Harmadik szülésfelkészítő tanfolyamunk

És egyben az utolsó is. Múlt héten csütörtökön Adam legnagyobb örömére ezt a kötelességünket is letudtuk. Bár azt már én is belátom, hogy nem férfiaknak való ez a tréning, talán 20%-a volt hasznos a számára, a többit végigunta. De összességében büszke vagyok férjemre, hogy türelmesen leülte a 3x3 órát, és a kedvemért kicsit okosította magát ez élet eme területén. :)

Ez alkalommal ismét a régi tanárunkat kaptuk vissza, akivel az első röpke órában átismételtük az előző órán tanultakat. A vájúdás végső szakaszát, a kitolást, az érzéstelenítőket és egyéb kórházi dolgokat.
Egy rövid szünet után aztán rátértünk a várva várt témára: a csecsemőápolásra. Az oktatónk elmondta mit fognak az újszülöttel csinálni, miután világra jött. Mi dönthetjük el például, hogy egyből a mellkasunkra fektessék a babát, vagy előtte tisztítsák meg.
Megismerkedtünk az "Apgar Score" (Apgar teszt) fogalmával. "Ez az újszülött fizikai állapotának felmérésére szolgáló módszer. Meghatározása úgy történik, hogy 5 objektív élettani paramétert (szívverés, légzés, izomtónus, reflexek, bőrszín) értékelünk 0, 1, 2 ponttal. A születést követő 1 perces Apgar-érték a magzat méhen belüli állapotára utal "vissza", míg az 5 perces a késői kimenetel előrejelzésére alkalmazható. A pontokat összegezve a teszt értéke 0 és 10 pont között változhat." (Forrás: orvostudomány.blog.hu)
Beszélgettünk még a baba bőréről, sírásáról, fejformájáról, szeméről... valamint a köldökzsinórról és etetésről. Az újdonsült mama regenerálódásáról és felépüléséről is szó esett: Idővel hogyan zsugorodik vissza a méh, valamint erre milyen masszírozási technikával célszerű rásegíteni. Szóba került a baby blues (szülés utáni depresszió) és egyéb érzelmi változás.

Ezután megnéztünk egy videót a csecsemőápolásról és szoptatásról. Kicsit unalmas és régi volt már a felvétel, mert csupa általános dolgokról beszélt, amit minden épeszű ember logikusnak tart. A film után jött a tanulás gyakorlati része. Na persze nem kellett ám senkinek sem élesben szoptatnia. :) Az oktatónk egy mell alakú párnával és játékbabával illusztrálta és mutatta meg, hogyan kell szoptatásra bírni az újszülöttet. Kaptunk mi is egy-egy játékbabát, amin különböző fogási technikákat próbálhattunk ki. Az etetést követően áttértünk a pelenkázásra. Minden pár kapott egy pelenkát és törlőkendőt, majd tisztába kellett tennünk a babánkat. Ezután még be is pólyáztuk. :) Egyszóval sok hasznos és érdekes dolgot megtanultunk, de a rövid idő miatt mindent csak érintőlegesen sikerült átvennünk. Nekem még természetesen rengeteg a kérdésem, de szerencsére ebben segít az a sok sok újság és nyomtatvány amit a tanfolyamon kaptunk. Első feladatunk az lesz, hogy gyerekorvos találjunk a lányunknak, még a megszületése előtt. (Olyat amit a biztosítónk fedezni fog!)

Az utolsó óra is érdekesen telt. Új légzéstechnikát tanultunk, amit az aktív vájúdáskor ajánlott alkalmazni. Ezek annyiban különböznek, hogy az erősödő fájásoknál piciket célszerű lélegezni és gyorsabban. Ezt "he-he" technikának is nevezik, mert ilyen hangot ad ki a kismama. A gyakorlat során párjaink számolással vagy kézszorítással segítették a helyes légzésritmus betartását és a koncentrációt. Ezután imitált fájdalommal is letesztelhettük magunkat. Ekkor a férjek valamelyik testrészünket erősen megszorították, hogy fájjon, és nekünk a légzéssel kellett ezt leküzdenünk. Jó ötlet, és érdemes szülés előtt többször is gyakorolni. (Nekem Adam az ujjamat, majd a vállamat szorította. De szegény nem merte olyan erősen.)

Az óra végén kaptunk egy kis oklevelet, majd érdekességképp a tanárunk megkérdezte mindenkinek a választott babanevét. Hát mondanom se kell, hogy rajtunk kívül mindenkinek volt. :) Nem baj, úgyis mi vagyunk a legfiatalabb bébivel, van még időnk...
Kaptunk még ezen kívül pár könyvtippet is, kiírom, hátha valaki hasznát veszi:
-Secret of the Baby Whiper -T. Hogg
-Happiest Baby on the Block -H.Karp
-Healthy Sleep Habits, Happy Child -M. Wessbluth
-Babywise -G. Ezzo

Óra végén, miután már mindenki elszivárgott, mi még ottmaradtunk vagy jó egy órát trécselni az oktatónkkal. Beszélgettünk Európáról, Magyarországról, különbségekről, babanevekről, családról... de leginkább csak azokat a megszokott témákat feszegettük, ami minden utunkba akadt idegent érdekelni szokott: Különleges életünket.

Huszonhetedik hét -Harmadik trimeszter!!!-

Október 11.

Haskörfogat: 90 cm.

Óriási! A hét végén immár hivatalosan is megkezdjük a harmadik trimeszterünket!!! Most következik a várandóság igazán izgalmas része, egy még izgalmasabb véggel. :)
Egy kis utánaszámolással arra is rá lehet jönni, hogy ezzel belépünk a 7. hónapunkba! Visszatekintek hát egy képpár erejéig a 6. hónapra:


Első kép: szeptember 8. (22+2 hét). Második kép: október 12. (27+1 hét)

Semmi sem utal jobban arra, hogy a várandóság nehezebbik harmadába csúsztam, mint az, hogy sokasodnak a panaszok:
A héten fájt a fülem. Meg is ijedtem, hogy most mi lesz ha gyulladásom van, és majd antibiotikumot kell szednem. Szerencsére épp terhesgondozáson voltunk, így lehetőségem volt a jobb fülemet megmutatni a dokinak, aki furcsa mód semmit sem látott. (Hát látszik, hogy nem egy fül-orr gégész.) Azt mondta, ha 5nap múlva sem javul, ad gyógyszert. Több se kellett nekem. Rohantam haza, és meleg kamillateás borogatással próbáltam enyhíteni a fájdalmon. Úgy látszik ez nagyon hatásos volt. Másnap már lényeges javulást éreztem, mára meg már semmi bajom. Hurrá! :)

Utálom az éjszakákat. Azokat a legnehezebb átvészelni. Rémálmok gyötörnek, kényelmetlen az oldalt fekvés és már pöttömke is van olyan erős, hogy motozásával, rúgásaival felébreszt. Nekem meg aztán beindul az agyam, és képtelen vagyok visszaaludni. Azt olvastam, hogy ezek a rossz álmok normálisak ilyenkor. A hormonok és a túlzott izgatottság az okai. De szerintem ennyi hülyeséget még soha senki sem álmodott, mint én ezekben a hetekben... Remélem hamarosan sikerül lelkileg rendbe hoznom magamat.

Eddig azt mondtam nincs is pocakom, de mára már tényleg érzem, hogy kiterebélyesedtem...már úgy értem így felülnézetből. :) Meg sokszor húz, feszít is. Szűkebb helyeken elakad. :) Hihetetlen, hogy 5 kilóval vagyok nehezebb, mint a terhességem előtt. El sem tudom képelni, hogy ez a nagy súly hol van, mert nem érzem magam kövérnek, és a nővérek is gyakran megemlítik a vizsgálatokkor, hogy milyen vékony vagyok. (Gondolom Amerikában ritkán látni ilyet. :)) A végtagjaim sem vizesednek, bár ezt még lekopogom, mert a neheze még csak most jön. Szó szerint. Egy különleges dolgot viszont észrevettem. Éjszaka vagy reggel ha megébredek, érzem, hogy fáj a combom. De teljesen mélyen, egészen a csontomig hatóan. Én úgy képzelem, hogy a szokatlanul ránehezedő súlyok miatt van. Ki hitte volna, hogy majd nem a derekam, hanem a csípőm és a combom fog sajogni.

Már egyre könnyebb méhem gyümölcsének szokásait, életjeleit megfigyelnem. Amikor lefekszem, vagy ledőlök kicsit pihenni, pöttömke egyből belekezd a bugiba. Szereti ha relaxálunk. Vagy ő akkor érzi igazán, hogy elemében lehet. :) De akkor is előszeretettel bökdös, ha enni kezdek (már az első falatnál), valamint amikor hirtelen nagyon hideget vagy meleget iszok.
Az orvos mindig szokta kérdezni, hogy számolom e a rúgásokat. (Kétóránként kell 10szer éreznem, ha annál kevesebb, akkor hívni kell a kórházat.) Hát bevallom őszintén én még sohasem ültem le számolgatni, mert biztos vagyok benne, hogy eleget mocorog. :)
Egyik este oldalt feküdtem, és pöttömke nagyon erőseket rúgott. Mondtam Adamnek, hogy tegye oda a kezét, mert attól meg szokott nyugodni. És valóban egyből abbahagyta. Ám a férjem nem vette el egyből a tenyerét, ahogy szokta, hanem otthagyta még, és melengette a pocakom. Pocaklakó ezt biztos megérezte, mert újabb mocorgásba, játszadozásba kezdett. De ezúttal kicsit másképp, fel-le hullámzott és próbált apa tenyerébe ülni. :)
Adam szerint már eleget voltam terhes. "Olyan mintha már 10 éve várandós lennél!"- mondja sokszor. Majd letérdel a hasamhoz, és azt mondja: "Baby, gyere ki, játszani akarok veled!" vagy "Ne bántsd nagyon a mamit, mert olyankor teljesen meg tud őrülni!" :)

Azt hiszem pöttömkének vasárnap hajnalra nagy dolgot sikerült véghez vinnie: Megfordult a házikójában! :) Épp a harmadik trimeszterünk küszöbén. Akkora hullámot és nyomást éreztem a hasamban, hogy egyből megébredtem. Majd abban a pillanatban éles rugdalást a bal(!) oldalamon. Jééé, nagyon furcsa volt. Gondolom mindkettőnknek. Lehet, hogy most fordult meg fejjel lefelé? Remélem... De nagyon tetszhet neki, mert azóta is pörög, lökdös és nyomkod. Ezek már nem is rúgások, hanem hullámzásszerű mozgások. Remélem hamar hozzászokom, mert most még egyenlőre elég furcsa érzés.



