Vajúdás és remélhetőleg az utolsó terhesgondozásunk

Kedden Adam hatalmas lelkesedéssel és elszántsággal ért haza a munkából. "Ma mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a babát kicsalogassuk!"-mondta.

Első programunk egy hosszú séta volt. Mindketten jól beöltöztünk, felvettük marshmallow kabátunkat, sálat, sapkát, kesztyűt, és útnak indultunk. A csúszós út miatt folyamatosan egymásba kapaszkodtunk, nehogy elessek. Célunk az Albertson's volt, ahol kasztorolajat vettünk. Én még sohasem hallottam arról, hogy ez a Ricinus magjából készült olaj beindíthatná a szülést, de itt Amerikában állítólag köztudottan hatásos. Az egy órás séta során voltak keményedéseim, de semmi konkrétumot nem éreztem.
Otthon megittam egy kiskanál olajat, majd az Applebee's-be mentünk a barátokkal, hogy valami igen csípőset vacsorázhassak. Miután Adam megetetett velem egy fél tál Nachos-t, céges Rock Band Party-ra siettünk tovább.
A bulira az egész család eljött, hiszen a fiúk nagy rajongói a játéknak. Mindannyian jól szórakoztunk, aztán egyszer csak úgy tíz óra magasságában elkezdett ötpercenként keményedni a hasam. A farmerom is kényelmetlen volt, így ülés helyett inkább sétálgattam a teremben. Nagy pelyhekben elkezdett hullani a hó, aminek nagyon megörültem. Igazi téli esti hangulatot árasztott.
A keményedések csak nem hagytak alább, és kicsit fájni is kezdtek, ezért szóltam Adamnek, hogy ideje lenne hazaindulnunk.
A kocsiban már megfeszülten, magamba fordulva ültem, mert a fájások kezdtek egyre erősebbé válni. A férjem lassan vezetett a kihalt utakon, miközben én az ablakból a hóesést és a fehér tájat néztem. Meghitt és békés volt minden, miközben a méhem egészen a bordámig hatóan erősen lüktetett. A kórház utcája az utunkba esett, és még meg is kérdeztem Adamtől, hogy balra forduljunk, amerre lakunk, vagy jobbra, a kórház felé. :)

Otthon aztán gyorsan kényelmes ruhába öltöztem, majd ledőltünk a kanapéra filmet nézni. Vártuk, vajon lesz e folytatás... Két-három erősebb kontrakció után úgy döntöttem, hogy elmegyek letusolni és készülődni. A méhösszehúzódások időpontját felírtuk. A meleg víztől sajnos minden fájás eltűnt, és hajnali kettőkor álmosan zuhantunk az ágyba.
Ám pontban 3kor erőteljes fájdalomra ébredtem. Leírtam a papírra az időt, és mozdulatlanul vártam. Egy órára rá jött a másik, aztán egyszer csak 4percenként ismétlődni kezdtek. Akkor minden erőmet összeszedve felkeltem, és elkezdtem összepakolni a maradék holmimat.
Adamet hagytam aludni, ráérek akkor felébreszteni, ha indulni kell. Egészen hajnali 6 óráig szórakoztattuk egymást a pocakommal. Közben hol feküdtem, hol sétáltam, zabpelyhet ettem, de leghatásosabbnak a fitness labda ölelgetése tűnt, amivel Traci lepett meg karácsonyra. Negyed 7kor még hallottam a fenti szomszéd ébresztőóráját, majd elaludtam...

