Május 18.
Ma reggel voltunk vizsgálaton, amit nem is neveznék annak. A klinika után ugyanis egy általános orvosi rendelőnél próbálkoztunk.
Igaz, Adam már a hétvégén figyelmeztetett: habár sikerült időpontot kicsikarnia, orvos nem fog látni, csak egy nővér, aki megállapítja majd a terhességem, és felveszi az adataimat. Na, mégis jobb mint a semmi, gondoltuk...
Először is a recepción megint 5-6 oldalnyi nyomtatványokat kellett kitöltenünk, és ezek leginkább a biztosításunkról szólt. Aztán jött egy nővér, és behívott minket a rendelőbe. Még a folyosón lemérte a magasságom: 5'5" (165cm), és a súlyom: 118lb (53,5kg), majd egy kis szobába leültetett minket. A csaj behozta magával kis laptopját, és elkezdett adatokat bepötyögni rajta. Megmérte a testhőmérsékletem és a vérnyomásom. Megkérdezte az utolsó ciklusom dátumát, mikor kaptam utolsó oltást, kaptam e influenza elleni vakcinát, van e valamilyen egészségügyi problémám, ...a szüleimnek, nagyszüleimnek van e, volt e öröklődő betegsége. Kérdezte rosszul vagyok e, hányok e... stb.
Mondtam neki, hogy hányingerem van már napok óta. Miután mindent bepötyögött, mosolygott egyet és szólt, hogy mindjárt jön a másik nővér, majd kiment.
Nem sokra rá bejött egy idősebb nő, ő is mosolygott, és áradozott, hogy jaaaj, ez nagyszerű, hogy váradós vagyok, és hasonló ömlengések. Na persze ezt most csak azért mondom így, mert inkább vizsgáltak volna meg rendesen, a sok szójárás helyett.
Mert azon kívül, hogy meghallgatta az ÉN szívverésem és megnyomkodta kicsit a hasam, semmi érdemlegeset nem csinált. Kérdezte akarok e újabb terhességi tesztet csinálni. Mondtam, hogy no, thank you!, tudom, hogy a baba ott van. Majd jött a szófosás, olyan dolgokról, amit már eleve tudtam: egyek egészségesen, igyak sokat, mozogjak, ne emeljek, vagy toljak nehezet, szedjem a terhességi vitaminokat...stb.
Hiába magyaráztam neki, hogy évekig volt gondom a hullámzó ciklusommal, és hogy azt jósolták, nehezen lehet majd babám, a nővér szabályszerűen kinevetett és egy karcsapással elintézte a dolgot.
A szülés várható időpontjának a megállapítása volt a legviccesebb számomra: egy rongyosra fogdosott, olyan papírból kivágott forgó varázsnaptárt szedett elő, és azt kezdte el pörgetni. Majd mutatta, hogy szerinte december végére lesz várható a baba. Hát szerintem meg nem, januárnál előbb ez a baba nem fog onnan kibújni. Ismerem a testem, és egy kis utána olvasással azt is tudom, hogy ezek a kalkulátorok csupán 28 napos ciklusoknál érvényesek, nekem meg olyanom sosem volt. Hát ennyit a szakszerű vizsgálatról.
A kérdésünkre pedig, hogy repülhetek e egyből azt válaszolta: jobb ha nem megyünk. Honnan a fenéből tudja ő ezt? Meg sem kérdezte hány órás repülésre akarunk menni, vagy mikor...
Na, végezetül a kezembe nyomott pár kinyomtatott terhestorna gyakorlatot, és táplálkozási leírást, majd mosolyogva elköszönt tőlünk.
Mindketten csalódottan ballagtunk ki a rendelőből. Ennél kicsit többre számítottunk. Egyszerűen nincs mit tennünk. Nem maradt más hátra, mint várnunk egy hónapot, kereken 30 hosszú napot, mire végre orvos láthat, és a kis bébimet is megvizsgálják majd.
Már nem is tudom elmondani, hogy várom!
Az első találkozás mellett azért is nagy szám június 18.-a, mert akkor végre a második trimeszterembe lépek, és az elvileg azt jelenti, hogy megszűnnek ezek a kellemetlen mellékhatások. Sokat panaszkodtam, hogy nem érzek semmit, ám most a hétvégén "végre" engem is elkapott a terhességi rosszullét.
