Babakelengye

Megmutatom nektek, hogy a baby shower-en milyen szép ajándékokat kapott a mi pici lányunk... Mindenki elkényezteti, pedig még meg sem született. :) A ruhásszekrénye már most csurig van, sőt a pici kabátkák és kardigánok a mi gardróbunkban lógnak. :) Jajj, már várom a "nagymosást", amikor végre előkészíthetem a kis rugdalózókat...

Pöttömkén kívül bizony a mama is kapott néhány meglepetés ajándékot. :) Cannon sógoromtól ezt a nagyon puha és meleg lila köntöst, amit természetesen viszek magammal a kórházba.
Anyósoméktól pedig közös, Editnek és lányának szóló csomagot kaptunk: egy baba-mama fitness DVD-t, jóga és pilates gyakorlatokkal, valamint babamasszázzsal. Ehhez tartozik egy lila melegítő, trikók és zoknik... Jaj, de jókat fogunk tornázgatni!



A másik közös ajándékunk Taylor sógoromtól származik: Két egyforma sapka. Egy a mamának, egy a babának. :)
Adam csomagjában egy szuper menő, krómozott cumisüveg és egy rózsaszín mini iPod szett lapult. A lejátszóhoz egy "Minimove Boombox" hordozható hangfal is jár, amire az iPod-ot kell csatlakoztatni. Apának már csak jó kis bébi-és altatódalokat kell feltöltenie, és lánya máris táncikálhat a kiságyban. :)



Férjem nagymamájától és dédijétől, (vagyis pöttömke dédijeitől és ük-dédijétől:) érkeztek ezek a csodás játékok...
Az első képen egy rózsaszín autós jumper, (magyarul talán ugráló) látható, amit elsőszülöttünk valószínűleg majd csak hónapok múlva tud kiélvezni, de egy car designer apuka lányának minimum egy autója kell, hogy legyen. :)
Második képen egy nagyon pofás zsiráf áll, hozzá passzoló rugdalózóval. Ez az egyre népszerűbb, Taggies nevű márka azon ötlet alapján készült, miszerint a kicsik imádják a játékok, takarók és ruhák címkéit tépkedni, harapdálni. Ezek a termékek tele vannak hát kilógó anyagdarabkákkal. Hát nem édes?! :)



A Baby Shower-re egyébkén elég változatos ajándékok érkeztek. A vendégek mintha összebeszéltek volna. Némelyikük babaápolási cikkeket válogatott a regisztrációs listánkról, mások inkább ruhákat, játékokat, etetéshez való dolgokat.
Így szerencsére nem is nagyon volt mit visszacserélnünk.
A szokás ugyanis az, hogy mindenki a csomagban hagyja, vagy a kísérőkártyához csatolja a bolti számlát, így ha valamiből esetleg duplát kapunk, könnyed visszaválthatjuk. (De itt Amerikában egyébként sem csinálnak olyan nagy dolgot a termékek visszaviteléből. Hát ja, könnyű neki, multicégeknek...) Szóval én kicsit zavarba jöttem, amikor az első gondosan csomagolt doboz alján megpillantottam a számlát, de a sokadik ilyen esetnél már sejtettem, hogy ez bizony szándékos lehetett. Otthon aztán pakolás közben láttam, hogy ezek amolyan "Gift Receipt"-ek, amiken furfangosan nincs rajt az ár, de tartalmaz minden egyes árucikket, így ezzel nyugodtan vissza lehet menni a boltba. A tetejére még azt is rá lehet írni, hogy kitől kinek vettük a terméket. Az ajándékunkat ráadásul akár 3-4 hónap múlva is elmehetünk kicserélni... Szeretem az amerikaiakban, hogy sok dologban ennyire praktikusak tudnak lenni. ;)

A babaköszöntőn talán a takaróknak volt a legnagyobb népszerűsége. De ahogy mindenki mondaná, kis plédből sosem elég. Főleg egy tél közepén érkező babának...
A fehér méhecskés darabot a szomszédunktól kaptuk, a rózsaszínűt pedig anyósom egyik ismerősétől.



