Májusban történt...

Mostanság kicsit alább hagytam a blog írással, ám ez cseppet sem jelenti azt, hogy semmi sem történik velünk. Lássuk címszavakban, -és képekben- hogyan telt el a májusunk.
...És ígérjük, nemsokára újabb érdekes és izgalmas témával fog gazdagodni a kis életnaplónk.

Golf

Még hónap eleje volt talán, amikor utoljára mentünk golfozni. A férjem ezúttal egy új és szebb helyre vitt. Kennewick-ben, a folyó közvetlen közelében van egy kiépített golf pálya. Az egész játék alatt élvezhettük a meleg napsugarakat és a csodás kilátást a vízpartra. A tavaszi golfozásnak az a hátránya, hogy ilyenkor szinte mindenki kijön a terepre, így sajnos sokszor kapkodva kellett ütögetnünk. De a nagy sietség ellenére a labdához sétálások nekem most sokkal kellemesebben teltek. Adam ugyanis a bérelt ütőszettemhez egy kis "talicskát" is szerzett. Így most nem kellett a vállamon cipelnem a zsákot, hanem szépen kényelmesen húzhattam magam után. Jó kis hétvégi program volt...

Fogászat -Május 4-

Hétfőn korán reggel időpontunk volt a férjem fogorvosánál. Csupán egy általános, féléves ellenőrzésre mentünk, és tisztításra. Adam ment be elsőnek, amíg én a váróban a szokásos kérdőíveket, és biztosítási papírokat töltögettem ki. Leröntgenezték a fogait, és természetesen egy csöppnyit hibát sem találtak rajtuk. Na, nem úgy mint nálam. A fogorvosnak lesz majd még egy-két munkája az én számban. De aznap szerencsére csak tisztítottak. Nekem még sohasem csináltak ilyet, és nem is volt valami kellemes érzés. Az asszisztens először fogkőt kapirgált, majd fogselymezett, és végül apró homokszemcsékkel csiszolta végig a fogsorom.
Ami számomra érdekesség és újdonság volt, hogy ebben a rendelőben nem volt öblítő-, köpő tál, lefolyó vízzel, törlőkendővel és műanyag poharakkal. Itt amikor köpnöm kellett volna, a csaj csak annyit mondott, csukjam be a szám, és egy kis szivattyúval egy pillanat alatt kivákuumozott mindent. Úgy meglepődtem, hogy sikerült is megnevettetnem a körülöttem lévőket. :)
A végén búcsúzóul új fogkefét és fogselymet kapunk ajándékba, és megfogadtuk, minden nap "cérnázni" fogunk.
Képem nincs erről az eseményről, de az amerikai fogászatról jutott eszembe egy -a világhálón híressé vált- videó, amit most azon keveseknek mutatnék meg, akik még nem látták.

Social Security -Május 7-

Május 7.-én megérkezett a Social Security Number-om, amire 10 nappal azelőtt adtuk be a kérvényt. A kilenc számjegyű azonosító kódomat még aznap megtanultam, így már semmi akadály sincs annak, hogy munkába álljak. Éljen! Egy újabb lépéssel előrébb jutottunk.

Majális és kocsiszerelés

Mivel Amerikában nincs munkaszüneti nap, májusfa és körhinta, mi csupán May Day-t és a tavaszt ünnepeltük. A hétvégén kint voltunk a szülői háznál, és amíg Adam a garázsban az autóját bütykölte én Cannon-nel játszottam az udvarban. Kosaraztunk és labdáztunk.
A zuram addig -mindamellett, hogy összekente magát,- kicserélte a fékeket az első két keréken, és olajat cserélt a Chevelle-ben. Én csak ennyit láttam, és még ez is több annál, mint amihez értek.
Adam rá pár napra beszerzett mindenféle "kocsikozmetikumot" és a motort is szép csillogóvá varázsolta.

Bowling -Május 7-

Ebben a hónapban ünnepelte Travis és Dustin is a szülinapját. Összegyűlt hát ismét a kis csapat és vacsizni mentünk a Jackson's bárba. A bőséges adagok után, amikor már mindenki teletömte magát, átugrottunk gurítani a szomszéd bowlingozóba. Két pályát béreltünk, egyet nekünk a csajoknak, másikat a srácoknak. Mindenki jól szórakozott, még a kis Hailey is.

Homecoming -Május 9-

Ma volt Adam öccsének a "Prom" szalagavató bálja. Ilyenkor Amerikában az a szokás, hogy az érettségi bálra a fiúk párt választanak maguknak, majd virágfüzéres karkötővel a lányért mennek, lehetőség szerint egy szép autóval.
Taylor megkapta a Chevelle-t, mi pedig a családdal követtük őt, hogy szemtanúi legyünk ennek a Homecoming nevű eseménynek. Megnéztük ahogy a sógorom idegesen felhelyezi Amy-nek (barátnője) a karkötőt, majd egy gyors képpel meg is örökítettük ezt a jeles napot.