Reggel 9kor kicsit csalódottan ébredtem, de férjem mosolya mindent elfeledtetett velem. Hosszú és nehéz éjszaka volt, és még ha a vajúdás le is állt, biztos volt eredménye.
Erről szerencsénkre még aznap délelőtt megbizonyosodhattunk, 11kor ugyanis vártak minket a klinikán. Nagyon álmos voltam, de ugyanakkor kíváncsi is, hogy vajon mennyit tágulhattam a sorozatos fájások során.
A nővérrel először gyorsan letudtuk a szokásos vizsgálatokat, amikor is örömmel láttam, hogy az egy hét alatt híztunk 2 lbs-t, így most 141,4 -nél tartok. Utána majdnem fél órát kellett az orvosra várnunk, de jókedvűen átbeszélgettük az időt, hiszen mindkettőnknek jó kedve volt. Odakint gyönyörűen sütött a nap, és mindent fehér hóréteg borított.
A doki végighallgatta éjszakai kalandozásomat, lemérte a hasam, és a baba szívverését, ami most kicsit hevesebben dobogott. Szerinte éhes lehetett, de én úgy gondolom, hogy a virrasztás fárasztotta ki. Ezután méhszájat vizsgált... 4 cm-nél tartunk!!! Hurrá! Nagyon megörültünk neki! Igaz ez még mindig nem jelent semmit, hiszen a kontrakciók leálltak, de kétségtelenül közeledünk a cél felé. :)

Ma egész nap próbáltam pihenni, délután pedig Adammel újabb sétára mentünk. Most iszom az olajat, kortyolgatom a teát, és a labdámon rugózok...
Szorítsatok, hogy a második éjszakánk eredményes legyen...;)

Minden olvasómnak nagyon boldog új évet és jó bulizást kívánok!!!
(Remélem mi a kórházban fogunk... Pezsgősüveg a táskában!)

Harmincnyolcadik hét

Ez a bejegyzés hétfőn íródott:

December 27.
Haskörfogat: 96,5 cm.

Még mindig kettő az egyben vagyunk. Igaz, még van 2 hetünk a kiírt időpontig, de mi tagadás, izgatott és türelmetlen szülők vagyunk, akik már nem bírnak tovább várni. :) Ráadásul egyre többen és egyre sűrűbben kérdeznek, noszogatnak, és hajráznak körülöttem.
Ez legfőképp kedves férjemre igaz, aki napjában 10szer megkér, hogy legyek olyan szíves szülni már. :) Reggelente pedig a takaró alá kukkant, hogy megnézze, még mindig várandós vagyok, vagy csak álom volt az egész, és pöttömke ott szunyókál a kiságyban. :) ...De nemcsak a kíváncsiság és izgalom hajt minket, egyéb "technikai okai" is vannak a nagy hajrának. Az első az, hogy Adam az ünnepek alatt sokat van itthon, szinte az egész hete szabad. Tökéletes időzítés lenne a gondtalan babázáshoz. Másodszor pedig ha a kislányunk még ebben az évben megszületik, szép kerek összeget kapnánk az államtól, adó visszatérítés címén. A pénz és az idő is beszállt hát a játékba... Én meg csak iszom a málnateát, szedem a homeo bogyót, fel-alá sétálok, rugózok a fitness labdán, igyekszem csípős ételeket enni... ésatöbbi. De hiába faggat mindenki napjában ezerszer, sajnos ez most nem tőlem függ.
Annak kicsit örülök, hogy a lányunknak végül nem karácsonyra fog esni a születésnapja, és még mindig maradt 4 napunk a decemberből... Most van egy olyan érzésem, hogy december 31 lesz a nagy nap, ahogy én azt már az elején kiszámoltam. :)