Pocaklakó fejlődése:
Hossza: 34 cm.
Súlya: 1 kg(!)
A 27. hét a terhesség harmadik harmadának hivatalos kezdete.
A baba már szinte teljesen úgy néz ki, mint születésekor fog.
Ha a kicsi most születne meg, már 70%-os esélye lenne az életben maradásra. Mája, tüdeje és immunrendszere működőképes. A tüdő érése és a baba hízása most már napról napra, hétről-hétre gyorsul.
A magzat bőre nagyon ráncos, a zsírszövetek hiányától és mivel a magzatvízben felázott a bőre. Az öregember külsőt csak születése után néhány héttel fogja elveszíteni, amikor ráncos újszülöttből kisimult képű csecsemővé válik.
Agya és tüdeje gyorsan fejlődik, kinyitogatja a szemeit és retinái is fejlődnek.
Változások a kismamán:
A várandósok többsége a 27. hétre már legalább 5 kilót hízott, de az igazi súlygyarapodás csak ezt követően indul be. Jelentős része a mellek súlyának növekedéséből áll, ami ekkorra már elérheti a fél kilót is!(Terhesség előtt 200gramm.) Mostantól heti fél kiló hízás várható!
A kismama mostanában könnyen kifogyhat a szuszból, mivel a növekvő méh összenyomja a tüdőt. Ideje lassabb fokozatra kapcsolni!

Utóirat: Ma (hétfő) hajnali fél5kor kaptuk Aaron-tól az smst, hogy Ashley-nek elfolyt a magzatvize. (36+2 hetes terhesen.) Egész nap csak rá gondolok, és szorítok értük.

Így rúg pöttömke 26 hetesen

Sokan visszajeleztétek már, hogy mennyire részletesen dokumentálom a várandóságom szinte minden napját, fontosabb momentumát. Persze (eddig) ezt mindenki örömmel és pozitívan fogadta. :)
Nos, ennek nemcsak az az oka, hogy szeretek blogot írni, és jó, hogy végre valami hasznos eseményt is megörökíthetek. (Lányomnak biztos nagy öröm lesz ezeket a bejegyzéseket végigolvasni. ) ... De egy másik nagyon fontos ok és cél buzdít napról napra: A tudat, hogy a családom és a barátaim nem lehetnek részesei ennek a nagy változásnak. Persze, néha rám tör a honvágy, de ez most így nem is rólam szól. Sokszor arra gondolok, hogy vajon a szüleim és a testvéreim megbocsájtják e majd valaha, hogy megfosztottam őket ettől az örömteli és közös várakozástól. Vajon egy nap a fejemhez fogják e vágni, hogyan lehettem ennyire önző, hogy csak úgy hirtelen összecsomagoltam, és a világ másik végére utaztam, hogy nélkülük tapasztaljam meg az élet legszebb és legfontosabb állomásait. Azon, hogy "egyedül" mentem férjhez könnyen túltettük magunkat. Adam családja az első pillanattól fogva hatalmas szeretettel fogadott be, és igyekeztek (igyekeznek) mindent megtenni azért, hogy otthon érezzem magam.

Ám a pocakomban növekvő baba sokkal nagyobb jelentőséggel bír... Egy új élet, új családtag... Első unoka, első unokahúg, dédunoka és első barátnős bébi. De soha senki, aki nekem fontos az életembe nem fogja a hasam gömbölyödését élőben látni. A férjemen kívül soha senki sem tette rá izgatottan a kezét, hogy a kicsilány rúgásait érezhesse... és soha nem is fogja... Az első gyerekemet mindenki élőben fogja látni, majd pár hét, hónap múlva. De az első mosoly, fordulás, szavak és lépések örömteli pillanatai csak nekem fognak majd szólni... Ezért lettem hát ennyire lejegyzetelő, fényképező, kamerázó mániás.
Nagyon remélem, hogy a mai modern technológiával valamennyire kompenzálni tudom a hiányt.
Csak légyszi ne nehezteljetek rám. Nekem sem könnyű...

Na, ennyi elég is volt a szomorkodásból, panaszkodásból, hiszen a blogom sohasem volt pesszimista hangvételű. Nem is tudom mi ütött most belém...Biztos a hormonok. :)
Tehát ennek az egész hosszadalmas és túlmagyarázó bevezetésnek a lényege az, hogy pöttömkét végre sikerült kamera elé csalogatnom. :) Ezt szeretném most nagy büszkén megmutatni nektek is. :) (Ha már érezni nem tudjátok, legalább nézzétek. :))

A sok forgolódás és noszogatás után az oldalt fekvő pozitúra tűnt a legjobbnak. Mint azt már oly sokszor említettem, pocaklakó kedvenc helye a jobb oldalam. (Már kezdem úgy képzelni, hogy a kezei meg a lábai fordulnak erre, a kis teste pedig a bal falnál nyugszik.) Odafókuszáltam hát a kamerával, és vártam... Hamar rájöttem pöttömke csalafintaságára, hisz csak akkor volt hajlandó motozni, ha odatettem a tenyerem. Amint felemeltem, abbahagyta. :) Éppen ezért a karkötőm alatti részt sasoljátok:

Másodszor is sikerült odacsalogatnom:

Második szülésfelkészítő tanfolyamunk

Nem, ez még nem a kórházba indulós képünk, tegnap csupán újabb felkészítő tréningen vettünk részt.
Én a -számomra röpke- 3 órát szokás szerint nagyon élveztem, Adam pedig szegényem sokkolta magát. :) Mert ezen az órán vettük át a szülés velejét...Kórházi segédeszközöket, fájdalomcsillapítókat, kitolást és egyéb csak erős idegzetűeknek való finomságokat. Brrr...Még engem is elrémítettek a szüléstől pedig egyáltalán nem félek tőle.
Egyszóval tartalmas tananyag volt, de kezdeném is mindjárt a legelején.

Ezúttal új tanárunk volt, egy fiatal éveiben járó csajszi. Gondolom az oktatónknak más dolga akadt. Be is pánikoltam a legelején mert nagyon gyorsan hadart, és mondatai tele voltak számomra idegen szavakkal. De hamar rájöttem, hogy férjemnek sem világos minden, ezért gyorsan kinyitottuk a könyvünket, és lejegyzeteltük az orvosi szakszavakat.
Miután átismételtük az előző órán tanultakat (például, hogy mikor kell kórházba menni, mik a szülés beindulásának jelei, és hogyan zajlik a vájúdás), rátértünk az aznapi témánkra: magára a szülésre.
A csajszi előszedett egy nagy műanyag dobozt, ami tele volt orvosi műszer mintákkal. Ezekről mind elmondta, hogy mire szolgálnak, majd körbeadogatva közelebbről is megvizsgálhattuk a rémisztő segédeszközöket: az infúziós tűt, az epidurális katétert, a burokrepesztő tűt, a CTG és NST (magzat szívdobogását és a méhösszehúzódásokat figyelő gép) vizsgálathoz szükséges eszközöket, a vákuumot, és a fogót (baba kihúzásához). Megnézhettük, hogy a magzat milyen helyzetben kell, hogy elhelyezkedjen szülés előtt (fejjel lefelé az anya gerincével szemben), valamint melyek azok a pozitúrák amelyek esetében császármetszésre van szükség.

Felvilágosítottak minket a kórházban kérhető fájdalomcsillapítókról és érzéstelenítőkről is. Ezek pedig az Analgesics-Narcotics, a helyi érzéstelenítés, az Epidural és a Spinal. Mindegyiknek megtudtuk az előnyeit, hátrányait és mellékhatásait. Sokkolásként pedig egy videót is megnéztünk arról, hogyan kötik be az EDA-t.
Eddig is azon az elhatározáson voltam, hogy nem fogok kérni, de ezek a felvilágosító képek még jobban megerősítették bennem a természetes szülés "pártiságomat". A fájdalmat valahogy jobban tűröm, mint az orvosi beavatkozásokat. Inkább szenvedek, küzdök, sétálok és pozíciókat keresek a méhösszehúzódások enyhítésére, minthogy bedrogozva, kilógó katéterekkel, lebénult állapotban fekve hozzak világra egy kába kisbabát. De ez az én véleményem, MOST... és lehet, hogy élesben, több órás (vagy napos) kínzás után feladom a küzdelmet. Valamint komplikációk is előléphetnek. Éppen ezért biztos nagyon örülni fogok annak, ha pöttömke szépen befordul, és nem is lesz olyan óriási, hogy a mamit megkínozza. (Hogy egyéb problémákról ne is beszéljünk.)
De erre is -mint minden fontos dologra- kellőképpen fel kell készülni, és a lehető legtöbbet informálódni. A természetes szülés álomfelhője mellé B és C tervet is készíteni. Még ha most úgy is érzem a császározás távol áll tőlem, azért figyelmesen végighallgattam és végignéztem a róla készült videót is, mert sohasem lehet tudni, hogy én mikor fogok arra a műtőasztalra kerülni. Remélem soha, bár Adam kijelentette, ha neki kéne egy gyereket világra hoznia, ő biztos programozott császárt kérne, de minimum EDA-t (ha lehet még kórházba indulás előtt) :). Majd gyorsan hozzátette: "Thank God, im a boy!" :)

De mi nők erősek vagyunk, és kitartunk. Hiszen erre születtünk. Férjemnek a tanfolyam megkezdése előtt csupán egy kikötése volt. Ő bizony egy szülés videót sem akar végignézni. Ma viszont erre is (sajnos) sor került. Pedig mondtam neki, hogy ne nézzen oda, amikor a szerencsétlen kismama próbálta magából kipréselni a gyereket. De amint a baba kicsusszant, és a nő mellkasára tették, a filmbe bemutatott pár mindkét tagjából hirtelen hatalmas érzelmek törtek elő. Zokogtak és a bébijüket csodálták. Sokkoló képek ide vagy oda, valljuk be őszintén Adam is elérzékenyült. A csúnya látvány már nem is lett olyan fontos. :)
Ennek keretében tehát átbeszéltük a kitolás fázisát (Pushing), az ehhez tartozó előnyös pozitúrákat, a gátmetszést (Episiotomy) és, hogy hová tegyék a babát a megszületése utáni percekben. Mert mindenről mi magunk dönthetünk. Ezért nagyon fontos a kórháznak szüléstervet (Birth Plan) írni, hogy tudják mik az elvárásaink.

