Újabb ajándékok

A nagy várakozás közben szép számmal érkeznek a babának szánt ajándékok. Én meg csak mosok és pakolom a ruhásszekrényét. Lassan még egyet kell majd vennünk. :)
Az első képen látható kollekciókat Adam kollégájától kaptuk, a második csomag pedig anyósom egyik ismerősétől származik. Lassan felgyülemlik a játékos ládika is, és a kis akváriumos albumnak is nagyon örülök. Pöttömke ezekből fogja megismerni a másik kontinensen élő családtagjait, rokonait.
Kislányom! Azért az hallatlan, hogy a ruhácskáidat még mindig az ágyra kiterítve, nem pedig felvéve kell mutogatnom! :)

Elefant

Kispárnának szántam ezt az elefántot, de sajnos a vártnál kisebb mérete lett. Sebaj, a pöttyös állatka így is biztos tetszeni fog kicsi lányomnak. A szabásmintát Shishigirl blogján találtam.

Még hátravan egy projectem... kiskutyát fogok készíteni,... aztán többre szerintem már nem marad időm. Talán a baba mellett, bár nem hiszem. :)

De a varrás után máris találtam magamnak egy újabb kreatív hobbit, ami szintén pöttömkének szól... Na de erről majd egy másik alkalommal mesélek. ;)

Párnás mesekönyv

Összevarrtam végre azt a kis mesekönyvet, aminek alapanyagait anyósomtól kaptam pár hónapja. A 6 oldalas könyv belsejébe lapvattát vasaltam, és az összevarrás sem volt túl nagy ördöngőség...
A puha, állatkás füzetet pöttömke biztos nagy élvezettel fogja nézegetni... és rágcsálni. :)

Babakelengye

Megmutatom nektek, hogy a baby shower-en milyen szép ajándékokat kapott a mi pici lányunk... Mindenki elkényezteti, pedig még meg sem született. :) A ruhásszekrénye már most csurig van, sőt a pici kabátkák és kardigánok a mi gardróbunkban lógnak. :) Jajj, már várom a "nagymosást", amikor végre előkészíthetem a kis rugdalózókat...

Pöttömkén kívül bizony a mama is kapott néhány meglepetés ajándékot. :) Cannon sógoromtól ezt a nagyon puha és meleg lila köntöst, amit természetesen viszek magammal a kórházba.
Anyósoméktól pedig közös, Editnek és lányának szóló csomagot kaptunk: egy baba-mama fitness DVD-t, jóga és pilates gyakorlatokkal, valamint babamasszázzsal. Ehhez tartozik egy lila melegítő, trikók és zoknik... Jaj, de jókat fogunk tornázgatni!



A másik közös ajándékunk Taylor sógoromtól származik: Két egyforma sapka. Egy a mamának, egy a babának. :)
Adam csomagjában egy szuper menő, krómozott cumisüveg és egy rózsaszín mini iPod szett lapult. A lejátszóhoz egy "Minimove Boombox" hordozható hangfal is jár, amire az iPod-ot kell csatlakoztatni. Apának már csak jó kis bébi-és altatódalokat kell feltöltenie, és lánya máris táncikálhat a kiságyban. :)



Férjem nagymamájától és dédijétől, (vagyis pöttömke dédijeitől és ük-dédijétől:) érkeztek ezek a csodás játékok...
Az első képen egy rózsaszín autós jumper, (magyarul talán ugráló) látható, amit elsőszülöttünk valószínűleg majd csak hónapok múlva tud kiélvezni, de egy car designer apuka lányának minimum egy autója kell, hogy legyen. :)
Második képen egy nagyon pofás zsiráf áll, hozzá passzoló rugdalózóval. Ez az egyre népszerűbb, Taggies nevű márka azon ötlet alapján készült, miszerint a kicsik imádják a játékok, takarók és ruhák címkéit tépkedni, harapdálni. Ezek a termékek tele vannak hát kilógó anyagdarabkákkal. Hát nem édes?! :)