Anyák napja -Május 10-
Erről már írtam...

Family piknik -Május 13-

Cannon iskolája ezen a napon családi pikniket szervezett a suli udvarában. Adamnek sikerült ebédszünetre lelépnie a munkahelyéről, így ezen az eseményen mi is részt vehettünk. Mindenki kis plédekkel, összecsukható székekkel és csomagolt ebéddel érkezett. Csak mi voltunk felkészületlenek, és tapasztalatlanok. De nem kellett sokáig bánkódnom, anyósom táskája tele volt kajával. Mi salátát ettünk, a srácok meg hamburgert majszoltak. Cannon nem sokat ült velünk a pázsiton, inkább a haverjaival futkározott. Az iskola zenekara is összeállt erre a rövid időre, és vidám dalokkal szórakoztatta az összegyűlt családtagokat. Az egy órácska hamar elröppent, de így is sikerült egy kis szín vinniük a szürke hétköznapokba.
Este még egy ráadás ünnepi vacsorára is mentünk a Famous Dave's étterembe. Cannon-nek ugyanis pont ezen a napon volt a 9. születésnapja. :)

Folyóparti séták
Ebben a hónapban sokszor mentünk le a folyó partjára sétálni. Forró napok voltak ezek, de nem akartunk a hűvös lakásban punnyadni. A partszakasz hosszú, így rengeteg hely akad, ahol az ember élvezheti a természetet.

De a városlakók nagy része mégsem a szárazföldön, hanem a vízen élvezi a napsütötte hétvégéket. A kikötőknél, stégeknél egész nap nagy a forgalom. Az emberek lejönnek ide a kis motorcsónakjaikkal, hajóikkal, vízre rakják őket. Az autót, jeep-et a parkolóban hagyják és irány szelni a habokat. Vannak kisgyerekes, családos hajók, vannak nyugdíjas haláscsónakok, és vannak fiatalos, komoly hangtechnikával és sörös dobozokkal teli hűtökkel megrakott, festett, erős motorú hajók.
Ám az emberi fantázia itt még nem ér véget. Vannak akik csónakázás helyett inkább jet-sky-znek, vízisíznek, víziboard-oznak, vagy hatalmas kerékgumin élvezik a hullámok szelését. De túlzok, ha hullámokat említek. Itt ugyanis nem sokan ismerik az erős szelet, így a folyó felszíne is -messze földön híresen- tükörsima. Ezért nincs senkinek sem vitorlás hajója, és ezért rendezik meg itt minden nyáron a neves hajógyorsulási versenyt.

Kennewick és Richland között, az autópálya mellett van egy kis félreeső öböl. A víz gondolom ide beszorul, nem sodoródik tovább, de azt sohasem értettem, miért áll itt mindig annyi hajó. Egyszer megkértem Adamet, hogy álljunk meg a felette lévő parkolóba, had nézzem meg közelebbről mi is zajlik odalent. Hát meglepett, amit láttam: Volt ott vagy 10-15 hajó és pár jet-sky egymás mellett lehorgonyozva. Mindegyik tele huszonévesekkel. Hangos hip-hop zene rázta fel a természet csendjét, ittas fiatalok táncoltak a fedélzeten, és ugráltak a vízbe. "Ez amolyan vízi disco"-magyarázta Adam. A bulizni vágyók ide gyűlnek össze és szórakoznak. Hmm, pazar parti lehet, ha már valaki húszévesen megteheti, hogy hajót vegyen, és a haverokkal lógjon rajt egész nyáron.

Na, de térjünk vissza a kis sétáinkra... Ezeket a hajókat egyenlőre még csak a partról csodálhatjuk irigykedve. De mi is, -mint a velünk együtt szárazföldön maradt többi halandó- megtaláljuk a nekünk jól eső kikapcsolódást.
Férjemmel eddig két szakaszt barangoltunk be. A Richland-i és a Kennewick-i partot.
A Columbia-folyó két okból nem alkalmas fürdésre. Először is, mivel a közeli hegyek gleccsereiből nagyon hideg víz áramlik lefelé, másodszor a környező gyárak, és a Hanford-i atomreaktor sajnos nagyon beszennyezte a folyót.
De akadnak itt is felelőtlen fürdőzők, legfőképp a Richland-i parton, mert ott a folyó szűkebb, és ezáltal fel is melegszik egy kicsit.
Volt olyan hétvégénk amikor az ebéd kérdését egy finom Subway szendviccsel oldottuk meg. A magas fák árnyékában, a padon ülve elmajszoltuk, majd hosszú sétára indultunk. Amikor így közelebbről megnéztem, nem is emberek ugráltak a vízbe, inkább a kutyáikat hozták ki egy kis pancsolásra. De volt aki csak napozott, vagy olvasott az árnyékban, esetleg kocogni vagy biciklizni próbált. Bár abban a nagy melegben még gyalogolni is nehéz volt.

