Múlt hét hétfőn volt Amerikában a munka ünnepe (angolul Labor Day), és ez -bárhogy is nézzük-, hosszú hétvégét jelentett a számunkra. Már az augusztusi hegyi kirándulásunk után terveztük, hogy a Labor Day-es hétvégén visszamegyünk még egyszer túrázni. Aztán a programot megtoldottuk egy Seattle-i kitérővel, végül csak a nagyváros maradt a listán.
Mivel a család minden tagjának akadt valami shoppingolni valója, nekünk meg fő projectünk a babacuccok vásárlása, és nézegetése volt, úgy gondoltuk akár az egész hétvégénket fent tölthetnénk. Tudom, kicsit korai még vásárolni, de mivel a mi kis városunkban nem túl bő a kínálat, és úgy látszik ez lesz az egyetlen lehetőségünk január előtt Seattle-be utazni, nem maradt más választásunk. Körülnéztünk hát gyorsan a neten, és úgy tűnt az eddig is jól bevált Ikeába fogjuk megvenni a kiságyat, a szekrényt és a pelenkázót. Na, de erről majd később, kezdjük előbb a szombat reggellel.
Adam szülei 8kor már az ajtónkon kopogtattak. Egy kötelező megálló a Starbucks-nál, majd irány észak. Most nem a megszokott útvonalon haladtuk, mert szerettünk volna egy kicsit új tájakat és érdekességeket látni. (Vagy legalábbis nekem újakat.:))
A hegyekbe elég hűvös volt, de szerencsére erre fel voltam készülve, és nem is nagyon fáztam. Először egy nagyon szép útszéli zöldség és gyümölcsösnél álltunk meg, ahol legelésző lámát is láttunk a doboldalon. A bolt bejáratánál, a falon ki volt rakva egy hatalmas világ térképe, mellette meg egy kis dobozkában gombostűk. Az arra járó turisták bejelölhették, hogy honnan jöttek. Szegény Hungary még üresen tátongott, ezért gyorsan, Szombathelyhez oda is biggyesztettem egy piros tűt. Ha bárki arra járna, az én voltam. :) Vettünk nagyon finom almát és barackot, majd gyorsan tovább haladtunk, mert esett az eső.
Második megállónk a mesés Leavenworth hegyi kisváros volt. Az utcákat járva elsőre Ausztria jutott az eszembe. Még férjemnek is, aki életében talán kétszer járt a szomszédos országunkban. Mindegyik ház mintás, díszes és színes volt, a falakat pedig festmények ékesítették. Az utcák, ablakpárkányok és oszlopok mind telis-tele voltak gyönyörű színes virágokkal. A városka melletti fenyőerdős hegyoldalt pedig misztikusan felhőfoszlányok borították. Hirtelen mintha az Alpokba kerültem volna. Csupán az amerikai zászlók és az angol nyelv emlékeztetett arra, hogy az USA-ban vagyok.
Az eső csöpögött, és hűvös is volt, de ez nem riasztott minket vissza attól, hogy rövid sétára induljunk. Betértünk néhány ajándékboltba, igazi(?) itáliai fagyit kóstoltunk és beültünk az egyik étterembe, hogy megtöltsük korgó gyomrunkat. Sajnos levesük nem volt, pedig az ebben a hidegben igen jól esett volna, ezért maradt a meleg szendvics, amitől viszonylag új erőre kaptunk. Hogy osztrákos beütésüket erősítsék a helybéliek, az egyik bolt előtt álló padra még egy "Oma und Opa" feliratot is pingáltak. Kihagyhatatlan poén volt, hogy egy kép erejéig leültessük oda a leendő nagymamát és nagypapát, akik persze annyira nem örvendtek eme megtisztelő kitüntetésnek. :) A babának találtunk egy vicces és aranyos rózsaszín pólót, "iPood" felirattal, amit azonnal meg is kellett vennünk. :)
Ebéd után folytattuk utunkat, és mivel elállt az eső és szépen ki is sütött a nap, a fiúk hosszas könyörgésére megálltunk az autópálya szélén, hogy közelebbről is megcsodáljuk a mellettünk csordogáló folyót. Lemásztunk a sziklákon, és végigsétáltunk a parton.
