Még mindig hokizunk

Amikor férjem hokimeccseire már egyre többen jöttek el, az egész csapat számára nyilvánvalóvá kezdett válni, hogy Denning-éknek bizony óriási és lelkes a szurkolótábora. :)
Ráadásul még ez sem volt elég, Travis is hamar kedvet kapott a játékra. Jól korcsolyázik, de ütő még sohasem volt a kezében... Egy próbahokizásra a fiúk könnyen és gyorsan találtak alkalmat. A felnőttek ugyanis minden vasárnap este összejönnek a Pasco-i fedett jégpályán, hogy egy kicsit gyakoroljanak. Ezek nem meccsek, pontozás és bíró sincs... Csak két csapat és másfél óra felhőtlen korongolás.

Arról, hogy a játék milyen jól sikerült, most meséljenek helyettem a képek:

(Első kép: bemelegítés. Második kép: Travis üldözi a korongot.)

(Első kép: Taylor és Adam, ellenkező csapatban a két Denning. Második kép: Adam megpihen.)

(Adam-nek és Travis-nek még idétlenkedni is van energiája. :))

(Pihenő a kispadon.)

(A srácok lelkes szurkolótábora.)

Ugly Christmas Sweater Party

Szombat este Cody és Jani házibuliba hívott minket. Tudom, így 9 hónapos terhesen nem épp a legjobb program a bulizás, de végül is a barátokkal mindig jó összejönni. Ha a baba megérkezik, akkor meg pláne vissza kell fognunk magunkat.

Ahogy a címből is kiderült, a party "csúnya karácsonyi pulóver" néven futott. Először nem értettem miért kéne egy buliba a lehető legrondábban felöltöznöm, aztán Adam elmagyarázta, hogy csupán valami vicces, giccses karácsonyi pulcsiba kell megjelennünk. Na, nekem ez az ötlet már önmagában megtetszett, és persze kapásból Bridget Jones jutott eszembe. :) Fogalmam sincs honnan származik, de úgy tűnik ez nem újkeletű dolog Amerikában, hiszen az interneten is rengeteg ilyen party-ról lehet olvasni. Ha tehát karácsonyi buliba vagytok hivatalosak, kérjétek kölcsön a nagymama kardigánját. :)

Adammel előtte gyorsan elugrottunk egy olyan boltba, ami köztudottan tele van ronda ruhákkal. Sajnos kimondottan karácsonyi stílusút nem találtunk. (Úgy tűnik nem csak mi voltunk ilyen party-ra hivatalosak...) Pedig én valami olyan giccses, karácsonyfás, hóemberes, télapós, rénszarvasos pulcsira vadásztam, piros vagy zöld színben. Sebaj, sima rondát könnyű volt találnunk. Az enyém pink-kék hópelyhes, Adam szerint tuti befutó... Szerintem meg szörnyen néz ki, haha! Ráadásul otthon kiderült, hogy a hasam is alig fér bele. :) Férjem puleszát pedig én választottam... Nagyon szépek vagyunk! :)

A vendégek nagy részét nem ismertük, de szerencsére Dustin, Nanciék és Matt-ék is eljöttek. Úgy lett volna az igazi, ha versenyt hirdetünk ki, de mire mi odaértünk a "jelmezeknek" már nem sok figyelem jutott. A fiatalok nagy része már részegen dőlöngélt... Az italozás most is (mint mindig és mindenhol) a beer-pong fő eleme volt. A hatalmas garázsban 2 asztal is fel volt állítva a népszerű játéknak, körülötte pedig piknikes székek sorakoztak a szurkolók és nézők számára.
Na, én oda szépen berendezkedtem, és az új gépemen kísérletezgetve fotóztam a fiúkat... Mire Adam-ék sorra kerültek, elfogyott a sör. Szerencsére hamar jött az utánpótlás, és indulhatott a játék... A zene üvöltött, mindenki ivott, hangosan beszélt és hülyeségeken röhögött. Ez jön le akkor amikor kénytelen vagy egy házibuliba szín józanul ücsörögni, és halálra unni magadat. Férjemet néztem, akinek sorba csúsztak le a söröspoharak. Hagytam, had szórakozzon, hisz neki lehet. Még pár hétig (napig)... utána már mindketten felelősek vagyunk egy új kis életért. Miközben a srácok egyre felszabadultabban játszottak, arra gondoltam, vajon én mikor tudok majd újra felhőtlenül bulizni? Az életem gyökeresen megváltozott. Egy kis emberkéért már örök életemre felelős leszek... Szépen, felnőtt módjára. :)
Úgy a harmadik körnél már kezdett eldurvulni a helyzet, a fiúk egyre erősebben lökdösték egymást, hogy a labdához jussanak. Mi meg lányok jobbnak láttuk bevonulni a konyhába.



