Az elmúlt hétvégén tartotta kicsiny városunk, az immár hagyománnyá vált, és évenként megrendezett háznéző nyílt napokat. Az idei parádén 22 újonnan épített családi ház vett részt. A kiállításon több szempontból értékelik az alkotásokat, amelyek végén komoly nyereményeket kaphatnak a tulajdonosok. Külön nézik a exterior, az interior designt, a konyhát, fürdőszobát, nappalit,...valamint kivitelezés (Workmanship), látkép (Landscape) kategóriában is számos díjat kiosztottak.
A parádé különlegességét az adja, hogy ezek a házak valódiak, tehát nemcsak a bemutatóra készültek. Mindenki, aki ez évben házat épített magának részt vehet a kiállításon. Természetesen még beköltözés előtt, egy kicsit felpuccosítva a berendezést. Biztos vannak szabályok és feltételek, valamint többféle (nagyság szerinti) kategóriák. Mivel ezek a házak nagyrészt építkezési vállalatok, designer cégek, belsőépítészek és kivitelezők munkája, a parádé számukra tökéletes reklámozási lehetőség. Cégtábláik mindegyik ház előtt fel voltak állítva. Richardnak is van egy építési vállalkozása, néhány kuckó elkészítésében ő is részt vett.
Adammel összesen 6 házat néztünk meg. A többit azért hagytuk ki, mert egyrészt nagyon meleg volt aznap, másrészt hamar rájöttünk, hogy mindegyik ugyanolyan séma szerint lett megépítve és berendezve. Nem sok újdonságot és érdekességet láttunk, így hát hamar rá is untunk a nézelődésre. Egyetlen egy ház volt csak, ami viszonylag modern stílus szerint készült.
Ez volt az első hely, ahová ellátogattunk. A letisztult, kockaszerűen felépített ház már kívülről is designosan nézett ki. Nekem a bejárata tetszett a legjobban, ami csupán elcsúsztatott beton téglalapokból állt. Az ajtónál fogadóemberek vártak minket, lepecsételték a jegyünket, és megkértek, hogy vegyük le a cipőnket. A házba ugyanis -a parketták és járólapok védelme érdekében-csak zoknival, vagy/és talpra húzható zacskóval (sajnos nem tudom mi ennek a neve) lehetett belépni.
A parádén meglepően sok volt az érdeklődő. Nekem egyből az a furcsa érzésem támadt, amikor beléptem, mintha valaki házába járkálnék, illetlenül kutakodnék, nézelődnék. Pedig nagyon sokan voltak. Az emeletre is szinte csak úgy jutottunk fel, hogy közben az embereket kerülgettük. Érdekes... Én nem tudom, hogy ajtót nyitnék e több száz kíváncsiskodó számára, vadonatúj házamban. Pedig a miénk biztos nagyon designos lesz. :) Az oké, hogy mezítláb voltunk, de az emberek mindent összefogdostak, kinyitogattak, ...mindenhová leültek és bemásztak. Utánunk itt családok fognak élni, még ha néhány (csak a parádé kedvéért kirakott) dekorációt nem is tartanak meg.
A legszebb, és a legtöbb díjat elnyert ház valóban pazarul nézett ki. Óriási konyhája, nappalija, étkezője, külön boroknak fenntartott és hűtött "spájza" mellett a négytagú családnak egy hatalmas Play Room is készült. Az egész úgy nézett ki mint egy bár. Italos pulttal, székekkel, kandallóval, fotelekkel, játékgépekkel (!), biliárd asztallal, 7 falra szerelt plazma TV-vel, és még sorolhatnám. A tulajdonosokra itt találtunk rá. Jókedvűen, fennhangon trécseltek néhány ismerőssel, ügyet sem vetve arra, hogy közben idegenek nyitogatják a szekrényeiket, hűtőiket, titkos helyeiket. Hát biztos nem lesz itt nehéz életük...
A többi ház mind egy sablon szerint épült, amit kicsit sajnáltunk is, hiszen nem sokan mernek modern, divatos designt bevállalni... Vagy ízlésük nincs. Minden helyiség tele volt giccses, színes dekorációkkal.
