Presidents Day

Presidents Day (magyarul az elnökök napja) ünnepnap Amerikában.
Régen külön volt Washington's Birthday, amikor az 1732 február 22- án született George Washington-t, az Egyesült Államok első elnökét ünnepelték, és külön volt Lincoln's Birthday, amikor is Abraham Lincoln születésnapjára (1809 február 12.) emlékeztek.
Később a két elnök ünnepnapját egyesítették, így február harmadik hétfőjén minden amerikai elnök tiszteletére munkaszüneti napot tartanak.

Az idén ez február 16-ra esett, és mi az elnökök mellett, vagy helyett még sok mást is ünnepelhettünk.
Először is ma járt le a 90 napos, Visa Waiver Program-os látogatási engedélyem. Ezt a dátumot pecsételték a határon az útlevelembe, figyelmeztetésképp mikor kell elhagynom az országot. Ám mivel a három hónap alatt státuszt váltottam, és minden kötelező dokumentumot és kérvényt beadtunk, és kifizettünk, február 16-a érvényét vesztette. Röviden fogalmazva itt maradhatok a férjemmel, nem kell hazamennem!

A nap másik jelentős eseménye anyukám szülinapja. Mama, még egyszer boldog szülinapot! :)

Mivel Adamnek tehát nem kellett dolgoznia, a szép idő örömére kirándulni indultunk.
Úgy terveztük, hogy a richlandi folyóparton, a stégre kiülve fogjuk Subway ebédünket elfogyasztani, ám ez több okból is meghiúsult.



Először is akármilyen kellemes időnk is volt, szabadtéri programot szervezni még korainak bizonyult. A vízparton ülve hamar összefagytunk, ezért úgy döntöttünk visszamegyünk a padokhoz és ott esszük meg a szendvicsünket. Ám ekkor meg a kis (nem is olyan kicsi) szemtelen állatok vettek minket támadásba, hogy ők is némi eledelhez jussanak. A vadlibák hangosan krákogtak és olyan közel merészkedtek hozzák, hogy úgy döntöttünk az ebédet jobb ha a kocsiban fejezzük be.
Tri Cities-ben számomra szokatlan madár a sirály, és a vízparton ők is bizony harcoltak minden falatért. A parkban a fák lombjain és törzsén sok mókust is láttunk. Nos ők kedvesebb állatnak tűntek, de hiába igyekeztünk nekik egy kis kenyérdarabkát odadobni, a szemtelen madarak mindig gyorsabbak voltak.



Úgy tűnt inkább valami autóban ülős programot kell kitalálnunk. Menjünk házakat nézni. Javasoltam Adamnek. Amerikában talán a legnagyobb különbségnek ezt látja meg először egy európai. Mennyire másképp élnek itt az emberek.
Igaz én régi utcákat szerettem volna látni, Adam egy új lakónegyedbe, a város melletti dombra vitt fel. Gyönyörű kilátás volt innen az egész városra, és egészen a folyóig is el lehetett látni.



A vadiúj házak nagy része még üresen, megvételre várt. Néhány érdekes észrevétel:
-Könnyűszerkezet, a téglás nagyon ritka.
-Kivétel nélkül, szinte mindegyik ház elő-udvaros. Vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy mindegyik ház előtt rövidre nyírt fű van.
-A pázsitot néhol ívesen kígyózó, vagy kör alakban formázott fekete kavicsos réteg díszíti, itt-ott elhelyezett bokrokkal, fákkal, esetleg nagyobb sziklákkal.
-A bejárati ajtóhoz szűk kis járda vezet.



-A lakónegyedben még nagyon sok szabad terület van. Vagy inkább vannak emberek akik nem szeretik a szomszédokat?!



-Mindegyik háznak van garázsa. Nem egy, három. Az első kis autónak, a másik kettő egybe nyílós, családi járgánynak, és/vagy teherautónak.
-Kocsifeljáró a garázs előtt.
-Amerikába természetes dolognak számít, ha egy családnak több kocsija is van. Ráadásul jó nagyok.
-Kosárlabda palánk.
-Az íves zsákutcák, angolul "cul-de-saq"-k is igen gyakoriak errefelé.



A kirándulás után a napot még mozizással zártuk.
Jó volt végre kimozdulni, talán nemsokára valóban megérkezik a tavasz...