Hamarosan a férjurak is csatlakoztak, hisz Adam-nek szigorúan kikötöttem, hogy nem lehet részeg, mert mi van akkor ha pont most indul be a szülés. Ehhez viszonylag tartotta is magát, így a party végére már csak a konyhában pihenve beszélgettünk.
Hát most épp egy ilyen időszaka van az életünknek...
(Az alsó képen látszik, hogy volt azért aki a "jelmezbált" nagyon komolyan vette, és igazi télapónak öltözött. :) ... Másik fotón Nanci várja, hogy pöttömke rúgjon. :))

Adam utolsó hokimeccse

December 7.-én volt Adam utolsó hokimeccse.
A két hónap alatt férjem könnyen visszarázódott a játékba, és a csapat többi tagjaival is egész jól összecsiszolódtak. Bár a mérkőzéseket rendszerint elvesztették, azért jó érzés volt hetente mozogni, sportolni egy kicsit. És nem utolsó sorban ez tökéletes program volt arra, hogy az öccsével is együtt lehessenek.
Én az elején még legtöbbször magányosan, takarókba burkolózva, és forró teával üldögéltem a hideg lelátón.
Később aztán a barátaink is kedvet kaptak a szurkoláshoz, így az utolsó hetekben mindig volt társaságom. Ráadásul a tél beköszöntével már a fűtőcsöveket is bekapcsolták, így a meccseknek egyre több nézője lett. Feleségek, gyerekek, barátok és családtagok jöttek csodálni a fiúkat. :)
Hiába a meleg és a társaság, az utolsó meccseket már nem volt könnyű végigülnöm a kényelmetlen és kemény fémpadokon. De volt olyan is, hogy estére már annyira elfáradtam, hogy inkább otthon vártam Adam-re...

Aztán eljött a szezon és az év utolsó meccse. A férjem eredetileg jövőre már nem akart újra jégre lépni, és ennek leginkább kislányunk születése az oka. Aztán az utolsó pillanatban valahogy mégis úgy döntött, ez a heti egy óra sportolás még beleférhet a családi programunkba... Én majd legfeljebb az első hetekben otthon maradok a picivel, aztán néha elmegyünk megnézni apát, ahogy hokizik. :) Hiszen vannak babás anyukák, ráadásul, ha fűtenek, akkor annyira nem vészes...
Hiába gyengélkedtek a fiúk az egész szezon alatt, az utolsó meccs fenomenálisra sikeredett! Ráadásul az egyik legjobb csapatot verték meg! De aminek még ennél is jobban örülök, hogy Adam-nek is sikerült egyszer kapura lőnie. Ott voltak velem a lelátón Nanci-ék, Traci-ék, és Matt... A szuper és izgalmas játék alatt, mintha csak megéreztem volna, pont akkor kértem meg Traci-t, hogy kamerázzon le minket, amikor férjem pontot szerzett. :) Így ezt a nagyon pillanatot is megörökítettük... Hogy pöttömke büszke lehessen apukájára! :)

Baby Shower

A hetekig tartó szervezkedés után eljött a várva várt Baby Shower-em napja is. November 15.-én, vasárnap reggel már nagyon izgatottan ébredtem. Dél körül megjöttek anyósomék, és nagyon szépen, -természetesen lila-fehér színekben- berendezték az egész klubházat. A társalgót egyébként 2 órára béreltük ki, és így utólag is nagyon jó választás volt. Elég tágas, és kellemesen, otthoniasan van berendezve. Voltak kanapék, virágok, kandalló, és egy konyhánk is, ahol a kajákat tárolni tudtuk.

