Ocean Trip -4th Day-

Április 2. (csütörtök)
Reggel zűrzavarra ébredtünk, mindenki rohangált és pakolászott a házban. Fent a nappaliban Tracinek készült egy kis szülinapi meglepetés. Az étkezőasztalon egy szelet süti állt, gyertyával a közepén, mellette egy csokor vörös rózsa, és képeslap. Körülötte sok sok lufi.
Mi már megettük a reggeli müzlinket, amikor Traci feljött, és meglátta a meglepit. Csendben elfogyasztotta sütijt, majd folytatta a pakolást.
11 órára már minden az autóban volt. Jóval több cókmókot hoztunk, mint amire szükségünk volt. Egy csomó ételt és italt cipelhettünk vissza. Még egy gyors csoportkép a ház előtt, azután feloszlott a társaság. Ashley-ék és Nanci-ék siettek haza a kislányaikhoz.

Minket senki sem várt otthon, ezért Tracivel és Dustinnal úgy döntöttünk, még maradunk, és kiélvezzük a vakáció utolsó napját is.
Először bementünk a városba, hogy néhány apróságot vásároljunk. Végre nekem is lesz sanddollárom. Az eső már elállt, de minden vizes volt, szürke és hideg.

A szuvenír boltban rengeteg óceáni "kincs" volt. Kagylók, homokszobrok, bortartók, hajók, nyakláncok, ékszerek... Kis dobozokban több fajta közül lehetett válogatni. Ezek a tengeri csillagok, kagylók, és homokdollárok szépen fognak mutatni a fürdőszobánkban.

A főutcán sétálva kedves kis "régiség" boltokra akadtunk. Sok helyen humoros feliratú táblák voltak a kirakatokba állítva.

Az egyik butiknál még Betty boop-pal is lefényképezkedtem... A hugi örült volna, ha itt lehet. ;)
Mivel megéheztünk, úgy döntöttünk, hogy utazás előtt még a városban megebédelünk. Egy helyi, lepukkant régi kocsma szerűségbe tértünk be, ahol hamburgert és csirkefalatokat ettünk sült krumplival. A hely tipikus amerikai hangulatot árasztott. Traci zenegépezett, mi meg a kerek asztalnál beszélgettünk. Ami nekem a legjobban tetszett az a férfi-női mosdó megkülönböztetése volt. "Gulls" (aminek "Girls"-höz hasonló hangzása van, amúgy sirályt jelent) és "Buoys" (ami olyan mintha "Boys"-t mondanánk, és bóját jelent).

Portland
Lincoln City-be már nem volt mit látni, így elindultunk hazafelé, hogy még megtekinthessük az utunkba eső érdekességeket is. Nagy szerencsénkre Portland-ben nem esett az eső. Azt terveztük ugyanis, hogy meglátogatjuk Oregon híres állatkertjét.
Itt még elmondanék egy államok közti különbséget. Míg Washington-ban mindenki magának tankol, addig az oregoni benzinkutakon szigorúan tilos az önkiszolgálás. Akárhányszor megálltunk teletölteni az autónkat, mindig meg kellett várni, amíg kijön valaki, és tankol helyettünk. Magyarországon a kiszolgálás inkább udvarias gesztus, amit borravalóval köszönünk meg.

Oregon Zoo
Az állatkertet természetesen Starbucks-al kezdtük. Sietnünk kellett, hogy végig tudjuk nézni az összes állatot, mielőtt ránk sötétedik. Az erdős területen kialakított Oregon Zoo-nak már maga a környezete is csodálatos volt. Magas és szokatlanul keskeny fenyőfák borították az egész parkot. Dimbes-dombos utak, és fahidak vezettek minket körbe. A sziklákat borító mohákból látni lehetett, hogy itt az év nagy részében nedves a levegő.

Először a "Great Northwest" nevű negyedbe sétáltunk, ahol északnyugat Amerika állatvilágát nézhettük meg. Ez igazán érdekes volt számomra. Megismerkedni azokkal az állatokkal, amiknek most már a közelében fogok élni.
Láttunk hegyi kecskét (Mountain goat), amerikai fekete medvét (Black bear), kis észak-amerikai hiúzt (bobcat), pumát (Cougar), jávorszarvast (Elk), farkast (Wolf)...

...hódot (Beaver), észak-amerikai vidrát (River otter), észak-amerikai macskanyércet (Ring-tailed cat), folyami halakat, rovarokat, kétéltű állatokat és hüllőket. Általam eddig ismert állatok, néhányuk megtalálható Magyarországon is.