A tanfolyam utolsó félórájában relaxáltunk és légzéstechnikákat gyakoroltunk. Az oktató lekapcsolta a nagy lámpát, valamint hangulatvilágítást és zenét is kaptunk. Kipróbálhattuk a nagy labdát, és egy házilag gyártott masszírozót. Két teniszlabda zokniba kötve. :) Ezzel kellett a férjeknek a hátunkat masszírozni, miközben mi, kismamák a légzést gyakoroltuk...
Ezen az órán -persze csak jelképesen- megszültük hát a gyereket. Már csak a babázás maradt. :) A következő, és egyben utolsó tréningen tehát leginkább a csecsemőápolásról és szoptatásról lesz szó.

Ötödik terhesgondozásunk

Eredetileg már múlt héten el kellett volna mennünk erre a vizsgálatra, amit anyagi okok miatt próbáltunk elsumákolni. Sajnos nem sikerült. Elvárják, hogy négyhetente kötelező vizsgálatokon jelenjünk meg, illetve az utolsó hónap(ok)ban 2 hetente.
Ám amikor a múltkor csaknem 1200$-os számla jött ki hozzánk, ismét nagyon mérgesek lettünk a haszontalan, szemtelen és pofátlan biztosítónkra, aki sohasem akar fizetni. Az ultrahangok, laboros tesztelések méregdrágák. De elvileg ezeket a biztosítónak mind fedeznie kéne. Anélkül, hogy nekünk rájuk kéne telefonálni, bosszankodni, vagy könyörögni...Mindegy, nem is idegesítem most fel magam ezen. A lényeg, hogy megpróbáltunk kevesebb vizsgálattal "átvészelni" a terhességet, de a klinika szerint fontos, hogy a kismamát folyamatosan ellenőrizni tudják. Még ha minden rendben zajlik is. Az immáron ötödik terhesgondozásunk átkerült hát hétfő (október 5.) délelőttre. Az utolsó alkalommal megismert, ázsiai orvoshoz kértük az időpontunkat.

Ezen a napon igen kedvetlenül és morcosan ébredtem. Rémálmok gyötörtek, alig aludtam egész éjjel, és az időjárás is olyan komor lett. A hideg váratlanul és hirtelen érkezett...
Ám ezúttal egy kedves, beszédes nővérke fogadott minket. A szokásos vérnyomásméréshez annyit fűzött hozzá, hogy szép alacsonyak az értékeim (sosem sikerül megjegyeznem mennyi, ne is kérdezzétek). Majd mérlegre álltam: 129 lbs (58,6 kg). 3 kerek kilót híztam a múlt hónap óta. Szerintem jól haladok. Egyébként is a hasamon kívül nem sok helyen gömbölyödök. :)
A vizeletadás után elcsacsogott velünk egy kicsit, beírt néhány adatot a gépbe, majd megkérdezte, hogy elvégeztem e már a diabetikus szűréstesztet (Universal Diabetic Screening Test). Ezekben a hetekben szoktak ugyanis cukorterheléses vizsgálatot végezni a kismamákon. Én erről -magyar blogokon- már sokat olvastam, de eddig nem voltam benne biztos, hogy ilyet csinálnak e itt is. (Abban reménykedtem, ha eddig is minden rendben ment nálunk, talán megúszhatom. :))
Kaptam hát egy tartalmasan teleírt papírt arról, mit kell tennem, meg ezt a képen látható 3 decis löttyöt. A glükóz tartalmú italt 10 perc alatt kell majd meginnom a 2 hét múlva esedékes orvosi vizsgálat előtt 45 perccel. (Mivel vért pontosan 1 órával a folyadék bevitele után fognak venni.)
"Ezzel a teszttel a terhességi cukorbetegséget szokták szűrni. A terhességi cukorbetegség a baba megszületésével általában megszűnik, viszont a várandóságot követő 6-8 évben megnő azoknál a nőknél a betegségre való hajlandóság, akiknél megállapították a terhességi diabéteszt. Következménye lehet még, hogy a baba nagyobb súllyal jön világra."

Később megjött a mosolygós ázsiai dokink, aki mérőszalaggal lemérte a méhem hosszát (26cm), meg meghallgatta a baba szívverését. Miután mindent rendben talált, megkérdezte, hogy kaptam e már influenza elleni oltást. Mondtam neki, hogy hát még karácsonykor, a bevándorlási kérelemhez kellett... De akkor már gondoltam magamba, na ez a doki oltás-párti, amivel én nem annyira értek egyet. Sok rosszat hallottam már a túlzott vakcinák mellékhatásairól, valamint az újfajta H1N1 influenza elleni szérumot sem szándékozom beadatni magamnak. Pedig a terhes nők elvileg veszélyeztetettebbek, ugyanakkor az ellenanyagot még mindig nem tesztelték le megfelelően.
Mivel kisvárosban élek, nem megyek szinte soha nagy közösségbe, vagy hosszú útra, nem érintkezem idegen emberekkel,... egészségesen táplálkozom és vitamint fogyasztok, nem látom szükségét annak, hogy mérgezzem magam (és a babát). És hoppá, a doki azt tanácsolta, hogy a sima influenza elleni oltás mellett ezt az újat is adassam be magamnak. Mindkettőt?!!... Van értelme a túlzott védekezéseknek, vagy csak az orvosok mániája, divatja ez? Félnek a perektől vagy csak anyagi hasznot, bizniszt látnak a vakcinákban??

A kicsekkolónál várakozva aztán elgondolkodtam azon, hogy vajon tényleg jó nekünk ez a doki, vagy esetleg megismerkedhetnénk a többivel is?! Végül úgy döntöttem, jobb ha találkozom a maradék klinikánkon rendelő szülésszel... Két hét múlva hát új orvossal van randink.

Huszonhatodik hét

Október 4.
Haskörfogat: 90 cm.

A harmadik trimeszterhez közeledvén a várandóság kezd egyre több nehézséggel járni. Újabb heppem, hogy fáj a mellkasom. Biztos vagyok benne, hogy ez nemcsak a feljebb csúszott gyomornak és az emésztésnek tudható be, hanem a túl sok izgalomnak és aggodalomnak is. Tudom, ez nem jó, próbálok lazítani... Aztán most ez a fájdalom átalakult gyomorégésé. Bármennyire is igyekszem lefekvés előtt már nem enni, valahogy mindig felkúszik a savam.

Pocaklakó már nagyon erőseket rúg. Ilyenkor ijedtemben megrándulok, a hasamhoz kapok és nevetek. Biztos direkt csinálja. :) Amikor az apja múlt hétvégén hazajött, és meghallotta a hangját, nagyon vidámnak tűnt. Csak úgy kalimpált egész délután. :) Adam épp telefonált, miközben kezét a pocakomra tette. Nagyon érdekes volt megfigyelnem, hogy amikor ő beszélt, pöttömke megnyugodott, de ha a vonal túlsó végéről beszéltek, egyből rugdalózni kezdett. :)
Néha furcsa pózokat vesz fel, és feszíti oldalt a hasam. Fordul talán, szaltózik, vagy ehhez már túl nagy lenne?! Csalóka, mert olyan mintha keményednék, pedig csak a kis fejét vagy popsiját dugja ki nekem. :) A tanfolyamon mondták, hogy ez tapintásra olyan érzés, mintha a homlokunkat érintenénk meg. Szóval elég kemény és feszes.
A legjobban azt élvezem ha az oldalamon munkálkodik. (Még mindig a jobb a kedvence. :)) Most már szerencsére ritkábban, de előfordul, hogy a húgyhólyagomon való ugrálást találja olyan szórakoztatónak, hogy én meg majd bepisilek. :) Meg aztán lassan eléri a bordáimat is, és jaj nekem ha azok közé betalál! :)

Pocakképek: (Már elértük a 90 centit!)


Pocaklakó fejlődése:
Hossza (feje búbjától a fenekéig): 23 cm.
Súlya: 0.91 kg.
Már érzékeli a világosság és sötétség közötti különbséget.
Az agyhullámok fejlődésének köszönhetően még érzékenyebbé válik a zajokra és előfordulhat, hogy ritmusos mozgással reagál a hallott hangokra. Nemcsak a külvilág hangjait érzékeli szűrt formában, hanem testfunkciónkat is, szívdobogásunkat épp úgy, mint bélmozgásainkat.
Az elmúlt hónapok során a magzat szemhéja zárva volt, hogy a retinája megfelelően kifejlődhessen. Ezen a héten azonban elkezdi nyitogatni a szemét és gyakorolni a pislogást. Már érzékeli a világosság és sötétség közötti különbséget. Éjszaka velünk együtt nyugovóra tér és csak hajnalban kezd ismét mocorogni. Kialakul a szemszíne is. (A csecsemők nagy része kékesszürke szemmel születik, a végső szemszínük azonban csak kilenc hónapos koruk után alakul ki.)

