Névkérdés...

...az egyik legnehezebb feladat!

Olyan sokan kérdezték, hogy adtunk e már a babának nevet... Hát jelentem, még nem... Ötleteink, kedvenceink, szép hosszú listánk persze már van, de az ember olyan könnyen elbizonytalanodik, amikor egy életre szóló döntést kell hozni. Nem is az elbizonytalanodik a jó szó rá. Inkább a legjobbat, legszebbet, legsikeresebbet, legek nevét akarja gyerekének ajándékozni. Könnyű volt kislánykoromban játék közben babaneveket adnom, de most egy igazi emberkéről van szó. :)

Ráadásul egy vegyes házasság még jobban nehezíti a választást. Magyar legyen, vagy amerikai? Esetleg nemzetközi? Egyáltalán hová fogja még lányunkat az élet sodorni?... Olyan név lenne jó, ami a világ bármely pontján megállja a helyét. Egy név amit magyar és amerikai családtagok, barátok és idegenek is könnyen ki tudnak ejteni, le tudnak írni.
Mindenki a maga megítélése szerint választ utódának megfelelő nevet. Van aki a családi hagyomány híve, mások a divatot követik, vagy jelentés alapján döntenek. Néhány ember pedig képes akár jellemzőket is kreálni egy-egy név hallatán.
Mi szeretnénk valahogy mindegyikből csipegetni egy kicsit, de ez hamar lehetetlennek bizonyult. Meg is akadt a szemünk aztán pár nagyon vicces (és valóban létező) utónéven: Magyarka, Amerika. :)
Nekem az is eszembe jutott, hogy adhatnánk neki olyan nevet, aminek magyar jelentése van, angolul pedig csupán szépen hangzik. Találtam is jó sokat, de egyik sem dobbantotta meg a szívem: Eper, Hajnal, Virág, Írisz, Tavasz, Tulipán, Sugár, Szirom. Amikor Adamnek mutattam a listát, furcsám rám meredt, és visszakérdezett: Sugar?! (Nekem ez fel sem tűnt, hogy angolul cukrot jelent. :))

A lehetőségek azonban végtelenek. De amint kiderült, hogy lányunk lesz, legalább megfelezhettük a listát. Persze a biztonság kedvéért egy-két fiúnevet sem árt magunkkal vinni a kórházba. :)
De lássunk akkor néhány konkrétumot: Emily és Abigél
Egy évvel ezelőtt (de még annál is régebben), amikor leendő férjemmel családalapításról még csak fantáziálni mertünk ezzel a két kislánynévvel játszadoztunk. Egy fekete-fehér kép, négy pici lábacskáról...nem létező, láthatatlan babákról.
Emily: Adam örök kedvence. Nem is volt számára soha kérdéses, hogy ha egyszer lánya születik, ezt a nevet fogja kapni. Ennél aranyosabb és szebb nevet még sohasem hallott.
Abigél: Őt én választottam. Szép magyar név, és Amerikában is ismert. Az "é" betűjével pedig származását fogja örökké magán viselni.
Ám akkor még érdekes volt névválasztással szórakozni, mára ez már életbevágó döntés lett. És amint a játék valósággá válik, az álomnevek is szertefoszlanak. Emily tavaly az amerikai Top 10 utónevek között a 3. helyezést érte el, Abigail pedig a 8.-at. (Szegény húgom, Emma pedig az elsőt.:)) Ez elég indok volt férjemnek ahhoz, hogy lemondjon róla, különben még vagy 5 másik ugyanolyan nevű lány jár majd vele egy osztályba. Abigél másik két okból is elbukott: Adam ismer ilyen személyeket és a név becézhető (Abi).