A barátaink is igazán kitettek magukért. Főleg Traci és Dustin, akik órákig építették ezt a hatalmas, baby shower-eken nagy népszerűségnek örvendő pelenka tortát. Voltak még köztük törlőlepedők, tetejükön pedig elszórtan babaápolók, tusfürdők, olajok, cumik, és egy kis nyuszis otthoni mamuszka lapult. A piramis belsejét 3 cumisüveg tartotta.
Ashley-éktől származik a második képen látható csomag: 3 pólyás takaró, egy virágos vastagabb pléd, egy pici rugdalózó és néhány eldobható betét (pelenkázáshoz vagy büfiztetéshez).



Nickole és Travis-től is kaptunk egy takarót, törülközőt, tisztálkodó rongyokat, rugikat, zoknikat, fültisztító pálcikát és egy Amerikában divatos baba fejpántot.
Nanci és Justin leginkább az etetésre fókuszált. Ajándékuk: 2 cumisüveg, egy ételhordozó, cumisüveg mosó, mosdatórongyok, büfiztető kendők, cumik, törlőkendők, valamint fényképtartós építőkockák, és egy autósülésre akasztható játék volt. A fotós kockáknak különösen örülök, mert majd ebbe szeretném belerakni a családom képeit, akiket pöttömke sajnos ritkábban láthat majd...Nagymamáját, nagypapáját, nagynénijét és nagybácsiját...



Matt és Pam-től cuki kis rózsaszín ruhácskákat és kabátot kaptunk, Whitney csomagjában pedig egy fényképtartó és egy rugdalózós szett lapult.



Justin anyukája is meglepett minket egy aranyos takaróval (ami mellesleg tökéletesen passzol az ágyneműgarnitúránkhoz). Ezen kívül egy egészségügyi csomagot és kocsira akasztható játékot is kaptunk.
Anyósom barátai közül is sokan eljöttek a partynkra, és bár én nem nagyon ismerem őket, láthatóan igen nagy lelkesedéssel várják a kislányunkat.
A második képen látható ajándékcsomag egy értékes, házi készítésű takaróból, egy pofás zenélő állatkából és baglyos ruhaszettből áll. A pulcsi, sapka, zokni és rugdalózó tényleg zabálni való.



A fürdetésre fókuszáló ajándékcsomagot egy kismamától kaptam. Az édes pici rózsaszín kádacska tele volt tisztálkodó szerekkel: samponnal, púderrel, popsikrémmel, fültisztító pálcikával, törölközővel, törlőruhával, hőérzékelős kiskacsával és egy pink pizsamával...
Anyósom egy másik barátjától rugikat, egy macis takarót és zenélő játékszettet kaptunk.



Mindenkitől, még egyszer nagyon köszönjük az ajándékokat!!!

Harmincharmadik hét

November 22.
Haskörfogat: 93 cm.

A kis haslakóm már egyre gyakrabban csuklik. Naponta akár többször is. Megnyugtató tudni, hogy ez jó dolog, és annak a jele, hogy a pici tökmag már igazi nagylánnyá cseperedett, kis szervecskéi ugyanis felkészültek a kinti éltre. Annak is örülök, hogy a ritmikus rángásokat az alhasamnál érzem, mert ez is annak a bizonyítéka, hogy pöttömke már befordult a helyére. Igaz így már sűrűbben használja a húgyhólyagomat kispárnaként, de ez már kit érdekel... Legfeljebb többször kell kijárnom pisilni. :)
A lefelé lógásból logikusan következik, hogy kis lábacskái felfelé állnak. Na, ez aztán néha igen aktív bordaközi rúgásokat eredményez. Főleg a jobb oldalamon. :)

