Haskörfogat: 87,5 cm.
A hét nagy újdonsága az volt, hogy Adammel nemcsak éreztük, de láttuk is ahogy a baba rúg a hasamban. :) Egyik este épp feküdtünk, és filmet néztünk (Fekve, nyugalmi állapotba jobban és könnyebben érzékelhető a mozgása.), amikor újra éreztem, hogy pöttömke munkálkodik odabent. Szokás szerint szó nélkül megragadtam férjem kezét és a hasamra raktam. Akkorákat rúgott, hogy kíváncsi lettem, ha felhajtom a felsőm, vajon láthatunk is valami? Először csak én kísérleteztem, és igen meglepődtem, amikor a pocakom egy belső erőtől hirtelen kipattant. :) Szóltam is egyből Adamnek, aki persze nem hitt nekem, de a kis pocaklakó bizony abban a pillanatban apának is bemutatkozott. Furcsa ilyet látni, de nagyon megörültünk. :) Legközelebb igyekszem majd videóra venni.
A héten, amikor orvosnál jártunk, a büszke kispapa ezt meg is említette, a doki pedig amikor a vizsgálatnál meglátta a kis pocakom, csak annyit mondott: "Hát ekkora hassal nem csoda, hogy látjátok a mozgást." :)
Adam mindig kérdezget: na, rúg? mozog most? Aztán ha közlöm vele, hogy sajnos most nem, mert alszik, elszomorodik. Ha tehetné szinte folyamatosan a hasamon tartaná a kezét, hogy egy pillanatot sem halasszon el pöttömke mozgásából. Szuper apuka lesz belőle, semmi kétség. :) Férjecském sokszor meglep a baba iránti ragaszkodásával. Egyik alkalommal már nemcsak nekem adott búcsúpuszit, hanem a kislányának is. :)
Egyébként én sem érzem sokat mocorogni. Nem tudom, hogy ez jó e vagy rossz, de biztos azért van, mert jó gyerek lesz belőle. :) Talán még tényleg túl kicsi, és sok a helye, ahhoz hogy a házikója rugdosása nélkül is tudjon úszkálni. Vagy sokat szeret aludni? :) Ha megébred, 4-5 bökésen kívül nem sok mindent érzek. Majd fogok, tudom.
Tünetek:
Még mindig előfordul, hogy néha görcsölgetek, de mivel a doki megnyugtatott, hogy ez nem probléma, könnyebben átvészelem ezeket a pillanatokat. Amíg a baba jól van, nincs gond.
Az éjszakákat most már három helyett egy megébredéssel megúszom. Akkor is általában pöttömke munkálkodására, vagy teli húgyhólyagra kelek. Fészkelődésemre Adam is mindig megébred. Megkérdezi, hogy minden oké e, majd megnyugtató válaszom után már alszik is tovább. :)
Az orvos mondta, hogy figyeljek az egyensúlyomra, mert az most megváltozott. Én még nem érzem úgy, hogy például zuhanyzóból kiszállásnál az előre dőlés veszélye fenyegetne, de próbálok már rákészülni, és óvatosabb lenni, nehogy baleset érjen. Még kicsi a hasam ahhoz, hogy súlya is legyen.
Heti pocakfotók:
Ezen a héten elhagytuk az 5. hónapot, és a 6.-ba léptünk. A napok rohamosan csökkennek. Hihetetlen, hogy már 6 hónapos kismama vagyok! És rettentően élvezem. :)
Összehasonlításképp nézzük meg mennyit terebélyesedtem az ötödik hónapban:
Első kép: augusztus 11. (18+2 hét). Második kép: szeptember 8. (22+2 hét)
Pöttömke fejlődése:
Hossza: 19 cm.
Súlya: 350 g.
Most már a külvilágot is hallja és a tapintást is érzi.
A kicsinek hétről hétre fejlettebb az idegrendszere és az érzékszervei, ezért most már a külvilág hangjait is hallja (persze szűrten, hiszen a hasfal és a magzatvíz erősen szűri a hangokat), de észrevehető, hogy az erősebb hangokra (pl. kalapálás) reagál. A terhesség alatt hallott hangok nagyon fontosak, ezekre nagyjából 1 éves koráig emlékszik majd. A simogatást, tapintást is érzi már, a hasadra tett kézre szinte belesimul a baba.
Szemhéja és szemöldöke már kialakult, agya pedig gyors fejlődésnek indul. Orra is kezd emberi, vagy legalábbis csecsemőformát ölteni, ahogy kialakul benne a porc.
A lány babáknál kialakul a méh, a petefészek és a hüvely, a fiúknál pedig leszállnak a herék a hasüregből a herezacskó felé.