Első szülésfelkészítő tanfolyamunk

Hihetetlen, hogy már októbert írunk! A hetek meg csak úgy repülnek. Olyan jó és izgalmas dolog várandósnak lenni, még nem akarom, hogy véget érjen. :) Pedig mától már csak 100 napunk maradt hátra! Ez azt jelenti, hogy holnaptól csupán kétjegyűek lesznek a számok...és rohamosan csökkennek.

Tegnap este volt a szülésfelkészítő tanfolyamunk első órája. A foglalkozást a Kadlec Klinika tartotta a CBC Health Science épületében. Két nagy párnát kellett vinnünk, és harapnivalót (uzsit).
Adam sokáig dolgozott, ezért fél 7kor úgy estünk be a terembe. Rajtunk kívül még 5 pár vett részt a tanfolyamon, mindenki első gyerekét várja. Kaptunk egy jó vastag, nagyon szép, illusztrációkkal és ábrákkal teli felvilágosító füzetet, meg egy mappát ami szintén tele van leírásokkal, táblázatokkal, prospektusokkal és jó tanácsokkal. Egy matricára fel kellett írni a nevünket, és a mellkasunkra ragasztani.

Első körben az 5 gyerekes oktató nő mutatkozott be, majd nekünk kellett pár szóban mesélni magunkról. Én ezeket a részeket nem nagyon szeretem, de végül csak túléltem. :) Angol nyelvű oktatáson még úgysem vettem részt, és bevallom őszintén rettentően élveztem. Nemcsak mivel a téma érdekelt nagyon, de értettem is mindent amit a nő mondott. Talán csak 3szor kellett Adamhez hajolnom, hogy a "mi" nyelvünkre lefordítson valamit.
Szóval a bemutatkozáskor azt kellett elmondanunk, hogy ki az orvosunk, mikor van a szülés időpontja, és mire vagyunk a tanfolyamon a leginkább kíváncsiak. Mint kiderült, mi vagyunk a legfiatalabb babával. A többség decemberi kismama, meg van egy novemberi. Legnagyobb megkönnyebbülésemre nem én voltam a teremben az egyedüli külföldi. Az amerikai párok között volt egy indiai házaspár is, akik furcsa módon hozták magukkal az anyukát/anyóst is. Úgy tűnik náluk a szülői felügyelet sosem ér véget. Pedig szegény leendő nagymama nem sokat értett angolul. Ettől függetlenül nagyon szimpatikusak voltak, erős akcentussal bár, de bátran társalogtak és meséltek tapasztalataikról. Én órákon nem vagyok az a csacsogós fajta. Jobban szeretek a háttérbe húzódni, és beszívni az információkat. A három órában pedig volt is mit tanulni.
A kismamák közül még kettőt emelnék ki, akik kórházban és szülészeten nővérnek tanulnak (ez most nagy divat itt). Valamint a tipikusan amerikai, túlsúlyos házaspárt, akik szorgalmasan dolgoztak azon, hogy az uzsonnájukat ne kelljen hazavinni. Nem csak szünetekben, de még óra alatt is tömték a fejüket. :D

Adammel nagyon érdekes volt együtt tanórán részt venni. Bár egy iskolába jártunk, és ültem már "iskolapadban" mellette; élesben, órákon jeleskedni még nem láttam. Most meg olyan édesen, kettecskén, kézen fogva ücsörögve ittuk az oktatót minden szavát, hiszen egy életbevágóan fontos témát boncolgattunk. Férjem néha megsimogatta a pocakomat, párnát rakott a hátam mögé, vagy segített, hogy mindent értsek.
Na ennyire azért mégsem volt minden mesebeli. Sokszor láttam Adamen, hogy elborzad, vagy furcsa képet vág, amikor valami olyan ábrát kellett látnia amit nem szeretett volna. :) A férfiak már csak ilyenek. A női test anatómiája, és a vájúdás közben végbemenő folyamatok sem kötötték le annyira.
Töredelmesen bevallotta, ő csak azért van itt, hogy megtanulja, hogyan tehet engem boldoggá, és hogyan segíthet majd nekem a legtöbbet...A többi őt nem érdekli. :) És én ezt tiszteletben is tartom. De sajnos nincs kitérő, aki egyszer beül egy ilyen szülésfelkészítő órára, számolni kell azzal, hogy sok olyan információt is meg kell hallania, ami nélkül elvolt eddig is. Nekem ez a közös munka szemlélet, -és, hogy az apákat is bevonjuk mindenbe- nagyon tetszik, és jó érzés volt látni, hogy ezekre a tanfolyamokra nemcsak a nők járnak, hanem a férjek is szívesen (vagy egy kis unszolás után) eljönnek. Had érezzék, ez az ő feladatuk és felelősségük is, nemcsak a kismamáé.

Az első foglalkozáson érintőlegesen beszéltünk a terhességről, tünetekről, és arról, hogy mely esetben kell feltétlenül a kórházba sietni. A fő téma azonban a vájúdás volt. Néztünk animációs filmet arról, hogyan indul el a baba odabent, milyen változások, mozgások mennek végbe a nőben, mik a szülés megindulásának jelei, és mikor tanácsos a kórházba indulni.
Megtanultuk, hogy a vájúdásnak (angolul Labor) 3 része van, a korai (Early Labor), az aktív (Active Labor) és az átmeneti (Transition) szakasz. Ezeknek megismertük a tüneteit, tágulási méreteit, időszakait, valamint a legfontosabbat: a fájások leküzdését légzőgyakorlatok segítségével. Angolul ezeket Contraction-nek, összehúzódásoknak (kontrakció) nevezik.
Mára már rengeteg légzésfajta létezik a világon, mi ezen az órán a Lamaze-módszert sajátítottuk el. Ezzel a technikával az apák is feladatot kapnak. Ők azok akik támaszt nyújtanak, számolják a légzéseket, masszíroznak, simogatnak és biztatják a kismamát. Kaptunk egy egész ábrasort, ahol jól bevált és hasznos pózok segítik a vájúdás könnyebbé tételét. Az ágyban fekvés már a múlté, de ezzel azt hiszem nem mondtam újat.
Ezeket a helyzeteket, légzéseket, relaxációkat persze a terhesség alatt is gyakorolni kell, hiszen élesben már nem olyan jó kísérletezni.
Az órán 3szor "játszottuk el" a kontrakciók közbeni légzéseket, és nekem a csukott szemmel való koncentrálás tűnt a legjobb megoldásnak. Az is nagyon jó érzés volt, hogy Adamet ott éreztem magam mellett. Menni fog ez nekünk. :)
Egy "fájdalom kiűzése" módszert is megtanítottak, amikor is a végtagok simogatásával a testünkből kifelé irányítjuk a fájdalmat. Ezt viccesen nekünk kellett a férjeinket kipróbálni. :)

Összességében én tényleg nagyon hasznosnak és élvezetesnek tartottam az órát, és már kíváncsian várom a következőt. Fogunk még tanulni a szülésről, fájdalomcsillapítókról, és ami még nagyon érdekes lesz: a csecsemőápolásról. Ezen kívül időpontot lehet kérni kórházi látogatásról, amikor is körbevezetnek majd minket és bemutatják a szobákat, ahol leszünk.
Nem hittem volna, de ahogy merülök bele a témába, egyre több kérdés halmozódik fel bennem. Nagyon örülök, és megnyugtat, hogy van időm a felkészülésre, informálódásra és olvasásra, a kérdések meg csak szaporodnak a füzetemben... Hétfőn lesz randink az orvossal.

Huszonötödik hét

Szeptember 27.

Haskörfogat: 89 cm.

Erre a hétre sajnos csak panaszolni valóm akad:
-A hátsó fogamnak letört a harmada. :( Nem haraptam rá semmi keményre, szerintem ez a terhességemmel jár, pocaklakóm egyszerűen elszív tőlem mindent. Talán még több kálcium tartalmú ételt (vagy esetleg pezsgőtablettát) kéne fogyasztanom, hogy megvédjem a fogaimat. Szerencsére nem fáj, várok a novemberi fogászati időpontunkig.
-Megfáztam. Minden először egy enyhe torokfájással kezdődött, majd következett három nap orrfolyás, fejfájás. Meg is ijedtem, nehogy belázasodjak, mert az nagyon nem tenne jót a babának. Kúrálgattam hát magam, ahogy csak tudtam, hisz semmi gyógyszert nem akartam beszedni. Vettünk koffeinmentes gyógyteát, meg C vitamin cukorkát. Mára már úgy néz ki kilábaltam a náthából. Nem tudom mitől lehetett, bár az éjszakák kétségtelenül hűvösebbek már. Jobban kell vigyáznom magamra.
-Fáj a mellkasom. Vagy a nyelőcsövem, vagy a gyomorszájam...Fogalmam sincs mitől lehet, de ez a mellkasi szúró nyomás sokszor az őrületbe kerget. Azt tudom, hogy a méhem egyre jobban kúszik felfelé, összepréselve minden belső szervem, a tüdőmmel együtt. Most próbálok közvetlenül lefekvés előtt nem enni, hogy a gyomrom már ne emésszen, amikor vízszintesbe kerülök. Ez egyenlőre bevált, bár tudom magamról, hogy ez a tünet sokszor pszichés is szokott lenni. Ha túlságosan ideges, vagy izgalmi állapotba kerülök, elkezd feszíteni a mellkasom. Hát mi tagadás, tényleg van min agyalnom. :)

Hogy egy szuper izgalmas programról is hírt adjak: Ezen a héten szülésfelkészítő tanfolyamra megyünk! :) Hát bizony, már itt tartunk. Ennek is lassan eljött az ideje. Már nagyon kíváncsian várom!

