December 20.
Haskörfogat: 97 cm.
Hurrá, megérkeztünk a finisbe, mától büszkén mondhatom, hogy a 9. hónapban vagyok! :) A baba teljesen kifejlődött, megfőtt, kész van. Már csak erősödik, növekszik, húsosodik odabent.
Őszintén szólva azt hittem az utolsó hetek ennél sokkal nehezebbek lesznek... Hogy majd nem tudok mozogni, tevékenykedni, és közlekedni. Ehhez képest csak nagyon ritkán, -amikor tényleg túlpörgetem magam- szokott állj-t jelezni a testem. Igaz az egy helyben állás, ülés vagy fekvés
nem megy túl sokáig, de ez csak természetes. Gyakori helyzetváltoztatással könnyen orvosolható. Sajnos ebbe beletartozik a konyhában ácsorgás, főzés, mosogatás is. Ezért vacsorára próbálok mindig valami gyorsat és egyszerűt összedobni. A baj csak az, hogy nagyon finnyás kismama lettem, és nem kívánom a gyors kajákat. Szóval inkább végigállok főzőkanállal egy órát, hogy utána finom levessel vagy főzelékkel tömhessem meg a hasam. :) És ha már az evésnél tartunk, az utolsó hetekre édességkívánós kismama lettem. Mint egy kisgyerek izgatottan várom, hogy túl legyek a főétkezésen, ami után következhet a jól megérdemelt desszert. :)
A gyomrom -gyanítom- tenyérnyire préselődött a dinnye méretű méhem miatt. Ebből adódóan hamar és könnyen eltelek. A kevés kajától meg ugye gyakrabban vagyok éhes. A napi többszöri, kétóránkénti étkezés így nálam már megszokott dologgá vált. (A képen lefekvés előtti müzlievés... Hogy kibírjam az éjszakát!:))
Amikor ennek a posztnak nekikezdtem, arra gondoltam, hogy na, vajon ez lesz az utolsó, vagy még lesz alkalmam heti helyzetjelentést írni?!
Az viszont kétségtelen, hogy ez az utolsó hónap összehasonlítós bejegyzésem. Nézzük hát mennyit nőttem a 8. hónapban:
Első kép: november 16. (32+1 hét). Második kép: december 21. (37+1 hét).
Már úgy közlekedek mint egy időzített bomba. Pöttömke minden rezdülésére, méhem mozzanatára odafigyelek. Nem is beszélve arról, hogy egyfolytában azon agyalok, hol és mikor fog elfolyni a magzatvizem. :) Ráadásul ez az az időszak amikor mindenki viccelődik, jósol, vagy tanácsot próbál adni.
Szombat éjszaka 4:30 kor volt egy igen intenzív méhösszehúzódásom, na akkor azt hittem itt az idő. De utána már nem jött több... Vasárnap délután pedig szinte félóránként keményedett a hasam. Na akkor is belelkesültem. A szívem hevesebben dobogott, mint ahogy a pocakom dogozott. :) ... De sajnos be kell látnom, hogy ez is beletartozik a pakliba. Nem szabad túlságosan lelkesnek lenni, mert ezek a jelek legtöbbje még csak jóslófájás, és előkészület. Egy kezdő kismama meg persze, hogy mindenre azt hiszi akció van. :) Utána meg csak nagyobb a csalódás, ha leáll a folyamat.
Viszont tudom, hogy minden rezdülés kicsit előrébb visz a hosszú úton, és ennek nagyon örülök. Hiszen az orvos szerint múlt héten 2-3 centire már megnyíltam, azóta meg ki tudja mennyit haladtam. Nichole (a barátnőm, aki nővér gyakornok a szülészeten) mondta, ha a következő vizsgálatnál 4 cm leszek, be fognak küldeni a kórházba. Jujjj! :) Ashley szerint pedig leesett a hasam. Ez az a helyzet, amikor a baba lejjebb csúszik a kismedencébe. Valószínűleg igaza van, mert mert már egyre erősebb nyomásokat érzek az alhasamban. Néha olyan mintha túrná lefelé a fejét ...nem fáj, viszont annál érdekesebb érzés. :) Kislányom továbbra is gyakran csuklik, egyik este még Adam is érezte a ritmikus mozgásokat. Úgy tűnik igen lelkesen tuszkolja magát lefelé. :)
Múlt héten a Netflix-en sok érdekes és tanulságos dokumentumfilmre akadtam. Nem is tudom eddig miért nem kerestem rájuk. Vannak filmek terhességről, szülésről és szülővé válásról is. Az elsőről sajnos már kicsit lekéstem, de a szülésről még mindig nem késő újat tanulni. Az egyik ilyen (számomra) nagyon jó dokumentumfilm a The Business of Being Born.
