Június 28. -vasárnap- Most már a vasárnapokkal kell számolom a betöltött heteket. És hurrá, végre hivatalosan is 12 hetes lettem! Lezárhatom a borzadályos első trimesztert, és jelentem már tényleg jobban vagyok.
Először kicsit megijedtem, amikor az általam számolt 12. hét után sem szűntek meg a rosszullétek, azt hittem, na, én vagyok az egyik szerencsés játékos, akit a hányinger egész terhessége alatt végig fog kísérni. Most megkönnyebbültem, de még mennyire. Csaknem 6 hétnyi szenvedés után végre visszatért belém az élet.
A csütörtöki Down-kór vizsgálatnál elfelejtettem mesélni, hogy ismét volt súlymérés: 114 lb (azaz 52,5kg!) vagyok. Egy hét alatt lefogytam 1 kilót. Ennek persze normális esetben minden nő örülne, na de nem amikor várandós. Sebaj, ez mind az étvágytalanság és rosszullét miatt van. Biztos vagyok benne, hogy nemsokára szép kis hízásba kezdek. :)
Íme hát a 12. heti pocakfotó:
Most már talán mindenki látja gömbölyödő kugli hasamat. Bár egyenlőre ruhában úgy nézek ki, mint aki csak jól bevacsorázott, úgyhogy remélhetőleg gyorsan formálódni fogok.
Adammel elkezdtünk frontális képeket is készíteni a hasamról, még ha most így még semmi sem látszik, később legalább lesz összehasonlítási alapunk. :)
Aztán az összehasonlításról jutott eszembe, meg kéne nézni, mennyit változott a pocakom az első trimeszter végére; amióta megtudtuk, hogy babát várok. Úgy tűnik eleget. ;) És ennek örülök.
Először kicsit megijedtem, amikor az általam számolt 12. hét után sem szűntek meg a rosszullétek, azt hittem, na, én vagyok az egyik szerencsés játékos, akit a hányinger egész terhessége alatt végig fog kísérni. Most megkönnyebbültem, de még mennyire. Csaknem 6 hétnyi szenvedés után végre visszatért belém az élet.
A csütörtöki Down-kór vizsgálatnál elfelejtettem mesélni, hogy ismét volt súlymérés: 114 lb (azaz 52,5kg!) vagyok. Egy hét alatt lefogytam 1 kilót. Ennek persze normális esetben minden nő örülne, na de nem amikor várandós. Sebaj, ez mind az étvágytalanság és rosszullét miatt van. Biztos vagyok benne, hogy nemsokára szép kis hízásba kezdek. :)
Íme hát a 12. heti pocakfotó:
Most már talán mindenki látja gömbölyödő kugli hasamat. Bár egyenlőre ruhában úgy nézek ki, mint aki csak jól bevacsorázott, úgyhogy remélhetőleg gyorsan formálódni fogok.
Adammel elkezdtünk frontális képeket is készíteni a hasamról, még ha most így még semmi sem látszik, később legalább lesz összehasonlítási alapunk. :)
Aztán az összehasonlításról jutott eszembe, meg kéne nézni, mennyit változott a pocakom az első trimeszter végére; amióta megtudtuk, hogy babát várok. Úgy tűnik eleget. ;) És ennek örülök.
1 megjegyzés:
Ki fog szakadni a piercinged!:D
Megjegyzés küldése