A gyomorégés is már mindennapos tünetté vált számomra. Ez a nyelőcsőben jelentkező égető érzés leginkább este, vacsora után szokott előjönni, pedig tényleg igyekszem könnyű kajákat fogyasztani, és azokból is keveset. Szerencsére egy kis keksz, vagy forró ital, végszükség esetben a TUMS igen nagy segítségemre szokott lenni.
Ezen kívül a levegővétel is nehézkesebben megy, hiszen a méhem nyomja felfelé a tüdőmet. De annak ellenére, hogy pöttömke már elvileg megközelítette a 2 kilót, egyáltalán nem érzem súlyosnak a hasamat... Na majd az utolsó hetekben. :)

Amíg mi tévézünk, kicsi lányunk kinyomja feneket a világnak:



Heti pocakfotók:


Pocaklakó fejlődése:
Hossza: 43 cm.
Súlya: 2 kg. (!)

Befejeződött a tüdő érése, s a ritmusos lökődések, amik észlelhetők a kicsi csuklását jelzik. Ez jó jel, mivel azt jelenti, hogy a baba képes a táplálék felvételére, s a csuklása a magzatvíz egyre több lenyeléséből adódik. Ekkortájt éri el a magzatvíz a maximumát. A burokban a 33. héten 1 liter víz található.
A baba az idő nagy részét alvással tölti, és egyre kisebbeket rúg. Inkább már csak fészkelődik. Viszont a mozgásából egyértelmű az elhelyezkedése, a hegyesebb dudor a pocakon a baba könyöke, a tompább élű a térde. Még mindig koraszülöttnek számítana, ha most megszületne.
Innentől kezdve nemcsak a baba hízik rohamosan, az anyukára is a korábbinál nagyobb ütemben rakódnak a kilók, de emiatt csak akkor kell aggódni, ha egyik napról a másikra jelentkezik plusz 1-2 kiló és hirtelen jelentős vizesedéssel is jár! Ebben az esetben azonnal ajánlott orvoshoz fordulni a toxémia veszélye miatt.

Hetedik terhesgondozásunk

November 19.-én, csütörtökön újra a klinika rendelőjébe volt jelenésünk... Minden a legnagyobb rendben, ahogy azt eddig is megszokhattuk. Hát én már csak egy unalmas kismama maradok, akivel semmi említésre méltó nem történik. :) De ez maradjon is így...
Összefoglalva: vizeletem, vérnyomásom, vércukorszintem rendben, és nem is híztunk olyan sokat az elmúlt 4 hétben. Jelenleg 135,2 lbs-nél (61,3 kg) tartok.
A dokival való találkozás előtt egy fiatal nővérke, hogylétem felől érdeklődve feltette a már megszokott kérdéseket. Külön érdeklődött aziránt, hogy vannak e kontrakcióim, valamint számolom e a baba mozgásait... Ezen kívül még arra is kíváncsi volt, hogy beadattam e már a H1N1 elleni vakcinát. A határozott nemleges válaszom után azért még rákérdezett, hogy szándékomban áll e, de amikor látta, hogy még mindig rázom a fejem, nem nyaggatott vele tovább. Gondolom nem én vagyok az egyetlen kismama aki az új influenza elleni oltást visszautasította. Kicsit izgultam, hogy majd az orvos is ezzel fog szekálni, de szerencsére ez a téma többé már nem került elő.

Ezután kis kínai doktorunk is beviharzott a vizsgálóba. Elmesélte, hogy minden rendben a cukorterheléses tesztemmel, és, hogy mivel a placenta néha produkálhat magasabb vércukorszintet, aggódásra semmi okom. A konzultáció után megmérte a méhem hosszát: 32 cm, korának tökéletesen megfelelő... és a baba szívverését: 130. Én arra még rákérdeztem, hogy kitapintható e már pöttömke pozíciója. Az orvos erre egy határozott mozdulattal az alhasamba markolt, és kijelentette; ott a bébi feje. :) Örülök, hogy már fejjel lefelé lóg a drágaságom, bár a doki szerint korai ezen filózni, mert simán bukfencezhet még odabent. A magzat fekvését általában a 36. héttől szokták vizsgálni.