De ami nekem a legtöbb helyen tetszett, azok közvetlenül a bejárat mellett lévő szobák, otthoni munkához, irodaként kialakítva.
Amit viszont nem díjaztam:
-szőnyegpadló mindenhol(!)
-100 féle díszpárna az ágyakon (amerikai szokás)
-idézetek, szavak, vicces mondatok a falon (amerikai szokás)
(Tetszenek ugyan a kiírások, de nem a falra festve, hanem inkább betűkockákból kirakva.)
Az egyik házban volt kislányos babaszoba, de igazából semmi hasznos ötletet nem találtunk. Adam viszont a garázsban annál érdekesebb látnivalóra akadt. Ha a házuk uncsi is, legalább szép autóik vannak. :)
Összesítésként tehát a parádén a vártnál gyérebb volt a kínálat. De elvégre egy amerikai kisvárosban vagyunk (nem pedig Milánóban), ennél többet én nem is vártam. Bár Adam szerint voltak évek, amikor gyönyörű házakat lehetett látni. Rajtunk a sor, hogy forradalmasítsunk! :)
A parádé különlegességét az adja, hogy ezek a házak valódiak, tehát nemcsak a bemutatóra készültek. Mindenki, aki ez évben házat épített magának részt vehet a kiállításon. Természetesen még beköltözés előtt, egy kicsit felpuccosítva a berendezést. Biztos vannak szabályok és feltételek, valamint többféle (nagyság szerinti) kategóriák. Mivel ezek a házak nagyrészt építkezési vállalatok, designer cégek, belsőépítészek és kivitelezők munkája, a parádé számukra tökéletes reklámozási lehetőség. Cégtábláik mindegyik ház előtt fel voltak állítva. Richardnak is van egy építési vállalkozása, néhány kuckó elkészítésében ő is részt vett.
Adammel összesen 6 házat néztünk meg. A többit azért hagytuk ki, mert egyrészt nagyon meleg volt aznap, másrészt hamar rájöttünk, hogy mindegyik ugyanolyan séma szerint lett megépítve és berendezve. Nem sok újdonságot és érdekességet láttunk, így hát hamar rá is untunk a nézelődésre. Egyetlen egy ház volt csak, ami viszonylag modern stílus szerint készült.Ez volt az első hely, ahová ellátogattunk. A letisztult, kockaszerűen felépített ház már kívülről is designosan nézett ki. Nekem a bejárata tetszett a legjobban, ami csupán elcsúsztatott beton téglalapokból állt. Az ajtónál fogadóemberek vártak minket, lepecsételték a jegyünket, és megkértek, hogy vegyük le a cipőnket. A házba ugyanis -a parketták és járólapok védelme érdekében-csak zoknival, vagy/és talpra húzható zacskóval (sajnos nem tudom mi ennek a neve) lehetett belépni.
A parádén meglepően sok volt az érdeklődő. Nekem egyből az a furcsa érzésem támadt, amikor beléptem, mintha valaki házába járkálnék, illetlenül kutakodnék, nézelődnék. Pedig nagyon sokan voltak. Az emeletre is szinte csak úgy jutottunk fel, hogy közben az embereket kerülgettük. Érdekes... Én nem tudom, hogy ajtót nyitnék e több száz kíváncsiskodó számára, vadonatúj házamban. Pedig a miénk biztos nagyon designos lesz. :) Az oké, hogy mezítláb voltunk, de az emberek mindent összefogdostak, kinyitogattak, ...mindenhová leültek és bemásztak. Utánunk itt családok fognak élni, még ha néhány (csak a parádé kedvéért kirakott) dekorációt nem is tartanak meg.
A legszebb, és a legtöbb díjat elnyert ház valóban pazarul nézett ki. Óriási konyhája, nappalija, étkezője, külön boroknak fenntartott és hűtött "spájza" mellett a négytagú családnak egy hatalmas Play Room is készült. Az egész úgy nézett ki mint egy bár. Italos pulttal, székekkel, kandallóval, fotelekkel, játékgépekkel (!), biliárd asztallal, 7 falra szerelt plazma TV-vel, és még sorolhatnám. A tulajdonosokra itt találtunk rá. Jókedvűen, fennhangon trécseltek néhány ismerőssel, ügyet sem vetve arra, hogy közben idegenek nyitogatják a szekrényeiket, hűtőiket, titkos helyeiket. Hát biztos nem lesz itt nehéz életük...