Persze a fiúk fürödni akartak, (még a fürdőgatyájukat is előszedték a táskákból), de szerencsére ettől az őrült ötlettől hamar elálltak. Azért Richard és Adam térdig bemerészkedett, Cannon viszont csak biztos távolságból szurkolt nekik. Mi addig anyósommal a köveken ücsörögtünk, élveztük a friss levegőt és fényképeztük a csodást tájat.
Hiába a könyörgés, hamar tovább indultunk, hisz várt ránk Seattle, és az áruházak tömkelege.
Első utunk a város melletti Everett-ben levő hosszú bevásárlónegyedbe vezetett. Nekem listám volt arról, hogy mire van szükségünk (mindenre) és hogy mit szeretnénk (sok szép babaholmit), anyósomnak pedig listája volt a jobbnál jobb boltokról.
A shopping-park meglepően zsúfolt volt, amitől persze szegény férjem már az első percektől frászt kapott. De le a kalappal előtte. Hősiesen tűrte a megpróbáltatásokat, lökdösődést, sorban állást és a sok "hülye shopping-mániás turistát". Rengeteg kanadai volt, akik egyébként külsőre inkább ázsiaiak (japánok, kínaiak), indiaiak és egyéb színes bőrűek voltak. Persze mindenki gyerekekkel, babakocsikkal, hisztisen és kapkodva kereste a számára megfelelő portékát. Nehéz volt így a nézelődés. Főleg mert bennem még az sem rajzolódott ki tisztán mit, mekkorát, mennyit és milyet szeretnék.
Anyósom először a nagy Carter's bababoltba vezetett, ahol hatalmas (40-60%-os) leárazások voltak. 20-30 $-os pici pulóvereket lehetett féláron elvinni, a nyári ruhácskák között meg akár pár dolcsis darabokat is találtunk. Az első pillanatokban még a bejárat előtt kiakasztott tündéri ruhácskák körül forgolódtunk, és mindenki izgatottan és felhevülten mutogatta a másiknak amit talált. Aztán amint megpillantottuk, hogy odabent még hatalmasabb a kínálat, megpróbáltunk lenyugodni, és logikusan válogatni. Nem volt könnyű. Két dolog viszont egyszerűsítette a helyzetet: 1, elég csak a lány részleget nézni és 2, akinek vásárolunk, még meg sem született, így a próbálgatás hosszú procedúráit megúsztuk. :)
A boltba aztán mindenki szétszéledt, és gyűjtögetésbe kezdett. Én még mindig -az első sorokban elveszve- azon morfondíroztam, hogy mekkora méretet lenne a legjobb választani, amikor a többiek már teli kézzel és széles mosollyal baktattak vissza. Mindenki nekem akarta megmutatni szerzeményét, hisz én döntöm el mi megy a kasszához, és mit rakunk vissza. Na nem csak én, hanem Adam is, de ő már eldöntötte neki mik tetszenek, én meg még sehol sem tartottam. Félreálltunk hát az egyik sarokba, és elkezdtük átlapozni a ruhakupacot. A szortírozás könnyen ment, hisz még semmink sem volt, ám igyekeztünk azért minden fajtából és nagyságból arányosan választani.
Két méret került szóba. Newborn (újszülött) , és 3M-as (0-3 hónaposig).
A Newborn adatai: 5-8 lb (2,3-3,6kg) súlyú és 21,5 in (55cm) hosszú babáknak.
3 months adatai: 8-12,5 lb (3,6-5,7kg) súlyú és 21,5-24 in (55-61cm) hosszú babáknak.
Ha a gyerek 8 lb-nél nagyobb lesz, a NB ruhákat nem fogjuk tudni ráadni...És ha olyan pici lesz, hogy a nagyobb méret lógni fog rajta?! Jobb mindenből egy keveset választani.