A mesélésen kívül pocaklakó hallását zenehallgatással is kényeztetjük (fejlesztjük). :)
A rádiózás mellett igyekszünk pöttömkével minden nap "komolyzenei félórát" tartani.
Rengeteg helyen olvasni ugyanis, hogy a különböző muzsika, különféleképp hat a magzatra, fejlesztve ezzel érzékszerveit. "Megfigyelések tanulságai arra hívják fel a figyelmet, hogy azok a babák, akik magzati korukból sok hangélménnyel, mozgáslehetőséggel, illetve azok élményével rendelkeznek születésük után lelkileg kiegyensúlyozottabbak lettek, hallásuk érzékenyebb, beszédfejlődésük is gyorsabb lett." (Mélykútiné Dietrich Helga tanulmánya)
Ezen kívül ha a babának a megszületése után lejátsszuk az anyaméhben hallott dalokat, akkor attól megnyugszik. Ajánlott zeneszerzők: Mozart és Vivaldi. Találtam pár listát babáknak való dalokból, és ezek között válogatva állítottam össze egy playlist-et. Leginkább Mozart-ot hallgatunk, miközben játékokat varrok. :)



Pocakfotók: (Ezen a héten szépen megnőttünk!)


Pöttömke fejlődése:
Hossza: 22 cm.
Súlya: 700 g.
A 25 hetes babánál már megfigyelhető a tipikus magzati póz.
Karjait a mellkasára hajtja, kezecskéit összeszorítja, térdeit pedig felhúzza. Mostanra kifejlődött az orra, kinyíltak az orrnyílásai, a bőre egyre kevésbé átlátszó.
Mivel tüdejében már kifejlődtek az erek, elkezdi gyakorolni a légzőmozgásokat. Rohamos fejlődésnek indul a gerinc szerkezete (a 33 csigolya, a 150 ízület és a mintegy 1000 szalag), erősödnek a csontok. A baba egyre mozgékonyabb. A keze ügyesebb, már ökölbe tudja szorítani őket.
Változások a kismamánál:
Mivel a méh egyre jobban nyomja a beleket, a gyomorműködést viszont a hormonok lassítják (hogy a babához minél több táplálék jusson), a kismama már nem tudja rendesen teleenni magát. Egy-egy nagyobb étkezés könnyen gyomorégést okozhat. Tanácsosabb ezért kisebb adagokban enni.

Huszonnegyedik hét

Szeptember 20.
Haskörfogat: 88 cm.

Pöttömke napról napra aktívabb. Anyukája pedig élvezi a várandóságot. :)
Érzem, hogy fejlődik és nő, mert egyre erősebbeket rúg. Sőt, mozgásai mindig feljebb és feljebb érezhetőek a hasamban. Házikója is biztos tágul. De nem kifelé, hanem felfelé, a bordáim közé.
Aztán ezen a héten rájöttem, csuklik a babám. :) Bizony, nagylány lett már az én kis pöttömkém. Tudtam, hogy ez hamarosan be fog következni, de még abban nem voltam biztos, hogy erre, hogyan fogok ráérezni. Aztán egyik este az oldalamon feküdtem, és Adam is épp a hasamra tapadva kísérte a bébi ficankolását, amikor hirtelen igen erős és ritmusos lökésekbe kezdett. Ráadásul pont lent a húgyhólyagomnál. Nem volt valami kellemes, inkább vicces. Elképzeltem ahogy -a fejét a felső szerveimhez koppintva- csuklik. :)
Utánaolvastam, ez teljesen normális dolog. A tüdő fejlettségének a jele, mert így készül a kinti légzésre. Valamint mivel a rekeszizma még fejletlen, és a nyelés sem tökéletes, ezért csuklik már a hasban is.

Babakelengyék beszerzése is már folyamatban van nálunk. A kis ruhák vásárlást pedig kihúzhatjuk a listából, mert abból rengeteget beszereztünk már. Jaj, és, hogy mi lesz, ha mégis fiú??!!?? Ennek a gondolatával is sokszor eljátszunk. Akkor lilában lesz szegénykém 3 hónapig. :)

A kismamának néha egy enyhe reggeli vádligörcsön kívül nem sok panaszkodni valója van. Még van pár hetem a második trimeszterből. Ezt igyekszem kiélvezni, mert utána (állítólag) vége a gondtalan kismamás időszaknak.
Az okos nagy könyvem felhívta a figyelmem arra, hogy a dagadás és felhólyagosodás elkerülése érdekében igyekezzek minél kevesebb sodium (magyarul nátrium) tartalmú ételt fogyasztani. Ezek ugyanis feltartják a vizet a szervezetben. Ilyenek a készételek, és a só. Most vásárláskor ezt is mindig megnézem a dobozokon.

Azt már tudjuk, hogy a pocaklakó hall minket, és lassan ismerkedik a kinti zajokkal is. Hogy a mi hangunkat minél jobban megszokja, sokszor olvasunk fel neki meséket. Én magyarul, férjem pedig angolul. Mivel sajnos még nincs magyar mesekönyvünk, és a baba úgysem lát még, az interneten kerestem meséket. Most leggyakrabban innen, vagy a Hetvenhét magyar népmesék közül olvasok pöttömkének.
Adam inkább esténként szokott pocakomhoz a "Good night" könyvvel odakuporodni. Bár ezek jóval rövidebb történetek, a bébi szerintem így is nagyon élvezi, hogy apa hangját hallhatja. Ráadásul más nyelven. :)

Hasnövekedés erre a hétre (A mérős trikómba már nem is férünk bele.:)):


Pocaklakó fejlődése:
Hossza: 21 cm.
Súlya: 540 g (több mint fél kiló!).
A kisbaba elérte végre az életképes állapotot!!!
A 24. hét vízválasztó a magzat életében. A kis pocaklakó elérte végre az életképes állapotot. Ám ha most születne meg, akkor valószínűleg még (a születés kiírt napjáig) inkubátorban tartanák, mivel a tüdeje még éretlen. (De a koraszülött érkezése már szülésnek számít.)
Még csak ezen a héten kezd ugyanis fejlődni a surfactant (magyarul szörfaktáns). Ez azt jelenti, hogy a tüdeje elkezdi a tüdőhólyagocskákat belülről borító folyadékfilm termelését, mely majd a levegő légzésében segíti. Ez a bevonat (szörfaktáns) gátolja meg a hólyagocskák összetapadását és összezsugorodását kilégzéskor. A tüdő érettségének egyik jele, hogy a baba csuklani kezd odabent, amit mostantól egyre gyakrabban érezhetünk és egyidejűleg az emésztőrendszer fejlettségére is utal.
A belső füle, benne az egyensúlyozó szervvel ekkorra már teljesen kifejlődött, úgyhogy a bébi tisztában van vele, hogy mikor van fejjel lefelé vagy felfelé.
A fehérvérsejtek termelődése is megkezdődik, melyek a betegségek elleni küzdelemben játszanak fontos szerepet.

Huszonharmadik hét

Szeptember 13.
Haskörfogat: 87 cm.

Nagyon meglepett, amikor egyik nap egyszerre két ponton is éreztem a pocaklakót. Na nem azért mert ikreim lennének. :) Biztosan az történik ilyenkor, hogy pöttömke rúg egyet, miközben a feje is a házikója falához koppan. :) De jó világa van neki odabent. Nem tesz mást egész nap csak lubickol és bukfencezik. Pontosan tudom már mikor van ébren és mikor alszik. Evés után például mindig mocorog. Még ha csak egy cukorkát veszek be, akkor is. Arany bogaram. :)

Csütörtökön a reggeli müzlim után nagyon aktív volt. Még két rétegnyi ruhán keresztül is látni lehetett ahogy (szokása szerint) a jobb oldalamon pökdös. Akkor aztán úgy gondoltam, biztos reggel a legmozgékonyabb, és pénteken már izgatottan vártam az újabb produkciózást. De sajnos semmit sem éreztem. :( És ez így ment egész nap. Ettem, sétáltam, beszéltem hozzá, zenét hallgattunk, de meg sem moccant. Végül már nem bírtam tovább, és írtam Adamnek, hogy hazafelé jövet vegyen egy olyan (bababoltokban látott) kütyüt, amivel a magzat szívverését lehet hallgatni. Bár azt tudtam (vagyis biztattam magam), hogy minden rendben van, meghallgatni a lusta pocaklakó életjeleit mindenképp megnyugtató lett volna.
Férjem este meg is érkezett a szerkezettel, ám hiába tapasztottuk a hasamra, a saját szívverésem és bélmozgásomon kívül semmit sem hallottunk. :( De nem kell megijedni. Utána láttuk ugyanis, hogy a dobozára az van ráírva, csak a 27. héten van értelme használni. Sajnáltam nagyon, de este szerencsére megmozdult pöttömke, így én is újra megnyugodtam.
Mondom én jó gyerek lesz belőle, még ha most a frászt is hozza rám. :)

Vasárnap reggel egy kis meglepetés csomag fogadott minket, amikor ki akartunk lépni a lakásból. Az ajtó előtt, a lábtörlőn ugyanis egy nagy maci és egy cukorkákkal és csokikkal teli tök alakú őszi kosárka állt. :) Először nem értettem ez honnan került ide, de Adam mosolyából egyből rájöttem, hogy ezt csakis anyósomék rakhatták le kora reggel. És valóban tőlük származott ez a kis őszi ajándékocska. A maci a kis unokáé, az édesség pedig a kismamáé. Na jó, persze a csokik is végül pöttömkéhez jutnak. :)
A teddy bear-nek - a lila nyakkendőjén kívül- van egy különleges képessége is. A hátán egy gombot elforgatva az anya szívverését utánozza olyan formában, ahogy azt a baba a méhen belül hallja.
Így ha a kicsilány az ágyában azért sírna, mert fél és nem érzi jól magát a külvilágban, ez a hang (zörej) elvileg megnyugtatja majd. Kíváncsi leszek. :)

Még pár újdonság a hétből:
Szinte minden éjjel rémálmaim vannak. Ezektől leggyakrabban az éjszaka közepén felriadok, és próbálom gyorsan kiverni őket a fejemből. Vagy reggelig kitartanak, és akkor az egész napomat végigkísérik. Utánaolvastam már, hogy ez is normális ilyenkor. Hát örülni fogok, ha majd ezek is elmúlnak. Bolond hormonok.

