Babaruhák, szabás-varrás és muszaka

Amikor eldőlt, hogy a baba megszületéséig már nem állok munkába, és nyugodtan, pihenéssel készülhetek a szülésre és kislányunk megérkezésére, azon kezdtem el agyalni, mivel foglalhatnám el magam.
Designer vagyok, szeretek kreatívkodni, készítek hát valamit a kis jövevénynek. Gyerekszobánk még nem lesz, úgyhogy ilyen téren nem nagyon lehet kibontakozni. De minden csecsemőnek szüksége van játékokra. És játékokból sosem elég. :)
Fölpattantam hát gyorsan a netre és ötletek után böngészgettem. Rongybabák, fonott, kötött, vart állatkák és mesefigurák tömkelegére akadtam. Az internet rengeteg szabásmintával, ötlettel és jótanácsokkal van teli. Csak válogatnom kellett. És persze a kedvem is rögtön megjött ahhoz, hogy pöttömkének babákat és állatkákat varrjak.
Az még nem rajzolódott ki tisztán bennem, hogy hol és mivel kezdjem, ezért inkább csak letöltöttem pár szabásmintát. Volt viszont egy alapötletem: Jó lenne igazi magyar mesefigurákat gyártani. Olyan babákat, amik itt Amerikában csak az én kislányomnak lennének, és amit a magyar anyukája készített neki. :) Összegyűjtöttem hát az esélyes jelölteket: Süsü, Kockásfülő nyúl, Pumukli, PomPom, Frakk, Vízipók Csodapók... Mivel én nem Magyarországon nőttem fel, nekem sajnos nincsenek nagyon ilyen magyar mesés emlékeim. Éppen ezért aki még kiegészítené valami érdekes figurával a listámat, az bátran kommentezze meg. :)

Szóval megemlítvén ötletemet a családnak, anyósom rá pár napra már hívott, hogy vett nekem valamit, ugorjunk át hozzájuk. Na, több se kellett nekem, már rohantam is. :)
Egy csodás babrózsaszín, nyuszis icipici takaróhoz kaptam szabásmintát, anyagot, kitömő vattát és minden egyéb hozzávalót. Megvolt az első projectem. :) Heidi még a varrógépét is felajánlotta, amit én középiskolás technikaórákon kívül sohasem használtam.
De most végre itt a nagy lehetőség és alkalom. Meg különben is, anyósom felajánlotta segítségét, így a hétvége nagy részét náluk töltöttük.
Szombaton, McKinley tréningje után megálltunk egy utunkba eső zöldségesnél, ahol nagyon szép padlizsánok voltak. Mivel a család még sohasem kóstolta ezt a zöldségféleséget, felajánlottam, hogy vacsira csinálok nekik belőle muszakát. :)
A muszaka, aki nem ismerné eredetileg görög, de nekünk csak tipikusan szláv (szerb, vagy jugoszláv, kinek jobban tetszik) rakott egytálétel.
Nem kell hozzá más csak padlizsán, krumpli és darált hús. A húst és a burgonyát szeretik az amerikaikat, a zöldség pedig amúgy is kísérleti alany volt, nagy lett hát az esély arra, hogy a családnak ízleni fog az európai eledel. Két öltés között (mert közben készítettük ám a nyuszis takarót) összedobtam a muszakát, be a sütőbe és már kész is volt a vacsora. Talán az, hogy mindenki kétszer szedett mindent elárul a sikeréről. :)

És most térjünk vissza a munkához. :) A varrógéppel nem volt könnyű harcolni. Miután a nyúl kacifántos pofijával megküzdöttünk, már csak látszólag a könnyebbik rész maradt hátra: összestoppolni a fejet a takaródarabkával.



A masinával mindenki megküzdött, hogy az új családtag első játékának elkészítésében részt vehessen. Anyuka, apuka, nagymama, sőt még a nagypapa is öltött párat. :) Aztán amikor már pont készen lettünk volna, a 25 éves varrógép felmondta a szolgálatot. Tippünk szerint az anyag volt túl vastag, és valamit tönkretehetett. Pedig mindent szétszereltünk, tűt is cseréltünk, portalanítottunk, de semmi. A nyuszi most a szatyorba vár arra, hogy valaki megszerelje a masinát. :( Új project után kell néznem...



Más meglepetéssel is előállt az anyós: Hat picurka, gyönyörű babaruhával. :) Ő eddig bírta. Mert most már muszáj vásárolni valamit. :) Hát mi tényleg meglepődtünk. Még nem voltam lelkileg felkészülve arra, hogy apró ruhadarabokat lássak, hajtogassak, birtokoljak és tároljak a lakásban. De ez persze egy olyan érzés, amivel az ember könnyen és örömmel megbarátkozik. Meg is kérdeztem anyósomat, hazavihetem e őket. Mert annyira hihetetlen volt még számomra, hogy ebbe nemsokára a saját gyerekemet fogom belepakolni, akit itt fog majd szuszogni az ölembe. :) Ahhh, jaj! :) Hát nem csodásak ezek a rugdalózók, kis bodyk és nadrágkák?! Hová is pakoljam most őket?
A kispapa is belelkesedett. A kanapén, tévézés közbe magára terítette az egyik rugdalózót. Mikor rákérdeztem, hogy mi jót csinál, csak annyit mondott: "Hát gyakorlok!" Imádom! :)