Kígyók
Most a hüllőknél egy kicsit megállnék. Múltkor meglepődtem amikor Adammel a lakásunk körül sétálva figyelmeztetett, ne menjek a bokrok közé, mert mivel közeleg a meleg idő, lassan előjönnek a kígyók. Azóta nem merek kimenni egyedül a házból. :) Az, hogy a rezervátumban végre személyesen is találkozhattam a csúszómászókkal, alkalmat adott arra, hogy egy kicsit utánuk járjak.
A környékünkön gondolom több fajta sikló és kígyó is él, de mivel az állatkertben egy Northwest Garten Snake példányát láttuk, gondolom ők a legjellegzetesebbek. Magyarra úgy fordítanám, hogy északnyugati vörös szalagoskígyó, bár ez lehet, hogy nem helyes. Elterjedési területe Észak-Amerika... A témával kapcsolatban majd még folytatok kutatásokat.

A kép (egyenlőre) csak illusztráció! :)

Eagle Canyon
Külön említést érdemelnek még a sasok, akiknek a fészkében mi is lefényképezkedhettünk. (A kiállított fészek természetesen csak illusztráció.)

Először is az Amerikai Egyesült Államok címere a fehérfejű rétisas.
Amikor Seattle-be mentünk a kanapénkért, Adam figyelmeztetett, hogy ha elég éberek vagyunk, útközben jó eséllyel láthatunk hatalmas, felettünk repülő sasokat. Sajnos nem volt akkora szerencsénk, de a lehetőség mindig fennáll.
Az internetet böngészve megtudtam: "A fehérfejű sas 1784 óta az Amerikai Egyesült Államok nemzeti jelképe. Az amerikaiak 87%-a szerint a fehérfejű sas méltóságteljes és királyi ragadozó. Ezért lett az Egyesült Államok egyik állami jelképe. A fehérfejű sas magányosan vadászik. Nem veti meg a bárányt, a nyulat, más madarakat, halat vagy állattetemet sem. Annak ellenére,hogy a fehérfejű sas immár 200 éve az Egyesült Államok nemzeti jelképe, napjainkban már lassan a kipusztulás fenyegeti. 1940 óta védett madár. 71-től akár 98 centiméter hosszúságig is megnőhet,súly 6,5 kg. Az amerikai sas elnevezést azért kapta, mert kizárólag Kanada és Észak-Amerika területén őshonos. "(Forrás)

A kígyókon és a sason kívül engem még az is érdekelt, milyen halfajták élnek a környéken. Örömmel láttam, hogy népszerű a lazac. Mmm, az fini.:) A környező folyókban, és a vízeséseknél a sasok kedvelt eledele. A műhalakkal a zuhatagok hangulatát próbálják érzékeltetni.

Az állatkert egy igen érdekes módon próbálta a látogatóknak a lehető legjobban bemutatni a lakók jellegzetességét és tulajdonságait. Az öt érzékszervből négyet kiemelve játékszerűen ismerkedhettünk meg az állatok szagával, szőrének tapintásával, vagy hangjával. Így hát nem is olyan nagy gond, ha valamelyiknek nincs kedve előbújni az odújából.
Másik érdekesség a kérdez felelek játék volt. A kis táblákon elhelyezett, állatokkal kapcsolatos kérdések alatt, kis skatulyákban ott álltak a válaszok is. Jó szórakozás lehet azoknak, akiknek van ideje órákat elidőzni a parkban.
Az állatkert remek rajzokkal, makettekkel, néhol videofilmekkel igyekezett a látogatók számára az élőlényeket bemutatni.

Lemérhettük mekkora a tenyerünk az állatokéhoz képest, vagy milyen magasak vagyunk a különféle medvék között...

...Dustin megszagolta a hiúzt, Adam pedig meghallgatta a mezei állatok üvöltését, brekegését és csiripelését.

A "Pacific Shores" (azaz Csendes-óceán parti) részben láttunk jegesmedvét (Polar Bear), oroszlánfókát, tengeri vidrát, tengeri hínárt és moszatot, pingvineket, tigrist, leopárdot.

Volt egy külön kis Insect Zoo is, ahol pókokat és egyéb rovarokat figyeltünk meg. A parkban, az egyik medve ketrece mellett méhkasok is el voltak helyezve.

