Az Amerikai Egyesült Államok törvényei szerint azok a külföldiek, akik letelepedni kívánnak az országban, és autót akarnak vezetni, KRESZ és vezetői vizsgát kell letenniük. Érdekes azonban, hogy a német állampolgárok ez alól kivételt élveznek. Ennek nem is értjük az okát... Turisták, ideiglenes itt tartózkodók egy évig használhatják a sajátjukat.
Hamar egyértelművé vált hát, hogy nincs kibúvó, ha valaha is vezetni akarok itt, muszáj -10 év után újra- vizsgáznom. Csak most a szabályokat más nyelven kell megtanulnom... Látszik, hogy nem sok kedvem volt angolul KRESZ szabályokat magolni, ezért is húzódott ez el hónapokig. Hiszen a jogsit már a SSN készhez vételekor lerakhattam volna. De mivel úgyis csak egy kocsink volt, ez mégsem bizonyult annyira sürgősnek. Most azonban, hogy lassan szülni fogok (bármelyik percben indulni kell MAJD a kórházba), és a Suzukit is megvettük; eljött a végső ideje annak, hogy én is legálisan tudjak volán mögé ülni.
Az ügyintéző irodába ezt a kedves kis füzetecskét nyomták a kezembe, hogy olvassam ki. Szerencsére nem annyira vastag mint a mi magyarországi KRESZ könyvünk volt, viszont ugyanolyan unalmas. Ráadásul tele van idegen szakszavakkal. (Az autó például nem csak simán "car", hanem "vehicle", azaz gépjármű.) Szóval volt mit magolnom.
Először végignyálaztam mind a 100 oldalt, kiszótáraztam, lefordítottam minden egyes ismeretlen szót, majd -immár összefüggőbben-, újra átolvastam az egészet. Adam is sokat segített. Ha valamit nagyon kacifántosan írtak le, azt nekem elmagyarázta érthetőbben. Az interneten még egy próbatesztet is talált nekem, amin gyakorolgattam. Na, ezen már elsőre megbuktam. :(
Még szerencse, hogy Amerikában nem kell még elsősegély tesztet is csinálni. Elég a szabályokat ismerni és vezetni tudni. Mivel az ország óriási, a KRESZ is államonként eltérhet. Nekem értelemszerűen a Washingtoni szabályokat kellett elsajátítanom.
Szerencsére nem sok eltérés és újdonság van az európai (magyar) KRESZ-től, ezért is okoztak számomra nagyobb gondot az idegen szavak. Voltak azonban mértékegység különbségek: A távolságokat mérföldbe, lábba és inch-be kellett ismernem, a sebességkorlátozásokat pedig mérföld per órában (mph).
Néhány jelzéstől és táblától eltekintve az alábbi fontos eltérésekkel ismerkedtem még meg:
-A sárga iskolabuszok (School Bus) jelzései.
-Automata váltó. (A legtöbb amerikai nem is tud kézi váltós autót vezetni.)
-Sárga vonallal jelzett kanyarodósávok helyes használata.
-Vezetés az óceán partján (strandján).
-Alkohol tárolására és fogyasztására vonatkozó szigorú szabályok. (Amerikában ezt nagyon szigorúan veszik, mint ahogy a nyilvánosan italozást is. A könyv is erre külön fejezetet szentelt: Az autóban nem lehet bontott alkoholt szállítani (csak a csomagtartóban), és még az utasok sem ihatnak. A vér nem tartalmazhat több mint 0.08 alkoholt (ez egy pohár sört vagy bort jelent). (21 év alattiaknál ez 0.02, mert ők egyébként sem ihatnak.) Aki ezeket megszegi, azt letartóztatják. )
Érdekesség még, hogy teli pirosnál lehet jobbra kanyarodni. Természetesen ha nem jön semmi, és ezt külön jelzés nem tiltja. Ezen kívül a könyv kimondja, hogy ha a gyalogos még csak a járda első felénél tart, az autós áthajthat rajta. Mármint az úttesten. :) (Magyarországon amint valaki lelép, meg kell állni. )
És még egy eltérés: Amerikában 16 évesen már megszerezhető a jogosítvány (Magyarországon 18 a korhatár), és ezzel minden fiatal él is! Hiszen a tömegközlekedések nem annyira elterjedtek, így mindenki kénytelen autóval közlekedni. Még iskolába is! (De ezt filmekben úgyis láthattátok eleget.)