A Baby Shower-re egyébkén elég változatos ajándékok érkeztek. A vendégek mintha összebeszéltek volna. Némelyikük babaápolási cikkeket válogatott a regisztrációs listánkról, mások inkább ruhákat, játékokat, etetéshez való dolgokat.
Így szerencsére nem is nagyon volt mit visszacserélnünk.
A szokás ugyanis az, hogy mindenki a csomagban hagyja, vagy a kísérőkártyához csatolja a bolti számlát, így ha valamiből esetleg duplát kapunk, könnyed visszaválthatjuk. (De itt Amerikában egyébként sem csinálnak olyan nagy dolgot a termékek visszaviteléből. Hát ja, könnyű neki, multicégeknek...) Szóval én kicsit zavarba jöttem, amikor az első gondosan csomagolt doboz alján megpillantottam a számlát, de a sokadik ilyen esetnél már sejtettem, hogy ez bizony szándékos lehetett. Otthon aztán pakolás közben láttam, hogy ezek amolyan "Gift Receipt"-ek, amiken furfangosan nincs rajt az ár, de tartalmaz minden egyes árucikket, így ezzel nyugodtan vissza lehet menni a boltba. A tetejére még azt is rá lehet írni, hogy kitől kinek vettük a terméket. Az ajándékunkat ráadásul akár 3-4 hónap múlva is elmehetünk kicserélni... Szeretem az amerikaiakban, hogy sok dologban ennyire praktikusak tudnak lenni. ;)

A babaköszöntőn talán a takaróknak volt a legnagyobb népszerűsége. De ahogy mindenki mondaná, kis plédből sosem elég. Főleg egy tél közepén érkező babának...
A fehér méhecskés darabot a szomszédunktól kaptuk, a rózsaszínűt pedig anyósom egyik ismerősétől.



A barátaink is igazán kitettek magukért. Főleg Traci és Dustin, akik órákig építették ezt a hatalmas, baby shower-eken nagy népszerűségnek örvendő pelenka tortát. Voltak még köztük törlőlepedők, tetejükön pedig elszórtan babaápolók, tusfürdők, olajok, cumik, és egy kis nyuszis otthoni mamuszka lapult. A piramis belsejét 3 cumisüveg tartotta.
Ashley-éktől származik a második képen látható csomag: 3 pólyás takaró, egy virágos vastagabb pléd, egy pici rugdalózó és néhány eldobható betét (pelenkázáshoz vagy büfiztetéshez).



Nickole és Travis-től is kaptunk egy takarót, törülközőt, tisztálkodó rongyokat, rugikat, zoknikat, fültisztító pálcikát és egy Amerikában divatos baba fejpántot.
Nanci és Justin leginkább az etetésre fókuszált. Ajándékuk: 2 cumisüveg, egy ételhordozó, cumisüveg mosó, mosdatórongyok, büfiztető kendők, cumik, törlőkendők, valamint fényképtartós építőkockák, és egy autósülésre akasztható játék volt. A fotós kockáknak különösen örülök, mert majd ebbe szeretném belerakni a családom képeit, akiket pöttömke sajnos ritkábban láthat majd...Nagymamáját, nagypapáját, nagynénijét és nagybácsiját...



Matt és Pam-től cuki kis rózsaszín ruhácskákat és kabátot kaptunk, Whitney csomagjában pedig egy fényképtartó és egy rugdalózós szett lapult.



Justin anyukája is meglepett minket egy aranyos takaróval (ami mellesleg tökéletesen passzol az ágyneműgarnitúránkhoz). Ezen kívül egy egészségügyi csomagot és kocsira akasztható játékot is kaptunk.
Anyósom barátai közül is sokan eljöttek a partynkra, és bár én nem nagyon ismerem őket, láthatóan igen nagy lelkesedéssel várják a kislányunkat.
A második képen látható ajándékcsomag egy értékes, házi készítésű takaróból, egy pofás zenélő állatkából és baglyos ruhaszettből áll. A pulcsi, sapka, zokni és rugdalózó tényleg zabálni való.



