Május 26.
Hatalmas örömömre ezen a héten elérjük a 9. hetet. :)
Fényképet május 1 óta, -vagyis amikor megtudtuk, hogy pocaklakónk van- nem készítettünk a hasamról. Nem is lett volna sok értelme, mert ilyenkor még annyira pici a magzat. De most, hogy a kicsi babszem már a nyolcadik hetébe ért, úgy gondoltuk érdemes újra pózolnunk egy kicsit. :)
Volt is értelme, íme a 8+4 hetes pocakfotók:
Lássuk a bébit:
A baba akkora mint egy áfonyaszem. (20-28 milliméter a fejétől a fenekéig.) Az embrionális farok a gerincoszlop alsó szakaszán a 9. hétre eltűnt, ezzel szemben a fej tovább nőtt: a törzshöz képest meglepően nagy, és egyelőre a mellkasra simul. A szemhéjak kezdenek formát ölteni, a törzs kiegyenesedik és megnyúlik. Megindul a nyelv fejlődése. Megkezdődik az ízületek és a csontok fejlődése, és a kialakuló izmok segítségével a baba megteszi első mozdulatait. Folytatódik az emésztőrendszer fejlődése. Bár a herék vagy a petefészkek már kialakultak, a külső nemi szervek még nemi jelleg nélküliek.
Lássuk a mamit:
Hányinger, gyomorégés, rosszullét, mellfeszülés...Ugyanazok a tüneteim már hetek óta. Igaza volt anyukámnak, amikor azt mondta, hogy egy idő után meg fogom szokni, hogy rosszul vagyok. Mert tényleg így van.
A baj az, hogy a hányinger miatt nagyon nehezen jön rám a főzhetnék. Mire elkészíteném a kaját, addigra tuti undorodni kezdek tőle. Ezekben a hetekben ezért legtöbbször Adam segédkezik vagy főz meg egyedül. Már egyre többet segít. Naponta akár 3szor is elmegy boltba, ha kell valami. :)
A hétvégén ágyba kaptam a reggelit,... elmosogat, főz, én meg alig győzöm hajtogatni neki, hogy ő a világ legcsodálatosabb férjecskéje. :)
Tudom, hogy már csak néhány hetet kell kibírnom, és elmúlik a rosszullét, és akkor pár hónapra a babavárás igazán gyönyörű pillanatait élvezhetjük. Tervezzük, hogy hazautazunk majd meglátogatni a családom, és nyaralni kicsit...Már úúúgy várom.
Nincs még semmi olyan őrületem, amit naphosszat ennék, vagy kívánnék. Jobb is, vigyázni kell a kilókkal. :) Jól esik a narancslé, a friss hideg alma, néha a tej, vagy a sós perec. Ma kísérleteztem a cseresznyével, az bejött. Egész nap azt majszoltam. Milyen jó hogy jön a nyár, és itt a gyümölcsszezon.
Ma szinte egész nap pihentem , vagy lustálkodtam, ki ahogy nevezi. Azt olvastam, 8.-tól a 13. hétben kell a legjobban vigyázni magunkra. Sokat pihenni, és nem erőlködni. De én -a kezdeti aggódások után- most már teljesen nyugodt vagyok. Érzem, hogy a babánk erősen kapaszkodik, és nem fog kiesni. :) És bármennyire is rossz reggel hányingerre ébredni, ez az érzés mindig tudatosítani fog abban, hogy a baba él, és fejlődik. A zuramnak voltak ezek a biztató szavai amikor az ágyban fetrengve szenvedni látott.
Ja, a hétvégén elmondtuk Adam testvéreinek is a nagy hírt. ;)
Nehéz volt így titokban, sugdolózva a szülőkkel trécselni. Most végre lehullt a lepel a családon belül is. Taylor igen meglepett minket amikor a hír hallatára boldogan kipattant a székéből és szorosan átölelt minket. Ez aranyos volt tőle, és jól esett, hogy ő is velünk együtt örül. Cannon a kis 9 éves agyacskájával nem sokat értett a dologból. Mikor Adam közölte vele, hogy nemsokára nagybácsi lesz, ő csak annyit kérdezett: "De most akkor fele nagybácsi és fele tesó leszek?" :) Majd amikor szigorúan megkértük őket, hogy a hírt még három hétig titokban kell tartani, ő csak annyit mondott: "Oké, holnapra úgyis elfelejtem!" :) És milyen igaza van... ráér majd ezzel foglalkozni, ha megérkezik az új családtag.