Komoly előrelépések is történtek a héten. Először is eltávozott a nyákdugó, ami már hivatalosan is a szülés "vészes" közeledtét jelzi. :) Aztán pocaklakó is lejjebb fészkelte magát, a hasam teteje már szinte teljesen lapos, az aljára meg olyan erős nyomás nehezedik, hogy sokszor úgy érzem szétpukkadok. A hétvégén meg pöttömke olyan erősen rúgta, boxolta a húgyhólyagom, hogy azt hittem ott helyben bepisilek. :) Most persze vicces, de igazából nagyon tud fájni. Adam meg csak röhög rajtam, amikor a hasba rúgásoktól összerándulok... Pedig ilyenkor a babák általában már nem mozognak annyit. Hát az én lányom sokat forgolódik, hiába a szűkös hely. Azért kényelmetlenség ide vagy oda, hiányozni fog ez az érzés...
Újdonság még, hogy tovább vándorolt a linea nigrám, ráadásul kezd egyre láthatóbbá válni. Már a köldököm felett is kezd kirajzolódni egy halvány vonalka. Remélem azért csíkjaim nem lesznek...Pedig a krémem is lassan el fog fogyni. Jáááj!
Fészekrakó ösztönöm is eluralkodott rajtam, ami ugye köztudottan az utolsó hónapban jön elő, amikor a kismama mindent el akar rendezni és kitakarítani a baba érkezésére.
Kipucoltam a hűtőt, a konyhás szekrényeket, polcokat a lakásban. (Még szerencse, hogy olyan pici az apartmanunk. ) Igaz, Adamnél aztán nincs semmi ilyen ösztön, vagy késztetés, de azért hősiesen tűrte nyughatatlanságom, és segített amiben kellett. Elhúzta a bútorokat, hogy rendesen kiporszívózhassak, mert hiába hívtuk a szőnyegtisztítókat, azóta nem jelentkeztek. Ezen kívül már hetek óta férjem feladata a fürdőszoba tisztítása, mert azt nem engedi, hogy a vegyszerekhez nyúljak... Egyszóval, azt hiszem most már végleg minden készen (és tisztán) áll.
Kórházi csomagok, autósülés, és fitness labda indulásra készen lapul a kiságy alatt.
Rettentő szerencsésnek érzem magam amúgy, mert ahogy olvastam, Magyarországon az influenza járvány miatt sok kórházban nem engedik be az apákat. Itt hála az égnek nincs ilyen. Még ha félek is (a látogatóktól és higiéniától), nem tudom mit csinálnék, ha Adam nélkül kéne szülnöm...

A múlt hétvégén végre egy elmaradhatatlan "feladatot" is teljesítettünk: csináltunk egy tucat kismamás képet. :) Hetek óta izgultam azon, hogy meglegyünk velük, hisz ha lecsúszunk róla, az nagyon elszomorított volna.
A gépünk tehát megvolt hozzá, már csak egy photographer hiányzott. Tracit kértük fel a nagy feladatra, aki a komoly munkából nagy lelkesen és örömmel vette ki a részét. A nappaliban igazi kis home stúdiót rendeztünk be. Elhúztuk a kanapét, így a fal és egy fehér takaró szolgálta a hátteret. Még a különféle megvilágításról is gondoskodtunk. Az órákig tartó fotózás alatt több száz képet lőttünk, amikből szép számmal születtek ötletes, és "használható" darabok. A cél ugyanis ennek a csodás és felejthetetlen 9 hónapnak a megörökítése volt. A végtermékeket majd később mutatom be, mert még grafikus feldolgozás alatt állnak. ;)
Érdekes egyébként, hogy hiába volt a cél az, hogy -a hosszas várakozás árán- minél nagyobb hasam legyen a képeken, sokszor ki kellett nyomnom a pocakom, hogy egyáltalán várandósnak nézzek ki. :) ... Most, hogy ezt a feladatunkat is letudtuk, pöttömke már igazán előbújhatna odújából... Mert hidd el nekem, kislányom, idekint tágasabb! :)

Tudom, nem ide tartozik, de ma reggel végre esett egy kis hó!Éljen! :)

Pöttömke lak:


Pocaklakó fejlődése:
Hossza: 47 cm.
Súlya: 3,1 kg.

A várakozás izgalmas heteit a baba további gyarapodással tölti.
Próbálgatja a légzést, a fény felé fordul, és képes már erősen fogni a kezével. Beleiben gyűlik a szurokszéklet (meconium), amelyből majd az első, ijesztően ragacsos és fekete, ám szagtalan széklete lesz. Ha esetleg szülés előtt vagy közben a magzatvízbe kerül, az a baba stresszhelyzetét jelzi.
Kismama: A nyákdugó eltávozhat a szülés megelőzően 1-2 héttel vagy pár órával, de akár a szülés előtt közvetlenül is. Akkor válik le, amikor a méhszáj lazulni és vékonyodni kezd, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a szülés megkezdődik.