A hasamat még mindig túl picinek tartom, ami persze nem is baj, de néha jó lenne már olyan igazán kismamásan totyorogni. Na tudom, mások már teljesen úgy látnak, csak nekem kell még ehhez tükörbe néznem. :) Ennek ellenére sokszor érzem feszülni és viszketni a pocakomat. Ilyenkor alaposan bekenegetem, és máris jobban érzem magam.
A hasnövekedésem mi sem bizonyítja jobban, minthogy a ruháim, felsőim sorban vallanak kudarcot. Mikor nagy lelkesen felveszek egy inget, vagy pólót a tükörhöz baktatok, és "elszörnyedve" látom, hogy alul kilóg a pocakom. :) Viccesen nézek ki. Most már tényleg ideje rendet raknom a gardróbba. Kiválogatni a nagyobb, bővebb ruhadarabokat, a többit pedig szép mélyen elpakolni jövőre. :( Kíváncsi leszek így mennyi marad majd a polcon. :) Lassan beköszönt az ősz (bár még mindig kánikula van) és egyre több réteget kell majd magamra húznom.

Heti pocakképek:


Kicsilány fejlődése:
Hossza: 20 cm.
Súlya: 455 g (csaknem fél kiló!!!).
A méh összehúzódásai is érzékelhetőek már.
A baba a 23. héten már egyre jobban hasonlít újszülött kori formájához.
Erősebbnek érezhetőek a mozgások, mert a pici folyamatosan mozgatja izmait. Ezek a méretei miatt már kívülről is szabad szemmel jól láthatóak. Ezen kívül ettől a héttől kezdve a méh összehúzódásai is érzékelhetőek már. A méh felkészül a szülésre. Ezeket az összehúzódásokat Braxton Hicks kontrakcióknak nevezik, nem különösebben fájdalmasak, a menstruációs görcsökhöz hasonlóak.
Ezen a héten befejeződik a körmök kialakulása. Kialakul a meconium, a magzatszurok, vagyis a kicsi széklete. A magzatpihe egyre sötétebb, de néhány hét múlva fokozatosan elkezd majd eltűnni. Bár már zsír rakódik le a szervezetében, a bőre még mindig elég ráncos, ugyanis gyorsabban növekszik, mint ahogy a zsír ki tudná tölteni.

Huszonkettedik hét

Szeptember 6.

Haskörfogat: 87,5 cm.

A hét nagy újdonsága az volt, hogy Adammel nemcsak éreztük, de láttuk is ahogy a baba rúg a hasamban. :) Egyik este épp feküdtünk, és filmet néztünk (Fekve, nyugalmi állapotba jobban és könnyebben érzékelhető a mozgása.), amikor újra éreztem, hogy pöttömke munkálkodik odabent. Szokás szerint szó nélkül megragadtam férjem kezét és a hasamra raktam. Akkorákat rúgott, hogy kíváncsi lettem, ha felhajtom a felsőm, vajon láthatunk is valami? Először csak én kísérleteztem, és igen meglepődtem, amikor a pocakom egy belső erőtől hirtelen kipattant. :) Szóltam is egyből Adamnek, aki persze nem hitt nekem, de a kis pocaklakó bizony abban a pillanatban apának is bemutatkozott. Furcsa ilyet látni, de nagyon megörültünk. :) Legközelebb igyekszem majd videóra venni.
A héten, amikor orvosnál jártunk, a büszke kispapa ezt meg is említette, a doki pedig amikor a vizsgálatnál meglátta a kis pocakom, csak annyit mondott: "Hát ekkora hassal nem csoda, hogy látjátok a mozgást." :)

Adam mindig kérdezget: na, rúg? mozog most? Aztán ha közlöm vele, hogy sajnos most nem, mert alszik, elszomorodik. Ha tehetné szinte folyamatosan a hasamon tartaná a kezét, hogy egy pillanatot sem halasszon el pöttömke mozgásából. Szuper apuka lesz belőle, semmi kétség. :) Férjecském sokszor meglep a baba iránti ragaszkodásával. Egyik alkalommal már nemcsak nekem adott búcsúpuszit, hanem a kislányának is. :)
Egyébként én sem érzem sokat mocorogni. Nem tudom, hogy ez jó e vagy rossz, de biztos azért van, mert jó gyerek lesz belőle. :) Talán még tényleg túl kicsi, és sok a helye, ahhoz hogy a házikója rugdosása nélkül is tudjon úszkálni. Vagy sokat szeret aludni? :) Ha megébred, 4-5 bökésen kívül nem sok mindent érzek. Majd fogok, tudom.

Tünetek:
Még mindig előfordul, hogy néha görcsölgetek, de mivel a doki megnyugtatott, hogy ez nem probléma, könnyebben átvészelem ezeket a pillanatokat. Amíg a baba jól van, nincs gond.
Az éjszakákat most már három helyett egy megébredéssel megúszom. Akkor is általában pöttömke munkálkodására, vagy teli húgyhólyagra kelek. Fészkelődésemre Adam is mindig megébred. Megkérdezi, hogy minden oké e, majd megnyugtató válaszom után már alszik is tovább. :)

Az orvos mondta, hogy figyeljek az egyensúlyomra, mert az most megváltozott. Én még nem érzem úgy, hogy például zuhanyzóból kiszállásnál az előre dőlés veszélye fenyegetne, de próbálok már rákészülni, és óvatosabb lenni, nehogy baleset érjen. Még kicsi a hasam ahhoz, hogy súlya is legyen.

Heti pocakfotók:



Ezen a héten elhagytuk az 5. hónapot, és a 6.-ba léptünk. A napok rohamosan csökkennek. Hihetetlen, hogy már 6 hónapos kismama vagyok! És rettentően élvezem. :)
Összehasonlításképp nézzük meg mennyit terebélyesedtem az ötödik hónapban:


Első kép: augusztus 11. (18+2 hét). Második kép: szeptember 8. (22+2 hét)

Pöttömke fejlődése:
Hossza: 19 cm.
Súlya: 350 g.
Most már a külvilágot is hallja és a tapintást is érzi.
A kicsinek hétről hétre fejlettebb az idegrendszere és az érzékszervei, ezért most már a külvilág hangjait is hallja (persze szűrten, hiszen a hasfal és a magzatvíz erősen szűri a hangokat), de észrevehető, hogy az erősebb hangokra (pl. kalapálás) reagál. A terhesség alatt hallott hangok nagyon fontosak, ezekre nagyjából 1 éves koráig emlékszik majd. A simogatást, tapintást is érzi már, a hasadra tett kézre szinte belesimul a baba.
Szemhéja és szemöldöke már kialakult, agya pedig gyors fejlődésnek indul. Orra is kezd emberi, vagy legalábbis csecsemőformát ölteni, ahogy kialakul benne a porc.
A lány babáknál kialakul a méh, a petefészek és a hüvely, a fiúknál pedig leszállnak a herék a hasüregből a herezacskó felé.

Végre egy eredményes vizsgálat

Ma azzal az elhatározással érkeztünk a Klinikára, ha ismét érdektelenek és felületesek lesznek velünk, új rendelő után nézünk.

A fogadó nővér igen komor volt. Úgy végezte munkáját mint egy gép, még egy udvarias mosolyt sem eresztett el. Elküldött a mosdóba, hogy vizeletet adjak, majd szokásosan testsúlyt és vérnyomást mért.
122.4 lbs (55,6kg) Csaknem fél kilót (8 lbs) visszafogytam.

Ezután a vizsgálóba mentünk, ahol jöttek a szokásos kérdések. Hányinger, hányás? Nincs. Fejfájás? Csak egy kicsi. Szedem a terhesvitaminokat? Igen. Vérzés? Nincs? Görcsölés? Igen, az van. Beírta a laptopjába, elköszönt, és mondta, mindjárt jön a doktor úr.
Öt percen belül betoppant egy mosolygós, közvetlen és szakorvoshoz szemtelenül fiatal külsejű ázsiai orvos. Kínai lehetett, vagy japán. Őszintén szólva kora elsőre meglepett minket, de percről percre a bizalmunkba férkőzött. Komolyan vette a panaszaimat, megvizsgált, felvilágosított, ugyanakkor poénos és barátságos is volt velünk. Ő mentett meg minket attól, hogy végső elkeseredésünkben kijelentkezzünk a Cadilac Klinikából. A következő terhesgondozásunkat is az ő rendelési idejéhez kértük. Reméljük bizalmunk és pozitív benyomásunk az egész terhesség alatt megmarad.