A hét nagy újdonsága az volt, hogy Adammel nemcsak éreztük, de láttuk is ahogy a baba rúg a hasamban. :) Egyik este épp feküdtünk, és filmet néztünk (Fekve, nyugalmi állapotba jobban és könnyebben érzékelhető a mozgása.), amikor újra éreztem, hogy pöttömke munkálkodik odabent. Szokás szerint szó nélkül megragadtam férjem kezét és a hasamra raktam. Akkorákat rúgott, hogy kíváncsi lettem, ha felhajtom a felsőm, vajon láthatunk is valami? Először csak én kísérleteztem, és igen meglepődtem, amikor a pocakom egy belső erőtől hirtelen kipattant. :) Szóltam is egyből Adamnek, aki persze nem hitt nekem, de a kis pocaklakó bizony abban a pillanatban apának is bemutatkozott. Furcsa ilyet látni, de nagyon megörültünk. :) Legközelebb igyekszem majd videóra venni.
A héten, amikor orvosnál jártunk, a büszke kispapa ezt meg is említette, a doki pedig amikor a vizsgálatnál meglátta a kis pocakom, csak annyit mondott: "Hát ekkora hassal nem csoda, hogy látjátok a mozgást." :)
Adam mindig kérdezget: na, rúg? mozog most? Aztán ha közlöm vele, hogy sajnos most nem, mert alszik, elszomorodik. Ha tehetné szinte folyamatosan a hasamon tartaná a kezét, hogy egy pillanatot sem halasszon el pöttömke mozgásából. Szuper apuka lesz belőle, semmi kétség. :) Férjecském sokszor meglep a baba iránti ragaszkodásával. Egyik alkalommal már nemcsak nekem adott búcsúpuszit, hanem a kislányának is. :)
Egyébként én sem érzem sokat mocorogni. Nem tudom, hogy ez jó e vagy rossz, de biztos azért van, mert jó gyerek lesz belőle. :) Talán még tényleg túl kicsi, és sok a helye, ahhoz hogy a házikója rugdosása nélkül is tudjon úszkálni. Vagy sokat szeret aludni? :) Ha megébred, 4-5 bökésen kívül nem sok mindent érzek. Majd fogok, tudom.
Tünetek:
Még mindig előfordul, hogy néha görcsölgetek, de mivel a doki megnyugtatott, hogy ez nem probléma, könnyebben átvészelem ezeket a pillanatokat. Amíg a baba jól van, nincs gond.
Az éjszakákat most már három helyett egy megébredéssel megúszom. Akkor is általában pöttömke munkálkodására, vagy teli húgyhólyagra kelek. Fészkelődésemre Adam is mindig megébred. Megkérdezi, hogy minden oké e, majd megnyugtató válaszom után már alszik is tovább. :)
Az orvos mondta, hogy figyeljek az egyensúlyomra, mert az most megváltozott. Én még nem érzem úgy, hogy például zuhanyzóból kiszállásnál az előre dőlés veszélye fenyegetne, de próbálok már rákészülni, és óvatosabb lenni, nehogy baleset érjen. Még kicsi a hasam ahhoz, hogy súlya is legyen.
Heti pocakfotók:
Ezen a héten elhagytuk az 5. hónapot, és a 6.-ba léptünk. A napok rohamosan csökkennek. Hihetetlen, hogy már 6 hónapos kismama vagyok! És rettentően élvezem. :)
Összehasonlításképp nézzük meg mennyit terebélyesedtem az ötödik hónapban:
Első kép: augusztus 11. (18+2 hét). Második kép: szeptember 8. (22+2 hét)
Pöttömke fejlődése:
Hossza: 19 cm.Súlya: 350 g.
Most már a külvilágot is hallja és a tapintást is érzi.
A kicsinek hétről hétre fejlettebb az idegrendszere és az érzékszervei, ezért most már a külvilág hangjait is hallja (persze szűrten, hiszen a hasfal és a magzatvíz erősen szűri a hangokat), de észrevehető, hogy az erősebb hangokra (pl. kalapálás) reagál. A terhesség alatt hallott hangok nagyon fontosak, ezekre nagyjából 1 éves koráig emlékszik majd. A simogatást, tapintást is érzi már, a hasadra tett kézre szinte belesimul a baba.
Szemhéja és szemöldöke már kialakult, agya pedig gyors fejlődésnek indul. Orra is kezd emberi, vagy legalábbis csecsemőformát ölteni, ahogy kialakul benne a porc.
A lány babáknál kialakul a méh, a petefészek és a hüvely, a fiúknál pedig leszállnak a herék a hasüregből a herezacskó felé.
1 megjegyzés:
egyértelműen látszik hogy nő a pocid :)
amúgy a nem pocis képeken nem is látszik még nagyon, de így egyértelmű. :)
Megjegyzés küldése