A változás mostantól annyi, hogy nem 4 hanem 2 hetente kell terhesgondozásra járnunk. Hát igen, nem sok maradt már hátra. Arra pedig különösen felhívták a figyelmem, ha esetleg egy órán belül négyszer lennének méhösszehúzódásaim, vagy elkezdene csordogálni a magzatvizem, azonnal hívjam őket... Jujjj, de izgi! :)

Baby Shower

A hetekig tartó szervezkedés után eljött a várva várt Baby Shower-em napja is. November 15.-én, vasárnap reggel már nagyon izgatottan ébredtem. Dél körül megjöttek anyósomék, és nagyon szépen, -természetesen lila-fehér színekben- berendezték az egész klubházat. A társalgót egyébként 2 órára béreltük ki, és így utólag is nagyon jó választás volt. Elég tágas, és kellemesen, otthoniasan van berendezve. Voltak kanapék, virágok, kandalló, és egy konyhánk is, ahol a kajákat tárolni tudtuk.

Délután 3 órára már minden készen állt. A nagy asztalon sütemények, zöldségek, gyümölcsök és hidegtálak sorakoztak. Anyósom csodás lila lepke formájú sütiket készített, és még a gyümölcskoktél is halványlila joghurtban úszott. Én előző nap krumplis pogácsákat készítettem, és keksztekercset...lila csokival és kókusszal. Az utóbbinak nagyobb sikere lett, de nem bántam, legalább nekem több pogi jutott. :) A papírtányérok, villák, kanalak, szalvéták, ...sőt még az asztalterítő is lila-fehér volt. Italnak ásványvizet, bort, sört és teát szolgáltunk fel.
Anyósom, - szokása szerint- nagyon kitett magáért, és igényes dekorációjával minden részletre gondosan odafigyelt. A vizes palackokra "A baby shower for Edit" címkéket készíttetett és rakatott fel velünk, valamint a cukrot bébiételes üvegcsébe, a tejet pedig cumisüvegbe szervírozta. :)
A társalgót nem csupán lila-fehér lufikkal, hanem levendulás gyertyákkal, ibolyákkal (amiknek a cserepét ötletesen pelenkákkal vonta körbe) és apró lila lepkecsatokkal díszítette fel. A teremben elszórtan levendulás babaápolós kosárkák is álltak, valamint a Traci-től kapott bébikönyvünk. Mindegyik polcon voltak sütik, csokik és ropogtatni valók. A zenéről én gondoskodtam, ami sajnos az amerikai vendégeknek annyira nem tetszett. A Café del Mar dalai nekik túl furcsának és szokatlannak hatottak, de számomra tökéletes hangulatot teremtettek...

A kis asztal volt a szentély. :) Ide sorakoztattuk fel a vendégeknek szánt apró ajándékdobozkás köszönőkártyákat, az üzenőpapírokat és a nagy fehér keretbe foglalt kismamás képemet. A meghívóra is ez a fotó volt felrakva, a keretre pedig a vendégek (lila!) tollal üzeneteket, jókívánságokat firkálhattak fel. Az üzenőkártyák arra jók, hogy akinek valami bölcs mondása, vagy idézete van, azt oda feljegyezheti, mi pedig eltesszük a lányunknak emlékbe. A szentély alá kerültek a party legfontosabb kellékei, az ajándékok...



A vendégek -szép sorjában- hamar megérkeztek. Én igyekeztem mindenkit illően az ajtóban fogadni, és egy érdekességet vettem észre. Amerikában ugyanis nem szokás az ünnepeltnek már az ajtóban a kezébe nyomni az ajándékot. Azoknak mindig van egy kijelölt hely, ahová az érkező lepakolhatja szépen csomagolt meglepetését. (A buli alatt pedig, amikor már minden vendég ott van, publikusan kibontanak minden egyes darabot.) ...Hogy egy Baby Shower-en ki az ünnepelt, az erősen vitatott téma. Sokak szerint a kismama, mások szerint a meg nem született kisbaba. Én férjemet is a listára írom, hiszen közös munkánk gyümölcsét ünnepeljük. :)