Azért ez a nagy megkönnyebbülés és öröm, mert elég "komoly" panaszokkal érkeztem ma a rendelőbe. Tegnap egész nap görcsölt a pocakom, aztán jobb oldalt alul is erős fájdalmaim voltak. Épp a petefészek tájékán. Amikor sétálni próbáltam, csak még jobban szenvedtem, így maradtam mozdulatlanul az ágyban. Adam segített a háztartásban és munka után hozott nekem vacsorát. :) Csak az tartott vissza attól, hogy ne menjünk be a sürgősségire, hogy tudtam, másnap reggel úgyis jelenésünk van a klinikán. Egész éjjel mozdulni sem bírtam, és nagyon féltem, nehogy valami komolyabb bajom legyen.
De szerencsére, mint ma kiderült, semmi okom az aggodalomra. A dokinak elmeséltem a panaszaimat, ő pedig érthetően elmagyarázta, hogy csupán a szalagjaim és szöveteim nyúlása okozza a fájdalmat. Ahogy nő a méhem, úgy feszíti a többi szerveimet. Nagyon rendes volt, mert az aggodalmam komolyan vette és a biztonság kedvéért meg is vizsgált. Ráhasalt a hasamra és a köldököm felé húzta. Mondta, hogy nyugodtan mozoghatok, tornázhatok, nem szükséges feküdnöm. Sőt, a hasizomnak jót is tesz egy kis erősödés.
Adam közbe persze mondogatta, hogy látod nekem lett igazam, nem kell mindenen idegeskedni. A várandóság természetes folyamat, és sok változással jár, ami normális. A doki erre mind rábólintott, és mondta, hogy csak hallgassak a cool férjemre. Hát ja, ti férfiak könnyen beszéltek. Adamnek meg persze csak úgy dagadt a melle. Nem csoda, hogy ez az orvos egyből szimpi lett neki. :)
Meghallgattuk még a baba szívverését és lemértük a méhem hosszát, csak úgy mint előző alkalommal. Minden rendben, és a pocakom is korához megfelelően növekszik.
A doki végigfutott a számítógépben lévő "fájlomban", miközben hangosan vissza is olvasott:
Placenta rendben, magzatvíz rendben, méhszáj zárt és 3,2 cm-es (jeeeee!), magzat szívverése rendben, fejlődése rendben... Majd kérdezett is: Első terhesség? Igen. Nem volt előtte sem abortusz, sem vetélés? Nem. Gyógyszerallergia, érzékenység? Nincs. Nem volt műtéted sem? Nem. ... Hát, nem sok tennivaló van itt, te egy unalmas várandós vagy.- vonta le végül viccesen a következtetést. Erre persze mindannyian nevettünk, én meg mondtam, hogy remélem a szülés is ilyen csodásan gördülékeny és problémamentes lesz.
Csak annyi a dolgom, hogy megnyugodjak, és relax. :) De azt hiszem az aggódás is a terhesség velejárója, hisz minden kismama végigidegeskedi a 9 hónapot.

Aztán végül zárásképp megkérdezte mit tehetne még értünk, én meg kapva az alkalmon rákérdeztem, megkaphatnánk e végre az ultrahangos eredményeket. Persze, semmi akadály. Egy két kattintás, és máris a kezünkben voltak a papírok. Ez ilyen egyszerű, csak a megfelelő doki kell hozzá. (Nem pedig azok, akik még a fejüket sem képesek odadugni a páciens elé.)

Következő terhesgondozásunk a 25. hétben, szeptember 29-én lesz.
Most pedig -akit érdekel,- összegzésképp a 20. heti ultrahang (augusztus 28.) mérések:

-A baba elülső gerinccel farfekvéses.
(Ez még a korai terhesség miatt egyáltalán nem gond, sokat fog még forgolódni.)
-A méhlepény a mellső falon tapad.
- Méhszáj: zárt, 3.2 cm. (Augusztus 21-én csupán 2.6 cm volt.)

Magzat méretei:
BPD (koponya haránt átmérője): 4, 35 cm (ez 19+1 hetes magzatnak felel meg)
HC (fejkörtérfogat): 16,3 cm (ez 19+0 hetes magzatnak felel meg)
AC (haskörfogat): 14,08 cm (ez 19+2 hetes magzatnak felel meg)
FL (combcsont): 3,02 cm (ez 19+2 hetes magzatnak felel meg)
Ezekkel az adatokkal a szülés dátumát 2010. január 13-ra saccolták.

-Baba szívverése: 137 percenként. (Augusztus 21-én 136 volt.)
-Körülbelüli súlya: 288g +/- 43 g.

-A kisagy, agykamra, orrüreg, szívkamra, arc, szemüreg, orr, ajkak és a magzati ideg tengelye normális.
-Veséim, gyomrom, húgyhólyagom rendben, a köldökzsinór is normál, 3 érrel.
-Magzatvíz mennyisége normális.

Hízás a terhesség alatt

Most, hogy szépen elkezdtem hízni, gyarapodni, felmerült bennem a kérdés, vajon jól haladok e? Mennyi az ideális súlygyarapodás? Egy kis utánajárással az alábbi információkat gyűjtöttem egy poszt alá:

Az ideális hízás a terhesség alatt kb. 10-12 kiló, ennek a nagy része víz, a baba súlya, a lepény, a mellek megnövekedett mérete, meg némi zsírpárna a szoptatás elősegítésére.
Ha valaki előzőleg vékony testalkatú volt, akkor a 20 kilós és afeletti súlynövekedés sem gond. Ha közepes, akkor a 10-15 kg a normális. Ha viszont súlyfelesleggel indult, akkor a 12kg-ot nem ajánlatos túllépni.

Eddigi méréseim:
Kezdő testsúlyom (május 18.) : 118lbs (53,5kg)
12. hét (június 28.) : 114lbs (52,5kg)
20. hét (augusztus 21.): 123,2lbs (56kg)

Az első harmadban nagyjából 1,5-2 kilogramm plusz megjelenésére lehet számítani. Én fogytam 1 kilót.
A második harmadban nagyjából heti negyed kilogramm hízás, tehát kb. 3 kiló a normális. Én 20 hetesen plusz 2 és félnél tartok.
A harmadik harmadban heti fél kilós hízásra számíthatok, tehát nagyjából 6 kilogramm az átlagos mérték ebben az időszakban.

Ezek a felrakódott kilók természetesen nem csupán a magzat számlájára írhatók. Lássuk részletesen hogyan jön össze a plusz terhességi súly:

Amikor a kismama súlygyarapodása: 8-14 lbs (3.6 - 6.3 kg) közötti. (Második trimeszterben.) Ebből:
Baba: 9 ounches (260g) ...a 20. hétben
Méhlepény: 6 ounches (170g)
Magzatvíz: 11 ounches (320g)
Méh: 11 ounches (320g)
Mellek egyenként: 6 és fél ounches (180g)
A maradék súly a fokozott vérbőség és egyéb anyai készletek velejárója.

Huszonegyedik hét

Augusztus 30.

Haskörfogat: 86 cm.
Nagyon jó érzés, hogy már nem egyessel, hanem kettessel kezdődnek a heteim száma. Véget ért a nyár, beköszöntött a szeptember... Néha úgy érzem repül az idő, a baba rohamosan fejlődik, és nekem még annyi teendőm lenne az érkezése előtt. Máskor meg türelmetlen vagyok, és a január még olyan messzinek tűnik.
Összegyűjtöttem milyen újdonságok történtek velünk ezen a héten:
A büszke és türelmetlen apuka elkezdett a kisbabájával kommunikálni. Már egyre sűrűbben hajol a hasamhoz, és üdvözli kislányát. :) Hello baby?How are you?... Majd hirtelen csönd. Mi mást mondhatna még egy láthatatlan léleknek. Aztán megpuszilgatja, megsimizi és szerelmet vall. :)
Most még türelmetlenül várjuk, mikor rúg újra. Ilyenkor a pocakomra tapadunk, és hangosan ujjongunk. Persze ettől pöttömke leginkább abbahagyja, hisz nem érti mi ez a nagy hangoskodás odakint. :)
A héten megvolt az első meseolvasás is. Anyósomtól kaptunk pár régi könyvet, amiből Adam szokott a bébinek felolvasni néhány fejezetet. (Most a Mother Goose-ból.) Ő lesz a felelős az angol mesékért, én pedig a magyarokért. :)
Mivel már tényleg sokat ficánkol, rúg és bokszol a kis törpe, próbálom kiismerni a szokásait. Mikor mozog leginkább és hogyan, hol? Úgy érzem leggyakrabban két esetben szokta kirúgni a házikója oldalát. Ha éhes (vagyis ha mami éhes), meg miután jóllaktunk. :) Evés után mindig érzem bukfencezni. Azt viszont már meg tudom ítélni, hogy épp alszik e, vagy ébren van. Furcsa néha éjszaka arra kelni, hogy valamit nagyon munkálkodik odabent. Ilyenkor az jut eszembe, hogy bizony, nemsokára itt lesz, és azzal véget érnek a nyugodt éjszakáink. :) Már várom!
Azt hiszem rájöttem, mi az a furcsa, kellemetlen érzés néha a pocakom alján: Pöttömke a köldökzsinórt húzogatja. Nem tudom, hogy ez lehetséges e, de pont olyan, és hát nem nagyon szeretem, ha ezt csinálja. Ilyenkor helyezkedek, hátha megunja és elengedi játékszerét. :)

Feltűnt, hogy bár sokszor eszem, képtelen vagyok nagy adagokat magamba tömni. Persze nem is szándékozom, de ez akkor is újdonság a számomra. Adam még nagyba emészt, amikor én ismét a hűtő felé veszem az irányt. :) De nem is baj, ha nem eszik mindig velem együtt, mert így szoktak meghízni a kispapák. Bár férjemet azt hiszem ez a veszély nem igazán fenyegeti. :)
Sokszor azonban hiába koslatok a konyhában, semmi kedvemre valót nem találok. Azt hiszem étvágytalanságban szenvedek. Főleg a főtt ételekkel állok hadilábon. Müzli, gyümölcs bármikor lecsúszik. Emellett a fejem is egyre gyakrabban fáj. Ez lehet a meleg miatt is, a sok fekvéstől, vagy a kevés folyadékbeviteltől. De ahogy férjem mondaná, ne aggódjak, ezek mind normális terhességi tünetek. Hát kössz. Addig jó, amíg nem neki kell ezeket elviselnie. De szerencsére ezen kívül nincs más panaszkodni valóm.

Vicces, hogy a növekvő pocakommal már most mennyi akadályba ütközöm. Férjemmel már nem tudjuk úgy igazán szorosan átölelni egymást, mert a kis pocaklakó közénk furakodott. :) ... A szandálom becsatolása sem megy már olyan gyorsan és egyszerűen. (Mama, csak belebújós cipőket küldjél!:)) ... Ha főzök, pöttömke belelóg a serpenyőbe. :) ...ésatöbbi. Ja, és már egyre több krémet kell a hasamra kennem. :)

Végezetül egy kis link gyűjtemény azokból a magazinokból, amiket nap mint nap látogatok. Amikből okosodok, és informálódok. Hátha néhány olvasóm is hasznát veszi:
-Velvet Magazin Poronty rovata (naponta jelennek meg érdekes cikkek)
-Kismamablog (a legszuperebb és leghasznosabb blog a terhességről és gyereknevelésről)
-OkosBaba (hasznos dolgok a baba fejlődéséről)
-Kétnyelvű gyerek (tanácsok, praktikák a többnyelvű gyereknevelésről)
Privát blogok:
-Monyeszka (egy velem egyidős kismama blogja)
-Puppi (egy másik velem egyidős kismama blogja)
-Piroska és a Farkas (érdekes és kreatív blog egy pici lánybabáról)

Dagadok! :)
Érdekes, hogy körfogatra egy centit sem nőttem, a képen mégis nagyobbnak látszik a hasam. Úgy tűnik a méhem most inkább hosszában nyúlott ki, és a tetején (a bordáim alatt) púposodott ki. A pocakom lassan felveszi az igazi kismamás gömbölyded formát.