A film nagy része a békés otthonszülésre alapoz, megkérdőjelezve a kórházi rutineljárások szükségességét. Mindez persze Amerikai vonatkozású. Statisztikákat is láthatunk, hogy a nők immár 46%-a császármetszéssel hozza világra gyerekét, de hallom, azért Európában is már egyre nagyobb divat a programozott császár. Ahogy az a címből is kiderül, a kórház és az orvosok igyekeznek a szülésből minél nagyobb üzletet csinálni. Oxytocint adnak, burkot repesztenek, hogy minél gyorsabban haladj. (A szoba hamarabb felszabadul, új páciens érkezhet.) De ettől olyan erős fájdalmaid lesznek, hogy EDA-t adnak. Az érzéstelenítőtől azonban nem érzel semmit, elveszted a tested felett a kontrollt, és végül úgy kell kiszedni belőled a gyereket. Pár hét múlva meg jön a szép kövér kórházi számla... Ördögi kör...
Tudom, kicsit elfogult vagyok, más az ha valaki tényleg nem bírja a fájdalmat, vagy probléma miatt kerül császármetszésre sor. De mindezt a természet döntse el, ne az orvosok.
Tegnap még egy hasonló témájú filmet is megnéztem. Címe, Pregnant in America. Ez kicsit lelkizősebb és durvább volt nekem... Na, de azt hiszem leállok, mert csak összezavarodok, és még a végén nem leszek hajlandó bemenni a kórházba. :)
Nekem sajnos most nincs lehetőségem otthonszülésre, viszont az a tervünk, hogy a vajúdás nagy része alatt otthon maradunk, és csak a finisre megyünk be a szülészetre. Remélem a sors is így akarja majd. ;)
Heti pocakképek:
Pocaklakó fejlődése:
Hossza: 47 cm.
Súlya: 2,95 kg.
A baba már nem számít koraszülöttnek, ha világra jön.
Ideje felkészülni a szülésre! A csecsemők 10-12 százaléka a 37-38. hét között jön a világra.
A kicsi csuklása jó jel, arra utal, hogy a baba tüdeje már fejlett, mivel légző mozgásai közben beszívja a magzatvizet, s ez okozza a csuklást. Odabent már igen szűkös a hely, ezért egyre kevesebbet mozog.
Haskörfogat: 97 cm.
Hurrá, megérkeztünk a finisbe, mától büszkén mondhatom, hogy a 9. hónapban vagyok! :) A baba teljesen kifejlődött, megfőtt, kész van. Már csak erősödik, növekszik, húsosodik odabent.
Őszintén szólva azt hittem az utolsó hetek ennél sokkal nehezebbek lesznek... Hogy majd nem tudok mozogni, tevékenykedni, és közlekedni. Ehhez képest csak nagyon ritkán, -amikor tényleg túlpörgetem magam- szokott állj-t jelezni a testem. Igaz az egy helyben állás, ülés vagy fekvés
nem megy túl sokáig, de ez csak természetes. Gyakori helyzetváltoztatással könnyen orvosolható. Sajnos ebbe beletartozik a konyhában ácsorgás, főzés, mosogatás is. Ezért vacsorára próbálok mindig valami gyorsat és egyszerűt összedobni. A baj csak az, hogy nagyon finnyás kismama lettem, és nem kívánom a gyors kajákat. Szóval inkább végigállok főzőkanállal egy órát, hogy utána finom levessel vagy főzelékkel tömhessem meg a hasam. :) És ha már az evésnél tartunk, az utolsó hetekre édességkívánós kismama lettem. Mint egy kisgyerek izgatottan várom, hogy túl legyek a főétkezésen, ami után következhet a jól megérdemelt desszert. :)A gyomrom -gyanítom- tenyérnyire préselődött a dinnye méretű méhem miatt. Ebből adódóan hamar és könnyen eltelek. A kevés kajától meg ugye gyakrabban vagyok éhes. A napi többszöri, kétóránkénti étkezés így nálam már megszokott dologgá vált. (A képen lefekvés előtti müzlievés... Hogy kibírjam az éjszakát!:))
Amikor ennek a posztnak nekikezdtem, arra gondoltam, hogy na, vajon ez lesz az utolsó, vagy még lesz alkalmam heti helyzetjelentést írni?!
Az viszont kétségtelen, hogy ez az utolsó hónap összehasonlítós bejegyzésem. Nézzük hát mennyit nőttem a 8. hónapban:
Első kép: november 16. (32+1 hét). Második kép: december 21. (37+1 hét).