Délután 3 órára már minden készen állt. A nagy asztalon sütemények, zöldségek, gyümölcsök és hidegtálak sorakoztak. Anyósom csodás lila lepke formájú sütiket készített, és még a gyümölcskoktél is halványlila joghurtban úszott. Én előző nap krumplis pogácsákat készítettem, és keksztekercset...lila csokival és kókusszal. Az utóbbinak nagyobb sikere lett, de nem bántam, legalább nekem több pogi jutott. :) A papírtányérok, villák, kanalak, szalvéták, ...sőt még az asztalterítő is lila-fehér volt. Italnak ásványvizet, bort, sört és teát szolgáltunk fel.
Anyósom, - szokása szerint- nagyon kitett magáért, és igényes dekorációjával minden részletre gondosan odafigyelt. A vizes palackokra "A baby shower for Edit" címkéket készíttetett és rakatott fel velünk, valamint a cukrot bébiételes üvegcsébe, a tejet pedig cumisüvegbe szervírozta. :)
A társalgót nem csupán lila-fehér lufikkal, hanem levendulás gyertyákkal, ibolyákkal (amiknek a cserepét ötletesen pelenkákkal vonta körbe) és apró lila lepkecsatokkal díszítette fel. A teremben elszórtan levendulás babaápolós kosárkák is álltak, valamint a Traci-től kapott bébikönyvünk. Mindegyik polcon voltak sütik, csokik és ropogtatni valók. A zenéről én gondoskodtam, ami sajnos az amerikai vendégeknek annyira nem tetszett. A Café del Mar dalai nekik túl furcsának és szokatlannak hatottak, de számomra tökéletes hangulatot teremtettek...

A kis asztal volt a szentély. :) Ide sorakoztattuk fel a vendégeknek szánt apró ajándékdobozkás köszönőkártyákat, az üzenőpapírokat és a nagy fehér keretbe foglalt kismamás képemet. A meghívóra is ez a fotó volt felrakva, a keretre pedig a vendégek (lila!) tollal üzeneteket, jókívánságokat firkálhattak fel. Az üzenőkártyák arra jók, hogy akinek valami bölcs mondása, vagy idézete van, azt oda feljegyezheti, mi pedig eltesszük a lányunknak emlékbe. A szentély alá kerültek a party legfontosabb kellékei, az ajándékok...



A vendégek -szép sorjában- hamar megérkeztek. Én igyekeztem mindenkit illően az ajtóban fogadni, és egy érdekességet vettem észre. Amerikában ugyanis nem szokás az ünnepeltnek már az ajtóban a kezébe nyomni az ajándékot. Azoknak mindig van egy kijelölt hely, ahová az érkező lepakolhatja szépen csomagolt meglepetését. (A buli alatt pedig, amikor már minden vendég ott van, publikusan kibontanak minden egyes darabot.) ...Hogy egy Baby Shower-en ki az ünnepelt, az erősen vitatott téma. Sokak szerint a kismama, mások szerint a meg nem született kisbaba. Én férjemet is a listára írom, hiszen közös munkánk gyümölcsét ünnepeljük. :)

Szegényke még ha nem is örült annyira annak, hogy a lánybuliba neki is rész kellett vennie, azért elég szépen és hősiesen helytállt. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy jól érezte magát. Persze előtte felszólította minden haverját, (és sorstársát) hogy legyen olyan szíves eljönni a shower-re. Mégse neki kelljen ott egyedüli hímneműként toporognia. Így utólag is köszönjük a sógoroknak, Taylor-nak és Cannon-nak, valamint Dustin-nak, Matt-nek és a szomszédunknak Taylor-nak, hogy részt vettek a -hagyománytörően- koedukált babaköszöntőn. Anyósom Richard-ot is magával hozta, és a barátai közül sokan férjeiket is elrángatták.

Miután minden vendég megérkezett, és italával helyet foglalt, kezdődhetett a buli.
(Ha jól számolom úgy 20-25-en jöttek el.)
Heidi egy meglepetés játékkal készült. Vagyis én tudtam róla, a kvízjáték csak szegény Adam-nek volt újdonság. A feladat ugyanis az volt, hogy az anyósom által feltett -terhességemmel kapcsolatos- kérdésekre férjemnek kellett válaszolnia. A helyes feleletek nálam voltak egy papírra írva. Jobban mondva nem a helyesek, hanem az én válaszaim. A lényeg ugye az volt, hogy ezek minél jobban egyezzenek.
A játék végül egész jól sikerült. Adam pontosan tudta a következő terhesgondozásunk időpontját, az eredeti szülési időpontot, azt, hogy mit szeretnénk ha a baba tőlünk örökölne, mit kívántam a várandóságom alatt, valamint hány centis a hasam... Arra viszont már nem emlékezett, hogy mi volt a szülésfelkészítő tanfolyamunk tanárának a neve, pontosan hány terhességi tesztet csináltam, és mi volt az első babaholmi amit megvettünk. :)