Reggel amint megébredek, érzem ahogy egyre gyorsabban hatalmába kerít a gyomorégés és a hányinger. Ha állnom kell, még rosszabb, bár sokszor a fekvés sem segít. A hányásig még nem jutottam el, de talán ez a rosszabb verzió. Össze vissza eszek, felborult az étrendem. Amint valamit megkívánok, vagy a hányingerem alább hagy, rohanok enni. Mert tudom, hogy ez fontos a babának, nem lehetek annyira felelőtlen, hogy mondván hányok minden kajától, nem eszek semmit...
Az egész rosszullétet a másnapossághoz tudnám leginkább hasonlítani. Émelygek, hányingerem van, fáj a fejem, könnyen elfáradok, ugyanakkor ég a gyomrom, ezért folyton úgy érzem ennem kell valamit hogy jobban legyek.
Van nálunk otthon egy TUMS nevű rágótabletta, mert amúgy is hasfájós típus vagyok, és szerencsére ez most sokat segít rajtam. Ezen kívül napközbe kekszet, perecet rágcsálok, de csak mértékkel. :) Annyira persze nem izgatna, ha elhíznék, de a mai orvosi mérések alapján úgy néz ki egész jól állok. :)
A szakemberek szerint a hányinger jó jel:
"Legkorábban az 5.-6. héten kezdődik a hányinger és a hányás. Ezek a tünetek két okból jelentkezhetnek: az egyik a cukoranyagcsere zavara, a másik az a “mérgezés”, amit a baba okoz a szervezetben.
Az inzulinhiányt én most kizárnám, nézzük hát miért okozza a kis bébi a rosszulléteket:
kezdetben még nincsen lepény, a magzat mindent az anyai szervezetből kap, később a lepény közvetítő szerepe révén csökkennek és legkésőbb a 14. hét környékén meg is szűnnek a tünetek. Egyes elméletek szerint a terhességi hányingert pszichés okok vagy helikobacter baktérium okozza, de egyelőre egyik feltevést sem sikerült teljesen bebizonyítani.
Egyes tudósok (köztük Czeizel Endre) szerint is, a hányás és a hányinger jó jel, az állandó émelygéssel küzdő anyukák ugyanis sokkal ritkábban vetélnek el.
A Liverpool-i Egyetem tudósai megfejtették: Az émelygés valójában azért van, hogy a megakadályozza a nőket, hogy olyan élelmiszereket fogyasszanak, melyek árthatnának a hasukban lévő babának." (kismamablog)
Hát mindenki higgyen akiknek akar, én meg igyekszem túlélni.
Ma reggel voltunk vizsgálaton, amit nem is neveznék annak. A klinika után ugyanis egy általános orvosi rendelőnél próbálkoztunk.
Igaz, Adam már a hétvégén figyelmeztetett: habár sikerült időpontot kicsikarnia, orvos nem fog látni, csak egy nővér, aki megállapítja majd a terhességem, és felveszi az adataimat. Na, mégis jobb mint a semmi, gondoltuk...
Először is a recepción megint 5-6 oldalnyi nyomtatványokat kellett kitöltenünk, és ezek leginkább a biztosításunkról szólt. Aztán jött egy nővér, és behívott minket a rendelőbe. Még a folyosón lemérte a magasságom: 5'5" (165cm), és a súlyom: 118lb (53,5kg), majd egy kis szobába leültetett minket. A csaj behozta magával kis laptopját, és elkezdett adatokat bepötyögni rajta. Megmérte a testhőmérsékletem és a vérnyomásom. Megkérdezte az utolsó ciklusom dátumát, mikor kaptam utolsó oltást, kaptam e influenza elleni vakcinát, van e valamilyen egészségügyi problémám, ...a szüleimnek, nagyszüleimnek van e, volt e öröklődő betegsége. Kérdezte rosszul vagyok e, hányok e... stb.
Mondtam neki, hogy hányingerem van már napok óta. Miután mindent bepötyögött, mosolygott egyet és szólt, hogy mindjárt jön a másik nővér, majd kiment.
Nem sokra rá bejött egy idősebb nő, ő is mosolygott, és áradozott, hogy jaaaj, ez nagyszerű, hogy váradós vagyok, és hasonló ömlengések. Na persze ezt most csak azért mondom így, mert inkább vizsgáltak volna meg rendesen, a sok szójárás helyett.
Mert azon kívül, hogy meghallgatta az ÉN szívverésem és megnyomkodta kicsit a hasam, semmi érdemlegeset nem csinált. Kérdezte akarok e újabb terhességi tesztet csinálni. Mondtam, hogy no, thank you!, tudom, hogy a baba ott van. Majd jött a szófosás, olyan dolgokról, amit már eleve tudtam: egyek egészségesen, igyak sokat, mozogjak, ne emeljek, vagy toljak nehezet, szedjem a terhességi vitaminokat...stb.