Pöttömke fejlődése:
Hossza: 18 cm.
Súlya: 300 g.
Már képes megkülönböztetni az ízeket.
Erre a hétre bemutatóként egy világhírű fotót választottam.
Címe: The Baby Hand (Babakéz). A képet Michael Clancy készítette 1999-ben, amikor Dr. Joseph Bruner méhen belüli (gerinczárási) műtétet hajtott végre egy 21 hetes magzaton. A fotó azért vált ismertté, mert a baba állítólag kinyúlt a méhből és megfogta az orvos kezét.
Amúgy igen veszélyes játék az "x weeks old fetus"-ra guglizni, mert csak kiabortuszozott, darabokra szabdalt, elhalt magzatok képeit dobja ki a kereső. Pedig én csak azt szerettem volna megnézni mekkora a bébi odabent (!) az anya méhének biztonságában.
Na, de térjünk is vissza a 21 hetes pocaklakó fejlődéséhez:
A magzat nagy ütemű növekedése ilyenkor lassulni kezd, de a szervei tovább fejlődnek.
Már képes megkülönböztetni az ízeket. Különbséget tesz a magzatvízbe bekerülő édes és a keserű ízek között. Az erős hangokra, hirtelen zajokra élénk mozgással reagál. Erre most bőven van lehetősége, még elegendő a tere a nagy ficánkoláshoz.
Bőre ekkor még ráncos. Apró kis ujjacskáin megjelenik az a bizonyos bőrléc-rendszer, ami az ujjlenyomatunk egyediségét adja. A baba immár rendelkezik szemöldökkel és szemhéjakkal, és ha kislány, a külső nemi szervek és a hüvely is fejlődni kezdett.
Ha most jönne a világra, még nem lenne életképes, de mostantól kezdve hétről hétre nőnek az életben maradási esélyei. A tüdeje még fejletlen és a testét borító zsírréteg is nagyon vékonyka. A csontvelő fokozatosan kezdi átvenni a sejttermelődésért felelős szerepet a magzati májtól és léptől.
A magzatvíz új funkciója, hogy a pici már képes a benyelt kortyokból cukrot felvenni és feldolgozni, azonban még szinte teljes mértékben a méhlepény táplálja.

Harmadik találkozás a kislányunkkal :)

Péntek reggel harmadszor is láthattuk kisbabánkat. :) Múlt héten ugyanis újabb ultrahang vizsgálatra rendeltek vissza minket. A kicsi szívét kellett újra lemérni (mert nem látszódott tisztán) és a méhnyakamat (mert túl rövidnek ítélte a doki). Harmadszor pedig kellett egy második megerősítés a gyerek nemét illetően. Hiszen ha minden problémamentesen alakul, legközelebb már "csak" élőben találkozunk a kis törpével. :)

A beutalómra az volt ráírva, teli húgyhólyaggal érkezzek a vizsgálatra. Gondolom a méhem ettől majd feljebb nyomódik, és a magzat szebben kirajzolódik a monitoron.
Reggel az ébresztő csörgése előtt egy órával már kinyíltak a szemeim, és nem bírtam visszaaludni. Nem is akartam. Kisomfordáltam hát a konyhába, kényelmesen megreggeliztem, majd elkezdtem kortyolgatni a vizet.
A kocsiba elfogyasztottam még egy üveggel, így amikor a váróban kellett vagy 15 percig ücsörögnöm, már nem igazán bírtam magammal. Talán túl sokat is ittam, mert kezdtem görcsölni és rosszul lenni. De sikeresen eltereltem a gondolataimat, majd végre az ultrahangos csaj is megjelent.

Amint a meleg gélt és a készülékét a hasamra cuppantotta, máris megjelent a kis pocaklakó. Ma úgy tűnik a babalak alsó szintjét választotta, ugyanis teljesen lent, a csípőcsontosnál lapult, felhajtott karokkal, törökülésben. :) Az asszisztens ezért úgy döntött, először a méhnyakamat méri le. Én persze tátott szemekkel meredtem a monitorra. 2 egész 7 és valamennyi, majd újabb mérésnél 3 egész valamennyi. Szuper, fellélegeztem. És a csaj is azt mondta, hogy minden szép. Múlt héten valószínűleg csak azért kaptunk gyenge értékeket, mert üres volt a húgyhólyagom. De majd a doki úgyis részletesebben felvilágosít minket. (Reméljük!)
A méhlepényt is megnéztük, a felső falon tapadt meg.

Eközben a pöttömke kicsit megmozdult, kibújt az odújából, a csaj pedig nekiállt lefotózgatni a szívecskéjét. Rengeteg képet csinált, és közben mindent kommentált. Nagyon kedves és segítőkész volt. Látszott rajta, hogy rajong a babákért, és szereti a munkáját. Szóval láttuk a baba szívkamráit, és mind a négy szívüregét... Még a szívverését is meghallgathattuk. 137, ami jóóóóval kevesebb, mint múlt héten (150). Ez érdekes. Az asszisztens mondta, hogy az jó, ha ingadozóak az értékek, mert ez azt jeleni, hogy a magzat reagál a különféle ingerekre.

Miután az orvosnak megcsináltunk minden szükséges fotót, a vizsgálat izgalmasabb része következett. A csajszi megkérdezte tudjuk e már a baba nemét. Mondtuk, hogy igen, de még egy megerősítés jó lenne. (Persze közbe mi nem mondtuk meg, hogy mit jósoltak előzőleg.) "Egyértelműen kislány."- vágta is rá egyből, majd nagy lelkesen elkezdte mutogatni a lába közét. :) "Látjátok azt a három csíkot? Olyan mint egy szendvics."- magyarázta a kislányunk nemi szervének felépítését. :) Én meg kapva az alkalmon, meg is kértem gyorsan, hogy nyomtasson ki nekünk egy képet ebből a pozícióból. (Akik nem látják: alulról fotózva, jobboldalt az a 3-as alak a popsija, balra pedig kinyúlnak a lábai.) Most már tényleg bátran lehet rózsaszín ruhákat vásárolgatni. 100%, hogy lány.
Adam megnyugodva (vagy beletörődve sorsába?) nagy sóhajjal hátradőlt a székében. De aztán gyorsan vissza is bújt a monitorba, mert a mozizásnak még nem volt vége. Az asszisztens tényleg annyira lelkes volt, hogy tovább mutogatta nekünk csöppségünk testrészeit. "Ez itt a kezet, itt látszik az öt ujja (jaj de jó, öt ujja van, megnyugodtam). Ezek a lábai keresztbe téve. Úgy ül mint egy indián. :) Ez itt a füle, az orra, a szája..." Na, itt kicsit megálltunk. A jobb (azt hiszem a jobb) kis keze megint fent volt az arcánál. Vagyis az orránál. Bár én szerintem a mutatós ujját feltartva szopta az ujját. Nagyon érdekes, hogy eddig akárhányszor "találkoztunk vele" (háromszor) a kis karja mindig ott volt. De most a bal kezét is láttuk. Az is fent, az arcánál volt. "Kis bokszoló lesz belőle."- mondta a kispapa nevetve, habár ez kicsit eltér a mi elképzeléseinktől. Balett táncosnak vagy tornásznak jobban örülnénk. :)

Az asszisztens próbált nekünk kinyomtatni egy szép, közeli profilképet, de a pöttömke sehogy sem akarta elvenni onnan a kezét. :) Végül egyszer csak hirtelen letette, és elkezdett hal módjára tátogni. Biztos épp iszogatott a kis csillag. :) Nos ezekről az érdekes pillanatokról lőttünk pár sorozatképet:
(Az első képen még ott a keze, a másodiknál már rakja lefelé, a harmadik és negyedik pedig tátogó szájas tiszta pofikép.)



Adam azt mondta, hogy ő már az ultrahangon keresztül látja, hogy very cute kiscsaj lesz! :)
Az orvossal szerdán van randink, ő majd szemügyre veszi az ultrahang képeket és megállapítja minden rendben halad e.

Azért jó érzés tisztán megbizonyosodni arról, hogy akkor valóban kislányunk lesz. Az összes kétségem eloszlott, hisz én magam is láttam a bizonyítékot. :)
Anyósom nagyon örül, mert őt eddig csak fiúk vették körül a családban, most meg végre lesz egy kislány akit igazán elkényeztethet.
A hétvégén máris egy icipici, rózsaszín szalagos, horgolt lábbelivel jött elő. Megkérdeztem, hogy ez honnan van? "Adamé volt."- válaszolta viccesen. Férjem persze egyből furcsán nézett, mire anyósom elmagyarázta, hogy még várandósan vette ezt a cipellőt, amikor azt hitte, hogy kislánya lesz. :) Ki hitte volna, hogy majd 25 év múlva ezt a pici unoka fogja hordani.
A lányos apuka barátaink is fellélegeztek, hisz nem kell pár év múlva megszakítaniuk velünk minden kapcsolatot, megelőzvén, hogy a fiunk esetleg rástartoljon valamelyik kiscsajra. :)
Adam szomorúan lemondott a hokizásról és az autóvásárlásról. De még nincs minden veszve. Megbeszéltük, hogy másodikra fiúra fogunk gyúrni. ;) De ez a történet még odébb van...