Ezután jött egy kis társalgás, evés-ivás. Részemről maradt a teázás, jó sok pogácsával. A srácok söröztek, és zavarukban igyekeztek nagyon lazán macsók maradni. :)



Nem sokra rá ugyanis következett a Baby Shower lényege, és fő programja: az ajándékbontás! A lányos "ohh, jajj, ez de ari!" meg az "úristen ez tök édi!" sóhajtások alól a fiúk igyekeztek sörösüvegjeik (és a kanapé) mögé bújni. Lehet, hogy hibáztam, és férfiaknak itt nem lett volna illő megjelenni, de ha már az apákat beengedik a szülőszobába, miért ne nézhetnék végig ahogy az izgatott kismama kibontogatja a szebbnél szebb babaruhákat, és barátnőivel, anyósával ámuldozik?! :)
Adam tehát igyekezett a háttérben maradni, de én nagyon örültem, hogy ott van velem. A kezébe nyomtam a kamerát, had filmezzen, és minden egyes ajándékdarabot izgatottan mutattam fel neki... És férfiasság ide vagy oda, láthatóan ő is velem együtt örült.



A bontogatás bizony több mint egy óráig eltartott. Én anyósommal ültem az ajándékok mellett, a vendégek pedig velünk szemben figyelték minden mozdulatomat. Az elején kicsit feszült és ideges voltam, de a végére egész jól belejöttem. Cannon segített a csomagokat a kezembe adni, amiből először a kísérőkártyát vagy képeslapot kellett előkeresnem. Abból hangosan felolvastam, hogy az ajándék kitől származik; és hogy mindenki tudja kiről van szó, rámosolyogtam. Ezután anyósom kezébe adtam a kártyát, aki -miközben én előszedegettem a táska tartalmát- ő egy papírra feljegyzetelte, hogy kitől mit kaptunk. Ez is a hagyomány része. A lista ezután be fog kerülni a babakönyvbe, így lányunk tudni fogja, hogy ki mivel ajándékozta meg.



Miután mindenkinek felmutattam a babakelengyéket, gyorsan visszapakoltam, közben megköszöntem az értékes ajándékot és jöhetett a következő... Anyósom Adam-re is gondolt, így neki is, mint leendő apának jutott pár csomagkibontás. (Ezekről majd később írok.)
Végül Dustin behozta a tőlük kapott hatalmas pelenka piramist/tortát, amibe mindenféle babaápolási cuccok is el voltak rejtve. A piramis csaknem 300 pelenkából és néhány törlőkendőből épült.



Amint elfogytak az ajándékok, mindenki hirtelen felállt, és búcsúzni készült. Úgy tűnik az emberek valóban csak a megajándékozás miatt vesznek részt ilyen party-n. A 2 óra tehát hamar elröpült, és én sajnáltam, hogy nem bulizunk tovább... Hiszen még ettem volna a gusztusos sütikből, gyönyörködtem volna a dekorációban, és társalogtam volna a születendő kisbabánkról.
De kötelességét mindenki illőn teljesítette, így már nem volt miért maradni...

Távozáskor mindenki kezébe nyomtunk egy "thank you card"-ot, valamint egy lila-fehér cukorkákat és csokit tartalmazó ajándékdobozkát...



A sok-sok szép ajándék mellett pöttömkének néhány írott emléke is marad majd a köszöntőjéről: a babakönyv, amibe majd a vendéglistát írom; a kismama fotó, egy jókívánságokkal teli kerettel; és pár üzenőkártya. Ezúton is mindenkinek nagyon köszönjük, hogy részesültetek a boldogságunkban! Külön köszönet anyósomnak, aki a világ legszebb Baby Shower-jét készítette el nekem! ;) ...Várunk kislányom!!!

Our first Halloween

Jelmezek, szellemek, csontvázak, szörnyek, pókok, töklámpások és "Trick or treating". Ez Halloween Amerikában. Mialatt Magyarországon mindenki csendesen megemlékezik a halottakról, és temetőkbe jár gyertyát gyújtani, addig mi Amerikában jelmezbe öltöztünk, bulizni mentünk és tököt faragtunk.