Hiába magyaráztam neki, hogy évekig volt gondom a hullámzó ciklusommal, és hogy azt jósolták, nehezen lehet majd babám, a nővér szabályszerűen kinevetett és egy karcsapással elintézte a dolgot.
A szülés várható időpontjának a megállapítása volt a legviccesebb számomra: egy rongyosra fogdosott, olyan papírból kivágott forgó varázsnaptárt szedett elő, és azt kezdte el pörgetni. Majd mutatta, hogy szerinte december végére lesz várható a baba. Hát szerintem meg nem, januárnál előbb ez a baba nem fog onnan kibújni. Ismerem a testem, és egy kis utána olvasással azt is tudom, hogy ezek a kalkulátorok csupán 28 napos ciklusoknál érvényesek, nekem meg olyanom sosem volt. Hát ennyit a szakszerű vizsgálatról.
A kérdésünkre pedig, hogy repülhetek e egyből azt válaszolta: jobb ha nem megyünk. Honnan a fenéből tudja ő ezt? Meg sem kérdezte hány órás repülésre akarunk menni, vagy mikor...
Na, végezetül a kezembe nyomott pár kinyomtatott terhestorna gyakorlatot, és táplálkozási leírást, majd mosolyogva elköszönt tőlünk.
Mindketten csalódottan ballagtunk ki a rendelőből. Ennél kicsit többre számítottunk. Egyszerűen nincs mit tennünk. Nem maradt más hátra, mint várnunk egy hónapot, kereken 30 hosszú napot, mire végre orvos láthat, és a kis bébimet is megvizsgálják majd.
Már nem is tudom elmondani, hogy várom!
Az első találkozás mellett azért is nagy szám június 18.-a, mert akkor végre a második trimeszterembe lépek, és az elvileg azt jelenti, hogy megszűnnek ezek a kellemetlen mellékhatások. Sokat panaszkodtam, hogy nem érzek semmit, ám most a hétvégén "végre" engem is elkapott a terhességi rosszullét.
Reggel amint megébredek, érzem ahogy egyre gyorsabban hatalmába kerít a gyomorégés és a hányinger. Ha állnom kell, még rosszabb, bár sokszor a fekvés sem segít. A hányásig még nem jutottam el, de talán ez a rosszabb verzió. Össze vissza eszek, felborult az étrendem. Amint valamit megkívánok, vagy a hányingerem alább hagy, rohanok enni. Mert tudom, hogy ez fontos a babának, nem lehetek annyira felelőtlen, hogy mondván hányok minden kajától, nem eszek semmit...
Az egész rosszullétet a másnapossághoz tudnám leginkább hasonlítani. Émelygek, hányingerem van, fáj a fejem, könnyen elfáradok, ugyanakkor ég a gyomrom, ezért folyton úgy érzem ennem kell valamit hogy jobban legyek.
Van nálunk otthon egy TUMS nevű rágótabletta, mert amúgy is hasfájós típus vagyok, és szerencsére ez most sokat segít rajtam. Ezen kívül napközbe kekszet, perecet rágcsálok, de csak mértékkel. :) Annyira persze nem izgatna, ha elhíznék, de a mai orvosi mérések alapján úgy néz ki egész jól állok. :)
A szakemberek szerint a hányinger jó jel:
"Legkorábban az 5.-6. héten kezdődik a hányinger és a hányás. Ezek a tünetek két okból jelentkezhetnek: az egyik a cukoranyagcsere zavara, a másik az a “mérgezés”, amit a baba okoz a szervezetben.
Az inzulinhiányt én most kizárnám, nézzük hát miért okozza a kis bébi a rosszulléteket:
kezdetben még nincsen lepény, a magzat mindent az anyai szervezetből kap, később a lepény közvetítő szerepe révén csökkennek és legkésőbb a 14. hét környékén meg is szűnnek a tünetek. Egyes elméletek szerint a terhességi hányingert pszichés okok vagy helikobacter baktérium okozza, de egyelőre egyik feltevést sem sikerült teljesen bebizonyítani.
Egyes tudósok (köztük Czeizel Endre) szerint is, a hányás és a hányinger jó jel, az állandó émelygéssel küzdő anyukák ugyanis sokkal ritkábban vetélnek el.
A Liverpool-i Egyetem tudósai megfejtették: Az émelygés valójában azért van, hogy a megakadályozza a nőket, hogy olyan élelmiszereket fogyasszanak, melyek árthatnának a hasukban lévő babának." (kismamablog)
Hát mindenki higgyen akiknek akar, én meg igyekszem túlélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése