2009. szeptember 15., kedd

Huszonharmadik hét

Szeptember 13.
Haskörfogat: 87 cm.

Nagyon meglepett, amikor egyik nap egyszerre két ponton is éreztem a pocaklakót. Na nem azért mert ikreim lennének. :) Biztosan az történik ilyenkor, hogy pöttömke rúg egyet, miközben a feje is a házikója falához koppan. :) De jó világa van neki odabent. Nem tesz mást egész nap csak lubickol és bukfencezik. Pontosan tudom már mikor van ébren és mikor alszik. Evés után például mindig mocorog. Még ha csak egy cukorkát veszek be, akkor is. Arany bogaram. :)

Csütörtökön a reggeli müzlim után nagyon aktív volt. Még két rétegnyi ruhán keresztül is látni lehetett ahogy (szokása szerint) a jobb oldalamon pökdös. Akkor aztán úgy gondoltam, biztos reggel a legmozgékonyabb, és pénteken már izgatottan vártam az újabb produkciózást. De sajnos semmit sem éreztem. :( És ez így ment egész nap. Ettem, sétáltam, beszéltem hozzá, zenét hallgattunk, de meg sem moccant. Végül már nem bírtam tovább, és írtam Adamnek, hogy hazafelé jövet vegyen egy olyan (bababoltokban látott) kütyüt, amivel a magzat szívverését lehet hallgatni. Bár azt tudtam (vagyis biztattam magam), hogy minden rendben van, meghallgatni a lusta pocaklakó életjeleit mindenképp megnyugtató lett volna.
Férjem este meg is érkezett a szerkezettel, ám hiába tapasztottuk a hasamra, a saját szívverésem és bélmozgásomon kívül semmit sem hallottunk. :( De nem kell megijedni. Utána láttuk ugyanis, hogy a dobozára az van ráírva, csak a 27. héten van értelme használni. Sajnáltam nagyon, de este szerencsére megmozdult pöttömke, így én is újra megnyugodtam.
Mondom én jó gyerek lesz belőle, még ha most a frászt is hozza rám. :)

Vasárnap reggel egy kis meglepetés csomag fogadott minket, amikor ki akartunk lépni a lakásból. Az ajtó előtt, a lábtörlőn ugyanis egy nagy maci és egy cukorkákkal és csokikkal teli tök alakú őszi kosárka állt. :) Először nem értettem ez honnan került ide, de Adam mosolyából egyből rájöttem, hogy ezt csakis anyósomék rakhatták le kora reggel. És valóban tőlük származott ez a kis őszi ajándékocska. A maci a kis unokáé, az édesség pedig a kismamáé. Na jó, persze a csokik is végül pöttömkéhez jutnak. :)
A teddy bear-nek - a lila nyakkendőjén kívül- van egy különleges képessége is. A hátán egy gombot elforgatva az anya szívverését utánozza olyan formában, ahogy azt a baba a méhen belül hallja.
Így ha a kicsilány az ágyában azért sírna, mert fél és nem érzi jól magát a külvilágban, ez a hang (zörej) elvileg megnyugtatja majd. Kíváncsi leszek. :)

Még pár újdonság a hétből:
Szinte minden éjjel rémálmaim vannak. Ezektől leggyakrabban az éjszaka közepén felriadok, és próbálom gyorsan kiverni őket a fejemből. Vagy reggelig kitartanak, és akkor az egész napomat végigkísérik. Utánaolvastam már, hogy ez is normális ilyenkor. Hát örülni fogok, ha majd ezek is elmúlnak. Bolond hormonok.

A hasamat még mindig túl picinek tartom, ami persze nem is baj, de néha jó lenne már olyan igazán kismamásan totyorogni. Na tudom, mások már teljesen úgy látnak, csak nekem kell még ehhez tükörbe néznem. :) Ennek ellenére sokszor érzem feszülni és viszketni a pocakomat. Ilyenkor alaposan bekenegetem, és máris jobban érzem magam.
A hasnövekedésem mi sem bizonyítja jobban, minthogy a ruháim, felsőim sorban vallanak kudarcot. Mikor nagy lelkesen felveszek egy inget, vagy pólót a tükörhöz baktatok, és "elszörnyedve" látom, hogy alul kilóg a pocakom. :) Viccesen nézek ki. Most már tényleg ideje rendet raknom a gardróbba. Kiválogatni a nagyobb, bővebb ruhadarabokat, a többit pedig szép mélyen elpakolni jövőre. :( Kíváncsi leszek így mennyi marad majd a polcon. :) Lassan beköszönt az ősz (bár még mindig kánikula van) és egyre több réteget kell majd magamra húznom.

Heti pocakképek:


Kicsilány fejlődése:
Hossza: 20 cm.
Súlya: 455 g (csaknem fél kiló!!!).
A méh összehúzódásai is érzékelhetőek már.
A baba a 23. héten már egyre jobban hasonlít újszülött kori formájához.
Erősebbnek érezhetőek a mozgások, mert a pici folyamatosan mozgatja izmait. Ezek a méretei miatt már kívülről is szabad szemmel jól láthatóak. Ezen kívül ettől a héttől kezdve a méh összehúzódásai is érzékelhetőek már. A méh felkészül a szülésre. Ezeket az összehúzódásokat Braxton Hicks kontrakcióknak nevezik, nem különösebben fájdalmasak, a menstruációs görcsökhöz hasonlóak.
Ezen a héten befejeződik a körmök kialakulása. Kialakul a meconium, a magzatszurok, vagyis a kicsi széklete. A magzatpihe egyre sötétebb, de néhány hét múlva fokozatosan elkezd majd eltűnni. Bár már zsír rakódik le a szervezetében, a bőre még mindig elég ráncos, ugyanis gyorsabban növekszik, mint ahogy a zsír ki tudná tölteni.

2 megjegyzés:

Ziebi írta...

Így nehéz megmondani mennyit nőtt a pocid, majd a végén csinálj egy ilyen sorozatot, és ott egyértelműbb lesz :)

A rémálmok borzasztóak lehetnek, én van hogy egész nap rosszkedvű vagyok tőlük...

Edit írta...

Mindenképp lesz ilyen sorozatom... Bárcsak már ott tartanánk. :)