Ezután következett az ázsiai negyed. Nap medvével (Malayan Sun Bear), Cebu szigeti disznóval (Visayan Warty Pig), párduccal, majmokkal, csimpánzokkal, orángutánokkal, tamarin majommal (Tamarin), iguánával (Desert iguana), pytonnal (Burmese python), tukánmadárral (Toucan), mókussal (Treeshrew), elefánttal...

Láttunk akváriumot, ami tele volt teknőcökkel, halakkal, leginkább lazacokkal, felettük pedig különféle madarak és kacsák úszkáltak.

Azután egy kisebb múzeumba tértünk be, ahol egy hatalmas American Mastodont fogadott minket. A mamut csontvázat Michigan-ben találták meg. Egy ugyan ilyen őskori leletre Portland-ben is ráakadtak.
A másik képen Adam egy nagy méretű triciklit próbál ki, amit annak idején a cirkuszi elefántok vezettek.

Trillium Creek Family Farm
Az állatkert területén egy kisebb családi farm is áll, ahol az érdeklődők megismerkedhetnek a tipikusan tanyai állatokkal, és azok gondozásával, tenyésztésével. A környék falusi hangulatát még egy traktorral is fokozták.

Az utakat járva mókusokkal is találkoztunk. De ők nem voltak rácsok közé zárva, szabadon ugrándoztak ágról ágra. Itt mindennapos dolog, ha az ember mókust lát az utcán. Csak én szoktam lelkesen felsikítani. De aztán Adam tekintetéből rájövök, hogy ez nem olyan nagy szám.

Közbe elkezdett esni az eső, és egyre hűvösebb lett. Már csak az Afrika negyed megtekintése maradt hátra. Sietve lépkedtünk le a dombon, amikor szembe jött velünk egy ott dolgozó férfi, és felvilágosított minket, hogy az állatkert bezárt, úgyhogy legyünk szívesek távozni. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a zsiráfot, denevért, krokodilt és egyéb szavannai állatokat ma már nem fogunk látni. Sebaj, ide még úgyis sokszor vissza fogunk járni.

Oregon Zoo Fudge
A kijáratnál még gyorsan betértünk a helyi szuvenír boltba, hogy körülnézzünk. Akárcsak az akváriumba, most is préseltünk emlékbe fémpénzt, és pár kocka Fudge-t is vásároltunk. Ez az amerikai édességfajta rengeteg ízben kapható, és leginkább sűrű csokoládémasszához hasonlít. Nekem nagyon ízlett.

Multnomah Falls
Pár nappal ezelőtt, az óceán felé tartva csak elsurrantunk mellette, ám most senki sem állhatta utunkat, hogy végre megcsodáljuk Oregon legmagasabb vízesését.

A Multnomah-vízesést a Larch-hegység sűrű fenyőerdeje és mohás sziklák veszik körül. Két zuhatagból áll. A felső hosszabb és keskenyebb, 542 láb (165m) magas, az alsó szélesebb és erőteljesebb, 69 láb (21m), így az egész 620 lábat (189 m) esik a Columbia-folyó szurdokába. A két vízesés között egy kis tavacska nyugszik, mely felett az 1914-ben épített Benson-híd áll.

A késői óra és a hideg miatt csak pár percet időztünk a természeti látványosságnál. Traciék lent maradtak a vízesés lábánál, mi pedig Adammel felfutottunk a keskeny szerpentinen, hogy a hídról élvezzük a zuhatag erejét. Lent hagytam a kamerát, hogy Traci képeket tudjon készíteni rólunk. Az a pici piros pont, azok vagyunk mi. :)
Én képes lettem volna órákig ott álldogálni, beszívni a friss levegőt és csodálni a sebesen lezúduló kristálytiszta vizet. Adam pedig szeretett volna felsétálni a vízesés legtetejére. De odalent vártak ránk. Majd nyáron visszatérünk, amikor már nem kell a ránk cseppenő jéghideg víztől tartanunk.

A sötétedés, és a zord idő ellenére a környék még ilyenkor is tele volt emberekkel. A vízesés melletti étterem kéményéből áradó füst kellemes hangulatával csalogatta az éhes turistákat.
Nem csak a zuhatag, engem az őt körülvevő élővilág is lenyűgözött. A szerpentinek mellett élénkzöld mohában pompázó fatörzseket és sziklákat, valamint a csendesen folydogáló patakot már alig várom, hogy nyáron is láthassam.