A bébiruhák fogalmával sem voltam még tisztában, választottunk hát egybe részeseket, pólókat, nacikat és pulcsikat. A kiegészítőket (sapik, zoknik, partedlik, takarók) sem hagytuk figyelmen kívül. Anyósom próbált tanácsot adni, és segíteni abban, hogy mi kellhet. Apósom -amíg mi befejeztük a válogatást- beállt a kasszánál a hosszú sorba.
Végül boldogan, nagy szatyorral és kevesebb pénzzel távoztunk a Carter's-ből. Bár megfogadtuk, hogy több ruhát nem veszünk, nehéz volt a többi boltnak ellenállni. Minden létező baba butikba bementünk, és táskával jöttünk ki. Anyósomék is lelkesen vásároltak az első unokának. Nagy lázban égtünk, na. :) Hogy el lesz kényeztetve, és már most több holmija van mint nekem, az tuti.
Fáradtan és teli kézzel fejeztük be a szombati shoppingolást. A kocsiba még jó finom szecsókkal megpakoltuk a hasunkat, aztán utaztunk tovább Seattle felé.
A hotelbe való becsekkolás előtt még elugrottunk az egyik plázába, hogy make up-ot vegyünk. Csodás érzés volt, amikor az eladó megkérdezte, hogy mikorra várom a babát. :) Pedig nem is mondtam neki semmit; ő látta rajtam, hogy váradós vagyok! Adammel gyorsan elfutottunk még a helyi kismama boltba, de mivel ugyan az a lánc volt itt is, mint nálunk (Motherhood), nem nagyon merültem bele a nézelődésbe. Azért távozáskor egy igazi kismama farmer boldog tulajdonosa lettem. :) Nem volt olcsó, de nagyon kényelmes, és most még 4 hónapig biztos, hogy ez lesz állandóan rajtam.
Már késő este volt amikor végre betoppantunk a szállodánkba. A Lynnwood-i hotel nem volt rossz. Egy szobába lakott az egész család. Mi Adammel a nappali kihúzhatós kanapéján aludtunk, Cannon pedig a szüleivel a hálószobában. Este a fiúk még le akartak menni a medencébe fürdeni, de már túl késő volt. Gyors tusolás, egy kis tévé nézés, és már mindenki mély álomba merült.
Engem kivéve. Ugyan sikerült pár órát félig aludnom, de talán a kényelmetlen ágy, vagy a túlzott izgalom lehetett az oka, hogy hajnali fél4 kor megébredtem. Előtte repülő babaruhákról és shoppingolásról álmodtam, ezért gondolom, hogy nem sikerült kellőképpen alfába jutnom.
Következett egy óra forgolódás, de sehogy sem sikerült visszaaludnom. Közbe pocaklakómat is valószínűleg felébresztettem, mert már mindketten izegtünk-mozogtunk. :) Na, akkor nekiálltam TV-t nézni, és végre rá egy órára elaludtam.
Reggel fél7 kor ébredezni kezdett a kiscsalád, mindenki foglalta el szépen sorjában a fürdőszobát. 8kor már lent reggeliztünk a szálloda halljában. Volt ott minden: müzlik, muffinok, joghurtok, pirítósok, rántotta, bacon, kolbász, sült krumpli, pancake, tej, tea, kávé, juice. Bőségesen bekajáltunk, hisz újabb hosszú shopping-túra állt előttünk.
Első és legnagyobb úti célunk az IKEA volt. Sikerült az egészet több mint 3 óra alatt bejárnunk, miközben szépen megtöltöttünk két kocsit. Megtaláltuk az interneten kinézett fehér kiságyat és a szekrény-pelenkázó bútordarabot. Mellé még vettünk két polcsort, és hozzá szép fonott kosarakat. (Ezeket majd később bemutatom.)
Másik nagy állomásunk a hatalmas Babies'R'Us babacentrum volt. Itt már mindenki kicsit lájtosabbra fogta a helyzetet. A boltban sem voltak olyan sokan, így ráértünk kényelmesen nézelődni. Vásárlás helyett inkább listát írtunk arról, ami majd kelleni fog. Hiszen itt minden volt. Babakocsik, autósülések, etetőszékek, kiságyak, ruhák, kiegészítők, játékok, ágyneműk..stb.