A fürdetésre fókuszáló ajándékcsomagot egy kismamától kaptam. Az édes pici rózsaszín kádacska tele volt tisztálkodó szerekkel: samponnal, púderrel, popsikrémmel, fültisztító pálcikával, törölközővel, törlőruhával, hőérzékelős kiskacsával és egy pink pizsamával...
Anyósom egy másik barátjától rugikat, egy macis takarót és zenélő játékszettet kaptunk.



Mindenkitől, még egyszer nagyon köszönjük az ajándékokat!!!

Baby Shower

A hetekig tartó szervezkedés után eljött a várva várt Baby Shower-em napja is. November 15.-én, vasárnap reggel már nagyon izgatottan ébredtem. Dél körül megjöttek anyósomék, és nagyon szépen, -természetesen lila-fehér színekben- berendezték az egész klubházat. A társalgót egyébként 2 órára béreltük ki, és így utólag is nagyon jó választás volt. Elég tágas, és kellemesen, otthoniasan van berendezve. Voltak kanapék, virágok, kandalló, és egy konyhánk is, ahol a kajákat tárolni tudtuk.

Délután 3 órára már minden készen állt. A nagy asztalon sütemények, zöldségek, gyümölcsök és hidegtálak sorakoztak. Anyósom csodás lila lepke formájú sütiket készített, és még a gyümölcskoktél is halványlila joghurtban úszott. Én előző nap krumplis pogácsákat készítettem, és keksztekercset...lila csokival és kókusszal. Az utóbbinak nagyobb sikere lett, de nem bántam, legalább nekem több pogi jutott. :) A papírtányérok, villák, kanalak, szalvéták, ...sőt még az asztalterítő is lila-fehér volt. Italnak ásványvizet, bort, sört és teát szolgáltunk fel.
Anyósom, - szokása szerint- nagyon kitett magáért, és igényes dekorációjával minden részletre gondosan odafigyelt. A vizes palackokra "A baby shower for Edit" címkéket készíttetett és rakatott fel velünk, valamint a cukrot bébiételes üvegcsébe, a tejet pedig cumisüvegbe szervírozta. :)
A társalgót nem csupán lila-fehér lufikkal, hanem levendulás gyertyákkal, ibolyákkal (amiknek a cserepét ötletesen pelenkákkal vonta körbe) és apró lila lepkecsatokkal díszítette fel. A teremben elszórtan levendulás babaápolós kosárkák is álltak, valamint a Traci-től kapott bébikönyvünk. Mindegyik polcon voltak sütik, csokik és ropogtatni valók. A zenéről én gondoskodtam, ami sajnos az amerikai vendégeknek annyira nem tetszett. A Café del Mar dalai nekik túl furcsának és szokatlannak hatottak, de számomra tökéletes hangulatot teremtettek...

A kis asztal volt a szentély. :) Ide sorakoztattuk fel a vendégeknek szánt apró ajándékdobozkás köszönőkártyákat, az üzenőpapírokat és a nagy fehér keretbe foglalt kismamás képemet. A meghívóra is ez a fotó volt felrakva, a keretre pedig a vendégek (lila!) tollal üzeneteket, jókívánságokat firkálhattak fel. Az üzenőkártyák arra jók, hogy akinek valami bölcs mondása, vagy idézete van, azt oda feljegyezheti, mi pedig eltesszük a lányunknak emlékbe. A szentély alá kerültek a party legfontosabb kellékei, az ajándékok...



