Kórházlátogatás és szülési terv

November 21-én voltunk hospital tour-on, a Richland-i Kadlec kórház szülészeti osztályán.
Már a parkolóban szembesültem pár újdonsággal: Arra az esetre ugyanis, ha sietve érkeznénk, és nem lenne szabad parkolóhely, ott lehet hagyni a kocsit a bejárati ajtónál. A slusszkulcsot egy hozzánk érkező kórházi dolgozónak a kezébe nyomjuk, aki aztán az autót valahová leparkolja. (A szomszédunk is egyébként itt dolgozik.) Mi meg addig szépen felmegyünk a második emeleten lévő szülészeti osztályra. Ezúttal sokkal gyorsabban és könnyebben odataláltunk, nem úgy mint amikor a kis Ava-t jöttünk látogatni.
A recepción egy idősebb nővér (gondolom a főnővér lehetett) fogadott minket, majd egy szűk, babaillatú tárgyalóterem szerűségbe vezetett minket, hogy elintézzük a papírmunkákat. Ez is nagyon praktikus megoldás, így amikor akció közben érkezünk, nem kell ezekkel a dokumentumokkal bajlódni... Már csak azért is, mert több mint egy óráig társalogtunk az irodában. Nem tudom, hogy ezt vájúdás alatt mennyire díjaznám.
Előkerült egy jó húsos dosszié, tele formanyomtatványokkal, aláírandó nyilatkozatokkal, tájékoztatókkal és egyebekkel. (Az amerikaiak nagyon tudnak figyelni erre. Semmit sem hagynak a véletlenre.) A nővér rengeteg kérdést tett fel, miközben az apró betűs végeláthatatlan papírokra firkálgatott. Kíváncsi volt a terhességemre, egészségi állapotomra...Megkérdezte kérek e vérátömlesztést, ha arra kerülne sor, valamint van e gyógyszerallergiám... Beszereztünk e már minden szükséges holmit a babának: pelenkát, ruhákat...stb. Mondtuk, hogy igen, bőven van mindene, hisz épp most volt a baby shower-em. :) Autósülésünk sajnos még nincs, de arra már többször felhívták a figyelmünket, hogy anélkül bizony nem hagyhatjuk el a kórházat. :) Nemsokára ezt is be kell szereznünk. (Ja, és ugye név nélkül sem lehet csak úgy hazahozni egy újszülöttet, úgyhogy ezen is már szorgalmasan dolgozunk. ;)) Ezeken kívül még egy fontos teendőnk van: Gyerekorvost találni. Valakit, akit fedez a biztosítónk.
A sok sok unalmas aláírni valón kívül kaptunk "ajándékba" egy csomagot is. Benne tájékoztatókkal, ismertető DVD-vel, és egy jó vastag könyvvel, amely leginkább a szülés utáni teendőkről, szoptatásról és babaápolásról szól.
Beszélgettünk még arról, hogyan szeretnék szülni, tervezek e igénybe venni bármilyen gyógyszert vagy fájdalomcsillapítót...És itt jön elő a szülési terv, ami nálunk már előkészületben van. A nővérke mondta, hogy jó ha írunk ilyet, de azért ne legyen tele "i don't want!" -okkal. Majd igyekszünk. :) Azt mindenesetre feljegyezte, hogy természetes szülést szeretnék.
Szóba került még, hogy kérjük e a gyerekünknek a Hepatitis B elleni oltást, közvetlenül a szülés után. Nos, erről az oltási dilemmáról is majd írok később, de nem nagyon tudjuk még, hogy mi lenne a legokosabb. Úgyhogy ennek aláírását függőben hagytuk... Megkérdezték még, hogy kaptam e influenza elleni oltást, és nemleges válaszomat szerencsére nem is firtatta a nővér.
Remélem nem hagytam ki semmit, de nagyjából ezek a dolgok kerültek elő. Adam mindvégig nagy segítségemre volt. Átolvasta a nyilatkozatokat és számomra is érthető szavakkal magyarázta el azok lényegét... Ja, még pár érdekes lehetőséget is igénybe vettünk: a baba megszületését két helyen is nyilvánosságra fogják hozni. A helyi újságban és a kórház weboldalán. :)