Végül vettünk pár pizsamát, ruhaakasztót, pelenkázóhoz matracot és néhány zoknit.
Ez töltötte ki nagyjából a vasárnapi napunkat. Délután még bementünk a belvárosba is szétnézi. Hideg szél fújt, és esett. Este a nagyon hangulatos és híresen jó konyhájú Cheesecake Factory-ban vacsoráztunk. Desszertnek többfajta Cheesecake-t csomagoltattunk, amit aztán a hotelben, a kanapén pihenve és beszélgetve fogyasztottunk el. Na, ezen az éjszakán nekem sem volt gondom az alvással. Végre sikerült kellőképpen kimerítenem magam. :)
Másnap kényelmesen megreggeliztünk, összepakoltunk majd elindultunk a parkolóba, hogy a már amúgy is teli kocsinkba megpréseljük a bőröndöket. Ahogy az a képen is látszik, lehetetlen küldetésnek bizonyult. Richard a kiságyat fóliázta körbe, és kötötte az autó tetejére, mi pedig kirakodtunk a csomagtartóból, és próbáltunk minden sarkot kihasználva visszapakolni. Csodák csodájára sikerült. Nem kellett semmit sem otthagynunk. :)
De nekünk ez még mindig nem volt elég. Hátramaradt pár megállópont: Egy élelmiszerbolt, ahol anyósom Olaszországból exportált tésztákat és szószokat vásárolt, valamint egy újabb bevásárló-negyed.
Na itt már zuhogott az eső, mindenki nyűgös volt és haza akart menni. Azért gyorsan körbefutottuk a boltokat, vettünk pár szükséges dolgot, majd visszarohantunk a kocsiba, és irány Kennewick. McKinley már várt ránk, ezért sietni kellett. Egy kutyahotelbe hagytuk a hétvégére.
Viszonylag gyorsan hazaértünk. Jó érzés volt újra a száraz, meleg napsütésbe érkezni. Nem hiszem, hogy Seattle-be tudnék élni. Kopárság és kánikula ide vagy oda, azért ez itt mégiscsak jobb.
A következő postba bemutatom csodás szerzeményeinket. :)
Mivel a család minden tagjának akadt valami shoppingolni valója, nekünk meg fő projectünk a babacuccok vásárlása, és nézegetése volt, úgy gondoltuk akár az egész hétvégénket fent tölthetnénk. Tudom, kicsit korai még vásárolni, de mivel a mi kis városunkban nem túl bő a kínálat, és úgy látszik ez lesz az egyetlen lehetőségünk január előtt Seattle-be utazni, nem maradt más választásunk. Körülnéztünk hát gyorsan a neten, és úgy tűnt az eddig is jól bevált Ikeába fogjuk megvenni a kiságyat, a szekrényt és a pelenkázót. Na, de erről majd később, kezdjük előbb a szombat reggellel.
Adam szülei 8kor már az ajtónkon kopogtattak. Egy kötelező megálló a Starbucks-nál, majd irány észak. Most nem a megszokott útvonalon haladtuk, mert szerettünk volna egy kicsit új tájakat és érdekességeket látni. (Vagy legalábbis nekem újakat.:))
A hegyekbe elég hűvös volt, de szerencsére erre fel voltam készülve, és nem is nagyon fáztam. Először egy nagyon szép útszéli zöldség és gyümölcsösnél álltunk meg, ahol legelésző lámát is láttunk a doboldalon. A bolt bejáratánál, a falon ki volt rakva egy hatalmas világ térképe, mellette meg egy kis dobozkában gombostűk. Az arra járó turisták bejelölhették, hogy honnan jöttek. Szegény Hungary még üresen tátongott, ezért gyorsan, Szombathelyhez oda is biggyesztettem egy piros tűt. Ha bárki arra járna, az én voltam. :) Vettünk nagyon finom almát és barackot, majd gyorsan tovább haladtunk, mert esett az eső.