Október 31 egyben a boszorkányok, kísértetek és szellemek ünnepnapja is. Erre a napra az amerikaiak egész komoly dekorációkkal készülnek. Sok házat burkoltak be pókhálóval, az ajtóhoz pedig csontvázakat, pókokat, szellemeket és mindenféle ijesztő szörnyeket állítottak ki. Mit nekik töklámpás. :) Képeket sajnos nem készítettem, de az interneten így is bő a kínálat. A felnőttek a munkahelyükre, gyerekek az iskolába is beöltöznek. Ezen a napon senki sem lepődik meg, ha az utcán valami furcsa lény közlekedik, vagy történetesen egy ördög szolgál ki a boltban. Amikor besötétedik, a gyerekek jelmezbe öltözve házról házra járnak, hogy kis tökös kosaraikba cukorkákat gyűjtsenek. Ezt a hagyományt nevezik Trick or treat!-nek.

Mi már hetek óta gondolkoztunk azon, vajon várandósan mi lenne számomra a legötletesebb jelmez. Végül, amikor Matt barátunk Halloween házibuliba invitált minket, elkerülhetetlenné vált ennek a feladatnak a megvalósítása. Többször is elmentünk a város legnagyobb jelmezboltjába, de semmi eredetit nem találtunk. Voltak maszkok, véres műsebek, szerszámok, kardok, kések, boszorkány és csontvázas ruhák, és még sok sok ötletes maskara.
De a szingli öltözékeken kívül páros szetteket is lehetett kapni. Az együtt beöltözés különösen házaspároknál népszerű. Mi is valami összeillő kollekciót kerestünk. Sokáig azon voltunk; az egész helovínosdit letudjuk azzal, hogy Adam egy tököt fest a hasamra. :) A nyerő ötlet az utolsó pillanatban, a jogosítványkészítő irodában született meg: Speed Bump! Egyszerű és nagyszerű. Így lettem én végül fekvőrendőr, férjem pedig útburkolatos. :) A kellékeket sem bonyolítottuk túl. Én, -mint az úttest- tiszta feketébe öltöztem, pocaklakót pedig betekertük sárga ragasztószalaggal. Adam-nek vettünk védősisakot és mellényt. Felvette az olajos munkásruháját, és már kész is volt az útburkoló, aki a Speed Bump-ot készítette. :) ...Férjemnek már csak egy üveg sör hiányzott a kezébe, és teljes volt az összkép. (Kivéve a hiányzó sörhasat.)



A buliba Taylor is velünk jött. Ő rocker dobosnak öltözött. Az inge alá olyan bőrszínű ruhát vett fel, amin tetoválások voltak felfestve. Ettől úgy nézett ki, mintha tiszta varrott lenne mindkét karja. Fülbevalókat, piercingeket rakott magára, és feketén kifestette a szemét. Matt Flinstones Frédi maskarába bújt, Cody és Jani szuperhősöknek, Travis és Nickole pedig mexikóiaknak.



Igaz csak pár percre, de benézett hozzánk Nanci is a kis Hailey-vel, aki rózsaszín lepkének öltözve Trick or treat-ozni jött. Kapott is tőlünk sok sok cukorkát. A party-hoz később csatlakozott Traci és Dustin is. Ők voltak egyedül akik nem összeillő jelmezt választottak. Traci rocker csaj volt, Dustin pedig egy nagy alkohol szonda. :)
A buli fő programja a nagy népszerűségnek örvendő beer-pong volt, mindaddig amíg a fiúk részegre nem játszották magukat. Nekem maradt az üdítő, chips és szurkolás. Az egész estém azzal telt, hogy kispárnával a hátam mögött ücsörögtem egy széken, miközben pocaklakómat próbáltam nyugtatgatni. A hangos zenére ő bizony végigtáncolta a partyt. :) Esküszöm még ritmusra is rúgott. :)



Ha Halloween-ről van szó, akkor nem maradhat ki az immár jelképessé vált töklámpás faragása sem. Erről a kötelezettségünkről viszont csaknem lemondtunk, amikor is a party másnapján Taylor hatalmas tökökkel jelent meg a konyhában; azzal az elhatározással, hogy ő most bizony farag magának egyet. Hamar mi is kedvet kaptunk, és Adammel felváltva (ő belezett és fogakat faragott, én rajzoltam és kivájtam a szemeket) elkészítettük első közös töklámpásunkat. Most a bejáratunk előtt rémisztgeti az arra járókat.