Az interjú után következett a látogatásunk érdekesebb része, amikor is a főnővér körbevezetett minket és megmutatta a szobákat. Előre leszögezem, hogy egy kismamát, újszülöttet, vájúdást vagy szülést nem láttunk. Sőt még sikolyokat sem hallottunk. :)
Az egész szülészeti osztályon egyágyas szobák vannak, saját fürdőszobával. Közös kórtermek nincsenek, és minden olyan barátságosan van berendezve, mintha az ember épp egy szállodába érkezett volna. De, hogy egy ilyen lakrészen mennyi minden van, aztán már akkor elmeséltem amikor Ashley-t mentünk meglátogatni. A nővér megmutatta, hogyan lehet távirányítóval fel le mozgatni az ágyat, hogyan lehet kihúzni a mellette lévő kanapét, ahol Adam fog aludni, hogyan működik a tologathatós kiságy, ahol a bébi lesz... És ezek mind mind nagyon izgalmas és boldog tervezgetések... A fürdőszobában van jakuzzi kád, amit remélem igénybe is fogok venni. Szinte mindegyik sarokban, falnál vannak nővérhívő gombok. Talán ez az egyetlen felszerelés, ami kórházi szobára emlékeztet. A fiókokba hálóingek, lepedők, törölközők, és babaruhák várnak szépen összehajtogatva, a következő kis család érkezésére. Nekünk szinte nem is kell nagyon vinni semmit. Hacsak valaki nem ragaszkodik saját ruhatárához. A kórház konyhája híresen ízletes és egészséges, így még arra sem kell gondolnom, hogy ki fog nekünk finom kaját behozni.
A szobában van még TV és DVD lejátszó (amit férjem minden bizonnyal igénybe is fog venni, amíg én fájogatok majd :)), valamint internetelérhetőségünk is lesz, úgyhogy jön velünk a laptop. (Nem, nem lesz online közvetítés! :)) ...
Normális leforgású szülés esetén 2 napig kell bent maradnunk, de mivel ezt a becsekkolástól számítják, a baba világra jövetele után 24 óra múlva haza lehet menni.
Az újszülöttet elvileg senki sem akarja majd elvinni tőlünk, nincsenek is csecsemős szobák. Csupán a recepció mögött egy kis helyiség azok a babák számára, akiknek az anyukája egy csöpp nyugalomra vágyik. De ottjártunkkor ez csak üresen tátongott.
A szülés után a kicsiket ott helyben fürdetik és vizsgálják meg, így mi is végig vele lehetünk majd. Ezek a körülmények nagyon megnyugtatnak, így félelem nélkül, boldogan várom már, hogy pöttömke egy ilyen barátságos légkörben a karjaimba pottyanjon. :)

A szobákon kívül megnézhettük merre van a műtő, ahol a császármetszéseket végzik. (Az üres terembe csak egy pici ablakon át kukkanthattunk be.) A szőnyeggel borított, kellemes hangulatú csendes folyosó két végében konyhasarkok vannak elhelyezve. Hatalmas hűtőkkel, mosogatóval, mikróval, kávéfőzővel és nem utolsó sorban jégcsinálóval. Ide járkálnak ki a kispapák ha a vájúdó nő valami nasira vagy hűsítőre vágyik. :) Vagy ha az izgalmas éjszakát kávéval próbálják átvészelni. :)
A körtúránk végén a nővér azzal búcsúzott, hogy akkor találkozunk januárba! Jáááj!:)

Még ha minden ilyen csodálatosan és barátságosan hangzik is, azért már most vannak feltételeim, elvárásaim és -mondjuk úgy- vágyálmaim a szülésemmel kapcsolatban. Ezért is írtam meg Birth Plan-omat, vagyis szülési tervemet. Mindenkinek ajánlom, de legfőképp azoknak, akik tudatosan készülnek a nagy napra és nem akarják rábízni magukat a kórházi rutinra. Mondhatnám azt is, hogy akik természetes szülés pártiak, mert az interneten csupán ilyen jellegű mintákra akadtam...
Nem sok magyar nyelvűvel találkoztam, (pár ajánlat: szülésfelkészítők blogja, baba-mama blog, babaszoba, és babatippek oldala) az angolok viszont nagyon hasznosak, és rengeteget segíthetnek a terv összeállításában:
-HypnoBirth birth plan
-childbirth
-babycenter
-earthmamaangelbaby
-pregnancyandbaby