Na jó, ennyi ismertető után, jöjjön a vizsga. Október 16.-án Adam nem ment dolgozni, így reggel bevonultunk a jogosítvány ügyintézős irodába, hogy első körként megcsináljam a tesztet. Ehhez nem kellett külön időpontot kérni.
Sorszámot húztam, leültünk a váróba és vártunk. Szerencsére elég gyorsan fogyatkoztak az emberek előttünk. Ide ugyanis nemcsak jogsira pályázók jönnek, hanem mindenki akinek intéznivalója van a papírjaival, vagy kocsijával.
Amikor végre sorra kerültem, Adam is odajött velem az ablakhoz, hogy segítsen a bejelentkezésnél. Felvették az adataimat, többek között a súlyomra, magasságomra, szem és hajszínemre is kíváncsiak voltak. A terhességem előtti súlyomat mondtam be. :) Végül a srác megkérdezte, hogy hordok e lencsét vagy szemüveget, mert következett a szemvizsgálat. Mondtam, hogy van kontaktlencse a szememben. Ott helyben, az ablak pultjánál ki volt rakva egy szerkentyű amibe bele kellett néznem. A felső sorban betűk voltak, amiket fel kellett sorolnom. (Kicsit lassan ment, mert izgultam, hogy az angol betűket helyesen ejtsem ki. :)) Aztán a következő sorban különböző színű karikák álltak, itt azokat kellett megkülönböztetnem. Végül egy villanást láttam kétoldalt, és egy téglalapban álló pici pöttyöt. Ezekről is el kellett mondanom, hogy hol állnak. Ennyi. Szemvizsgálat kipipálva, küldhettek tesztet írni.
A váró és a fogadó ablakok között, egy félreeső zugban régi számítógépek voltak egymás mellett felsorakoztatva. Én ehhez az elkerített részhez mentem, Adam pedig visszaült várakozni. Az egyik sarokban lévő gép monitorján nagy betűkkel ott állt a nevem. Odaültem, és körülnéztem, vajon van e valaki a közelben, akitől megkérdezhetném, hogy használhatom e a szótáram. Biztosra vettem, hogy (a sok mexikói miatt) van nekik spanyol változatú tesztjük, ám a magyarban kételkednék. :) Milyen igazságtalanság! De néhány kamasz vizsgázón kívül senkit sem láttam.
Mindegy gondoltam, nekiállok, lesz ami lesz alapon. Ha nem sikerül, majd jövök újra. A táskámban lapuló 4 oldalnyi szókészletemet nem mertem elővenni, nehogy emiatt ne engedjenek át. Különben is, mi ez a felesleges stresszelés, pöttömke sem szereti ha anyu feszült. De szerencsére ő jól viselkedett, nem is próbált zavarni. :)
Ám az elején valahogy mégis ideges voltam. Hirtelen annyi minden jelent meg a monitoron, angolul, idegenül. Kezdésnek volt egy próbakérdés, amivel letesztelhettük, hogy átlátjuk e a program rendszerét: Mennyi 2x2? Alatta volt 4 lehetséges válasz, de én annyira ideges voltam, hogy ezen is rágódni kezdtem. :) Aztán miután megnyomtam a választ, és megjelent a "Correct" szó, megnyugodtam. A géphez fülhallgató is tartozott, szóval hallgatni is lehetett az egész tesztet. Igaz én olvasva készültem, nem pedig hallás alapján, de azért ez is valamennyire segített.