Ashley's Baby Shower

Október 24-én volt Ashley babazsúrja, és mivel Ava 4 héttel korábban érkezett, így ő is részt vett anyukája party-ján. :)
Ez a Baby Shower most kicsit eltért a megszokottól, hisz Ashley-nek ez már a második kislánya, ráadásul ilyen kis korkülönbséggel, szóval nem sok olyan holmi akadt amiben hiányt szenvedtek. A baba ráadásul már meg is érkezett, úgyhogy hagyományos játékok sem voltak az összejövetelen. Egy valamiben viszont követték a tradíciót: csak lányok lettek meghívva. A party-t Nanci szervezte.
Én Traci-vel mentem a zsúrra. Előtte beugrottunk a Target-be, hogy ajándékainkat megvegyünk. Az automatából kinyomtattuk Ashley kívánságlistáját, majd hosszasan keresgéltünk a babarészlegen. A papíron leginkább kozmetikumok és pelenkák szerepeltek. Traci vett egy rakás krémet, tusfürdőt, és pelenkát, én pedig egy törölközőt, takarót és fehér felsőket. Mindent belepakoltunk egy hatalmas kosárba, majd elindultunk Ashley-ék házához.
A bulin már mindenki ott volt: barátok, nagymama, nagynéni, dédi... Az ajándékok a dohányzóasztalon sorakoztak, miközben mindenki beszélgetett, vagy babázott.



A ház rózsaszín és fehér dekorációban úszott. A nappalit és a konyhát lufik és pink terítők vették körül. A kis Audrey érezte magát a legjobban. Mindenkivel nevetgélt, fel-alá rohangált és türelmetlenül várta az ajándékbontást. Mindeközben Ava csendesen szunyókált a vendégek ölében.
A konyhában zöldségek és gyümölcsök voltak kipakolva, és egy hatalmas tál koktél. (Természetesen alkoholmentes.) Hamarosan felvágtuk a tortát, majd mindenki a nappaliba vonult, hogy Ashley kibontogathassa az ajándékokat.



Gondolom ez a hagyomány része, hogy a kismama (jelen esetben immár anyuka) a vendégek előtt nézze meg kitől mit kapott. Mindegyik csomaghoz kísérőkártya is tartozott így követni lehetett az ajándék származását... És valóban. Ashley, vagyis Ava nagyrészt használati cikkeket kapott. Kozmetikumokat, egy kis kádat, üvegtisztítókat, sok sok pelenkát és babaruhát. A bontogatásnál Audrey is lelkesen segédkezett. :)
Az egész Baby Shower-en én leginkább a babázást élveztem. Bár nem volt könnyű a nagy hasammal Ava-át ringatni, nagyon élveztem ezt az elő-gyakorlást, és ezek után csak még türelmetlenebbül várom, hogy pöttömke megérkezzen hozzánk.

Ava Grace

Tegnap délben világra jött Ashley és Aaron második kislánya, Ava Grace (magyarul ejtsd: Éva). Bár jól meglepte szüleit azzal, hogy egy hónappal korábban érkezett, teljesen egészséges és jó formában van. Ava 6 lbs (2,7 kg) és 18 in (45,7 cm) hosszú, iciri piciri baba.

Mi este hatkor mentünk a kórházba, hogy meglátogassuk az új jövevényt, pöttömke barátnőjét. :) Én már nagyon izgatott voltam, mivel az újszülöttön kívül végre a kórház szobáiba is bekukkanthatok, hiszen 3 hónap múlva én is itt fogok feküdni...
Azt tudtam, hogy az amerikai kórházak eltérő rendszer szerint működnek mint a magyarországiak, de valójában itt teljesen más volt az egész. Vannak pozitív és negatív tapasztalataim is. Most leginkább ezekről mesélnék, de természetesen a legfontosabb mégis az, hogy Ashley csodálatos és gyors szülést tudhat a háta mögött, egy gyönyörű babával a karjában. :) Megnyugtató és jó érzés ilyen kismamát látogatni.