Másik hétvégén a Kennewick-i partot választottuk. Ez egy kicsit sziklásabb, kikötősebb, nyersebb rész. De a víz mellett kocsival is szép lassan végig lehet gurulni és élvezni a kilátást. Mellesleg ez az a szakasz, ahol az esküvői képeinket készítettük, december közepén. :)
A folyónak ez a partja a legegyenesebb és leghosszabb, itt fogják majd július végén megrendezni a hajógyorsulási futamot. A sétánk során láttunk kis turistavonatot, napozó fiatalokat, piknikező és grillező mexikóiakat, és sok sok sirálykakit. Igen, azt hiszem a Richland-i rész sokkal szebb és izgalmasabb. Kennewicket csak autóval érdemes bejárni.

De a térképet nézegetve akad még pár hely a környéken, amit szívesen felfedeznék. Meg is lepett, amikor Adam mondta, hogy ő gyerekkora óta nem járt erre. Pedig kirándulni jó! Itt a nyár, irány a természet...

Slurpee

Májusban kipróbáltam a Slurpee-t. :)
Tudom, furcsán fog hangzani, de a Slurpee egy a 7-Eleven nevű benzinkút és önkiszolgálólánc által forgalomba hozott jeges, kásás sz(l)örpi. A bolt előtt hatalmas poszter lóg: "Kennewick is the King of Kool! World's #1 SLURPEE Store" Ez azt jelzi, hogy az Egyesült Államokban 2007-ben ebben a városban adták el a legtöbb cukros jégkását. Ilyen forró nyarak között nem is csodálom, hogy ennyien rácuppantak a hideg italra.
Mivel Adam szülinapja is hét-tizenegy (július 11.) nála ez a hely különösen bejön. Nekem egyébként maga az ital elsőre annyira nem ízlett. Jobban szeretem a tejalapú shake-eket, ez meg inkább vizes. De az is lehet, hogy csak rossz kombinációt választottam. Hisz a boltban a számtalan ízből mindenki a maga kedvére nyomkodhatja tele hatalmas poharát. Mert a poharak mérete aztán tényleg az ember képzeletét is felülmúlja. Egyszer láttam egy akkora tartályt, amit inkább kedvesen hordónak neveznék el. Ráadásul ha kettőt veszel, kapsz egyet ingyen ajándékba. Na erre mondja rá valaki, hogy nem akarják az embert függővé tenni... Amikor meg az elhízott és szomjas embertömeg között kellett a cukortól ragadó talajon szlalomoznom, már el is ment a kedvem a szlörpizéstől. Íme a képen a legkisebb adag. De annak is a felét Adam itta meg. :)

Újdonságok kintre

A nyár beköszöntével otthonosabbá vált a teraszunk is. Az anyósomék pár hete Seattle-be jártak, és az Ikeából hoztak nekünk kis kétszemélyes kerti bútort. Az asztalnak üveg a teteje, a székek ülőkéje pedig nádból font. Nagyon pofás lett tőle a kis "udvarunk".
Kaptunk még egy szép lila locsolókannát, és a kinti fűszernövényeinkhez aranyos névtáblákat. Így már biztos nem fogom összetéveszteni az oregánót a bazsalikommal. :)

Memorial Day -Május 25-

A hónap végén volt egy neves ünnepnapunk, a Memorial Day. Ilyenkor az amerikaiak a háborús harcokban elesett katonákról emlékeznek meg.

"A háborús hősök emléknapján, melyet eredetileg a Kitüntetés Napjának hívtak, azokra emlékezünk, akik nemzetünket szolgálva vesztették életüket." Rengeteg történet létezik a tényleges kialakulásával kapcsolatban. A háborús hősök emléknapját hivatalosan 1868 május 5.-én hirdette ki John Logan tábornok, a Köztársaság Hadseregének nemzeti vezetője, és először 1868 május 30.-án ünnepelték meg, amikor virágokat helyeztek a Nemzeti Arlington Temetőben nyugvó Állami és Szövetséges katonák sírjaira. Most már majdnem mindegyik államban május utolsó hétfőjén ünneplik.
Ezen a napon az emberek nemzeti zászlókat raknak ki a házuk el. A hozzátartozók, és gyászolók pipacsokkal díszítik fel a sírokat.

Anyósomék hoztak a hétvégén egy óriási amerikai zászlót, amit hétfőn, a munkaszüneti napon ki is raktunk a teraszunk oldalára. Adam nem dolgozott, így egy plusz napunk maradt pihenésre, kikapcsolódásra, és a kora nyári napsugarak élvezésére. A férjuram hamburgert sütött, és az egész délutánunkat kint töltöttük, a füvön ücsörögve, a lobogó zászlónk alatt...
Adammel megbeszéltük, hogy ezentúl minden nevesebb napon ki fogjuk rakni a zászlónkat. De a készletünk még hiányos. A mi családunkba bizony egy magyar lobogóra is feltétlenül szükség van. ;)