Burgerville
Most nem mentünk át egyből Washington államba. Oregon-ban követtük a Columbia-folyó útvonalát. Vacsoraidő révén, a The Dalles városában lévő neves Burgerville gyorsétteremben álltunk meg. A leginkább Oregon-i étteremlánc az egészséges hamburgereiről híres. A húst helyileg, mesterséges tartósítószerek nélkül készítik, és a zsemléket friss, saját termesztésű zöldségekkel rakják tele. Én fishburgert választottam, és tényleg nagyon finom volt. Shake-jeik is az egészséges életmódot hirdetik. A turmixokat gyümölcsökből és a híres Tillamook tejtermékeiből készítik.
Ennyit a reklámról. Nekem tetszett a hely. Kár hogy Kennewick-ben nincs éttermük.

Fáradtan és későn érkeztünk haza.
Élménydús vakáció volt, rengeteg újdonsággal. És nem utolsó sorban az új barátaimhoz is közelebbi kapcsolatba kerültem. Néhány újabb úti cél is szóba került már, remélem mihamarabb megvalósítjuk azokat is.

Ocean Trip -3rd Day-

Április elsején, Amerikában is ünneplik a bolondokat, ám mi megfogadtuk, senkit sem fogunk valami őrültséggel meglepni.
Reggel újabb esős napra ébredtünk. Az előző éjszakai ivászat után ez a délelőtt a pihenésé volt. Senki sem sietett annyira kimenni a házból. Dustin vállalta a reggeli készítését, és összedobott néhány bacon szalonnás rántottát. A csapat társasjátékozott, kártyázott, tévét nézett, beszélgetett, olvasott...

Mi Adammel a kanapén heverészve igyekeztünk új erőre kapni. Aznap igen erősen néztem az óceánt, de sajnos egy darab bálna sem bukkant fel a kedvemért.
Előző nap, az akváriumban olyan römi kártyát vettünk, melynek minden egyes lapja Amerika valamelyik nevezetességét mutatja be. Meglepően Cannon Beach is közöttük szerepel.

Elég a lustálkodásból! Lezuhanyoztunk, és elkészültünk gyorsan, hogy azután valami hasznos "tennivalóval" üthessük el a délelőttöt. Biliárdoztunk...

...majd hosszas könyörgés után Adam ma is lejött velem a partra. Neki lett igaza. Most láttam csak igazán, nem is annyira jó móka viharos időben a strandon sétálni. Az eső apró és sűrű szemekben esett, és a nadrágunk egy perc alatt átázott. A szélfúvástól a fülünk is hamar fájni kezdett. Éppen apály volt, ezért egy gyors kört tettünk a víz közelében, hátha találunk valami érdekes kagylót. Pár darab fekete kavics között gyűjtöttem még két, sajnos összetört "Sand Dollar"-t (magyarul homokdollár). Erre a tengeri sün fajtára már régóta vadászok, mert ez számomra újdonság és érdekesség.

Mo's Restaurant
A hideg miatt hamar visszatértünk az apartmanba, ahol a többiek már készen vártak minket.
Első úti célunk az Oregon partszakasz híres Mo's Restaurant-ja volt. Az 1940 óta működő éttermet szezontól függetlenül rengetegen látogatják. Ebédidő lévén lehetőségünk volt újabb helyi finomságokat kipróbálni. Én előételként maradtam a jól bevált kagylós levesnél, főételnek pedig halat rendeltem. Adam maradt a sült krumplis rántott csirkénél.

Amíg az ebédünkre várakoztunk, Dustin megkísérelte a lehetetlent. Egy perc alatt 7 kekszet megenni. Nem sikerült neki. A másik képen Adam Root Beer Float nevű itala látható. Három gombóc vanília fagyi üdítővel. Furcsa párosítás. Én megkóstoltam, de nem jött be.

Az étterem ablakából, a borús idő ellenére csodás kilátás nyílt a vízpartra. A Mo's előterében egy kis ajándék bolt is volt, ahol tengeri kagylókból kirakott nyakláncokat, dobozkákat, szobrokat, hajómaketteket, üvegből fújt díszeket, plüss állatkákat és egyéb óceános apróságot lehetett vásárolni. Az egyik kosárban frissen szedett homokdollárok is voltak.