Szegényke még ha nem is örült annyira annak, hogy a lánybuliba neki is rész kellett vennie, azért elég szépen és hősiesen helytállt. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy jól érezte magát. Persze előtte felszólította minden haverját, (és sorstársát) hogy legyen olyan szíves eljönni a shower-re. Mégse neki kelljen ott egyedüli hímneműként toporognia. Így utólag is köszönjük a sógoroknak, Taylor-nak és Cannon-nak, valamint Dustin-nak, Matt-nek és a szomszédunknak Taylor-nak, hogy részt vettek a -hagyománytörően- koedukált babaköszöntőn. Anyósom Richard-ot is magával hozta, és a barátai közül sokan férjeiket is elrángatták.

Miután minden vendég megérkezett, és italával helyet foglalt, kezdődhetett a buli.
(Ha jól számolom úgy 20-25-en jöttek el.)
Heidi egy meglepetés játékkal készült. Vagyis én tudtam róla, a kvízjáték csak szegény Adam-nek volt újdonság. A feladat ugyanis az volt, hogy az anyósom által feltett -terhességemmel kapcsolatos- kérdésekre férjemnek kellett válaszolnia. A helyes feleletek nálam voltak egy papírra írva. Jobban mondva nem a helyesek, hanem az én válaszaim. A lényeg ugye az volt, hogy ezek minél jobban egyezzenek.
A játék végül egész jól sikerült. Adam pontosan tudta a következő terhesgondozásunk időpontját, az eredeti szülési időpontot, azt, hogy mit szeretnénk ha a baba tőlünk örökölne, mit kívántam a várandóságom alatt, valamint hány centis a hasam... Arra viszont már nem emlékezett, hogy mi volt a szülésfelkészítő tanfolyamunk tanárának a neve, pontosan hány terhességi tesztet csináltam, és mi volt az első babaholmi amit megvettünk. :)

Ezután jött egy kis társalgás, evés-ivás. Részemről maradt a teázás, jó sok pogácsával. A srácok söröztek, és zavarukban igyekeztek nagyon lazán macsók maradni. :)



Nem sokra rá ugyanis következett a Baby Shower lényege, és fő programja: az ajándékbontás! A lányos "ohh, jajj, ez de ari!" meg az "úristen ez tök édi!" sóhajtások alól a fiúk igyekeztek sörösüvegjeik (és a kanapé) mögé bújni. Lehet, hogy hibáztam, és férfiaknak itt nem lett volna illő megjelenni, de ha már az apákat beengedik a szülőszobába, miért ne nézhetnék végig ahogy az izgatott kismama kibontogatja a szebbnél szebb babaruhákat, és barátnőivel, anyósával ámuldozik?! :)
Adam tehát igyekezett a háttérben maradni, de én nagyon örültem, hogy ott van velem. A kezébe nyomtam a kamerát, had filmezzen, és minden egyes ajándékdarabot izgatottan mutattam fel neki... És férfiasság ide vagy oda, láthatóan ő is velem együtt örült.



A bontogatás bizony több mint egy óráig eltartott. Én anyósommal ültem az ajándékok mellett, a vendégek pedig velünk szemben figyelték minden mozdulatomat. Az elején kicsit feszült és ideges voltam, de a végére egész jól belejöttem. Cannon segített a csomagokat a kezembe adni, amiből először a kísérőkártyát vagy képeslapot kellett előkeresnem. Abból hangosan felolvastam, hogy az ajándék kitől származik; és hogy mindenki tudja kiről van szó, rámosolyogtam. Ezután anyósom kezébe adtam a kártyát, aki -miközben én előszedegettem a táska tartalmát- ő egy papírra feljegyzetelte, hogy kitől mit kaptunk. Ez is a hagyomány része. A lista ezután be fog kerülni a babakönyvbe, így lányunk tudni fogja, hogy ki mivel ajándékozta meg.