A vendégek -szép sorjában- hamar megérkeztek. Én igyekeztem mindenkit illően az ajtóban fogadni, és egy érdekességet vettem észre. Amerikában ugyanis nem szokás az ünnepeltnek már az ajtóban a kezébe nyomni az ajándékot. Azoknak mindig van egy kijelölt hely, ahová az érkező lepakolhatja szépen csomagolt meglepetését. (A buli alatt pedig, amikor már minden vendég ott van, publikusan kibontanak minden egyes darabot.) ...Hogy egy Baby Shower-en ki az ünnepelt, az erősen vitatott téma. Sokak szerint a kismama, mások szerint a meg nem született kisbaba. Én férjemet is a listára írom, hiszen közös munkánk gyümölcsét ünnepeljük. :)

Szegényke még ha nem is örült annyira annak, hogy a lánybuliba neki is rész kellett vennie, azért elég szépen és hősiesen helytállt. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy jól érezte magát. Persze előtte felszólította minden haverját, (és sorstársát) hogy legyen olyan szíves eljönni a shower-re. Mégse neki kelljen ott egyedüli hímneműként toporognia. Így utólag is köszönjük a sógoroknak, Taylor-nak és Cannon-nak, valamint Dustin-nak, Matt-nek és a szomszédunknak Taylor-nak, hogy részt vettek a -hagyománytörően- koedukált babaköszöntőn. Anyósom Richard-ot is magával hozta, és a barátai közül sokan férjeiket is elrángatták.

Miután minden vendég megérkezett, és italával helyet foglalt, kezdődhetett a buli.
(Ha jól számolom úgy 20-25-en jöttek el.)
Heidi egy meglepetés játékkal készült. Vagyis én tudtam róla, a kvízjáték csak szegény Adam-nek volt újdonság. A feladat ugyanis az volt, hogy az anyósom által feltett -terhességemmel kapcsolatos- kérdésekre férjemnek kellett válaszolnia. A helyes feleletek nálam voltak egy papírra írva. Jobban mondva nem a helyesek, hanem az én válaszaim. A lényeg ugye az volt, hogy ezek minél jobban egyezzenek.
A játék végül egész jól sikerült. Adam pontosan tudta a következő terhesgondozásunk időpontját, az eredeti szülési időpontot, azt, hogy mit szeretnénk ha a baba tőlünk örökölne, mit kívántam a várandóságom alatt, valamint hány centis a hasam... Arra viszont már nem emlékezett, hogy mi volt a szülésfelkészítő tanfolyamunk tanárának a neve, pontosan hány terhességi tesztet csináltam, és mi volt az első babaholmi amit megvettünk. :)

Ezután jött egy kis társalgás, evés-ivás. Részemről maradt a teázás, jó sok pogácsával. A srácok söröztek, és zavarukban igyekeztek nagyon lazán macsók maradni. :)



Nem sokra rá ugyanis következett a Baby Shower lényege, és fő programja: az ajándékbontás! A lányos "ohh, jajj, ez de ari!" meg az "úristen ez tök édi!" sóhajtások alól a fiúk igyekeztek sörösüvegjeik (és a kanapé) mögé bújni. Lehet, hogy hibáztam, és férfiaknak itt nem lett volna illő megjelenni, de ha már az apákat beengedik a szülőszobába, miért ne nézhetnék végig ahogy az izgatott kismama kibontogatja a szebbnél szebb babaruhákat, és barátnőivel, anyósával ámuldozik?! :)
Adam tehát igyekezett a háttérben maradni, de én nagyon örültem, hogy ott van velem. A kezébe nyomtam a kamerát, had filmezzen, és minden egyes ajándékdarabot izgatottan mutattam fel neki... És férfiasság ide vagy oda, láthatóan ő is velem együtt örült.



A bontogatás bizony több mint egy óráig eltartott. Én anyósommal ültem az ajándékok mellett, a vendégek pedig velünk szemben figyelték minden mozdulatomat. Az elején kicsit feszült és ideges voltam, de a végére egész jól belejöttem. Cannon segített a csomagokat a kezembe adni, amiből először a kísérőkártyát vagy képeslapot kellett előkeresnem. Abból hangosan felolvastam, hogy az ajándék kitől származik; és hogy mindenki tudja kiről van szó, rámosolyogtam. Ezután anyósom kezébe adtam a kártyát, aki -miközben én előszedegettem a táska tartalmát- ő egy papírra feljegyzetelte, hogy kitől mit kaptunk. Ez is a hagyomány része. A lista ezután be fog kerülni a babakönyvbe, így lányunk tudni fogja, hogy ki mivel ajándékozta meg.