Távol egymástól -Május 26-30-

Fél év után elérkezett az az idő, amitől mindketten annyira tartottunk. Adamnek munkaügybe (egy bemutatóra) 5 napra el kellett utaznia. Ráadásul Washington D.C.-be, ami a kontinens másik végén van. 7 órás repülőút, 4200 km, 3 órás időeltolódás... Kedden hajnalban Richard kivitte Adam-et a Pasco-i reptérre, én pedig egyedül maradtam egész hétre. Nem volt könnyű, de túléltük. Napközben tettem-vettem, mint általában mindig, aztán az estéket anyósomékkal töltöttem. Közösen vacsoráztunk, beszélgettünk, fagyiztunk. Az órák így gyorsabban teltek. Az egyedül átaludt éjszakát voltak a nehezebbek, de annyira mégsem féltem, mint azt hittem. :) Adam minden nap felhívott, sokat dolgozott, és nagyon hiányoztunk egymásnak.
A hét szerencsére hamar eltelt (persze csak így visszagondolva), és szombaton délbe már boldogan öleltük át egymást a reptéren.
Mindketten tudjuk, hogy ezek az utak lassan sűrűsödni fognak, hisz a cégnek gyakran van szerte a világban kiállítása, bemutatója. De ezt is, -mint mindent- majd megszokjuk, és lassan az életünk részévé fog válni.

Our first Easter

Mielőtt elmesélném, hogyan telt az első közös húsvétunk, lássuk milyen eltérő ünnepi szokások vannak Amerika és Magyarország között.

Az Egyesült Államokban a húsvét egyedül vasárnap, Magyarországon viszont hétfőn is ünnepnap.
A szimbólumok megegyezőek: nyulak és festett tojások.
Húsvétvasárnap a hívők templomba mennek.
A nyuszi leginkább édességet és apró ajándékokat hoz a gyerekeknek.
Ünnepi étel a sonka, tojás, burgonya, és zöldségfélék. A magyar asztalnál kihagyhatatlan a torma.
A két legeltérőbb szokás: Amerikában a kerti tojásvadászat, Magyarországon a locsolkodás.

A képek csak illusztrációk!

A tojáskeresés minden amerikai gyerek kedvence. A hagyomány szerint a nyuszi tojásokat rejt el a ház udvarában, amit utána a kicsik próbálnak megkeresni.
Immár 121 éves tradíció, hogy a Fehér Ház kertjében ilyenkor húsvéti tojásgurítást rendeznek a 10éven aluli gyerekek, és családtagjaik számára.

A magyar locsolkodásról nem sokat tudnak az amerikaiak. Adamnek néhány jútúb videóval mutattam be ezt az ősrégi hagyományt. (A szokásról már 17. századi írásos emlékek is fennmaradtak.) Szeretném, ha az angolul olvasók tökéletesen megértenék mit is jelent a locsolkodás, és ehhez segítségnek egy nagyon jó kis blog bejegyzést találtam:

"The Hungarian tradition: “locsolkodás,” or “sprinkling”.
According to custom, men sprinkle water or cologne on women they know, starting from dawn on Easter Monday. Typically they also say some type of poem to the girl before sprinkling, and in return the female gives the male a present, often a painted egg.

Several years ago, and even today in some villages, men toss buckets of water at women in their finest traditional clothing. Or at least, they do it for the cameras!All-in-all, it’s a fun tradition, but clearly the man gets the better end of the deal, as he gets an egg and the woman gets either soaked or ends up smelling like cheap perfume at the end of the day."

Húsvéti golfozás
A férjem családjával az idén szombaton húsvétoztunk. (Taylornak vasárnap dolgozni kellett.)
Ám az ünneplés előtt, reggel még elugrottunk egyet golfozni. Ezúttal azonban gyakorlás helyett igazi terepre mentünk, és Cannon-t is velünk jött.
A Pasco-i pályát választottuk. Nagyon szépen sütött a nap, ám az időjárás becsapott minket. Olyan hűvös szél fújt az egész játék alatt, hogy még a kabátomban is fáztam. Azóta megfogadtuk, hogy legközelebb csak akkor megyünk golfozni, ha valóban meleg lesz. De igyekeztünk nem sokat törődni ezzel a kellemetlenséggel, és csak a játékra koncentrálni.
Én, mint egyedüli amatőr a helyszínen béreltem ütőket. Sajnos nem volt nekik készleten női, csak férfi balkezes szett. Sebaj, gyakorlásnak megteszi...
Kivittük a terepre felavatni Adam új, Lincoln City-ben vásárolt Nike golflabdáit, és kezdődhetett az ütögetés.