Következtek hát a valós kérdések. Mindegyik mellé kiegészítésképp fotót is raktak, ami szintén nagy segítség volt. 25 kérdés volt, ebből 20-at kellett eltalálni ahhoz, hogy átmenjek a vizsgán. Mindegyikhez 4 lehetséges válasz tartozott. Az elején egész jól ment minden. 10-ig egy hibát sem vétettem, és ha valamiben nem voltam biztos, azt átugrottam. A végére 2 rossz válaszom volt és 4 megmaradt kérdés. De ekkor már úgy fellelkesedtem, hogy tudtam, nem bukhatok el a cél előtt. Őszintén szólva nem hittem volna, hogy ilyen jól fog menni szótár nélkül. Végül 4 hibás válasszal végeztem. Átmentem!... Hatalmas volt a megkönnyebbülés, és örültem, hogy a program mindig egyből rámutatott a helyes válaszra. Érdekes különben, hogy nem is szóértési, vagy új szabályokon csúsztam el, hanem a kacifántos, beugratós kérdéseken.
Mosolyogva sétáltam ki, és Adam akkor már tudta, hogy sikerült. Ő is nagyon büszke volt rám, hiszen nem gondoltuk, hogy az angolom majd elég lesz egy ilyen teszt kitöltéséhez. Visszamentünk az ablakunkhoz, ahol a srác gépén már rajta volt a vizsgaeredményem. 84%-os. Következhet a vezetési teszt, amihez ott helyben időpont egyeztettünk. Péntek reggel 8 óra. Szorítsatok!
Hamar egyértelművé vált hát, hogy nincs kibúvó, ha valaha is vezetni akarok itt, muszáj -10 év után újra- vizsgáznom. Csak most a szabályokat más nyelven kell megtanulnom... Látszik, hogy nem sok kedvem volt angolul KRESZ szabályokat magolni, ezért is húzódott ez el hónapokig. Hiszen a jogsit már a SSN készhez vételekor lerakhattam volna. De mivel úgyis csak egy kocsink volt, ez mégsem bizonyult annyira sürgősnek. Most azonban, hogy lassan szülni fogok (bármelyik percben indulni kell MAJD a kórházba), és a Suzukit is megvettük; eljött a végső ideje annak, hogy én is legálisan tudjak volán mögé ülni.
Az ügyintéző irodába ezt a kedves kis füzetecskét nyomták a kezembe, hogy olvassam ki. Szerencsére nem annyira vastag mint a mi magyarországi KRESZ könyvünk volt, viszont ugyanolyan unalmas. Ráadásul tele van idegen szakszavakkal. (Az autó például nem csak simán "car", hanem "vehicle", azaz gépjármű.) Szóval volt mit magolnom.Először végignyálaztam mind a 100 oldalt, kiszótáraztam, lefordítottam minden egyes ismeretlen szót, majd -immár összefüggőbben-, újra átolvastam az egészet. Adam is sokat segített. Ha valamit nagyon kacifántosan írtak le, azt nekem elmagyarázta érthetőbben. Az interneten még egy próbatesztet is talált nekem, amin gyakorolgattam. Na, ezen már elsőre megbuktam. :(
Még szerencse, hogy Amerikában nem kell még elsősegély tesztet is csinálni. Elég a szabályokat ismerni és vezetni tudni. Mivel az ország óriási, a KRESZ is államonként eltérhet. Nekem értelemszerűen a Washingtoni szabályokat kellett elsajátítanom.
Szerencsére nem sok eltérés és újdonság van az európai (magyar) KRESZ-től, ezért is okoztak számomra nagyobb gondot az idegen szavak. Voltak azonban mértékegység különbségek: A távolságokat mérföldbe, lábba és inch-be kellett ismernem, a sebességkorlátozásokat pedig mérföld per órában (mph).
Néhány jelzéstől és táblától eltekintve az alábbi fontos eltérésekkel ismerkedtem még meg:
-A sárga iskolabuszok (School Bus) jelzései.