Miután mindenkinek felmutattam a babakelengyéket, gyorsan visszapakoltam, közben megköszöntem az értékes ajándékot és jöhetett a következő... Anyósom Adam-re is gondolt, így neki is, mint leendő apának jutott pár csomagkibontás. (Ezekről majd később írok.)
Végül Dustin behozta a tőlük kapott hatalmas pelenka piramist/tortát, amibe mindenféle babaápolási cuccok is el voltak rejtve. A piramis csaknem 300 pelenkából és néhány törlőkendőből épült.



Amint elfogytak az ajándékok, mindenki hirtelen felállt, és búcsúzni készült. Úgy tűnik az emberek valóban csak a megajándékozás miatt vesznek részt ilyen party-n. A 2 óra tehát hamar elröpült, és én sajnáltam, hogy nem bulizunk tovább... Hiszen még ettem volna a gusztusos sütikből, gyönyörködtem volna a dekorációban, és társalogtam volna a születendő kisbabánkról.
De kötelességét mindenki illőn teljesítette, így már nem volt miért maradni...

Távozáskor mindenki kezébe nyomtunk egy "thank you card"-ot, valamint egy lila-fehér cukorkákat és csokit tartalmazó ajándékdobozkát...



A sok-sok szép ajándék mellett pöttömkének néhány írott emléke is marad majd a köszöntőjéről: a babakönyv, amibe majd a vendéglistát írom; a kismama fotó, egy jókívánságokkal teli kerettel; és pár üzenőkártya. Ezúton is mindenkinek nagyon köszönjük, hogy részesültetek a boldogságunkban! Külön köszönet anyósomnak, aki a világ legszebb Baby Shower-jét készítette el nekem! ;) ...Várunk kislányom!!!

Harminckettedik hét

November 15.

Haskörfogat: 93 cm.

Pánik, idegeskedés, izgalom... Hiszen mindjárt itt a vége!!! Pöttömke hamarosan megérkezik hozzánk. Most legalább is így érzem. Vannak pillanatok, napok amikor azt hiszem, na itt az idő. Pedig még kora lenne. Egyik nap még össze is csomagoltam, pedig csak egy kicsit görcsölgetett, feszített a hasam. :)
A 7. hónapot is a hátunk mögött tudhatjuk. Ezzel a héttel beléptünk a 8.-ba! Ideje készülődnünk a szülésre és a baba fogadására. Jaj, annyi minden el akarok még intézni, és annyi mindent be kell még szereznünk.
Így kicsúcsosodott a hasam ebben a hónapban:


Első kép: október 12. (27+1 hét). Második kép: november 16. (32+1 hét).

A hétvégén Traciékkel havas tájas fotózásra mentünk. Nálunk a városban egyébként még nincs hó, ám a tőlünk alig egy órányira lévő Wala-wala hegyoldalán nagyon szép tájra bukkantunk...

A hormonjaim már egyre jobban szórakoznak velem. Sokszor és ok nélkül elsírom magam. Egy igazi bőgőmasina lettem. Képes vagyok az éjszaka közepén felkelni, és azon a címen, hogy most szomorú vagyok, elkezdek pityeregni. Szerencsére Adam mindig ott van, hogy megvigasztaljon. :) Pedig alapjában véve tök boldog és izgatott vagyok.
Pöttömke ismét felvette régi formáját, és megállás nélkül dolgozgat odabent. Irtó kíváncsi vagyok, hogy befordult e már a helyére, mert én sajnos nem tudok magamtól rájönni. Az tuti, hogy a háta a jobb oldalamon van, karja és lábacskái pedig a bal felemen, mert rúgásai, csiklandozásai ott a legaktívabbak. Szinte érezni ahogy végtagjait fel-le mozgatja. Ha pedig kiveszíti magát, a jobb oldalam teljesen bekeményedik, és kidudorodik. Jaj, hiányozni fog ez az érzés. :)
Már Adam is egyre többet játszadozik vele. Múltkor pedig egy nagyon érdekes dolgot fedeztünk fel. Férjem a hasamon pihentette kezét, pöttömke meg szokása szerint rugdosta azt. Aztán Adam lassan elcsúsztatta a tenyerét, és láss csodát, a bébi utána mozgott. :) Hát nem édi?!