A gyep nem volt első osztályú, de egész jól nézett ki. A pályán elszórtan fasorok álltak, és némelyikük gyönyörű tavaszi színekben virágzott. A madárcsicsergést néha felszálló repülők zaja törte meg. A golfpálya ugyanis a Pasco-i reptér közelében állt.
Az igazi pázsiton most megtanultam, mikor melyik ütővel hogyan kell ellőni a labdát. Bár a szél gyakran bezavart, azért elég jól haladtam. Sokan úgy gondolják a golf unalmas, de pont ez benne a jó. Miután a labda elég messzire elrepül, vállunkra csapjuk az ütőkkel teli zsákot, és odasétálunk hozzá. Közben beszélgetünk, és élvezzük a friss levegőt. Ha az ember nem a kemény, és kimerítő sportolást akarja benne látni, hanem a kikapcsolódást, és az ellazulást, tökéletes hétvégi programnak bizonyulhat.

Aznap viszonylag sokan jöttek ki golfozni, és volt amikor egymásra kellett várnunk a terepen. Ilyenkor csak leültünk a pálya elején elhelyezett padra, napoztunk és beszívtuk a tavasz friss illatát.
Cannon meglepően jól játszott, és bár nem számoltunk a játék alatt, egyértelműen ő nyert. Adam pedig kétszer úgy ellőtte a labdáját, hogy utána már soha többé nem találtuk meg. :) Hiányos készlettel távoztunk hát.

Húsvét
Késő délután ünnepi vacsorára mentünk anyósomékhoz. Richard BBQ-n csirkét és halat sütött. Odabent a konyhaasztalon a nyuszi már elhelyezte apró ajándékait. Adammel miénk volt a legnagyobb meglepetést. Egy hatalmas cserép, benne -a sok sok édesség között,- négy fajta fűszernövény palántával. Én még egy szép nyári papucsot is kaptam anyósomtól.

A vacsora nagyon finom volt. Én természetesen halat ettem, és a mellé megsütött gombás zöldségeknek is isteni volt az íze. Ezen az estén Amy, Taylor barátnője is velünk ünnepelt.
Miután mindenki jóllakott, a szülők elküldtek minket a boltba, (mivel az ajándékba kapott cipőm túl nagy volt, és ki kellett cserélni) hogy a nyuszi addig elhelyezhesse a tojásokat a kertben. Beültünk hát mind az öten a Chevelle-be, és elmentünk csavarogni a bevásárlóközpontba. A papucs kicserélésén kívül még egy dvdt is vettünk. Hagyomány ugyanis, hogy ünnepekkor filmet néz a család.

Nos, otthon mindenki kapott egy-egy zacskót a kezébe, és irány a kert. A nyúl több mint hetven tojást rejtett el a fűben, a faágakon, a bokrok körül és a kerítésen. Ezek persze nem voltak igazi tojások, hanem műanyag ovális dobozkák, apró csokikkal a belsejében.
Mivel már sötét volt, ez kicsit megnehezítette a dolgunkat. Még elemlámpával sem volt egyszerű a vadászat. Ahogy növekedtek a megtalált tojások száma, úgy nehezedett a mi feladatunk is. Végül azt hiszem én vesztettem a 14 darabommal, míg Amy lett az első, 19 tojással a zacskójában. Ennek ellenére nagyon jól szórakoztam, és bár nem vagyok már gyerek, örülök, hogy az idén nekem is igazi amerikai húsvétom lehetett.

Este, csokievés közbe megnéztük az újonnan vásárolt Adam Sandler, Happy Gilmore (A flúgos golfos) című filmjét. A vígjáték egy olyan srácról szó, aki hokis akar lenni, de végül golf bajnok lesz belőle. :)

Húsvétvasárnap
Vasárnap reggel anyósomék templomba mentek, és én megkértem Adam-et, hogy ezúttal had kísérjük el mi is a szüleit. Kívülről már láttam, hogy az itteni templomok sokkal különbözőbbek az európaiakétól, és ezt belülről is meg szerettem volna nézni.
Az ünnepi mise 9kor kezdődött. A Bethel Church parkolója tele volt kocsikkal. Nem tudom, hogy ez a húsvét miatt volt csak így, vagy minden vasárnap ennyi ember jár templomba.
A szülők, két széket lefoglalva már odabent vártak ránk. Az épület belsejét leginkább modern színházhoz tudnám hasonlítani.
A színpadon egy zenekar játszott. A falon hatalmas kivetítőn a vallási dal szövege volt olvasható. Mindenki az énekesnővel együtt énekelt. A zenekar leginkább gitár, dob és hegedű hangszereken játszott. A nagyobb hívők felemelt tenyérrel, dalolva imádkoztak. Még soha nem jártam ilyen templomban. Ez számomra meglepő volt és érdekes... Látni, hogy az emberek a világban mennyire különböző módon tudják Istent szeretni. Két-három zeneszám után megjelent a pásztor, aki -még mielőtt helyet foglalhattunk volna,- megkért minket, hogy kézfogással üdvözöljük azokat a körülöttünk lévő embereket, akiket még nem ismerünk. Mi is így tettünk Adammel, majd leültünk.
Ezután következett a csaknem 1órás beszéd. A férfi a pódiumról mesélt nekünk, közbe filmjeleneteket, bibliai szövegrészleteket, és ábrákat vetítettek a vászonra. Nem sokat értettem a beszédéből, de sokszor volt szó a kígyóról, húsvétról és végül Jézus feltámadásáról. Mondatai végét a hívők sokszor vele együtt ismételték.
Amikor vége lett, ismét felcsendült egy-két dal, miközben a pásztor új hívőket toborzott, akik azután hittan órákra járhattak.
Ezalatt Cannon a szomszéd teremben a többi gyerekkel játékszerűen tanult Istenről és a vallásról. Amikor a mise véget ért, egy leginkább iskolához hasonlító épület szárnyon mentünk végig, hogy megkeressük a kis öcsit. Mindegyik szobában korosztály szerint voltak csoportokra osztva a gyerekek, akik a templomban imádkozó szüleikre várakoztak, miközben ők is a húsvétról és Jézusról tanultak.