Tizedik terhesgondozásunk, és már gyerekorvosunk is van!

Hamar letelt az egy hét, és mivel pöttömke még mindig a pocakomban érzi jól magát, újabb vizsgálatra került sor.
Az eredmények pedig az alábbiak:
- jelenlegi súlyom: 138,4 lbs (62,8 kg), ami azt jelenti, hogy fogytam egy kicsit a múlt héthez képest. Meglepő, de biztos csak azért van, mert ma nem a nagy csizma volt rajtam. :)
-hasam hossza kisebb a kelleténél, de az orvos szerint azért, mert a bébi már lefészkelte magát a medencémbe. Indulásra készen! :)
-méhszáj: 3 cm-re nyitva! Éljen!
A doki vizsgálat közben először felszólalt hogy hopp, itt a baba feje, majd megdicsért, hogy szépen tágulok. Igaz, ez a piszkálgatás most kicsit jobban fájt, mint az első, de a lényeg, hogy minden rendben... Azért remélem már nem sok ilyen lesz.
Nagy hát ismét az öröm és izgalom, bár az orvos úgy jósolta nem lesz karácsonyi a babánk. Sebaj, de szilveszteri azért lehetne... Gondoltuk magunkban a férjemmel. :)

Még a délután folyamán jelenésünk volt a gyerekorvosnál is. Végre ugyanis találtunk egyet, akit fedez a biztosításunk, és felvesz új pácienst. (Nem egyszerű ilyenre rálelni.) Kicsit izgultunk, hogy kellően szimpatikus legyen ahhoz, hogy őhozzá iratkozzunk fel, mert további keresgélésre nem sok időnk maradt.
Ez a klinika is a Kadlec lánchoz tartozik, csak egy kicsit kiesik a városból. De nem igazán számít, mert maga a légkör és az épület igen barátságos és otthonos. Késtünk is, meg várakoznunk is kellett, mire végre találkozhattunk az orvossal. Ez a váróban ücsörgés most nem volt annyira kellemes, mert az előző vizsgálattól felbolygatott méhem igen csak görcsölgetett.

A doktor úr már elsőre szimpatikusnak tűnt. Megkérdezte van e valami amiről beszélgetni szeretnénk, mi pedig egyből felvetettük a kötelező oltások kérdését. Ahhoz képest amennyire tartottam attól, hogy majd megpróbálja ránk erőszakolni elveit, egész rugalmasnak tűnt. Ráadásul nem is egy nagy gyógyszerpárti, úgyhogy nem hiszem, hogy a jövőben gondjaink adódnának. Elmondtuk neki, hogy nem fogjuk a kórházban lányunknak beadatni a Hepatitis B elleni oltást, így erre majd az ő rendelőjében fog sor kerülni.
Ezen a témán kívül még átbeszéltünk pár dolgot a szoptatásról (aminek különösen örült, hiszen Amerikában sokan döntenek a tápszer mellett), valamint a kórházi napjainkról.
Kaptunk egy könyvajánlatot is (Barton D. Schmitt: Your Child's Health) ami segít a szülőknek kiigazodni azon, hogy mit kell otthon tenni, ha a baba beteg lesz.
Szülés után pár nappal pedig látni szeretné a kicsit, de erre az alkalomra csak akkor tudunk majd időpontot egyeztetni, ha világra jött a lányka. :) Attól azért hatalmasra kerekedtek a doki szemei, amikor közöltük vele, hogy 3cm-re nyitva vagyok már. :) ...

Nos, talán(!) akkor mindenkit megnyugtathatok, karácsonyra nem lesz babázás, és ettől függetlenül kívánok minden olvasómnak sok sok ajándékot, hóesést, mézeskalácsot és békés, boldog karácsonyt!

