Huszonegyedik hét

Augusztus 30.

Haskörfogat: 86 cm.
Nagyon jó érzés, hogy már nem egyessel, hanem kettessel kezdődnek a heteim száma. Véget ért a nyár, beköszöntött a szeptember... Néha úgy érzem repül az idő, a baba rohamosan fejlődik, és nekem még annyi teendőm lenne az érkezése előtt. Máskor meg türelmetlen vagyok, és a január még olyan messzinek tűnik.
Összegyűjtöttem milyen újdonságok történtek velünk ezen a héten:
A büszke és türelmetlen apuka elkezdett a kisbabájával kommunikálni. Már egyre sűrűbben hajol a hasamhoz, és üdvözli kislányát. :) Hello baby?How are you?... Majd hirtelen csönd. Mi mást mondhatna még egy láthatatlan léleknek. Aztán megpuszilgatja, megsimizi és szerelmet vall. :)
Most még türelmetlenül várjuk, mikor rúg újra. Ilyenkor a pocakomra tapadunk, és hangosan ujjongunk. Persze ettől pöttömke leginkább abbahagyja, hisz nem érti mi ez a nagy hangoskodás odakint. :)
A héten megvolt az első meseolvasás is. Anyósomtól kaptunk pár régi könyvet, amiből Adam szokott a bébinek felolvasni néhány fejezetet. (Most a Mother Goose-ból.) Ő lesz a felelős az angol mesékért, én pedig a magyarokért. :)
Mivel már tényleg sokat ficánkol, rúg és bokszol a kis törpe, próbálom kiismerni a szokásait. Mikor mozog leginkább és hogyan, hol? Úgy érzem leggyakrabban két esetben szokta kirúgni a házikója oldalát. Ha éhes (vagyis ha mami éhes), meg miután jóllaktunk. :) Evés után mindig érzem bukfencezni. Azt viszont már meg tudom ítélni, hogy épp alszik e, vagy ébren van. Furcsa néha éjszaka arra kelni, hogy valamit nagyon munkálkodik odabent. Ilyenkor az jut eszembe, hogy bizony, nemsokára itt lesz, és azzal véget érnek a nyugodt éjszakáink. :) Már várom!
Azt hiszem rájöttem, mi az a furcsa, kellemetlen érzés néha a pocakom alján: Pöttömke a köldökzsinórt húzogatja. Nem tudom, hogy ez lehetséges e, de pont olyan, és hát nem nagyon szeretem, ha ezt csinálja. Ilyenkor helyezkedek, hátha megunja és elengedi játékszerét. :)

Feltűnt, hogy bár sokszor eszem, képtelen vagyok nagy adagokat magamba tömni. Persze nem is szándékozom, de ez akkor is újdonság a számomra. Adam még nagyba emészt, amikor én ismét a hűtő felé veszem az irányt. :) De nem is baj, ha nem eszik mindig velem együtt, mert így szoktak meghízni a kispapák. Bár férjemet azt hiszem ez a veszély nem igazán fenyegeti. :)
Sokszor azonban hiába koslatok a konyhában, semmi kedvemre valót nem találok. Azt hiszem étvágytalanságban szenvedek. Főleg a főtt ételekkel állok hadilábon. Müzli, gyümölcs bármikor lecsúszik. Emellett a fejem is egyre gyakrabban fáj. Ez lehet a meleg miatt is, a sok fekvéstől, vagy a kevés folyadékbeviteltől. De ahogy férjem mondaná, ne aggódjak, ezek mind normális terhességi tünetek. Hát kössz. Addig jó, amíg nem neki kell ezeket elviselnie. De szerencsére ezen kívül nincs más panaszkodni valóm.

Vicces, hogy a növekvő pocakommal már most mennyi akadályba ütközöm. Férjemmel már nem tudjuk úgy igazán szorosan átölelni egymást, mert a kis pocaklakó közénk furakodott. :) ... A szandálom becsatolása sem megy már olyan gyorsan és egyszerűen. (Mama, csak belebújós cipőket küldjél!:)) ... Ha főzök, pöttömke belelóg a serpenyőbe. :) ...ésatöbbi. Ja, és már egyre több krémet kell a hasamra kennem. :)

Végezetül egy kis link gyűjtemény azokból a magazinokból, amiket nap mint nap látogatok. Amikből okosodok, és informálódok. Hátha néhány olvasóm is hasznát veszi:
-Velvet Magazin Poronty rovata (naponta jelennek meg érdekes cikkek)
-Kismamablog (a legszuperebb és leghasznosabb blog a terhességről és gyereknevelésről)
-OkosBaba (hasznos dolgok a baba fejlődéséről)
-Kétnyelvű gyerek (tanácsok, praktikák a többnyelvű gyereknevelésről)
Privát blogok:
-Monyeszka (egy velem egyidős kismama blogja)
-Puppi (egy másik velem egyidős kismama blogja)
-Piroska és a Farkas (érdekes és kreatív blog egy pici lánybabáról)

Dagadok! :)
Érdekes, hogy körfogatra egy centit sem nőttem, a képen mégis nagyobbnak látszik a hasam. Úgy tűnik a méhem most inkább hosszában nyúlott ki, és a tetején (a bordáim alatt) púposodott ki. A pocakom lassan felveszi az igazi kismamás gömbölyded formát.




Pöttömke fejlődése:
Hossza: 18 cm.
Súlya: 300 g.
Már képes megkülönböztetni az ízeket.
Erre a hétre bemutatóként egy világhírű fotót választottam.
Címe: The Baby Hand (Babakéz). A képet Michael Clancy készítette 1999-ben, amikor Dr. Joseph Bruner méhen belüli (gerinczárási) műtétet hajtott végre egy 21 hetes magzaton. A fotó azért vált ismertté, mert a baba állítólag kinyúlt a méhből és megfogta az orvos kezét.
Amúgy igen veszélyes játék az "x weeks old fetus"-ra guglizni, mert csak kiabortuszozott, darabokra szabdalt, elhalt magzatok képeit dobja ki a kereső. Pedig én csak azt szerettem volna megnézni mekkora a bébi odabent (!) az anya méhének biztonságában.
Na, de térjünk is vissza a 21 hetes pocaklakó fejlődéséhez:
A magzat nagy ütemű növekedése ilyenkor lassulni kezd, de a szervei tovább fejlődnek.
Már képes megkülönböztetni az ízeket. Különbséget tesz a magzatvízbe bekerülő édes és a keserű ízek között. Az erős hangokra, hirtelen zajokra élénk mozgással reagál. Erre most bőven van lehetősége, még elegendő a tere a nagy ficánkoláshoz.
Bőre ekkor még ráncos. Apró kis ujjacskáin megjelenik az a bizonyos bőrléc-rendszer, ami az ujjlenyomatunk egyediségét adja. A baba immár rendelkezik szemöldökkel és szemhéjakkal, és ha kislány, a külső nemi szervek és a hüvely is fejlődni kezdett.
Ha most jönne a világra, még nem lenne életképes, de mostantól kezdve hétről hétre nőnek az életben maradási esélyei. A tüdeje még fejletlen és a testét borító zsírréteg is nagyon vékonyka. A csontvelő fokozatosan kezdi átvenni a sejttermelődésért felelős szerepet a magzati májtól és léptől.
A magzatvíz új funkciója, hogy a pici már képes a benyelt kortyokból cukrot felvenni és feldolgozni, azonban még szinte teljes mértékben a méhlepény táplálja.