Miután mindenkinek felmutattam a babakelengyéket, gyorsan visszapakoltam, közben megköszöntem az értékes ajándékot és jöhetett a következő... Anyósom Adam-re is gondolt, így neki is, mint leendő apának jutott pár csomagkibontás. (Ezekről majd később írok.)
Végül Dustin behozta a tőlük kapott hatalmas pelenka piramist/tortát, amibe mindenféle babaápolási cuccok is el voltak rejtve. A piramis csaknem 300 pelenkából és néhány törlőkendőből épült.



Amint elfogytak az ajándékok, mindenki hirtelen felállt, és búcsúzni készült. Úgy tűnik az emberek valóban csak a megajándékozás miatt vesznek részt ilyen party-n. A 2 óra tehát hamar elröpült, és én sajnáltam, hogy nem bulizunk tovább... Hiszen még ettem volna a gusztusos sütikből, gyönyörködtem volna a dekorációban, és társalogtam volna a születendő kisbabánkról.
De kötelességét mindenki illőn teljesítette, így már nem volt miért maradni...

Távozáskor mindenki kezébe nyomtunk egy "thank you card"-ot, valamint egy lila-fehér cukorkákat és csokit tartalmazó ajándékdobozkát...



A sok-sok szép ajándék mellett pöttömkének néhány írott emléke is marad majd a köszöntőjéről: a babakönyv, amibe majd a vendéglistát írom; a kismama fotó, egy jókívánságokkal teli kerettel; és pár üzenőkártya. Ezúton is mindenkinek nagyon köszönjük, hogy részesültetek a boldogságunkban! Külön köszönet anyósomnak, aki a világ legszebb Baby Shower-jét készítette el nekem! ;) ...Várunk kislányom!!!

Platypus

Elkészült Platypus, a kacsacsőrű emlős. Az újabb plüssállatka a kis takarócska maradékából és Adam egy régi pólójából készült, Craftbits szabásmintája alapján.
Ja, és mellesleg kaptam anyósomtól egy szuper balkezes ollót. Nagyon kényelmes, még sohasem volt ilyenem. Vége a kínkeserves, hüvelyujjszorító vagdosásoknak. ;)

Elkészült a nyuszis játéktakaró

Nem is foglalkoztam a kis takaróval, amióta a varrógép tönkrement. Aztán múlt héten úgy döntöttem nem várok tovább, egyszerűbb ha kézzel befejezem. Egyébként is azóta már olyan sok állatkát gyártottam, hogy a varrás már rutinszerűen megy. :)
Nem is bántam meg. Igaz néhol szabálytalan, néhol cikcakkos lett, de pöttömke biztos így is szeretni fogja, mert nagyon puha. Különben sem hiszem, hogy nekem a géppel szebben ment volna, maximum gyorsabban...
A 30 centis játéktakarónak tehát nem az a feladata, hogy takarjon, csupán arra jó, hogy a kicsinek legyen miben "kapaszkodnia", ha álmos. :)

Molly Monkey

Legújabb alkotásom, ez a pofás majom is már türelmetlenül várja pöttömke érkezését. :)
A szabásmintát mmmcrafts blogjáról loptam...

Little Lambkin

Harmadik plüssállatkám megvarrása közben azt is megtanultam, hogy a bárány angolul Lamb. Csak, hogy ti is tudjátok. :) Ez már egy kicsit összetettebb és nehezebb feladat volt, sok tapasztalattal... De a végén úgy tűnik egész pofás kis báránykát sikerült összeeszkábálnom. A szabásmintára ezen a blogon találtam rá. (Ha esetleg valaki szeretne egy ilyet gyártani. :))
A következő projectembe is belevágtam már. Az még bonyolultabb lesz...