Belekezdtünk hát az utónevek keresésébe, (Két hasznos oldalt találtam: egy magyar gyűjteményt, és egy nemzetközit.) és az alábbi megkötések alapján megpróbálunk szelektálni:
-Ne ismerjünk senkit sem ezzel a névvel.
-Lehetőleg rövid, tömör legyen. (Nem úgy mint az Annamária)
-Ne lehessen rövidíteni, becézni. (Ahogy az Edit és az Adam sem becézhető.)
-Ne legyen benne magyarban ritkán használt betű: x, w, y, q (Pl.: Qwara)
-Ne legyen benne magyarul másféleképpen ejtett betű vagy betűpár: c, g, j, sh, th, qu (Pl.: Gemma, Sherry)
-Ne legyen benne magyar betű: ö, ő, ü, ű (az é, az á és az í még talán belefér)
-Ne legyen tipikusan amerikai név: Jessica, Kimberly
-Ne legyen tipikusan magyar név sem: Zsanett, Orsolya
-Lehet teljesen új, még soha nem használt, kitalált név.
-Jelentése utalhat a múltunkra (Pl.: olasz név: Italia, Stella, Luna, Belle).
-Nekem évek óta tetszik az Anna, ám a sablonossá vált nevet fel lehetne dobni egy kis kiegészítővel (Hanna, Panna, Lanna...)
-Szimpatikusak az L, M, E, A kezdetű lánynevek. Így került elő a Lili (Lily, Lilith) mint esélyes versenyző, ám egy valami miatt hátrányba szorult: túlságosan kislányos, babás. Mi ennél markánsabb, erősebb nevet szánunk a lányunknak.

-Nem utolsó sorban még egy fontos dolgot meg kell említenem: Amerikában a legtöbb családban hagyomány és elvárás a dupla névadás (First Name és Middle Name). Így ha valakinek igen elterjedt a neve (Pl: Tóth István) akkor a középső név általában rásegít arra, hogy meg tudják különböztetni az embereket. De vannak ennek vallási tradíciói is, amikor például minden lánynak a Mária nevet adják középsőnek, majd férjhezmenetel után ezeket felváltja a lánykori nevük. Valamint fiúk esetében minden elsőszülött az édesapja középső nevét örökli. (Adamnél is így van.) A második nevet egyébként viccesen akkor szokták használni a családtagok, barátok, ha haragszanak az illetőre.
Azt, hogy nekem nincs még egy nevem, igen furcsán fogadták az amerikaiak. De ezt hamar megoldottuk úgy, hogy a házasságunk után meghagytuk középre a lánykori nevemet. (Edit Vasadi Denning) De ez is csupán a nagyon hivatalos okmányokon szerepel így.
Nem egyszerű hát a dolgunk. Két nevet kell találnunk, amik szépen passzolnak egymással és a családi nevünkkel.

Most lehet úgy tűnik finnyásak, kritikusak és válogatósak vagyunk, de minden szülőnek egyszer végig kell mennie ezeken a létrákon. Van akiknél egyszerűbb, és vannak akik szeretnek hónapokig rágódni mielőtt végleg döntenek...
A mi esetünkben a világ két pontján, két különböző kultúrájú család izgul a végeredményért. Mi meg azért, hogy mindenki elégedett legyen. De ha jobban belegondolunk, mi is lesz a végeredmény? Egy kisbaba, egy új élet, egy új ember, lélek a Földön, akihez hozzáragasztunk egy nevet. Egy szó, ahogy hívni fogjuk őt. Nem lenne hát logikusabb egy az arcformájához, külsejéhez leginkább illő névvel megajándékozni? Mert könnyű csupán egy semmitmondó szót, betűjátékot bottal piszkálgatni, mint egy létező élőlény nevét kritizálni. Mint amikor megismerkedünk egy emberrel, és bemutatkozunk neki, senki sem fogja elkezdeni a nevét elemezgetni, hanem a személyiségéhez köti és kész. Én is mondhatnám, hogy mennyire tetszik az Adam név, pedig csak a férjemet szeretem vele. :)
Ezért hát kedves olvasóim mi is úgy döntöttünk, hogy névvel csak a születése napján bélyegezzük meg a kislányunkat. :) Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek nagy kedvencek, vagy esélyes dobogósok, (őket a posztba nem írtam bele, ne is keressétek :)) de a végső döntés a kórházban fog megszületni. Ha a baba nemét már úgyis elárultuk, legalább ezt a kis titkot had őrizzük... még úgy 13 hétig. :)

Utóirat: Találgatni, tippelni, tanácsolni szabad! Az elképzeléseinket már nagyjából úgyis átlátjátok. ;)