Hatalmas örömömre ezen a héten elérjük a 9. hetet. :)
Fényképet május 1 óta, -vagyis amikor megtudtuk, hogy pocaklakónk van- nem készítettünk a hasamról. Nem is lett volna sok értelme, mert ilyenkor még annyira pici a magzat. De most, hogy a kicsi babszem már a nyolcadik hetébe ért, úgy gondoltuk érdemes újra pózolnunk egy kicsit. :)
Volt is értelme, íme a 8+4 hetes pocakfotók:
Lássuk a bébit:
A baba akkora mint egy áfonyaszem. (20-28 milliméter a fejétől a fenekéig.) Az embrionális farok a gerincoszlop alsó szakaszán a 9. hétre eltűnt, ezzel szemben a fej tovább nőtt: a törzshöz képest meglepően nagy, és egyelőre a mellkasra simul. A szemhéjak kezdenek formát ölteni, a törzs kiegyenesedik és megnyúlik. Megindul a nyelv fejlődése. Megkezdődik az ízületek és a csontok fejlődése, és a kialakuló izmok segítségével a baba megteszi első mozdulatait. Folytatódik az emésztőrendszer fejlődése. Bár a herék vagy a petefészkek már kialakultak, a külső nemi szervek még nemi jelleg nélküliek.Lássuk a mamit:
Hányinger, gyomorégés, rosszullét, mellfeszülés...Ugyanazok a tüneteim már hetek óta. Igaza volt anyukámnak, amikor azt mondta, hogy egy idő után meg fogom szokni, hogy rosszul vagyok. Mert tényleg így van.
A baj az, hogy a hányinger miatt nagyon nehezen jön rám a főzhetnék. Mire elkészíteném a kaját, addigra tuti undorodni kezdek tőle. Ezekben a hetekben ezért legtöbbször Adam segédkezik vagy főz meg egyedül. Már egyre többet segít. Naponta akár 3szor is elmegy boltba, ha kell valami. :)
A hétvégén ágyba kaptam a reggelit,... elmosogat, főz, én meg alig győzöm hajtogatni neki, hogy ő a világ legcsodálatosabb férjecskéje. :)
Tudom, hogy már csak néhány hetet kell kibírnom, és elmúlik a rosszullét, és akkor pár hónapra a babavárás igazán gyönyörű pillanatait élvezhetjük. Tervezzük, hogy hazautazunk majd meglátogatni a családom, és nyaralni kicsit...Már úúúgy várom.
Nincs még semmi olyan őrületem, amit naphosszat ennék, vagy kívánnék. Jobb is, vigyázni kell a kilókkal. :) Jól esik a narancslé, a friss hideg alma, néha a tej, vagy a sós perec. Ma kísérleteztem a cseresznyével, az bejött. Egész nap azt majszoltam. Milyen jó hogy jön a nyár, és itt a gyümölcsszezon.
Ma szinte egész nap pihentem , vagy lustálkodtam, ki ahogy nevezi. Azt olvastam, 8.-tól a 13. hétben kell a legjobban vigyázni magunkra. Sokat pihenni, és nem erőlködni. De én -a kezdeti aggódások után- most már teljesen nyugodt vagyok. Érzem, hogy a babánk erősen kapaszkodik, és nem fog kiesni. :) És bármennyire is rossz reggel hányingerre ébredni, ez az érzés mindig tudatosítani fog abban, hogy a baba él, és fejlődik. A zuramnak voltak ezek a biztató szavai amikor az ágyban fetrengve szenvedni látott.
Ja, a hétvégén elmondtuk Adam testvéreinek is a nagy hírt. ;)
Nehéz volt így titokban, sugdolózva a szülőkkel trécselni. Most végre lehullt a lepel a családon belül is. Taylor igen meglepett minket amikor a hír hallatára boldogan kipattant a székéből és szorosan átölelt minket. Ez aranyos volt tőle, és jól esett, hogy ő is velünk együtt örül. Cannon a kis 9 éves agyacskájával nem sokat értett a dologból. Mikor Adam közölte vele, hogy nemsokára nagybácsi lesz, ő csak annyit kérdezett: "De most akkor fele nagybácsi és fele tesó leszek?" :) Majd amikor szigorúan megkértük őket, hogy a hírt még három hétig titokban kell tartani, ő csak annyit mondott: "Oké, holnapra úgyis elfelejtem!" :) És milyen igaza van... ráér majd ezzel foglalkozni, ha megérkezik az új családtag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése