Crab Party

Július 9.
Egyik hétvégén Justin barátunk (nem Nancy férje, hanem egy másik) rákevésre hívott minket. Ő most Seattle-ben dolgozik, és mivel a héten rákászni volt az óceánon, egy jó nagy teli ládával hozta haza fogásait.

Mire odaértünk, kint a nagy teraszon, a gáz felett már forró vízben rotyogtak a "crab"-ok. Ez is amolyan Potluck kerti party volt, így mindenki hozott magával valamilyen kiegészítő kaját. Mi rizst és krumplipürét főztünk.
Na de Adamnek, -és további sorstársának, akik nem szeretik a seafood-okat-, is jutott valami a tányérra. Igen: hot-dog.
Mi Tracivel ültünk neki, hogy megbirkózzunk egy hatalmas rákkal. Kisebb-nagyobb sikerrel... Aki már próbált ilyen vastag pajzsot feltörni egy ujjnyi falatért, az tudja miről beszélek. De a küzdelemnek végül volt eredménye; a rákhusi nagyon finom. Miután a kitartó és megfeszített munka után megettük mind az 5-5 lábát, felnyitottuk a hasát. Jujj, bár ne tettük volna. Ott voltak a belei és mindenféle gusztustalan trutymó. Tracinek rögtön szerintem el is ment az étvágya, én viszont úgy döntöttem megbirkózok még eggyel. A fiúktól kaptam egy szép, megtisztított példányt, és leültem újra lakmározni. Ezúttal egy villa nevű segédeszközt is bevetettem.

Na, férjem már ekkor rosszállóan nézett rám, hisz a kismamáknak óvatosan kell bánniuk a halakkal és egyéb tengeri állatkák fogyasztásával. A szakemberek szerint kerülni kell a talajjal érintkező állatokat, valamint leginkább arra kell figyelni, hogy a hal ne legyen higannyal szennyezett. Ilyenek nagy valószínűséggel a nagyméretű tengeri halak: cápahús, kardhal és királymakréla.

A rákok után, később a srácok elkezdtek kagylókat is kifőzni, de hiába indultam volna meg üres tányérommal, gondos férjem megállt parancsolt. Ennyi elég volt a seafood-ból, egyek inkább krumplipürét. :)

Hát így kóstolhattam meg életem első óceáni nagy rákját, és remélem a legközelebbi alkalommal már kagylókkal is kísérletezhetek. Mellesleg, -ahogy Traci mesélte- ez a rákászás dolog is elég izgalmasan hangzik: Kihajózni az óceán mélyére. Na, majd talán egyszer ezt is kipróbálom.

Ocean Trip -4th Day-

Április 2. (csütörtök)
Reggel zűrzavarra ébredtünk, mindenki rohangált és pakolászott a házban. Fent a nappaliban Tracinek készült egy kis szülinapi meglepetés. Az étkezőasztalon egy szelet süti állt, gyertyával a közepén, mellette egy csokor vörös rózsa, és képeslap. Körülötte sok sok lufi.
Mi már megettük a reggeli müzlinket, amikor Traci feljött, és meglátta a meglepit. Csendben elfogyasztotta sütijt, majd folytatta a pakolást.
11 órára már minden az autóban volt. Jóval több cókmókot hoztunk, mint amire szükségünk volt. Egy csomó ételt és italt cipelhettünk vissza. Még egy gyors csoportkép a ház előtt, azután feloszlott a társaság. Ashley-ék és Nanci-ék siettek haza a kislányaikhoz.

Minket senki sem várt otthon, ezért Tracivel és Dustinnal úgy döntöttünk, még maradunk, és kiélvezzük a vakáció utolsó napját is.
Először bementünk a városba, hogy néhány apróságot vásároljunk. Végre nekem is lesz sanddollárom. Az eső már elállt, de minden vizes volt, szürke és hideg.

A szuvenír boltban rengeteg óceáni "kincs" volt. Kagylók, homokszobrok, bortartók, hajók, nyakláncok, ékszerek... Kis dobozokban több fajta közül lehetett válogatni. Ezek a tengeri csillagok, kagylók, és homokdollárok szépen fognak mutatni a fürdőszobánkban.