A kórház leginkább egy jó 2 csillagos szállodához hasonlítható. A szőnyegpadlós és halk zenében úszó hosszú folyosókon semmi sem utalt arra, hogy egy betegekkel teli épületben vagyunk. Nagy nehezen, a második emeleten megtaláltuk a Birth Center részleget, aminek a bejáratánál egyből egy hatalmas recepcióba botlottunk. Kék ruhás nővérek sétálgattak fel-alá, vagy épp a pult mögött számítógépeztek. Az egyik nővérke egy bebugyolált csecsemőt ringatott. Megkérdeztük, merre találjuk a 10-es szobát. Ott volt közvetlenül mellettünk. Az osztályon minden kismamának külön szobája van, saját fürdővel.
Nővérszobák, csecsemőrészlegek nincsenek... A babák az anyával vannak együtt, de ha esetleg valaki szeretne pihenni, vagy sétálni menni, a gyerekét leadhatja a recepción, ott vigyáznak rá addig. Újszülöttet nem lehet kivinni az osztályról. Bokájukra "csipogó" van rákötve, ha valaki megpróbálná kilopni(!) a kórházból, az ajtónál egyből beriasztana. (Akárcsak egy ruhaboltban lennénk. :))

Bekopogtunk, Aaron nyitott ajtót. Ashley épp tisztába tette picurka babáját, amíg a másfél éves Audrey ott szaladgált a lábunk között. A TV hangosan szólt, mindenki vidáman és felszabadultan csacsogott. A nagynéni volt még ott látogatóban, meg még egy nő. Ja, és Nickole, kék köntösben. (Ő nővérként dolgozik az osztályon.) A szoba nagyobb, mint képzeltem. A kismama ágya volt középen, mellette egy kihúzhatós kanapé. (Ott alhatnak a kispapák.) Körülötte szekrények, üres polcok,... "konyharészleg" egy nagy mosogatóval, fertőtlenítőkkel és papírtörlőkkel. (Itt fürdetik meg a babát születése után.) Az ággyal szemben van még egy nagy szekrény, rajta TV, DVD és CD lejátszó, hűtő, és magnó. Arra, hogy nem egy hotelszobában, hanem kórházban vagyunk, csupán egy valami utalt (a kismama bonyolult, le és felhajtható, szétnyitható ágyán kívül): a "gardróbba" elhelyezett csecsemővizsgáló pult, felette mindenféle kilógó csövekkel és orvosi műszerekkel. A babát tehát nem viszik el sehová, sőt szülni sem kell másik szobára menni. Minden ott helyben történik. (Vájúdás, szülés, babavizsgálás, mosdatás, szoptatás, alvás, fürdés, evés...minden.) Érdekesség még, hogy a plafonon két óriási spot lámpa van beépítve. Amikor a kismamának már nyomnia kell, az orvos bejön, felkapcsolja ezeket az erős égőket, amik pontosan csakis a lényegre fókuszálnak. Kiszedi a gyereket, és kész is.
A legfontosabbat elfelejtettem: a csecsemő kiságya, ami egy négy keréken guruló szekrényes ételhordóra hasonlít, kipárnázott, műanyag átlátszó káddal a tetején. Abba alszik a baba.
A fürdőszoba is szép tágas, nagy jakuzzi káddal. (Ott is lehet vájúdni.) Látszott azért a berendezéseken, hogy már több éve szolgálják ki, és segítik az újszülöttek világra hozatalát, de közel sincsenek olyan rossz állapotban mint a magyarországi kórházak. Mellesleg minden sarokban kézfertőtlenítők és papírtörlők voltak elhelyezve.

Mivel szerencsére pont pelenkázásra érkeztünk, így még megnézhettük ahogy Ashley visszacsomagolja a pici kis testecskét, és takaróba pólyázza. Ezután kiemelte az ágyacskájából és odanyújtotta nekem. "Meg akarod fogni?" - kérdezte. "Biztos vagy benne?"- kérdeztem vissza, még ha olyan nagyon vágytam is arra, hogy kezembe foghassam ezt a kis emberkét, azért én a helyébe oda nem adtam volna senkinek. De amikor láttam rajta, hogy annyira nem szívbajos, ellenálltam a kísértésnek. Azt azért hozzátette, hogy az első gyerekénél ő is ilyen óvatos és féltő volt, másodiknál már lazábban kezeli a dolgokat.
Még soha életemben nem fogtam pár órás babát. Vagy lehet, csak nem emlékszem, hisz van egy húgom és egy öcsém is. :) Csodás érzés! Olyan kis könnyű és picurka volt az egész bébi, arca pedig hihetetlenül aprócska. Hosszú szőkés-vöröses szempilláit rebesgette, és sötét szemeivel méregetett. Piros kabát volt rajtam, az láthatóan nagyon megtetszett neki. Közben tátogott és forgatta a fejét. Egy kukkot sem szólt. Nem sírt, nem is aludt, csak ismerkedett az új világgal ami körülvette.
Adam is teljes transzban volt. Csodálta a kis életet, és láttam rajta, hogy egyre izgatottabban várja már a sajátja érkezését is. A karjaiba viszont nem akarta venni. Azt mondta fél. De a többiek csak röhögtek, és mondták, hogy nemsokára kénytelen lesz, itt az ideje hát, hogy gyakoroljon kicsit. Majd Aaron egy váratlan pillanatban hirtelen férjem kezébe nyomta a picit. Amikor odanéztem, Adam már önfeledten ringatta Ava-t. Nem pánikolt be, elmélyülten szemlélték egymást. :)