Furcsa, hogy terhes létemre egyáltalán nem eszem olyan sokat. Egyszerűen nem kívánom annyira a kaját, másrészt ha eszem is, hamar betellek. Persze vannak kivételek, mint például tegnap, amikor a vacsi után még bevágtam egy zacskó pop-cornt, de ezek ritka alkalmak. Szóval inkább erőlködve eszek, mintsem étvágyból. De pocaklakó növöget, úgyhogy nincs probléma.
A héten viszont kétszer is előfordult, hogy hajnali 5kor korgó gyomorra ébredtem. Hiába próbáltam visszaaludni, kicsi lányom csak nem hagyott nyugton addig, amíg fel nem keltem és kerestem magunknak valami elő-reggelit. Pár szelet keksz, forró tea, és alvás... De előtte majdnem 2 óra forgolódás, mert annyi minden kavarog a fejemben, és olyan izgatott vagyok... De addigra meg már elérkezik a reggel, kisüt a nap, és én örülök, hogy véget ért az éjszaka, új nap kezdődik...

A teáról jut eszembe. A nagyokos terheskönyvem figyelmeztetett, hogy csak óvatosan a teákkal. Napi 1-2 bögrénél nem ajánlatos többet inni. A kamilla, gyömbér, gyermekláncfű, menta és csalán megengedett. A málnát viszont kerülni kell, mert méhösszehúzódásokat okozhat. (Vájúdásnál majd jól fog jönni.) De mivel szeretem a teákat, és a hűvösebb napokon is jólesik, átverem magamat és inkább meleg limonádét iszok. Egy kis citromlé cukorral a forró vízbe, és máris olyan mintha teát innék. :)

A héten voltunk fogorvosnál. 6 havonta ugyanis rendszeres ellenőrzésre megyünk. Legutóbb májusban jártunk a rendelőben, éppen 3 napra rá, hogy pozitív terhességi tesztem lett. Röntgent ezért nem tudtak csinálni, mint ahogy most sem. Itt ugyanis az a szokás, hogy előbb lefényképezik a fogakat, és csak utána állnak neki javítani. Nekem tehát még várnom kell, mielőtt hozzám nyúlnak...Mert abba biztos vagyok, hogy lesz min dolgozni.

Így nézünk ki most:


Pocaklakó fejlődése:
Hossza: 42 cm.
Súlya: 1,8 kg.

Haja, szemöldöke, szempillái jól látszódnak már.
Ezen a héten mozog a legtöbbet és már a Braxton-Hicks összehúzódások is megjelennek, ezért egyre többször hiszi a kismama azt, mindjárt megindul a szülés, pedig még közel 2 hónap van a végéig. A baba most már egyáltalán nem ráncos. Ha a 32. hetet követően jön a világra, valószínűleg már képes lesz szopizni, és a tüdeje is elég érett lehet az önálló lélegzéshez.

Harmincegyedik hét

November 8.
Haskörfogat: 92 cm.

A héten felhívtak minket a klinikáról, hogy feltétlenül oltsam be magam H1N1 ellen, és ehhez náluk egyeztethetek időpontot. Még szerencse, hogy ez a felszólítás az üzenetrögzítőn landolt, mert a válasz minden bizonnyal egy igen határozott nem lett volna... De gyanítom a következő terhesgondozásomon ez a téma újból elő fog jönni.
Jó hír, hogy megjött a cukorterheléses vizsgálat eredménye, amely szerint minden normális. Nagy a megkönnyebbülés, és örülök, hogy nem kell emiatt külön aggódnom.