Salt water Taffy
Ebéd után, következő állomásunk egy kedves kis cukrászda volt. A Salt water Taffy édességbolt fő specialitása a tengervíz alapból készült cukorkák. (Kicsit a tutti-fruttira hasonlítanak.) A sokféle ízben kapható óceánparti különlegességből mindenki több zsákkal vásárolt.
Én a cukorkák helyett a csokis pultról választottam néhány darab házi készítésű bonbont.

Mini-golf
A délután fő programja a golfozásé volt. Az eső miatt szabadtéri pályára sajnos nem mehettünk, így maradt a mini golf.
Az All American Putt'n Bat sportcentrum a nevéből is adódóan tele volt amerikás falfirkákkal, idézetekkel, festményekkel, zászlókkal, képekkel, szobrokkal... még a golfpálya tervezésekor is az amerikai kultúrából merítettek ötleteket. A falon fel volt tüntetve Amerika összes állama, felette pedig azok zászlói lógtak. Hatalmas képkeretben, időrendi sorrendben az Egyesült Államok elnökei álltak. Idézetek, feljegyzések, szónoklatok voltak a falra írva. Mindent kék, piros és fehér színre festettek. A terem közepén még egy nagyobb sas szobor is állt.

A társaság két csapatra oszlott. Mi Tracivel és Dustinnal játszottunk együtt.

Nekem egész jól ment a golfozás. Úgy tűnik kis távra jobban lövök. Bár ez a pálya egy kicsit összezavart. Felváltva ugyanis hol balról, hol jobbról céloztam. Most aztán igazán nem tudom melyik kézzel golfozzak. :)
Nem hagyhattuk ki, hogy a hatalmas amerikai zászlós festménynél is fényképezkedjünk egyet.

Az utolsó pályánál a két csapat beérte egymást, így a végét már közösen játszottuk le. Szórakoztató és izgalmas volt. Azt hiszem kezdem megkedvelni ezt a sportot.
Ha már ennyire "amerikásak" vagyunk ma, valakinek baseballozni is kellett. Dustin hatalmas erővel próbálta elütni a sebesen érkező golyókat, mi pedig a haló túloldaláról szorítottunk neki. Adam buzdított engem is, hogy próbáljam ki, de azt hiszem erre még rá kell, hogy beszéljem magam.

Még mielőtt visszamentünk volna az apartmanba, beugrottunk a kaszinóba, hogy az előző nap megjátszott urnás sorsolásnál ott legyünk. Sajnos egyikünk nevét sem húzták ki, így pénz nélkül tértünk haza.

Magyar Csirke Paprikás
Vakációnk zárásaként, az utolsó esténken mi készítettük Adammel a vacsorát. Rendesen kitettünk magunkért. Órákig főzőcskéztünk. A menü: aperitifnek forralt bor, majd csirkés paprikás, desszertnek pedig fondue.
Amikor még odahaza azon gondolkodtam melyik tipikusan magyar étellel kápráztathatnám el amerikai barátaimat, egyértelműen a paprikás nyert. Összekészítettem hát az alapanyagokat, és már felkészülten érkeztem a nyaralóba. Vettünk hagymát, csirkét, és vittük a legfontosabb hozzávalót, a piros paprikát. Mivel én otthonról, annak idején ilyen fűszert nem hoztam magammal, anyósom elajándékozta a saját, Magyarországról kapott paprikáját. Gondolta én úgyis több mindenre tudom használni. Így is történt. A magyar fűszer ezen az estén pillanatok alatt elfogyott.

Adammel a konyhában már nagyon összeszoktunk. Mindegyikőnknek megvan a saját feladata. Én általában a húsokkal szoktam babrálni, férjem pedig a zöldségeket szeleteli.
Nos, ma este nagy feladat elé néztünk. Ezúttal nem két, hanem tíz főre kellett főznünk.
Adam nekiállt 8 darab hagymát apróra vágni, én pedig előkészítettem a konyhát, és nekikezdtem a csirke megtisztításának. A fiúk lent pingpongoztak, a lányok pedig a pulthoz ültek martinizni és ellesni pár magyar konyhatrükköt. :)

Adam már az első hagymánál "sírni" kezdett és ekkor jött Nanciéktől egy április elsejei tréfa ötlete, ami a végére mégsem lett annyira vicces.
A következők történtek. Traci a hagyma fölé hajolva másodperceken belül elkezdett erősen könnyezni. Nanci ketchupot öntött a fejére, és egy szalvétát rakott rá. Ezután Traci leszaladt sírva a fiúkhoz, hogy a nővére elesett és beütötte a fejét. A srácok persze rémülten rohantak fel az emeletre, ám amikor Justin felemelte Nanci fejét, és meglátta, hogy csak szósz van rajta, megkönnyebbült... Majd mindenki mérges lett.
Nos, amíg a lányok megpróbálták kiengesztelni haragos férjeiket, mi folytattuk a főzőcskézést.