Második megállónk a mesés Leavenworth hegyi kisváros volt. Az utcákat járva elsőre Ausztria jutott az eszembe. Még férjemnek is, aki életében talán kétszer járt a szomszédos országunkban. Mindegyik ház mintás, díszes és színes volt, a falakat pedig festmények ékesítették. Az utcák, ablakpárkányok és oszlopok mind telis-tele voltak gyönyörű színes virágokkal. A városka melletti fenyőerdős hegyoldalt pedig misztikusan felhőfoszlányok borították. Hirtelen mintha az Alpokba kerültem volna. Csupán az amerikai zászlók és az angol nyelv emlékeztetett arra, hogy az USA-ban vagyok.
Az eső csöpögött, és hűvös is volt, de ez nem riasztott minket vissza attól, hogy rövid sétára induljunk. Betértünk néhány ajándékboltba, igazi(?) itáliai fagyit kóstoltunk és beültünk az egyik étterembe, hogy megtöltsük korgó gyomrunkat. Sajnos levesük nem volt, pedig az ebben a hidegben igen jól esett volna, ezért maradt a meleg szendvics, amitől viszonylag új erőre kaptunk. Hogy osztrákos beütésüket erősítsék a helybéliek, az egyik bolt előtt álló padra még egy "Oma und Opa" feliratot is pingáltak. Kihagyhatatlan poén volt, hogy egy kép erejéig leültessük oda a leendő nagymamát és nagypapát, akik persze annyira nem örvendtek eme megtisztelő kitüntetésnek. :) A babának találtunk egy vicces és aranyos rózsaszín pólót, "iPood" felirattal, amit azonnal meg is kellett vennünk. :)
Ebéd után folytattuk utunkat, és mivel elállt az eső és szépen ki is sütött a nap, a fiúk hosszas könyörgésére megálltunk az autópálya szélén, hogy közelebbről is megcsodáljuk a mellettünk csordogáló folyót. Lemásztunk a sziklákon, és végigsétáltunk a parton.
Persze a fiúk fürödni akartak, (még a fürdőgatyájukat is előszedték a táskákból), de szerencsére ettől az őrült ötlettől hamar elálltak. Azért Richard és Adam térdig bemerészkedett, Cannon viszont csak biztos távolságból szurkolt nekik. Mi addig anyósommal a köveken ücsörögtünk, élveztük a friss levegőt és fényképeztük a csodást tájat.
Hiába a könyörgés, hamar tovább indultunk, hisz várt ránk Seattle, és az áruházak tömkelege.
Első utunk a város melletti Everett-ben levő hosszú bevásárlónegyedbe vezetett. Nekem listám volt arról, hogy mire van szükségünk (mindenre) és hogy mit szeretnénk (sok szép babaholmit), anyósomnak pedig listája volt a jobbnál jobb boltokról.
A shopping-park meglepően zsúfolt volt, amitől persze szegény férjem már az első percektől frászt kapott. De le a kalappal előtte. Hősiesen tűrte a megpróbáltatásokat, lökdösődést, sorban állást és a sok "hülye shopping-mániás turistát". Rengeteg kanadai volt, akik egyébként külsőre inkább ázsiaiak (japánok, kínaiak), indiaiak és egyéb színes bőrűek voltak. Persze mindenki gyerekekkel, babakocsikkal, hisztisen és kapkodva kereste a számára megfelelő portékát. Nehéz volt így a nézelődés. Főleg mert bennem még az sem rajzolódott ki tisztán mit, mekkorát, mennyit és milyet szeretnék.