A kis haspók nagyon aktívan dolgozik odabent, és napról-napra egyre erősebb. Érzem ahogy kezecskéivel, lábacskáival motoz. Simogatja az oldalamat, ami néha már csiklandozásba megy át. Jaj, úgy várom, hogy kijöjjön, és láthassam a kis arcát.
Szerencsére most már nem olyan elviselhetetlenek az éjszakai lábfájásaim. De rájöttem, ez csupán azért van, mert félálomban egyre többször csalok. Megesik ugyanis, hogy akaratlanul és észrevétlenül átfordulok a hátamra, megszabadítva így combomat a súlyoktól. Persze ennek pöttömke nem örül (nem szereti ha túl sokáig időzök hanyatt fekve) és gyorsan felébreszt, hogy forduljak csak vissza az oldalamra. Ilyenkor próbálkozok párnás kitámasztással, vagy egyszerűen csak nekidőlök mellettem szunyókáló férjemnek. :)

Már teljes erőbedobással és izgalommal készülök a szülésre. Mivel a szülésfelkészítő tanfolyamunkon csak érintőlegesen vettünk át a légzéstechnikákat; az interneten és a nagy várandós könyvemben kicsit jobban körülnéztem, vajon milyen lehetőségek adottak egy első szülésére készülő kismama számára. Ekkor akadtam rá Marie F. Mongan nevére, aki az úgynevezett Hipnoszülést népszerűsíti a világban. HypnoBirthing című könyve szerencsémre magyar fordításban is megjelent, ezért hamar megkértem anyukámat, hogy vegye meg, és postázza el nekem. A természetes szülést pártoló könyvet igen hamar ki is olvastam, és azóta gyakorlom a benne leírt légzés és relaxációs technikákat.
Bevallom őszintén az önhipnózis szó egy kicsit elrémített az elején, de ahogy egyre jobban belemélyedtem a Mongan-method-ba, világossá vált, hogy itt csupán arról van szó, mennyire bízunk a saját testünkben. A módszer megtanít arra, hogy ne félj a szüléstől, valamint belevési a tudatodba, hogy ez a természetes folyamat, ami a nőben ilyenkor végbemegy nem a fájdalomról szól. A könyv tele van légzés, relaxációs, vizualizációs és egyéb elmélyítő technikákkal, valamint hangsúlyt fektet a leghasznosabb testhelyzetek felvételére és a segítő társ jelenlétének fontosságára. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki hozzám hasonlóan fájdalomcsillapítók kábulata- és gyógyszerek nélkül kívánja világra hozni babáját. Persze sohasem tudni, egy szülés aztán hogyan fog végződni, de az eltökélt szándékom mellett légzőgyakorlatokkal, jógával (az összeállításaimat te is megtalálhatod a blog link listájában) és intimtornával készülök a nagy eseményre. (Az itt inkább Kegel-gyakorlatok néven ismert torna is nagyon fontos jelentőséggel bír. Legfőképp a gátmetszés megelőzése érdekében.)
És mivel párszor már az un. Braxton Hicks-kontrakciók (előkészítő méhösszehúzódások/ fájások) is jelentkezni szoktak nálam, ez tökéletes alkalom arra, hogy a légzéstechnikákat élesben gyakoroljam...

Hasfotók erre a hétre:


Pocaklakó fejlődése:
Hossza: 40 cm.
Súlya: 1,6 kg.

A baba mostanában kezd el úgy “igazán” látni: a fényre összehúzódik a szeme. Egyre nagyobb körmei vannak. Már csak az agy és a tüdő fejlődik nagy ütemben. Bőre már nem vörös, hanem babarózsaszín, az alá rakódott zsírnak köszönhetően.
A kismama szervezete termeli már a relaxin nevű hormont, ami a medence elernyesztéséért felelős. Ez az a hormon, amiért kacsázósan járnak a várandósok. Picit talán kellemetlen, de a szüléskor nagyon jól fog jönni. A méh mérete mostanra akkora, hogy nyomhatja a tüdőt, ezért a kismama néha nem kap levegőt, fullad, szerencsére ez a probléma a babát nem érinti.