Második játékunk, a zöld béka :)

Hamar elkészítettem a második állatkát, ami egy egyszerű, ám annál pofásabb zöld béka (akar lenni).
Csupán két anyagdarabot kellett kivágnom, összevarrnom, kitömnöm.. és már kész is volt. Ezúttal (a "recept" szerint) nem puha vattát, hanem babszemeket pakoltam a frog (béka) hasába. Feje tetején pedig két virágos gomb szolgálja a szemeit. Ezek az alapanyagok miatt zöld békuci nem lehet pöttömke "kézzel fogható" barátja (elég nehéz lett, és szemei is könnyen lerághatóak :)), így ő marad majd a polcon és onnan őrzi gazdiját. :)
Frog Úr szabásmintájára ezen a blogon találtam rá. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert tényleg nagyon egyszerű az elkészítése. :)

Elkészült az első játékbaba :)

Már kész sorozatgyártásba vagyok babák és állatkák terén. Bár nem egy fizetős állás, de kislányom valószínűleg nagyon hálás lesz érte. Szeretnék érkezéséig minél több játékot saját kezűleg megvarrni, és szerencsére a neten sok szabásmintát találtam.
Itt van máris az első kész művem, akinek a hivatalos neve Ruby Doll, de pöttömke majd úgyis ad neki valami egyedi elnevezést. A baba szabásmintájára egy nagyon kedves blogon találtam rá, miután úgy döntöttem ő lesz az első kísérleti alanyom.

Az anyagválasztás terén is igyekeztem egyedi lenni, és úgy gondoltam jó ötlet lenne, ha saját (már nem használt) ruháinkból varrnám össze a babákat. Megkértem hát Adamet, hogy válogassa ki azokat a felsőket amiket már nem akar hordani. Kaptam is tőle szép számmal, így most azokból variálok.
Ruby Doll tehát férjem egy piros, és egy fehér-kék csíkos pólójából született. (Amerikai színek. :)) A töltelékhez speciális kitömő vattát vettünk.
Most még elég kopaszka szegény (a többi weboldalon található testvéréhez képest), és vannak apró hibái, de ettől lesz házi készítésű. :) Majd idővel talán varrok neki ruhácskát, vagy toldok hozzá kiegészítőket.
Most egyenlőre ilyen állapotban várja a polcon ücsörögve gazdija megszületését. Én meg addig is nekikezdek egy új projectnek. :)

Babaruhák, szabás-varrás és muszaka

Amikor eldőlt, hogy a baba megszületéséig már nem állok munkába, és nyugodtan, pihenéssel készülhetek a szülésre és kislányunk megérkezésére, azon kezdtem el agyalni, mivel foglalhatnám el magam.
Designer vagyok, szeretek kreatívkodni, készítek hát valamit a kis jövevénynek. Gyerekszobánk még nem lesz, úgyhogy ilyen téren nem nagyon lehet kibontakozni. De minden csecsemőnek szüksége van játékokra. És játékokból sosem elég. :)
Fölpattantam hát gyorsan a netre és ötletek után böngészgettem. Rongybabák, fonott, kötött, vart állatkák és mesefigurák tömkelegére akadtam. Az internet rengeteg szabásmintával, ötlettel és jótanácsokkal van teli. Csak válogatnom kellett. És persze a kedvem is rögtön megjött ahhoz, hogy pöttömkének babákat és állatkákat varrjak.
Az még nem rajzolódott ki tisztán bennem, hogy hol és mivel kezdjem, ezért inkább csak letöltöttem pár szabásmintát. Volt viszont egy alapötletem: Jó lenne igazi magyar mesefigurákat gyártani. Olyan babákat, amik itt Amerikában csak az én kislányomnak lennének, és amit a magyar anyukája készített neki. :) Összegyűjtöttem hát az esélyes jelölteket: Süsü, Kockásfülő nyúl, Pumukli, PomPom, Frakk, Vízipók Csodapók... Mivel én nem Magyarországon nőttem fel, nekem sajnos nincsenek nagyon ilyen magyar mesés emlékeim. Éppen ezért aki még kiegészítené valami érdekes figurával a listámat, az bátran kommentezze meg. :)