A főutcán sétálva kedves kis "régiség" boltokra akadtunk. Sok helyen humoros feliratú táblák voltak a kirakatokba állítva.

Az egyik butiknál még Betty boop-pal is lefényképezkedtem... A hugi örült volna, ha itt lehet. ;)
Mivel megéheztünk, úgy döntöttünk, hogy utazás előtt még a városban megebédelünk. Egy helyi, lepukkant régi kocsma szerűségbe tértünk be, ahol hamburgert és csirkefalatokat ettünk sült krumplival. A hely tipikus amerikai hangulatot árasztott. Traci zenegépezett, mi meg a kerek asztalnál beszélgettünk. Ami nekem a legjobban tetszett az a férfi-női mosdó megkülönböztetése volt. "Gulls" (aminek "Girls"-höz hasonló hangzása van, amúgy sirályt jelent) és "Buoys" (ami olyan mintha "Boys"-t mondanánk, és bóját jelent).

Portland
Lincoln City-be már nem volt mit látni, így elindultunk hazafelé, hogy még megtekinthessük az utunkba eső érdekességeket is. Nagy szerencsénkre Portland-ben nem esett az eső. Azt terveztük ugyanis, hogy meglátogatjuk Oregon híres állatkertjét.
Itt még elmondanék egy államok közti különbséget. Míg Washington-ban mindenki magának tankol, addig az oregoni benzinkutakon szigorúan tilos az önkiszolgálás. Akárhányszor megálltunk teletölteni az autónkat, mindig meg kellett várni, amíg kijön valaki, és tankol helyettünk. Magyarországon a kiszolgálás inkább udvarias gesztus, amit borravalóval köszönünk meg.

Oregon Zoo
Az állatkertet természetesen Starbucks-al kezdtük. Sietnünk kellett, hogy végig tudjuk nézni az összes állatot, mielőtt ránk sötétedik. Az erdős területen kialakított Oregon Zoo-nak már maga a környezete is csodálatos volt. Magas és szokatlanul keskeny fenyőfák borították az egész parkot. Dimbes-dombos utak, és fahidak vezettek minket körbe. A sziklákat borító mohákból látni lehetett, hogy itt az év nagy részében nedves a levegő.

Először a "Great Northwest" nevű negyedbe sétáltunk, ahol északnyugat Amerika állatvilágát nézhettük meg. Ez igazán érdekes volt számomra. Megismerkedni azokkal az állatokkal, amiknek most már a közelében fogok élni.
Láttunk hegyi kecskét (Mountain goat), amerikai fekete medvét (Black bear), kis észak-amerikai hiúzt (bobcat), pumát (Cougar), jávorszarvast (Elk), farkast (Wolf)...

...hódot (Beaver), észak-amerikai vidrát (River otter), észak-amerikai macskanyércet (Ring-tailed cat), folyami halakat, rovarokat, kétéltű állatokat és hüllőket. Általam eddig ismert állatok, néhányuk megtalálható Magyarországon is.

Kígyók
Most a hüllőknél egy kicsit megállnék. Múltkor meglepődtem amikor Adammel a lakásunk körül sétálva figyelmeztetett, ne menjek a bokrok közé, mert mivel közeleg a meleg idő, lassan előjönnek a kígyók. Azóta nem merek kimenni egyedül a házból. :) Az, hogy a rezervátumban végre személyesen is találkozhattam a csúszómászókkal, alkalmat adott arra, hogy egy kicsit utánuk járjak.
A környékünkön gondolom több fajta sikló és kígyó is él, de mivel az állatkertben egy Northwest Garten Snake példányát láttuk, gondolom ők a legjellegzetesebbek. Magyarra úgy fordítanám, hogy északnyugati vörös szalagoskígyó, bár ez lehet, hogy nem helyes. Elterjedési területe Észak-Amerika... A témával kapcsolatban majd még folytatok kutatásokat.

A kép (egyenlőre) csak illusztráció! :)

Eagle Canyon
Külön említést érdemelnek még a sasok, akiknek a fészkében mi is lefényképezkedhettünk. (A kiállított fészek természetesen csak illusztráció.)

