlőkendőből épült.

Amint elfogytak az ajándékok, mindenki hirtelen felállt, és búcsúzni készült. Úgy tűnik az emberek valóban csak a megajándékozás miatt vesznek részt ilyen party-n. A 2 óra tehát hamar elröpült, és én sajnáltam, hogy nem bulizunk tovább... Hiszen még ettem volna a gusztusos sütikből, gyönyörködtem volna a dekorációban, és társalogtam volna a születendő kisbabánkról.
De kötelességét mindenki illőn teljesítette, így már nem volt miért maradni...
Távozáskor mindenki kezébe nyomtunk egy "thank you card"-ot, valamint egy lila-fehér cukorkákat és csokit tartalmazó ajándékdobozkát...

A sok-sok szép ajándék mellett pöttömkének néhány írott emléke is marad majd a köszöntőjéről: a babakönyv, amibe majd a vendéglistát írom; a kismama fotó, egy jókívánságokkal teli kerettel; és pár üzenőkártya. Ezúton is mindenkinek nagyon köszönjük, hogy részesültetek a boldogságunkban! Külön köszönet anyósomnak, aki a világ legszebb Baby Shower-jét készítette el nekem! ;) ...Várunk kislányom!!!