AMS

Immár 5 hónapja, hogy én is -akarva akaratlanul- hoki rajongó lettem. Egyenlőre még csak ügyefogyottan igyekszem kiigazodni a jégkorongosok világában. Eddig sem voltam valami híresen nagy sportrajongó, így még alapom se sok van hozzá.
Volt úgy, hogy hetente több meccsre is elmentünk Adammel, ám azon kívül, hogy az American's-nak kell szurkolnom, nem sok mindent tudtam.

A tavasz beköszöntével a hoki szezon a végéhez érkezett. Március elején volt a "Regular Season" utolsó meccse. Az AMS ezúttal is verhetetlen volt. Külön élvezet úgy járni hokimeccsekre, hogy mindig a te csapatod nyer. :)
Az idő kezdett melegedni, és furcsa volt világosba érkezni az arénába.

Az AMS csapattagjainak díjakat osztogattak. Különleges nap volt ez a számukra. Mivel az egész szezon alatt sokszor nyertek, bekerültek a régió legjobbjai közé. Ennek eredményeképp tovább játszhattak a "Western Hockey Leauge Playoffs"-jában. Talán magyarra úgy fordítanám, hogy "Nyugati Hoki Liga rájátszási mérkőzései". (De ha van nálam nagyobb sportszakértő, az kiigazíthat.)

Szóval ez azt jelentette, hogy az American's most minden egyes bent maradt csapattal 7 meccset kell, hogy lejátsszon, és aki többször nyer, az marad bent.
Először a kanadai Everett ellen csaptunk össze, és végül 4 meccset megnyerve tovább jutottunk.

Utánuk következett a szintén kanadai Kelowna csapat. Na, ők már keményebb ellenfelek voltak. Hiába mentünk április 10-én lelkesen szurkolni a Tri-Cities végül vesztett. Majd a rá következő héten idegenben ki is esett. :(

Ősszel új tagokkal erősödik a csapat, és megint lehet majd szurkolni menni.
Most az AMERICAN'S bevonuló dalával búcsúzok:

Ja, és talán jövőre már kicsit nagyobb szakértelemmel sikerül a hokiról tudósítanom.
Get ready for this! ;)