Először is az Amerikai Egyesült Államok címere a fehérfejű rétisas.
Amikor Seattle-be mentünk a kanapénkért, Adam figyelmeztetett, hogy ha elég éberek vagyunk, útközben jó eséllyel láthatunk hatalmas, felettünk repülő sasokat. Sajnos nem volt akkora szerencsénk, de a lehetőség mindig fennáll.
Az internetet böngészve megtudtam: "A fehérfejű sas 1784 óta az Amerikai Egyesült Államok nemzeti jelképe. Az amerikaiak 87%-a szerint a fehérfejű sas méltóságteljes és királyi ragadozó. Ezért lett az Egyesült Államok egyik állami jelképe. A fehérfejű sas magányosan vadászik. Nem veti meg a bárányt, a nyulat, más madarakat, halat vagy állattetemet sem. Annak ellenére,hogy a fehérfejű sas immár 200 éve az Egyesült Államok nemzeti jelképe, napjainkban már lassan a kipusztulás fenyegeti. 1940 óta védett madár. 71-től akár 98 centiméter hosszúságig is megnőhet,súly 6,5 kg. Az amerikai sas elnevezést azért kapta, mert kizárólag Kanada és Észak-Amerika területén őshonos. "(Forrás)

A kígyókon és a sason kívül engem még az is érdekelt, milyen halfajták élnek a környéken. Örömmel láttam, hogy népszerű a lazac. Mmm, az fini.:) A környező folyókban, és a vízeséseknél a sasok kedvelt eledele. A műhalakkal a zuhatagok hangulatát próbálják érzékeltetni.

Az állatkert egy igen érdekes módon próbálta a látogatóknak a lehető legjobban bemutatni a lakók jellegzetességét és tulajdonságait. Az öt érzékszervből négyet kiemelve játékszerűen ismerkedhettünk meg az állatok szagával, szőrének tapintásával, vagy hangjával. Így hát nem is olyan nagy gond, ha valamelyiknek nincs kedve előbújni az odújából.
Másik érdekesség a kérdez felelek játék volt. A kis táblákon elhelyezett, állatokkal kapcsolatos kérdések alatt, kis skatulyákban ott álltak a válaszok is. Jó szórakozás lehet azoknak, akiknek van ideje órákat elidőzni a parkban.
Az állatkert remek rajzokkal, makettekkel, néhol videofilmekkel igyekezett a látogatók számára az élőlényeket bemutatni.

Lemérhettük mekkora a tenyerünk az állatokéhoz képest, vagy milyen magasak vagyunk a különféle medvék között...

...Dustin megszagolta a hiúzt, Adam pedig meghallgatta a mezei állatok üvöltését, brekegését és csiripelését.

A "Pacific Shores" (azaz Csendes-óceán parti) részben láttunk jegesmedvét (Polar Bear), oroszlánfókát, tengeri vidrát, tengeri hínárt és moszatot, pingvineket, tigrist, leopárdot.

Volt egy külön kis Insect Zoo is, ahol pókokat és egyéb rovarokat figyeltünk meg. A parkban, az egyik medve ketrece mellett méhkasok is el voltak helyezve.

Ezután következett az ázsiai negyed. Nap medvével (Malayan Sun Bear), Cebu szigeti disznóval (Visayan Warty Pig), párduccal, majmokkal, csimpánzokkal, orángutánokkal, tamarin majommal (Tamarin), iguánával (Desert iguana), pytonnal (Burmese python), tukánmadárral (Toucan), mókussal (Treeshrew), elefánttal...

Láttunk akváriumot, ami tele volt teknőcökkel, halakkal, leginkább lazacokkal, felettük pedig különféle madarak és kacsák úszkáltak.

Azután egy kisebb múzeumba tértünk be, ahol egy hatalmas American Mastodont fogadott minket. A mamut csontvázat Michigan-ben találták meg. Egy ugyan ilyen őskori leletre Portland-ben is ráakadtak.
A másik képen Adam egy nagy méretű triciklit próbál ki, amit annak idején a cirkuszi elefántok vezettek.

Trillium Creek Family Farm
Az állatkert területén egy kisebb családi farm is áll, ahol az érdeklődők megismerkedhetnek a tipikusan tanyai állatokkal, és azok gondozásával, tenyésztésével. A környék falusi hangulatát még egy traktorral is fokozták.