Szóval megemlítvén ötletemet a családnak, anyósom rá pár napra már hívott, hogy vett nekem valamit, ugorjunk át hozzájuk. Na, több se kellett nekem, már rohantam is. :)
Egy csodás babrózsaszín, nyuszis icipici takaróhoz kaptam szabásmintát, anyagot, kitömő vattát és minden egyéb hozzávalót. Megvolt az első projectem. :) Heidi még a varrógépét is felajánlotta, amit én középiskolás technikaórákon kívül sohasem használtam.
De most végre itt a nagy lehetőség és alkalom. Meg különben is, anyósom felajánlotta segítségét, így a hétvége nagy részét náluk töltöttük.
Szombaton, McKinley tréningje után megálltunk egy utunkba eső zöldségesnél, ahol nagyon szép padlizsánok voltak. Mivel a család még sohasem kóstolta ezt a zöldségféleséget, felajánlottam, hogy vacsira csinálok nekik belőle muszakát. :)
A muszaka, aki nem ismerné eredetileg görög, de nekünk csak tipikusan szláv (szerb, vagy jugoszláv, kinek jobban tetszik) rakott egytálétel.
Nem kell hozzá más csak padlizsán, krumpli és darált hús. A húst és a burgonyát szeretik az amerikaikat, a zöldség pedig amúgy is kísérleti alany volt, nagy lett hát az esély arra, hogy a családnak ízleni fog az európai eledel. Két öltés között (mert közben készítettük ám a nyuszis takarót) összedobtam a muszakát, be a sütőbe és már kész is volt a vacsora. Talán az, hogy mindenki kétszer szedett mindent elárul a sikeréről. :)

És most térjünk vissza a munkához. :) A varrógéppel nem volt könnyű harcolni. Miután a nyúl kacifántos pofijával megküzdöttünk, már csak látszólag a könnyebbik rész maradt hátra: összestoppolni a fejet a takaródarabkával.



A masinával mindenki megküzdött, hogy az új családtag első játékának elkészítésében részt vehessen. Anyuka, apuka, nagymama, sőt még a nagypapa is öltött párat. :) Aztán amikor már pont készen lettünk volna, a 25 éves varrógép felmondta a szolgálatot. Tippünk szerint az anyag volt túl vastag, és valamit tönkretehetett. Pedig mindent szétszereltünk, tűt is cseréltünk, portalanítottunk, de semmi. A nyuszi most a szatyorba vár arra, hogy valaki megszerelje a masinát. :( Új project után kell néznem...



Más meglepetéssel is előállt az anyós: Hat picurka, gyönyörű babaruhával. :) Ő eddig bírta. Mert most már muszáj vásárolni valamit. :) Hát mi tényleg meglepődtünk. Még nem voltam lelkileg felkészülve arra, hogy apró ruhadarabokat lássak, hajtogassak, birtokoljak és tároljak a lakásban. De ez persze egy olyan érzés, amivel az ember könnyen és örömmel megbarátkozik. Meg is kérdeztem anyósomat, hazavihetem e őket. Mert annyira hihetetlen volt még számomra, hogy ebbe nemsokára a saját gyerekemet fogom belepakolni, akit itt fog majd szuszogni az ölembe. :) Ahhh, jaj! :) Hát nem csodásak ezek a rugdalózók, kis bodyk és nadrágkák?! Hová is pakoljam most őket?
A kispapa is belelkesedett. A kanapén, tévézés közbe magára terítette az egyik rugdalózót. Mikor rákérdeztem, hogy mi jót csinál, csak annyit mondott: "Hát gyakorlok!" Imádom! :)