Anyósom először a nagy Carter's bababoltba vezetett, ahol hatalmas (40-60%-os) leárazások voltak. 20-30 $-os pici pulóvereket lehetett féláron elvinni, a nyári ruhácskák között meg akár pár dolcsis darabokat is találtunk. Az első pillanatokban még a bejárat előtt kiakasztott tündéri ruhácskák körül forgolódtunk, és mindenki izgatottan és felhevülten mutogatta a másiknak amit talált. Aztán amint megpillantottuk, hogy odabent még hatalmasabb a kínálat, megpróbáltunk lenyugodni, és logikusan válogatni. Nem volt könnyű. Két dolog viszont egyszerűsítette a helyzetet: 1, elég csak a lány részleget nézni és 2, akinek vásárolunk, még meg sem született, így a próbálgatás hosszú procedúráit megúsztuk. :)
A boltba aztán mindenki szétszéledt, és gyűjtögetésbe kezdett. Én még mindig -az első sorokban elveszve- azon morfondíroztam, hogy mekkora méretet lenne a legjobb választani, amikor a többiek már teli kézzel és széles mosollyal baktattak vissza. Mindenki nekem akarta megmutatni szerzeményét, hisz én döntöm el mi megy a kasszához, és mit rakunk vissza. Na nem csak én, hanem Adam is, de ő már eldöntötte neki mik tetszenek, én meg még sehol sem tartottam. Félreálltunk hát az egyik sarokba, és elkezdtük átlapozni a ruhakupacot. A szortírozás könnyen ment, hisz még semmink sem volt, ám igyekeztünk azért minden fajtából és nagyságból arányosan választani.
Két méret került szóba. Newborn (újszülött) , és 3M-as (0-3 hónaposig).
A Newborn adatai: 5-8 lb (2,3-3,6kg) súlyú és 21,5 in (55cm) hosszú babáknak.
3 months adatai: 8-12,5 lb (3,6-5,7kg) súlyú és 21,5-24 in (55-61cm) hosszú babáknak.
Ha a gyerek 8 lb-nél nagyobb lesz, a NB ruhákat nem fogjuk tudni ráadni...És ha olyan pici lesz, hogy a nagyobb méret lógni fog rajta?! Jobb mindenből egy keveset választani.
A bébiruhák fogalmával sem voltam még tisztában, választottunk hát egybe részeseket, pólókat, nacikat és pulcsikat. A kiegészítőket (sapik, zoknik, partedlik, takarók) sem hagytuk figyelmen kívül. Anyósom próbált tanácsot adni, és segíteni abban, hogy mi kellhet. Apósom -amíg mi befejeztük a válogatást- beállt a kasszánál a hosszú sorba.
Végül boldogan, nagy szatyorral és kevesebb pénzzel távoztunk a Carter's-ből. Bár megfogadtuk, hogy több ruhát nem veszünk, nehéz volt a többi boltnak ellenállni. Minden létező baba butikba bementünk, és táskával jöttünk ki. Anyósomék is lelkesen vásároltak az első unokának. Nagy lázban égtünk, na. :) Hogy el lesz kényeztetve, és már most több holmija van mint nekem, az tuti.
Fáradtan és teli kézzel fejeztük be a szombati shoppingolást. A kocsiba még jó finom szecsókkal megpakoltuk a hasunkat, aztán utaztunk tovább Seattle felé.
A hotelbe való becsekkolás előtt még elugrottunk az egyik plázába, hogy make up-ot vegyünk. Csodás érzés volt, amikor az eladó megkérdezte, hogy mikorra várom a babát. :) Pedig nem is mondtam neki semmit; ő látta rajtam, hogy váradós vagyok! Adammel gyorsan elfutottunk még a helyi kismama boltba, de mivel ugyan az a lánc volt itt is, mint nálunk (Motherhood), nem nagyon merültem bele a nézelődésbe. Azért távozáskor egy igazi kismama farmer boldog tulajdonosa lettem. :) Nem volt olcsó, de nagyon kényelmes, és most még 4 hónapig biztos, hogy ez lesz állandóan rajtam.
Már késő este volt amikor végre betoppantunk a szállodánkba. A Lynnwood-i hotel nem volt rossz. Egy szobába lakott az egész család. Mi Adammel a nappali kihúzhatós kanapéján aludtunk, Cannon pedig a szüleivel a hálószobában. Este a fiúk még le akartak menni a medencébe fürdeni, de már túl késő volt. Gyors tusolás, egy kis tévé nézés, és már mindenki mély álomba merült.