-Automata váltó. (A legtöbb amerikai nem is tud kézi váltós autót vezetni.)
-Sárga vonallal jelzett kanyarodósávok helyes használata.
-Vezetés az óceán partján (strandján).
-Alkohol tárolására és fogyasztására vonatkozó szigorú szabályok. (Amerikában ezt nagyon szigorúan veszik, mint ahogy a nyilvánosan italozást is. A könyv is erre külön fejezetet szentelt: Az autóban nem lehet bontott alkoholt szállítani (csak a csomagtartóban), és még az utasok sem ihatnak. A vér nem tartalmazhat több mint 0.08 alkoholt (ez egy pohár sört vagy bort jelent). (21 év alattiaknál ez 0.02, mert ők egyébként sem ihatnak.) Aki ezeket megszegi, azt letartóztatják. )
Érdekesség még, hogy teli pirosnál lehet jobbra kanyarodni. Természetesen ha nem jön semmi, és ezt külön jelzés nem tiltja. Ezen kívül a könyv kimondja, hogy ha a gyalogos még csak a járda első felénél tart, az autós áthajthat rajta. Mármint az úttesten. :) (Magyarországon amint valaki lelép, meg kell állni. )
És még egy eltérés: Amerikában 16 évesen már megszerezhető a jogosítvány (Magyarországon 18 a korhatár), és ezzel minden fiatal él is! Hiszen a tömegközlekedések nem annyira elterjedtek, így mindenki kénytelen autóval közlekedni. Még iskolába is! (De ezt filmekben úgyis láthattátok eleget.)
Na jó, ennyi ismertető után, jöjjön a vizsga. Október 16.-án Adam nem ment dolgozni, így reggel bevonultunk a jogosítvány ügyintézős irodába, hogy első körként megcsináljam a tesztet. Ehhez nem kellett külön időpontot kérni.
Sorszámot húztam, leültünk a váróba és vártunk. Szerencsére elég gyorsan fogyatkoztak az emberek előttünk. Ide ugyanis nemcsak jogsira pályázók jönnek, hanem mindenki akinek intéznivalója van a papírjaival, vagy kocsijával.
Amikor végre sorra kerültem, Adam is odajött velem az ablakhoz, hogy segítsen a bejelentkezésnél. Felvették az adataimat, többek között a súlyomra, magasságomra, szem és hajszínemre is kíváncsiak voltak. A terhességem előtti súlyomat mondtam be. :) Végül a srác megkérdezte, hogy hordok e lencsét vagy szemüveget, mert következett a szemvizsgálat. Mondtam, hogy van kontaktlencse a szememben. Ott helyben, az ablak pultjánál ki volt rakva egy szerkentyű amibe bele kellett néznem. A felső sorban betűk voltak, amiket fel kellett sorolnom. (Kicsit lassan ment, mert izgultam, hogy az angol betűket helyesen ejtsem ki. :)) Aztán a következő sorban különböző színű karikák álltak, itt azokat kellett megkülönböztetnem. Végül egy villanást láttam kétoldalt, és egy téglalapban álló pici pöttyöt. Ezekről is el kellett mondanom, hogy hol állnak. Ennyi. Szemvizsgálat kipipálva, küldhettek tesztet írni.
A váró és a fogadó ablakok között, egy félreeső zugban régi számítógépek voltak egymás mellett felsorakoztatva. Én ehhez az elkerített részhez mentem, Adam pedig visszaült várakozni. Az egyik sarokban lévő gép monitorján nagy betűkkel ott állt a nevem. Odaültem, és körülnéztem, vajon van e valaki a közelben, akitől megkérdezhetném, hogy használhatom e a szótáram. Biztosra vettem, hogy (a sok mexikói miatt) van nekik spanyol változatú tesztjük, ám a magyarban kételkednék. :) Milyen igazságtalanság! De néhány kamasz vizsgázón kívül senkit sem láttam.