Később megérkeztek Ashley szülei, akik azért jöttek, hogy Audrey-t magukkal vigyék. Aaron ugyanis éjszakára bent maradt a kórházban, hogy feleségének segítsen. A Birth Center-t normál leforgású szülés esetén 24 óra múlva lehet elhagyni. Másnap délben tehát már mehetnek is haza. Ashley egyébként legszívesebben már délután kiment volna, annyira jól érezte magát. Nem is volt neki miért feküdnie. Gyors vájúdás volt, könnyű szüléssel, gátmetszés és érzéstelenítők nélkül. És mivel ez már a második gyereke, nem kell senki sem hogy pelenkázásra, csecsemőápolásra, vagy szoptatásra tanítsa. Valóban jó érzés volt egy ilyen boldog kismamát látni, szülés után 5 órával. (Tudom, rám nem ez vár, de biztatásnak, bátorításnak nagyon jól jött. )

A kórházi ellátásnak, körülményeknek, lehetőségeknek is nagyon örülök. Állítólag a konyhájuk is isteni. Csupán egy negatívumot említenék meg, ami szerencsére könnyen orvosolható. Ez pedig gondolom már ti is rájöttetek, a higiénia. Magyarországon ugyanis szüléshez a kispapákat beöltöztetik(kórházi köpenybe), meghatározott látogatási rend van, amin kívül idegen nem tartózkodhat a szülészeten, valamint csecsemőket csak ablakon keresztül láthatunk. Azt most nem tudom, hogy a babák az anyukával lehetnek e, az én öcsémnél (16évvel ezelőtt) még úgy emlékszem a csecsemők fiókokban feküdtek. Kórházi pólyában. A kismamák meg kórházi hálóingben.
"Amerika szabad ország." Ezzel a mondással jönnek, ha furcsa kérdéseimmel előállok. Nincs ebben persze semmi rossz, hogy mindenhez jogod van. Csak vannak emberek (mint például egy Európából érkező) aki ragaszkodik néhány berögzült szabályhoz, elvhez, vagy akár újításhoz. Na jó, azt azért én is szeretném ha saját ruháinkban lehetnénk. (Mármint a baba és én.) Valamint az orvos azt csinálná és nem csinálná amit én jónak látok... De biztos, hogy nem szeretném ha a kórházi szobámban jönnének mennének az emberek. Utcai ruhában. Mert én nem ezt láttam, nem ezt tanultam, szoktam meg. Az itt élő embereknek ez úgy tűnik teljesen természetes dolog. Szerencsére nincs is nekem olyan sok ismerősöm, aki látogatni jönne, és a 24 óra sem olyan hosszú idő. Aztán az otthoni babalátogatás az megint más téma.

Gratulálunk tehát az új családtag érkezéséhez, és sok szép babázós napokat kívánunk!
Távozásunkkor még odapillantottam a recepció fölötti nagy monitorra, amin egy térkép volt látható az osztályon lévő szobákról. Aaron mondta, hogy a zölddel világító helyiségekben vájúdó nők vannak. Hát, több mint a fele foglalt volt. Adammel még egyszer visszajövünk majd ide kórházlátogatásra, aztán már csak élesben.

Taylor's Birthday
Október 12 a mi családunkban is nagy nap. Taylor születésnapja! Sógoromat vasárnap este ünnepeltük, egy különleges, torta formájú rakott krumplipürés hússal. Boldog 19. szülinapot!



Columbus Day
Ennyi jeles esemény mellett már kit érdekel, hogy ma volt Kolumbusz Kristóf napja is, ami elvileg ünnepnap az országban, de a mi államunkban senkinek sem volt munkaszünet.
Kolumbusz 1492-ben ekkor lépett Amerika földjére.