Sok helyen azt lehet hallani, hogy az orvosok és nővérek mennyire szeretik az összeállításokat, mert így jobban átlátják a szülők kívánságait, valamint szívesen közreműködnek az elképzeléseik megvalósításában. Ám mindezek mellett negatív cikkeket, véleményeket is olvastam már. Ezek leginkább arra alapoznak, amikor egy nő átesik a ló túloldalára, és mindent saját maga akar irányítani. Meg az különben sem kedves hozzáállás, hogy "én nem akarok!" Megint mások azzal érvelnek, hogy egy kismama hiába írja le kívánságait, mert ő maga sem tudja még, hogyan fogja az egészet átélni, vagy mire lesz igazán szüksége.

Ennek tudatában mi megpróbáltunk hát egy barátságos hangvételű, ám határozott szülési tervet összeállítani.
Mert bármennyire is ismeretlen érzések fognak a hatalmukba keríteni, én szilárdan hiszek abban, hogy a begyakorolt légzéstechnikákkal és relaxációkkal át tudom vészelni a vájúdást, és nem fogok EDA-ért könyörögni. Sőt még a méhösszehúzódást gyorsító pitocin-t (Magyarországon oxitocin) is el szeretném utasítani.

A helyi kórház szerencsére elég bababarát, így sok -manapság már általánosan elfogadott- eljárást amúgy sem kell külön kérnünk. Ilyen például a szabad mozgás vájúdás alatt, a szülési pozíció kiválasztása, és a kispapák bent alvása. Mi dönthetjük el, kérünk e beöntést, és gátmetszést. A babát már szinte rutinszerűen a mama mellkasára fektetik, és ennek még neve is van: skin-to-skin contact. (Magyarul közvetlen bőrkontaktus, amitől az újszülött megnyugszik, és lehetősége van egyből megismerkedni a szüleivel.) Ez idő alatt akár az első szoptatás is megtörténik, hisz ez nemcsak a csecsemőnek jó, de segíti a méh visszahúzódását és a placenta megszületését. Azt viszont külön kérvényeztük, hogy az orvos várja meg, amíg a köldökzsinór megszűnik pulzálni és csak utána vágják el.
Már egyre elfogadottabb, hogy az újszülöttnek nem nyomnak egyből a szájába cukros vizet, vagy tápszer, ám a biztonság kedvéért ezeket is külön feltüntettük.
B tervet is készítettünk, császármetszésre, és arra az esetre, ha a babával komplikációk lépnének fel. Ebben a helyzetben szeretném ha Adam a picivel maradna, még ha ez azt is jelenti, hogy én magamra maradok...

Ezek hát nagyjából az elképzeléseink, és nagyon remélem, hogy egy hónap múlva sikerül majd úgy világra hoznom első gyerekemet, ahogy azt már számtalanszor megálmodtam.

Harmadik szülésfelkészítő tanfolyamunk

És egyben az utolsó is. Múlt héten csütörtökön Adam legnagyobb örömére ezt a kötelességünket is letudtuk. Bár azt már én is belátom, hogy nem férfiaknak való ez a tréning, talán 20%-a volt hasznos a számára, a többit végigunta. De összességében büszke vagyok férjemre, hogy türelmesen leülte a 3x3 órát, és a kedvemért kicsit okosította magát ez élet eme területén. :)

Ez alkalommal ismét a régi tanárunkat kaptuk vissza, akivel az első röpke órában átismételtük az előző órán tanultakat. A vájúdás végső szakaszát, a kitolást, az érzéstelenítőket és egyéb kórházi dolgokat.
Egy rövid szünet után aztán rátértünk a várva várt témára: a csecsemőápolásra. Az oktatónk elmondta mit fognak az újszülöttel csinálni, miután világra jött. Mi dönthetjük el például, hogy egyből a mellkasunkra fektessék a babát, vagy előtte tisztítsák meg.
Megismerkedtünk az "Apgar Score" (Apgar teszt) fogalmával. "Ez az újszülött fizikai állapotának felmérésére szolgáló módszer. Meghatározása úgy történik, hogy 5 objektív élettani paramétert (szívverés, légzés, izomtónus, reflexek, bőrszín) értékelünk 0, 1, 2 ponttal. A születést követő 1 perces Apgar-érték a magzat méhen belüli állapotára utal "vissza", míg az 5 perces a késői kimenetel előrejelzésére alkalmazható. A pontokat összegezve a teszt értéke 0 és 10 pont között változhat." (Forrás: orvostudomány.blog.hu)
Beszélgettünk még a baba bőréről, sírásáról, fejformájáról, szeméről... valamint a köldökzsinórról és etetésről. Az újdonsült mama regenerálódásáról és felépüléséről is szó esett: Idővel hogyan zsugorodik vissza a méh, valamint erre milyen masszírozási technikával célszerű rásegíteni. Szóba került a baby blues (szülés utáni depresszió) és egyéb érzelmi változás.