A többi ház mind egy sablon szerint épült, amit kicsit sajnáltunk is, hiszen nem sokan mernek modern, divatos designt bevállalni... Vagy ízlésük nincs. Minden helyiség tele volt giccses, színes dekorációkkal.
De ami nekem a legtöbb helyen tetszett, azok közvetlenül a bejárat mellett lévő szobák, otthoni munkához, irodaként kialakítva.
Amit viszont nem díjaztam:
-szőnyegpadló mindenhol(!)
-100 féle díszpárna az ágyakon (amerikai szokás)
-idézetek, szavak, vicces mondatok a falon (amerikai szokás)
(Tetszenek ugyan a kiírások, de nem a falra festve, hanem inkább betűkockákból kirakva.)
Az egyik házban volt kislányos babaszoba, de igazából semmi hasznos ötletet nem találtunk. Adam viszont a garázsban annál érdekesebb látnivalóra akadt. Ha a házuk uncsi is, legalább szép autóik vannak. :)
Összesítésként tehát a parádén a vártnál gyérebb volt a kínálat. De elvégre egy amerikai kisvárosban vagyunk (nem pedig Milánóban), ennél többet én nem is vártam. Bár Adam szerint voltak évek, amikor gyönyörű házakat lehetett látni. Rajtunk a sor, hogy forradalmasítsunk! :)
4 megjegyzés:
Nagyon együttéreztem veled a bejegyzés olvasása közben.
Nekem alapból tetszenek ezek a tipikus amcsi házikók a terasszal, stb, de a szőnyegpadlóval sírba lehet tenni. A falra írást nem láttam még szerencsére...de voltunk sok helyen már garázsvásárok alkalmval, és tényleg döbbenetes mi minden vicikvacakot nem tartanak az emberek. Ok, mondjuk nálunk is van jópár ilyen semmire sem jó darab, és azért őrizgetem őket mégis, mert vagy NEKEM tetszenek, vagy ajánndékba kaptam, vagy mindkettő. :) Szóval a mi lakásunkból is lehet sírva menekülnél :D
(Annál is inkább mivel a legtöbb cuccunkat úgy kukáztuk össze vagy garázsvásáron vettük :D )
Ez a hatalmas ház nekem nem tetszett, egyáltalán nem az én stílusom. :)Az viszont nagyon érdekes hogy egy szakmabeli milyen szemmel nézi a dolgokat. :)
Na eldugultam mert megint kisregényt kapsz :D
Szép és modern volt az a ház, de szerintem egyáltalán nem otthonos kinézetű. Inkább tényleg mint egy kiállított szobasarok-darab a BNV-n. :) A "sok párnát a franciaágyra" című szokást én a Viasaton futó Extreme Makeover: Home Edition vagy magyarul a NAGY HÁZALAKÍTÁS c. sorozatban látok mindig, és egyáltalán nem értem, hogy minek, hiszen minden este le kell pakolgatni, reggel meg vissza. Itt is igaz a kevesebb néha több elv. :) De érdekes volt nézni ezeket a képeket!
Oké, Erika voltam, megint nem tette ki a nevem... ez az izé nem szereti a nevem... miért nem? :(
Garázsvásáron én még nem voltam, viszont ez egyik barátunknak volt ilyen kiárusítása költözés előtt...Biztos sok hasznos dologra rá lehet így akadni, de az amerikaiak tényleg szeretik a vackokat. :)
Erika, nem értem miért nem szereti a nevedet :( De már tudom, hogy az anonymous te vagy. :)
A párnákról: pont ez az amit én sem értek. A hálószoba egyrészt olyan helyiség, ahová vendégek úgysem teszik be a lábukat. Másrészt akkor már kell egy nagy fotel az ágy mellé, hogy oda minden este lepakolhassam azt a rengeteg párnát. Áhh, nem értem én ezt. :)
Megjegyzés küldése