Még mindig hokizunk

Amikor férjem hokimeccseire már egyre többen jöttek el, az egész csapat számára nyilvánvalóvá kezdett válni, hogy Denning-éknek bizony óriási és lelkes a szurkolótábora. :)
Ráadásul még ez sem volt elég, Travis is hamar kedvet kapott a játékra. Jól korcsolyázik, de ütő még sohasem volt a kezében... Egy próbahokizásra a fiúk könnyen és gyorsan találtak alkalmat. A felnőttek ugyanis minden vasárnap este összejönnek a Pasco-i fedett jégpályán, hogy egy kicsit gyakoroljanak. Ezek nem meccsek, pontozás és bíró sincs... Csak két csapat és másfél óra felhőtlen korongolás.

Arról, hogy a játék milyen jól sikerült, most meséljenek helyettem a képek:

(Első kép: bemelegítés. Második kép: Travis üldözi a korongot.)

(Első kép: Taylor és Adam, ellenkező csapatban a két Denning. Második kép: Adam megpihen.)

(Adam-nek és Travis-nek még idétlenkedni is van energiája. :))

(Pihenő a kispadon.)

(A srácok lelkes szurkolótábora.)

Téli kiskabátok

Pár hete még azon aggodalmaskodtam és agyaltam, hogy kislányunkat vajon miben fogjuk majd a tél kellős közepén, hófúvásban és mínuszokban hazaszállítani.
Míg végül anyósom hívott, hogy talált egy újszülötteknek való egyberészest. Az overall nem készült vízlepergetős anyagból, ahogy én azt eredetileg elképzeltem, de elvileg nincs is rá szükség, hisz pöttömke az idén még biztos nem fog hóembert építeni. :) A rózsaszín kabát nagyon jó meleg, elöl cipzáros és vastag kapucnija is van.
Pár napra rá pedig Traci jelet meg a másik fehér, zsákos kabáttal. "Ilyet kerestél?"-kérdezte. Hát így lett a babának hirtelen két téli overallja is. A fehérnek van a közepén egy vágás, hogy be tudjuk fűzni az autósülésbe. Pofás, ugye?
Nagyon köszönjük a meglepiket, pöttömke biztos díjazni fogja őket! ;)

Ugly Christmas Sweater Party

Szombat este Cody és Jani házibuliba hívott minket. Tudom, így 9 hónapos terhesen nem épp a legjobb program a bulizás, de végül is a barátokkal mindig jó összejönni. Ha a baba megérkezik, akkor meg pláne vissza kell fognunk magunkat.

Ahogy a címből is kiderült, a party "csúnya karácsonyi pulóver" néven futott. Először nem értettem miért kéne egy buliba a lehető legrondábban felöltöznöm, aztán Adam elmagyarázta, hogy csupán valami vicces, giccses karácsonyi pulcsiba kell megjelennünk. Na, nekem ez az ötlet már önmagában megtetszett, és persze kapásból Bridget Jones jutott eszembe. :) Fogalmam sincs honnan származik, de úgy tűnik ez nem újkeletű dolog Amerikában, hiszen az interneten is rengeteg ilyen party-ról lehet olvasni. Ha tehát karácsonyi buliba vagytok hivatalosak, kérjétek kölcsön a nagymama kardigánját. :)

Adammel előtte gyorsan elugrottunk egy olyan boltba, ami köztudottan tele van ronda ruhákkal. Sajnos kimondottan karácsonyi stílusút nem találtunk. (Úgy tűnik nem csak mi voltunk ilyen party-ra hivatalosak...) Pedig én valami olyan giccses, karácsonyfás, hóemberes, télapós, rénszarvasos pulcsira vadásztam, piros vagy zöld színben. Sebaj, sima rondát könnyű volt találnunk. Az enyém pink-kék hópelyhes, Adam szerint tuti befutó... Szerintem meg szörnyen néz ki, haha! Ráadásul otthon kiderült, hogy a hasam is alig fér bele. :) Férjem puleszát pedig én választottam... Nagyon szépek vagyunk! :)