A templom után Adammel hazamentünk, hogy elfogyasszuk húsvéti reggelinket. Az asztalon sonka és főtt tojás volt a fő fogás. Nem hiszem, hogy itt sok háztartásban bajlódnak a tojásfestéssel, inkább kész, már kidíszített kollekciókat vásárolnak a háziasszonyok. Én, hagyományaimhoz hűen vettem festéket, és Adammel előző este pár tojást pirosra pingáltunk.
Vasárnap a reggelinél ezekből ettünk, finom friss sonkával. :)

Ezután jöhetett végre a "fűszerpalánták elültetése a teraszon" program. Vicces, hogy bár még saját kertünk sincs, már vannak növényeink. A cserepet először földdel raktuk tele, majd szép sorjában beleállítottuk a palántákat. Adam nagyon szeret kertészkedni, így én inkább csak a besegítő voltam. Most végre elmondhatjuk, hogy van saját termesztésű oregánónk (Oregano), kakukkfűnk (Thyme), rozmaringunk (Rosemary), és bazsalikomunk (Basil).

A délutánunkat kicsit beárnyékolta annak a tudata, hogy kedden interjúra kell mennünk a bevándorlási hivatalba. Készültünk is rá ezerrel. Elugrottunk Adam irodájába, hogy kinyomtassunk pár dokumentumot, előző héten pedig az ügyvédünkkel beszéltünk át utoljára minden fontos dolgot.

Az első közös húsvétunkat a férjem egy meglepetéssel zárta. Amikor éjfél után, -a magyar tradíciókról teljesen megfeledkezve- kiléptem a fürdőszobából, Adam egy tál vízzel várt az ajtó mögött. Miután az egészet váratlanul rám zúdította, hirtelen azt se tudtam, hogy ezt most miért kaptam. De amikor széles mosolyával csak annyit mondott: "Happy Easter!" rájöttem, hogy bizony a férjem meglocsolt. Méghozzá bőségesen, hogy még véletlenül sem hervadjak el.

Ocean Trip -3rd Day-

Április elsején, Amerikában is ünneplik a bolondokat, ám mi megfogadtuk, senkit sem fogunk valami őrültséggel meglepni.
Reggel újabb esős napra ébredtünk. Az előző éjszakai ivászat után ez a délelőtt a pihenésé volt. Senki sem sietett annyira kimenni a házból. Dustin vállalta a reggeli készítését, és összedobott néhány bacon szalonnás rántottát. A csapat társasjátékozott, kártyázott, tévét nézett, beszélgetett, olvasott...

Mi Adammel a kanapén heverészve igyekeztünk új erőre kapni. Aznap igen erősen néztem az óceánt, de sajnos egy darab bálna sem bukkant fel a kedvemért.
Előző nap, az akváriumban olyan römi kártyát vettünk, melynek minden egyes lapja Amerika valamelyik nevezetességét mutatja be. Meglepően Cannon Beach is közöttük szerepel.

Elég a lustálkodásból! Lezuhanyoztunk, és elkészültünk gyorsan, hogy azután valami hasznos "tennivalóval" üthessük el a délelőttöt. Biliárdoztunk...

...majd hosszas könyörgés után Adam ma is lejött velem a partra. Neki lett igaza. Most láttam csak igazán, nem is annyira jó móka viharos időben a strandon sétálni. Az eső apró és sűrű szemekben esett, és a nadrágunk egy perc alatt átázott. A szélfúvástól a fülünk is hamar fájni kezdett. Éppen apály volt, ezért egy gyors kört tettünk a víz közelében, hátha találunk valami érdekes kagylót. Pár darab fekete kavics között gyűjtöttem még két, sajnos összetört "Sand Dollar"-t (magyarul homokdollár). Erre a tengeri sün fajtára már régóta vadászok, mert ez számomra újdonság és érdekesség.

Mo's Restaurant
A hideg miatt hamar visszatértünk az apartmanba, ahol a többiek már készen vártak minket.
Első úti célunk az Oregon partszakasz híres Mo's Restaurant-ja volt. Az 1940 óta működő éttermet szezontól függetlenül rengetegen látogatják. Ebédidő lévén lehetőségünk volt újabb helyi finomságokat kipróbálni. Én előételként maradtam a jól bevált kagylós levesnél, főételnek pedig halat rendeltem. Adam maradt a sült krumplis rántott csirkénél.