Ezután megnéztünk egy videót a csecsemőápolásról és szoptatásról. Kicsit unalmas és régi volt már a felvétel, mert csupa általános dolgokról beszélt, amit minden épeszű ember logikusnak tart. A film után jött a tanulás gyakorlati része. Na persze nem kellett ám senkinek sem élesben szoptatnia. :) Az oktatónk egy mell alakú párnával és játékbabával illusztrálta és mutatta meg, hogyan kell szoptatásra bírni az újszülöttet. Kaptunk mi is egy-egy játékbabát, amin különböző fogási technikákat próbálhattunk ki. Az etetést követően áttértünk a pelenkázásra. Minden pár kapott egy pelenkát és törlőkendőt, majd tisztába kellett tennünk a babánkat. Ezután még be is pólyáztuk. :) Egyszóval sok hasznos és érdekes dolgot megtanultunk, de a rövid idő miatt mindent csak érintőlegesen sikerült átvennünk. Nekem még természetesen rengeteg a kérdésem, de szerencsére ebben segít az a sok sok újság és nyomtatvány amit a tanfolyamon kaptunk. Első feladatunk az lesz, hogy gyerekorvos találjunk a lányunknak, még a megszületése előtt. (Olyat amit a biztosítónk fedezni fog!)

Az utolsó óra is érdekesen telt. Új légzéstechnikát tanultunk, amit az aktív vájúdáskor ajánlott alkalmazni. Ezek annyiban különböznek, hogy az erősödő fájásoknál piciket célszerű lélegezni és gyorsabban. Ezt "he-he" technikának is nevezik, mert ilyen hangot ad ki a kismama. A gyakorlat során párjaink számolással vagy kézszorítással segítették a helyes légzésritmus betartását és a koncentrációt. Ezután imitált fájdalommal is letesztelhettük magunkat. Ekkor a férjek valamelyik testrészünket erősen megszorították, hogy fájjon, és nekünk a légzéssel kellett ezt leküzdenünk. Jó ötlet, és érdemes szülés előtt többször is gyakorolni. (Nekem Adam az ujjamat, majd a vállamat szorította. De szegény nem merte olyan erősen.)

Az óra végén kaptunk egy kis oklevelet, majd érdekességképp a tanárunk megkérdezte mindenkinek a választott babanevét. Hát mondanom se kell, hogy rajtunk kívül mindenkinek volt. :) Nem baj, úgyis mi vagyunk a legfiatalabb bébivel, van még időnk...
Kaptunk még ezen kívül pár könyvtippet is, kiírom, hátha valaki hasznát veszi:
-Secret of the Baby Whiper -T. Hogg
-Happiest Baby on the Block -H.Karp
-Healthy Sleep Habits, Happy Child -M. Wessbluth
-Babywise -G. Ezzo

Óra végén, miután már mindenki elszivárgott, mi még ottmaradtunk vagy jó egy órát trécselni az oktatónkkal. Beszélgettünk Európáról, Magyarországról, különbségekről, babanevekről, családról... de leginkább csak azokat a megszokott témákat feszegettük, ami minden utunkba akadt idegent érdekelni szokott: Különleges életünket.

Második szülésfelkészítő tanfolyamunk

Nem, ez még nem a kórházba indulós képünk, tegnap csupán újabb felkészítő tréningen vettünk részt.
Én a -számomra röpke- 3 órát szokás szerint nagyon élveztem, Adam pedig szegényem sokkolta magát. :) Mert ezen az órán vettük át a szülés velejét...Kórházi segédeszközöket, fájdalomcsillapítókat, kitolást és egyéb csak erős idegzetűeknek való finomságokat. Brrr...Még engem is elrémítettek a szüléstől pedig egyáltalán nem félek tőle.
Egyszóval tartalmas tananyag volt, de kezdeném is mindjárt a legelején.