A vendégek nagy részét nem ismertük, de szerencsére Dustin, Nanciék és Matt-ék is eljöttek. Úgy lett volna az igazi, ha versenyt hirdetünk ki, de mire mi odaértünk a "jelmezeknek" már nem sok figyelem jutott. A fiatalok nagy része már részegen dőlöngélt... Az italozás most is (mint mindig és mindenhol) a beer-pong fő eleme volt. A hatalmas garázsban 2 asztal is fel volt állítva a népszerű játéknak, körülötte pedig piknikes székek sorakoztak a szurkolók és nézők számára.
Na, én oda szépen berendezkedtem, és az új gépemen kísérletezgetve fotóztam a fiúkat... Mire Adam-ék sorra kerültek, elfogyott a sör. Szerencsére hamar jött az utánpótlás, és indulhatott a játék... A zene üvöltött, mindenki ivott, hangosan beszélt és hülyeségeken röhögött. Ez jön le akkor amikor kénytelen vagy egy házibuliba szín józanul ücsörögni, és halálra unni magadat. Férjemet néztem, akinek sorba csúsztak le a söröspoharak. Hagytam, had szórakozzon, hisz neki lehet. Még pár hétig (napig)... utána már mindketten felelősek vagyunk egy új kis életért. Miközben a srácok egyre felszabadultabban játszottak, arra gondoltam, vajon én mikor tudok majd újra felhőtlenül bulizni? Az életem gyökeresen megváltozott. Egy kis emberkéért már örök életemre felelős leszek... Szépen, felnőtt módjára. :)
Úgy a harmadik körnél már kezdett eldurvulni a helyzet, a fiúk egyre erősebben lökdösték egymást, hogy a labdához jussanak. Mi meg lányok jobbnak láttuk bevonulni a konyhába.



Hamarosan a férjurak is csatlakoztak, hisz Adam-nek szigorúan kikötöttem, hogy nem lehet részeg, mert mi van akkor ha pont most indul be a szülés. Ehhez viszonylag tartotta is magát, így a party végére már csak a konyhában pihenve beszélgettünk.
Hát most épp egy ilyen időszaka van az életünknek...
(Az alsó képen látszik, hogy volt azért aki a "jelmezbált" nagyon komolyan vette, és igazi télapónak öltözött. :) ... Másik fotón Nanci várja, hogy pöttömke rúgjon. :))

Harminchetedik hét

December 20.
Haskörfogat: 97 cm.

Hurrá, megérkeztünk a finisbe, mától büszkén mondhatom, hogy a 9. hónapban vagyok! :) A baba teljesen kifejlődött, megfőtt, kész van. Már csak erősödik, növekszik, húsosodik odabent.

Őszintén szólva azt hittem az utolsó hetek ennél sokkal nehezebbek lesznek... Hogy majd nem tudok mozogni, tevékenykedni, és közlekedni. Ehhez képest csak nagyon ritkán, -amikor tényleg túlpörgetem magam- szokott állj-t jelezni a testem. Igaz az egy helyben állás, ülés vagy fekvés nem megy túl sokáig, de ez csak természetes. Gyakori helyzetváltoztatással könnyen orvosolható. Sajnos ebbe beletartozik a konyhában ácsorgás, főzés, mosogatás is. Ezért vacsorára próbálok mindig valami gyorsat és egyszerűt összedobni. A baj csak az, hogy nagyon finnyás kismama lettem, és nem kívánom a gyors kajákat. Szóval inkább végigállok főzőkanállal egy órát, hogy utána finom levessel vagy főzelékkel tömhessem meg a hasam. :) És ha már az evésnél tartunk, az utolsó hetekre édességkívánós kismama lettem. Mint egy kisgyerek izgatottan várom, hogy túl legyek a főétkezésen, ami után következhet a jól megérdemelt desszert. :)
A gyomrom -gyanítom- tenyérnyire préselődött a dinnye méretű méhem miatt. Ebből adódóan hamar és könnyen eltelek. A kevés kajától meg ugye gyakrabban vagyok éhes. A napi többszöri, kétóránkénti étkezés így nálam már megszokott dologgá vált. (A képen lefekvés előtti müzlievés... Hogy kibírjam az éjszakát!:))

Amikor ennek a posztnak nekikezdtem, arra gondoltam, hogy na, vajon ez lesz az utolsó, vagy még lesz alkalmam heti helyzetjelentést írni?!
Az viszont kétségtelen, hogy ez az utolsó hónap összehasonlítós bejegyzésem. Nézzük hát mennyit nőttem a 8. hónapban:


Első kép: november 16. (32+1 hét). Második kép: december 21. (37+1 hét).