Amíg az ebédünkre várakoztunk, Dustin megkísérelte a lehetetlent. Egy perc alatt 7 kekszet megenni. Nem sikerült neki. A másik képen Adam Root Beer Float nevű itala látható. Három gombóc vanília fagyi üdítővel. Furcsa párosítás. Én megkóstoltam, de nem jött be.

Az étterem ablakából, a borús idő ellenére csodás kilátás nyílt a vízpartra. A Mo's előterében egy kis ajándék bolt is volt, ahol tengeri kagylókból kirakott nyakláncokat, dobozkákat, szobrokat, hajómaketteket, üvegből fújt díszeket, plüss állatkákat és egyéb óceános apróságot lehetett vásárolni. Az egyik kosárban frissen szedett homokdollárok is voltak.

Salt water Taffy
Ebéd után, következő állomásunk egy kedves kis cukrászda volt. A Salt water Taffy édességbolt fő specialitása a tengervíz alapból készült cukorkák. (Kicsit a tutti-fruttira hasonlítanak.) A sokféle ízben kapható óceánparti különlegességből mindenki több zsákkal vásárolt.
Én a cukorkák helyett a csokis pultról választottam néhány darab házi készítésű bonbont.

Mini-golf
A délután fő programja a golfozásé volt. Az eső miatt szabadtéri pályára sajnos nem mehettünk, így maradt a mini golf.
Az All American Putt'n Bat sportcentrum a nevéből is adódóan tele volt amerikás falfirkákkal, idézetekkel, festményekkel, zászlókkal, képekkel, szobrokkal... még a golfpálya tervezésekor is az amerikai kultúrából merítettek ötleteket. A falon fel volt tüntetve Amerika összes állama, felette pedig azok zászlói lógtak. Hatalmas képkeretben, időrendi sorrendben az Egyesült Államok elnökei álltak. Idézetek, feljegyzések, szónoklatok voltak a falra írva. Mindent kék, piros és fehér színre festettek. A terem közepén még egy nagyobb sas szobor is állt.

A társaság két csapatra oszlott. Mi Tracivel és Dustinnal játszottunk együtt.

Nekem egész jól ment a golfozás. Úgy tűnik kis távra jobban lövök. Bár ez a pálya egy kicsit összezavart. Felváltva ugyanis hol balról, hol jobbról céloztam. Most aztán igazán nem tudom melyik kézzel golfozzak. :)
Nem hagyhattuk ki, hogy a hatalmas amerikai zászlós festménynél is fényképezkedjünk egyet.

Az utolsó pályánál a két csapat beérte egymást, így a végét már közösen játszottuk le. Szórakoztató és izgalmas volt. Azt hiszem kezdem megkedvelni ezt a sportot.
Ha már ennyire "amerikásak" vagyunk ma, valakinek baseballozni is kellett. Dustin hatalmas erővel próbálta elütni a sebesen érkező golyókat, mi pedig a haló túloldaláról szorítottunk neki. Adam buzdított engem is, hogy próbáljam ki, de azt hiszem erre még rá kell, hogy beszéljem magam.

Még mielőtt visszamentünk volna az apartmanba, beugrottunk a kaszinóba, hogy az előző nap megjátszott urnás sorsolásnál ott legyünk. Sajnos egyikünk nevét sem húzták ki, így pénz nélkül tértünk haza.

Magyar Csirke Paprikás
Vakációnk zárásaként, az utolsó esténken mi készítettük Adammel a vacsorát. Rendesen kitettünk magunkért. Órákig főzőcskéztünk. A menü: aperitifnek forralt bor, majd csirkés paprikás, desszertnek pedig fondue.
Amikor még odahaza azon gondolkodtam melyik tipikusan magyar étellel kápráztathatnám el amerikai barátaimat, egyértelműen a paprikás nyert. Összekészítettem hát az alapanyagokat, és már felkészülten érkeztem a nyaralóba. Vettünk hagymát, csirkét, és vittük a legfontosabb hozzávalót, a piros paprikát. Mivel én otthonról, annak idején ilyen fűszert nem hoztam magammal, anyósom elajándékozta a saját, Magyarországról kapott paprikáját. Gondolta én úgyis több mindenre tudom használni. Így is történt. A magyar fűszer ezen az estén pillanatok alatt elfogyott.