Ezúttal új tanárunk volt, egy fiatal éveiben járó csajszi. Gondolom az oktatónknak más dolga akadt. Be is pánikoltam a legelején mert nagyon gyorsan hadart, és mondatai tele voltak számomra idegen szavakkal. De hamar rájöttem, hogy férjemnek sem világos minden, ezért gyorsan kinyitottuk a könyvünket, és lejegyzeteltük az orvosi szakszavakat.
Miután átismételtük az előző órán tanultakat (például, hogy mikor kell kórházba menni, mik a szülés beindulásának jelei, és hogyan zajlik a vájúdás), rátértünk az aznapi témánkra: magára a szülésre.
A csajszi előszedett egy nagy műanyag dobozt, ami tele volt orvosi műszer mintákkal. Ezekről mind elmondta, hogy mire szolgálnak, majd körbeadogatva közelebbről is megvizsgálhattuk a rémisztő segédeszközöket: az infúziós tűt, az epidurális katétert, a burokrepesztő tűt, a CTG és NST (magzat szívdobogását és a méhösszehúzódásokat figyelő gép) vizsgálathoz szükséges eszközöket, a vákuumot, és a fogót (baba kihúzásához). Megnézhettük, hogy a magzat milyen helyzetben kell, hogy elhelyezkedjen szülés előtt (fejjel lefelé az anya gerincével szemben), valamint melyek azok a pozitúrák amelyek esetében császármetszésre van szükség.

Felvilágosítottak minket a kórházban kérhető fájdalomcsillapítókról és érzéstelenítőkről is. Ezek pedig az Analgesics-Narcotics, a helyi érzéstelenítés, az Epidural és a Spinal. Mindegyiknek megtudtuk az előnyeit, hátrányait és mellékhatásait. Sokkolásként pedig egy videót is megnéztünk arról, hogyan kötik be az EDA-t.
Eddig is azon az elhatározáson voltam, hogy nem fogok kérni, de ezek a felvilágosító képek még jobban megerősítették bennem a természetes szülés "pártiságomat". A fájdalmat valahogy jobban tűröm, mint az orvosi beavatkozásokat. Inkább szenvedek, küzdök, sétálok és pozíciókat keresek a méhösszehúzódások enyhítésére, minthogy bedrogozva, kilógó katéterekkel, lebénult állapotban fekve hozzak világra egy kába kisbabát. De ez az én véleményem, MOST... és lehet, hogy élesben, több órás (vagy napos) kínzás után feladom a küzdelmet. Valamint komplikációk is előléphetnek. Éppen ezért biztos nagyon örülni fogok annak, ha pöttömke szépen befordul, és nem is lesz olyan óriási, hogy a mamit megkínozza. (Hogy egyéb problémákról ne is beszéljünk.)
De erre is -mint minden fontos dologra- kellőképpen fel kell készülni, és a lehető legtöbbet informálódni. A természetes szülés álomfelhője mellé B és C tervet is készíteni. Még ha most úgy is érzem a császározás távol áll tőlem, azért figyelmesen végighallgattam és végignéztem a róla készült videót is, mert sohasem lehet tudni, hogy én mikor fogok arra a műtőasztalra kerülni. Remélem soha, bár Adam kijelentette, ha neki kéne egy gyereket világra hoznia, ő biztos programozott császárt kérne, de minimum EDA-t (ha lehet még kórházba indulás előtt) :). Majd gyorsan hozzátette: "Thank God, im a boy!" :)

De mi nők erősek vagyunk, és kitartunk. Hiszen erre születtünk. Férjemnek a tanfolyam megkezdése előtt csupán egy kikötése volt. Ő bizony egy szülés videót sem akar végignézni. Ma viszont erre is (sajnos) sor került. Pedig mondtam neki, hogy ne nézzen oda, amikor a szerencsétlen kismama próbálta magából kipréselni a gyereket. De amint a baba kicsusszant, és a nő mellkasára tették, a filmbe bemutatott pár mindkét tagjából hirtelen hatalmas érzelmek törtek elő. Zokogtak és a bébijüket csodálták. Sokkoló képek ide vagy oda, valljuk be őszintén Adam is elérzékenyült. A csúnya látvány már nem is lett olyan fontos. :)
Ennek keretében tehát átbeszéltük a kitolás fázisát (Pushing), az ehhez tartozó előnyös pozitúrákat, a gátmetszést (Episiotomy) és, hogy hová tegyék a babát a megszületése utáni percekben. Mert mindenről mi magunk dönthetünk. Ezért nagyon fontos a kórháznak szüléstervet (Birth Plan) írni, hogy tudják mik az elvárásaink.