Már úgy közlekedek mint egy időzített bomba. Pöttömke minden rezdülésére, méhem mozzanatára odafigyelek. Nem is beszélve arról, hogy egyfolytában azon agyalok, hol és mikor fog elfolyni a magzatvizem. :) Ráadásul ez az az időszak amikor mindenki viccelődik, jósol, vagy tanácsot próbál adni.
Szombat éjszaka 4:30 kor volt egy igen intenzív méhösszehúzódásom, na akkor azt hittem itt az idő. De utána már nem jött több... Vasárnap délután pedig szinte félóránként keményedett a hasam. Na akkor is belelkesültem. A szívem hevesebben dobogott, mint ahogy a pocakom dogozott. :) ... De sajnos be kell látnom, hogy ez is beletartozik a pakliba. Nem szabad túlságosan lelkesnek lenni, mert ezek a jelek legtöbbje még csak jóslófájás, és előkészület. Egy kezdő kismama meg persze, hogy mindenre azt hiszi akció van. :) Utána meg csak nagyobb a csalódás, ha leáll a folyamat.
Viszont tudom, hogy minden rezdülés kicsit előrébb visz a hosszú úton, és ennek nagyon örülök. Hiszen az orvos szerint múlt héten 2-3 centire már megnyíltam, azóta meg ki tudja mennyit haladtam. Nichole (a barátnőm, aki nővér gyakornok a szülészeten) mondta, ha a következő vizsgálatnál 4 cm leszek, be fognak küldeni a kórházba. Jujjj! :) Ashley szerint pedig leesett a hasam. Ez az a helyzet, amikor a baba lejjebb csúszik a kismedencébe. Valószínűleg igaza van, mert mert már egyre erősebb nyomásokat érzek az alhasamban. Néha olyan mintha túrná lefelé a fejét ...nem fáj, viszont annál érdekesebb érzés. :) Kislányom továbbra is gyakran csuklik, egyik este még Adam is érezte a ritmikus mozgásokat. Úgy tűnik igen lelkesen tuszkolja magát lefelé. :)
Múlt héten a Netflix-en sok érdekes és tanulságos dokumentumfilmre akadtam. Nem is tudom eddig miért nem kerestem rájuk. Vannak filmek terhességről, szülésről és szülővé válásról is. Az elsőről sajnos már kicsit lekéstem, de a szülésről még mindig nem késő újat tanulni. Az egyik ilyen (számomra) nagyon jó dokumentumfilm a The Business of Being Born.
A film nagy része a békés otthonszülésre alapoz, megkérdőjelezve a kórházi rutineljárások szükségességét. Mindez persze Amerikai vonatkozású. Statisztikákat is láthatunk, hogy a nők immár 46%-a császármetszéssel hozza világra gyerekét, de hallom, azért Európában is már egyre nagyobb divat a programozott császár. Ahogy az a címből is kiderül, a kórház és az orvosok igyekeznek a szülésből minél nagyobb üzletet csinálni. Oxytocint adnak, burkot repesztenek, hogy minél gyorsabban haladj. (A szoba hamarabb felszabadul, új páciens érkezhet.) De ettől olyan erős fájdalmaid lesznek, hogy EDA-t adnak. Az érzéstelenítőtől azonban nem érzel semmit, elveszted a tested felett a kontrollt, és végül úgy kell kiszedni belőled a gyereket. Pár hét múlva meg jön a szép kövér kórházi számla... Ördögi kör...
Tudom, kicsit elfogult vagyok, más az ha valaki tényleg nem bírja a fájdalmat, vagy probléma miatt kerül császármetszésre sor. De mindezt a természet döntse el, ne az orvosok.
Tegnap még egy hasonló témájú filmet is megnéztem. Címe, Pregnant in America. Ez kicsit lelkizősebb és durvább volt nekem... Na, de azt hiszem leállok, mert csak összezavarodok, és még a végén nem leszek hajlandó bemenni a kórházba. :)
Nekem sajnos most nincs lehetőségem otthonszülésre, viszont az a tervünk, hogy a vajúdás nagy része alatt otthon maradunk, és csak a finisre megyünk be a szülészetre. Remélem a sors is így akarja majd. ;)
Heti pocakképek:
Pocaklakó fejlődése:
Hossza: 47 cm.Súlya: 2,95 kg.
A baba már nem számít koraszülöttnek, ha világra jön.
Ideje felkészülni a szülésre! A csecsemők 10-12 százaléka a 37-38. hét között jön a világra.
A kicsi csuklása jó jel, arra utal, hogy a baba tüdeje már fejlett, mivel légző mozgásai közben beszívja a magzatvizet, s ez okozza a csuklást. Odabent már igen szűkös a hely, ezért egyre kevesebbet mozog.