Adammel a konyhában már nagyon összeszoktunk. Mindegyikőnknek megvan a saját feladata. Én általában a húsokkal szoktam babrálni, férjem pedig a zöldségeket szeleteli.
Nos, ma este nagy feladat elé néztünk. Ezúttal nem két, hanem tíz főre kellett főznünk.
Adam nekiállt 8 darab hagymát apróra vágni, én pedig előkészítettem a konyhát, és nekikezdtem a csirke megtisztításának. A fiúk lent pingpongoztak, a lányok pedig a pulthoz ültek martinizni és ellesni pár magyar konyhatrükköt. :)

Adam már az első hagymánál "sírni" kezdett és ekkor jött Nanciéktől egy április elsejei tréfa ötlete, ami a végére mégsem lett annyira vicces.
A következők történtek. Traci a hagyma fölé hajolva másodperceken belül elkezdett erősen könnyezni. Nanci ketchupot öntött a fejére, és egy szalvétát rakott rá. Ezután Traci leszaladt sírva a fiúkhoz, hogy a nővére elesett és beütötte a fejét. A srácok persze rémülten rohantak fel az emeletre, ám amikor Justin felemelte Nanci fejét, és meglátta, hogy csak szósz van rajta, megkönnyebbült... Majd mindenki mérges lett.
Nos, amíg a lányok megpróbálták kiengesztelni haragos férjeiket, mi folytattuk a főzőcskézést.

Amikor az apróra vágott hagymákat az olajra dobtam már az egész felső szintet ellepte a maró illat. A többiek könnyezve nyitottak ablakot. Már nem volt olyan jó szórakozás a pultnál ülve minket nézni. Most aztán megtudták milyen az igazi magyar konyha. Egyedül Aaron volt az aki közénk ült, és nassolásképp a hagymából kanalazott.
Volt azonban még egy hozzávaló, ami az újdonság erejével hatott amerikai barátaimra. Ez pedig a máj. Hihetetlen, de a társaság közül még soha senki nem evett csirke aprólékot. Én igazából még egyszer sem gondoltam bele abba, hogy a májnak mennyire gusztustalan a kinézete, nekem az egyik kedvenc kajám. Adam erősen tiltakozott, hogy a paprikásba egy szeletnyi májat is belerakjak, ezért úgy döntöttünk, hogy két külön lábossal főzünk. Reménykedtem talán lesz pár kísérletezni vágyó emberke a brigádban.
Miközben főtt a csirke, elkészítettük a forralt bort is. A Magyarországról hozott fűszerhez még narancsot, citromot, fahéjat és szegfűszeget is raktunk.

A forró, karácsonyi hangulatot árasztó alkoholos ital mindenkinek a kedvence lett, ezért újabb adagot kellett csinálnunk. Amíg a pirosló csirkepaprikás a konyhában rotyogott, az éhes társaság az asztalnál pókerezett.

Nemsokára elkészült a vacsora, és Adammel feltálaltuk a paprikást. Mindenki azonnal merni akart, ám én még előszedtem a Magyarországról hozott kis üveg Unicum-ot, hogy otthoni szokásként egy kupicával kínáljam meg a brigádot. Szerintem minden magyar ismeri az első Unicum korty reakcióját. :) A gyomorkeserű likőr egyikük tetszését sem nyerte el igazán. Legtöbben csak annyit mondtak, olyan mint a gyógyszer. :)
Na, ezután jöhetett a csirkepaprikás. Az, hogy mindkét lábas perceken belül kiürült, mindent megmagyaráz. A legjobban Aaron volt lenyűgözve, és nem győzte köszönetét ismételni. Páran kipróbálták a májat is, bár a nagyját én ettem meg. Ez a jó abban, ha mások nem szeretik a kedvenc részedet. Tiéd lehet az összes. :)
A vacsora után jöhetett a desszert. Adammel narancsot, almát és epret szeleteltünk fel, majd öntetként a fondue edényünkbe étcsokit olvasztottunk. A gyümölcsök mellé néhány szelet sütemény is került.

A csokoládét hamar kikanalaztunk. Megittuk a maradék forralt bort, majd kezdetét vehette az utolsó éjszakai mulatozás.

Elhangzott néhány program lehetőség, mint például, hogy apály révén menjünk le a partra kagylókat keresni, ám amikor láttuk, hogy mennyire viharosan esik az eső, mindenki belátta, hogy ez mégsem lenne annyira vicces.
Ám volt még egy őrült ötlet. Menjünk a teraszra jakuzzizni. Vittük ki magunkkal az italokat, és mindenki bepréselte magát a parányi medencébe. A szél őrülten fújt, és szakadt az eső. Először minden olyan kényelmetlen volt, de aztán pár pohár jéger-red bull után már nem számított, hogy hideg van, és pislogni is alig bírok a szemembe fújódó vízcseppektől.
Miután már mindenki elfáradt, jöhetett a forró zuhany és a meleg ágy.
Traci az este folyamán beteget jelentett és szobájába vonult. Ám mivel másnap volt a szülinapja, valamilyen oknál fogva fogta magát, beült a kocsijába, és elment a kaszinóba játszani. A jakuzzi után Dustinnal beszélgettünk, és vártuk a feleségét, hogy visszatérjen. Traci nem sokra rá megjött. Boldogan és izgatottan. 1300 dollárt nyert a játékautomatával! Ez aztán a jó kis szülinapi meglepetés... Ezután végre mindenki aludni tért...Holnap megyünk haza.