A tanfolyam utolsó félórájában relaxáltunk és légzéstechnikákat gyakoroltunk. Az oktató lekapcsolta a nagy lámpát, valamint hangulatvilágítást és zenét is kaptunk. Kipróbálhattuk a nagy labdát, és egy házilag gyártott masszírozót. Két teniszlabda zokniba kötve. :) Ezzel kellett a férjeknek a hátunkat masszírozni, miközben mi, kismamák a légzést gyakoroltuk...
Ezen az órán -persze csak jelképesen- megszültük hát a gyereket. Már csak a babázás maradt. :) A következő, és egyben utolsó tréningen tehát leginkább a csecsemőápolásról és szoptatásról lesz szó.

Első szülésfelkészítő tanfolyamunk

Hihetetlen, hogy már októbert írunk! A hetek meg csak úgy repülnek. Olyan jó és izgalmas dolog várandósnak lenni, még nem akarom, hogy véget érjen. :) Pedig mától már csak 100 napunk maradt hátra! Ez azt jelenti, hogy holnaptól csupán kétjegyűek lesznek a számok...és rohamosan csökkennek.

Tegnap este volt a szülésfelkészítő tanfolyamunk első órája. A foglalkozást a Kadlec Klinika tartotta a CBC Health Science épületében. Két nagy párnát kellett vinnünk, és harapnivalót (uzsit).
Adam sokáig dolgozott, ezért fél 7kor úgy estünk be a terembe. Rajtunk kívül még 5 pár vett részt a tanfolyamon, mindenki első gyerekét várja. Kaptunk egy jó vastag, nagyon szép, illusztrációkkal és ábrákkal teli felvilágosító füzetet, meg egy mappát ami szintén tele van leírásokkal, táblázatokkal, prospektusokkal és jó tanácsokkal. Egy matricára fel kellett írni a nevünket, és a mellkasunkra ragasztani.

Első körben az 5 gyerekes oktató nő mutatkozott be, majd nekünk kellett pár szóban mesélni magunkról. Én ezeket a részeket nem nagyon szeretem, de végül csak túléltem. :) Angol nyelvű oktatáson még úgysem vettem részt, és bevallom őszintén rettentően élveztem. Nemcsak mivel a téma érdekelt nagyon, de értettem is mindent amit a nő mondott. Talán csak 3szor kellett Adamhez hajolnom, hogy a "mi" nyelvünkre lefordítson valamit.
Szóval a bemutatkozáskor azt kellett elmondanunk, hogy ki az orvosunk, mikor van a szülés időpontja, és mire vagyunk a tanfolyamon a leginkább kíváncsiak. Mint kiderült, mi vagyunk a legfiatalabb babával. A többség decemberi kismama, meg van egy novemberi. Legnagyobb megkönnyebbülésemre nem én voltam a teremben az egyedüli külföldi. Az amerikai párok között volt egy indiai házaspár is, akik furcsa módon hozták magukkal az anyukát/anyóst is. Úgy tűnik náluk a szülői felügyelet sosem ér véget. Pedig szegény leendő nagymama nem sokat értett angolul. Ettől függetlenül nagyon szimpatikusak voltak, erős akcentussal bár, de bátran társalogtak és meséltek tapasztalataikról. Én órákon nem vagyok az a csacsogós fajta. Jobban szeretek a háttérbe húzódni, és beszívni az információkat. A három órában pedig volt is mit tanulni.
A kismamák közül még kettőt emelnék ki, akik kórházban és szülészeten nővérnek tanulnak (ez most nagy divat itt). Valamint a tipikusan amerikai, túlsúlyos házaspárt, akik szorgalmasan dolgoztak azon, hogy az uzsonnájukat ne kelljen hazavinni. Nem csak szünetekben, de még óra alatt is tömték a fejüket. :D