Engem kivéve. Ugyan sikerült pár órát félig aludnom, de talán a kényelmetlen ágy, vagy a túlzott izgalom lehetett az oka, hogy hajnali fél4 kor megébredtem. Előtte repülő babaruhákról és shoppingolásról álmodtam, ezért gondolom, hogy nem sikerült kellőképpen alfába jutnom.
Következett egy óra forgolódás, de sehogy sem sikerült visszaaludnom. Közbe pocaklakómat is valószínűleg felébresztettem, mert már mindketten izegtünk-mozogtunk. :) Na, akkor nekiálltam TV-t nézni, és végre rá egy órára elaludtam.
Reggel fél7 kor ébredezni kezdett a kiscsalád, mindenki foglalta el szépen sorjában a fürdőszobát. 8kor már lent reggeliztünk a szálloda halljában. Volt ott minden: müzlik, muffinok, joghurtok, pirítósok, rántotta, bacon, kolbász, sült krumpli, pancake, tej, tea, kávé, juice. Bőségesen bekajáltunk, hisz újabb hosszú shopping-túra állt előttünk.
Első és legnagyobb úti célunk az IKEA volt. Sikerült az egészet több mint 3 óra alatt bejárnunk, miközben szépen megtöltöttünk két kocsit. Megtaláltuk az interneten kinézett fehér kiságyat és a szekrény-pelenkázó bútordarabot. Mellé még vettünk két polcsort, és hozzá szép fonott kosarakat. (Ezeket majd később bemutatom.)
Másik nagy állomásunk a hatalmas Babies'R'Us babacentrum volt. Itt már mindenki kicsit lájtosabbra fogta a helyzetet. A boltban sem voltak olyan sokan, így ráértünk kényelmesen nézelődni. Vásárlás helyett inkább listát írtunk arról, ami majd kelleni fog. Hiszen itt minden volt. Babakocsik, autósülések, etetőszékek, kiságyak, ruhák, kiegészítők, játékok, ágyneműk..stb.
Végül vettünk pár pizsamát, ruhaakasztót, pelenkázóhoz matracot és néhány zoknit.
Ez töltötte ki nagyjából a vasárnapi napunkat. Délután még bementünk a belvárosba is szétnézi. Hideg szél fújt, és esett. Este a nagyon hangulatos és híresen jó konyhájú Cheesecake Factory-ban vacsoráztunk. Desszertnek többfajta Cheesecake-t csomagoltattunk, amit aztán a hotelben, a kanapén pihenve és beszélgetve fogyasztottunk el. Na, ezen az éjszakán nekem sem volt gondom az alvással. Végre sikerült kellőképpen kimerítenem magam. :)
Másnap kényelmesen megreggeliztünk, összepakoltunk majd elindultunk a parkolóba, hogy a már amúgy is teli kocsinkba megpréseljük a bőröndöket. Ahogy az a képen is látszik, lehetetlen küldetésnek bizonyult. Richard a kiságyat fóliázta körbe, és kötötte az autó tetejére, mi pedig kirakodtunk a csomagtartóból, és próbáltunk minden sarkot kihasználva visszapakolni. Csodák csodájára sikerült. Nem kellett semmit sem otthagynunk. :)
De nekünk ez még mindig nem volt elég. Hátramaradt pár megállópont: Egy élelmiszerbolt, ahol anyósom Olaszországból exportált tésztákat és szószokat vásárolt, valamint egy újabb bevásárló-negyed.
Na itt már zuhogott az eső, mindenki nyűgös volt és haza akart menni. Azért gyorsan körbefutottuk a boltokat, vettünk pár szükséges dolgot, majd visszarohantunk a kocsiba, és irány Kennewick. McKinley már várt ránk, ezért sietni kellett. Egy kutyahotelbe hagytuk a hétvégére.
Viszonylag gyorsan hazaértünk. Jó érzés volt újra a száraz, meleg napsütésbe érkezni. Nem hiszem, hogy Seattle-be tudnék élni. Kopárság és kánikula ide vagy oda, azért ez itt mégiscsak jobb.
A következő postba bemutatom csodás szerzeményeinket. :)