Amikor az apróra vágott hagymákat az olajra dobtam már az egész felső szintet ellepte a maró illat. A többiek könnyezve nyitottak ablakot. Már nem volt olyan jó szórakozás a pultnál ülve minket nézni. Most aztán megtudták milyen az igazi magyar konyha. Egyedül Aaron volt az aki közénk ült, és nassolásképp a hagymából kanalazott.
Volt azonban még egy hozzávaló, ami az újdonság erejével hatott amerikai barátaimra. Ez pedig a máj. Hihetetlen, de a társaság közül még soha senki nem evett csirke aprólékot. Én igazából még egyszer sem gondoltam bele abba, hogy a májnak mennyire gusztustalan a kinézete, nekem az egyik kedvenc kajám. Adam erősen tiltakozott, hogy a paprikásba egy szeletnyi májat is belerakjak, ezért úgy döntöttünk, hogy két külön lábossal főzünk. Reménykedtem talán lesz pár kísérletezni vágyó emberke a brigádban.
Miközben főtt a csirke, elkészítettük a forralt bort is. A Magyarországról hozott fűszerhez még narancsot, citromot, fahéjat és szegfűszeget is raktunk.

A forró, karácsonyi hangulatot árasztó alkoholos ital mindenkinek a kedvence lett, ezért újabb adagot kellett csinálnunk. Amíg a pirosló csirkepaprikás a konyhában rotyogott, az éhes társaság az asztalnál pókerezett.

Nemsokára elkészült a vacsora, és Adammel feltálaltuk a paprikást. Mindenki azonnal merni akart, ám én még előszedtem a Magyarországról hozott kis üveg Unicum-ot, hogy otthoni szokásként egy kupicával kínáljam meg a brigádot. Szerintem minden magyar ismeri az első Unicum korty reakcióját. :) A gyomorkeserű likőr egyikük tetszését sem nyerte el igazán. Legtöbben csak annyit mondtak, olyan mint a gyógyszer. :)
Na, ezután jöhetett a csirkepaprikás. Az, hogy mindkét lábas perceken belül kiürült, mindent megmagyaráz. A legjobban Aaron volt lenyűgözve, és nem győzte köszönetét ismételni. Páran kipróbálták a májat is, bár a nagyját én ettem meg. Ez a jó abban, ha mások nem szeretik a kedvenc részedet. Tiéd lehet az összes. :)
A vacsora után jöhetett a desszert. Adammel narancsot, almát és epret szeleteltünk fel, majd öntetként a fondue edényünkbe étcsokit olvasztottunk. A gyümölcsök mellé néhány szelet sütemény is került.

A csokoládét hamar kikanalaztunk. Megittuk a maradék forralt bort, majd kezdetét vehette az utolsó éjszakai mulatozás.

Elhangzott néhány program lehetőség, mint például, hogy apály révén menjünk le a partra kagylókat keresni, ám amikor láttuk, hogy mennyire viharosan esik az eső, mindenki belátta, hogy ez mégsem lenne annyira vicces.
Ám volt még egy őrült ötlet. Menjünk a teraszra jakuzzizni. Vittük ki magunkkal az italokat, és mindenki bepréselte magát a parányi medencébe. A szél őrülten fújt, és szakadt az eső. Először minden olyan kényelmetlen volt, de aztán pár pohár jéger-red bull után már nem számított, hogy hideg van, és pislogni is alig bírok a szemembe fújódó vízcseppektől.
Miután már mindenki elfáradt, jöhetett a forró zuhany és a meleg ágy.
Traci az este folyamán beteget jelentett és szobájába vonult. Ám mivel másnap volt a szülinapja, valamilyen oknál fogva fogta magát, beült a kocsijába, és elment a kaszinóba játszani. A jakuzzi után Dustinnal beszélgettünk, és vártuk a feleségét, hogy visszatérjen. Traci nem sokra rá megjött. Boldogan és izgatottan. 1300 dollárt nyert a játékautomatával! Ez aztán a jó kis szülinapi meglepetés... Ezután végre mindenki aludni tért...Holnap megyünk haza.