Az utakat járva mókusokkal is találkoztunk. De ők nem voltak rácsok közé zárva, szabadon ugrándoztak ágról ágra. Itt mindennapos dolog, ha az ember mókust lát az utcán. Csak én szoktam lelkesen felsikítani. De aztán Adam tekintetéből rájövök, hogy ez nem olyan nagy szám.

Közbe elkezdett esni az eső, és egyre hűvösebb lett. Már csak az Afrika negyed megtekintése maradt hátra. Sietve lépkedtünk le a dombon, amikor szembe jött velünk egy ott dolgozó férfi, és felvilágosított minket, hogy az állatkert bezárt, úgyhogy legyünk szívesek távozni. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a zsiráfot, denevért, krokodilt és egyéb szavannai állatokat ma már nem fogunk látni. Sebaj, ide még úgyis sokszor vissza fogunk járni.

Oregon Zoo Fudge
A kijáratnál még gyorsan betértünk a helyi szuvenír boltba, hogy körülnézzünk. Akárcsak az akváriumba, most is préseltünk emlékbe fémpénzt, és pár kocka Fudge-t is vásároltunk. Ez az amerikai édességfajta rengeteg ízben kapható, és leginkább sűrű csokoládémasszához hasonlít. Nekem nagyon ízlett.

Multnomah Falls
Pár nappal ezelőtt, az óceán felé tartva csak elsurrantunk mellette, ám most senki sem állhatta utunkat, hogy végre megcsodáljuk Oregon legmagasabb vízesését.

A Multnomah-vízesést a Larch-hegység sűrű fenyőerdeje és mohás sziklák veszik körül. Két zuhatagból áll. A felső hosszabb és keskenyebb, 542 láb (165m) magas, az alsó szélesebb és erőteljesebb, 69 láb (21m), így az egész 620 lábat (189 m) esik a Columbia-folyó szurdokába. A két vízesés között egy kis tavacska nyugszik, mely felett az 1914-ben épített Benson-híd áll.

A késői óra és a hideg miatt csak pár percet időztünk a természeti látványosságnál. Traciék lent maradtak a vízesés lábánál, mi pedig Adammel felfutottunk a keskeny szerpentinen, hogy a hídról élvezzük a zuhatag erejét. Lent hagytam a kamerát, hogy Traci képeket tudjon készíteni rólunk. Az a pici piros pont, azok vagyunk mi. :)
Én képes lettem volna órákig ott álldogálni, beszívni a friss levegőt és csodálni a sebesen lezúduló kristálytiszta vizet. Adam pedig szeretett volna felsétálni a vízesés legtetejére. De odalent vártak ránk. Majd nyáron visszatérünk, amikor már nem kell a ránk cseppenő jéghideg víztől tartanunk.

A sötétedés, és a zord idő ellenére a környék még ilyenkor is tele volt emberekkel. A vízesés melletti étterem kéményéből áradó füst kellemes hangulatával csalogatta az éhes turistákat.
Nem csak a zuhatag, engem az őt körülvevő élővilág is lenyűgözött. A szerpentinek mellett élénkzöld mohában pompázó fatörzseket és sziklákat, valamint a csendesen folydogáló patakot már alig várom, hogy nyáron is láthassam.

Burgerville
Most nem mentünk át egyből Washington államba. Oregon-ban követtük a Columbia-folyó útvonalát. Vacsoraidő révén, a The Dalles városában lévő neves Burgerville gyorsétteremben álltunk meg. A leginkább Oregon-i étteremlánc az egészséges hamburgereiről híres. A húst helyileg, mesterséges tartósítószerek nélkül készítik, és a zsemléket friss, saját termesztésű zöldségekkel rakják tele. Én fishburgert választottam, és tényleg nagyon finom volt. Shake-jeik is az egészséges életmódot hirdetik. A turmixokat gyümölcsökből és a híres Tillamook tejtermékeiből készítik.
Ennyit a reklámról. Nekem tetszett a hely. Kár hogy Kennewick-ben nincs éttermük.

Fáradtan és későn érkeztünk haza.
Élménydús vakáció volt, rengeteg újdonsággal. És nem utolsó sorban az új barátaimhoz is közelebbi kapcsolatba kerültem. Néhány újabb úti cél is szóba került már, remélem mihamarabb megvalósítjuk azokat is.