Mindegy gondoltam, nekiállok, lesz ami lesz alapon. Ha nem sikerül, majd jövök újra. A táskámban lapuló 4 oldalnyi szókészletemet nem mertem elővenni, nehogy emiatt ne engedjenek át. Különben is, mi ez a felesleges stresszelés, pöttömke sem szereti ha anyu feszült. De szerencsére ő jól viselkedett, nem is próbált zavarni. :)
Ám az elején valahogy mégis ideges voltam. Hirtelen annyi minden jelent meg a monitoron, angolul, idegenül. Kezdésnek volt egy próbakérdés, amivel letesztelhettük, hogy átlátjuk e a program rendszerét: Mennyi 2x2? Alatta volt 4 lehetséges válasz, de én annyira ideges voltam, hogy ezen is rágódni kezdtem. :) Aztán miután megnyomtam a választ, és megjelent a "Correct" szó, megnyugodtam. A géphez fülhallgató is tartozott, szóval hallgatni is lehetett az egész tesztet. Igaz én olvasva készültem, nem pedig hallás alapján, de azért ez is valamennyire segített.
Következtek hát a valós kérdések. Mindegyik mellé kiegészítésképp fotót is raktak, ami szintén nagy segítség volt. 25 kérdés volt, ebből 20-at kellett eltalálni ahhoz, hogy átmenjek a vizsgán. Mindegyikhez 4 lehetséges válasz tartozott. Az elején egész jól ment minden. 10-ig egy hibát sem vétettem, és ha valamiben nem voltam biztos, azt átugrottam. A végére 2 rossz válaszom volt és 4 megmaradt kérdés. De ekkor már úgy fellelkesedtem, hogy tudtam, nem bukhatok el a cél előtt. Őszintén szólva nem hittem volna, hogy ilyen jól fog menni szótár nélkül. Végül 4 hibás válasszal végeztem. Átmentem!... Hatalmas volt a megkönnyebbülés, és örültem, hogy a program mindig egyből rámutatott a helyes válaszra. Érdekes különben, hogy nem is szóértési, vagy új szabályokon csúsztam el, hanem a kacifántos, beugratós kérdéseken.
Mosolyogva sétáltam ki, és Adam akkor már tudta, hogy sikerült. Ő is nagyon büszke volt rám, hiszen nem gondoltuk, hogy az angolom majd elég lesz egy ilyen teszt kitöltéséhez. Visszamentünk az ablakunkhoz, ahol a srác gépén már rajta volt a vizsgaeredményem. 84%-os. Következhet a vezetési teszt, amihez ott helyben időpont egyeztettünk. Péntek reggel 8 óra. Szorítsatok!
4 megjegyzés:
Nekem itt azt mondták az amcsik, hogy lehet könyvet használni a vizsgán, és az egész egy vicc. De lehet hogy ez csak itt Utahban van. :)
A vizsgán csak arra figyelj hogy mindig jól nézz körül, láthatóan,állítólag azt szeretik. Ez a buli még rám is vár :D
Hm, ha nem volnál terhes, azt mondanám: "a vizsgán taposs a gázba kisanyám és mutasd meg nekik, hogy olyan jól vezetsz, mint annak idején az osztrák autópályán..." :P
Ziebi,
Akkor az biztos csak nálatok van így. :) De tényleg nem nagy dolog a teszt, ha előtte alaposan átolvasod a könyvet.
Erika,
Hát ja, én is attól tartok. :) Itt ugyanis olyan óvatosan, és higgadtan vezetnek, hogy félek a vizsgáztatónak túl temperamentumos lesz a stílusom. :D De ahogy Ziebi is tanácsolta: körülnéz, visszapillantó, index... ;)
Vicces lehetsz majd nagy hassal waha, Adamnak szolj készítse a kamerát! Vigyázz magadra, óvatosan!Puszilok mindenkit!
Megjegyzés küldése