Adammel nagyon érdekes volt együtt tanórán részt venni. Bár egy iskolába jártunk, és ültem már "iskolapadban" mellette; élesben, órákon jeleskedni még nem láttam. Most meg olyan édesen, kettecskén, kézen fogva ücsörögve ittuk az oktatót minden szavát, hiszen egy életbevágóan fontos témát boncolgattunk. Férjem néha megsimogatta a pocakomat, párnát rakott a hátam mögé, vagy segített, hogy mindent értsek.
Na ennyire azért mégsem volt minden mesebeli. Sokszor láttam Adamen, hogy elborzad, vagy furcsa képet vág, amikor valami olyan ábrát kellett látnia amit nem szeretett volna. :) A férfiak már csak ilyenek. A női test anatómiája, és a vájúdás közben végbemenő folyamatok sem kötötték le annyira.
Töredelmesen bevallotta, ő csak azért van itt, hogy megtanulja, hogyan tehet engem boldoggá, és hogyan segíthet majd nekem a legtöbbet...A többi őt nem érdekli. :) És én ezt tiszteletben is tartom. De sajnos nincs kitérő, aki egyszer beül egy ilyen szülésfelkészítő órára, számolni kell azzal, hogy sok olyan információt is meg kell hallania, ami nélkül elvolt eddig is. Nekem ez a közös munka szemlélet, -és, hogy az apákat is bevonjuk mindenbe- nagyon tetszik, és jó érzés volt látni, hogy ezekre a tanfolyamokra nemcsak a nők járnak, hanem a férjek is szívesen (vagy egy kis unszolás után) eljönnek. Had érezzék, ez az ő feladatuk és felelősségük is, nemcsak a kismamáé.

Az első foglalkozáson érintőlegesen beszéltünk a terhességről, tünetekről, és arról, hogy mely esetben kell feltétlenül a kórházba sietni. A fő téma azonban a vájúdás volt. Néztünk animációs filmet arról, hogyan indul el a baba odabent, milyen változások, mozgások mennek végbe a nőben, mik a szülés megindulásának jelei, és mikor tanácsos a kórházba indulni.
Megtanultuk, hogy a vájúdásnak (angolul Labor) 3 része van, a korai (Early Labor), az aktív (Active Labor) és az átmeneti (Transition) szakasz. Ezeknek megismertük a tüneteit, tágulási méreteit, időszakait, valamint a legfontosabbat: a fájások leküzdését légzőgyakorlatok segítségével. Angolul ezeket Contraction-nek, összehúzódásoknak (kontrakció) nevezik.
Mára már rengeteg légzésfajta létezik a világon, mi ezen az órán a Lamaze-módszert sajátítottuk el. Ezzel a technikával az apák is feladatot kapnak. Ők azok akik támaszt nyújtanak, számolják a légzéseket, masszíroznak, simogatnak és biztatják a kismamát. Kaptunk egy egész ábrasort, ahol jól bevált és hasznos pózok segítik a vájúdás könnyebbé tételét. Az ágyban fekvés már a múlté, de ezzel azt hiszem nem mondtam újat.
Ezeket a helyzeteket, légzéseket, relaxációkat persze a terhesség alatt is gyakorolni kell, hiszen élesben már nem olyan jó kísérletezni.
Az órán 3szor "játszottuk el" a kontrakciók közbeni légzéseket, és nekem a csukott szemmel való koncentrálás tűnt a legjobb megoldásnak. Az is nagyon jó érzés volt, hogy Adamet ott éreztem magam mellett. Menni fog ez nekünk. :)
Egy "fájdalom kiűzése" módszert is megtanítottak, amikor is a végtagok simogatásával a testünkből kifelé irányítjuk a fájdalmat. Ezt viccesen nekünk kellett a férjeinket kipróbálni. :)

Összességében én tényleg nagyon hasznosnak és élvezetesnek tartottam az órát, és már kíváncsian várom a következőt. Fogunk még tanulni a szülésről, fájdalomcsillapítókról, és ami még nagyon érdekes lesz: a csecsemőápolásról. Ezen kívül időpontot lehet kérni kórházi látogatásról, amikor is körbevezetnek majd minket és bemutatják a szobákat, ahol leszünk.
Nem hittem volna, de ahogy merülök bele a témába, egyre több kérdés halmozódik fel bennem. Nagyon örülök, és megnyugtat, hogy van időm a felkészülésre, informálódásra és olvasásra, a kérdések meg csak szaporodnak a füzetemben... Hétfőn lesz randink az orvossal.