Már úgy közlekedek mint egy időzített bomba. Pöttömke minden rezdülésére, méhem mozzanatára odafigyelek. Nem is beszélve arról, hogy egyfolytában azon agyalok, hol és mikor fog elfolyni a magzatvizem. :) Ráadásul ez az az időszak amikor mindenki viccelődik, jósol, vagy tanácsot próbál adni.
Szombat éjszaka 4:30 kor volt egy igen intenzív méhösszehúzódásom, na akkor azt hittem itt az idő. De utána már nem jött több... Vasárnap délután pedig szinte félóránként keményedett a hasam. Na akkor is belelkesültem. A szívem hevesebben dobogott, mint ahogy a pocakom dogozott. :) ... De sajnos be kell látnom, hogy ez is beletartozik a pakliba. Nem szabad túlságosan lelkesnek lenni, mert ezek a jelek legtöbbje még csak jóslófájás, és előkészület. Egy kezdő kismama meg persze, hogy mindenre azt hiszi akció van. :) Utána meg csak nagyobb a csalódás, ha leáll a folyamat.
Viszont tudom, hogy minden rezdülés kicsit előrébb visz a hosszú úton, és ennek nagyon örülök. Hiszen az orvos szerint múlt héten 2-3 centire már megnyíltam, azóta meg ki tudja mennyit haladtam. Nichole (a barátnőm, aki nővér gyakornok a szülészeten) mondta, ha a következő vizsgálatnál 4 cm leszek, be fognak küldeni a kórházba. Jujjj! :) Ashley szerint pedig leesett a hasam. Ez az a helyzet, amikor a baba lejjebb csúszik a kismedencébe. Valószínűleg igaza van, mert mert már egyre erősebb nyomásokat érzek az alhasamban. Néha olyan mintha túrná lefelé a fejét ...nem fáj, viszont annál érdekesebb érzés. :) Kislányom továbbra is gyakran csuklik, egyik este még Adam is érezte a ritmikus mozgásokat. Úgy tűnik igen lelkesen tuszkolja magát lefelé. :)

Múlt héten a Netflix-en sok érdekes és tanulságos dokumentumfilmre akadtam. Nem is tudom eddig miért nem kerestem rájuk. Vannak filmek terhességről, szülésről és szülővé válásról is. Az elsőről sajnos már kicsit lekéstem, de a szülésről még mindig nem késő újat tanulni. Az egyik ilyen (számomra) nagyon jó dokumentumfilm a The Business of Being Born.



A film nagy része a békés otthonszülésre alapoz, megkérdőjelezve a kórházi rutineljárások szükségességét. Mindez persze Amerikai vonatkozású. Statisztikákat is láthatunk, hogy a nők immár 46%-a császármetszéssel hozza világra gyerekét, de hallom, azért Európában is már egyre nagyobb divat a programozott császár. Ahogy az a címből is kiderül, a kórház és az orvosok igyekeznek a szülésből minél nagyobb üzletet csinálni. Oxytocint adnak, burkot repesztenek, hogy minél gyorsabban haladj. (A szoba hamarabb felszabadul, új páciens érkezhet.) De ettől olyan erős fájdalmaid lesznek, hogy EDA-t adnak. Az érzéstelenítőtől azonban nem érzel semmit, elveszted a tested felett a kontrollt, és végül úgy kell kiszedni belőled a gyereket. Pár hét múlva meg jön a szép kövér kórházi számla... Ördögi kör...
Tudom, kicsit elfogult vagyok, más az ha valaki tényleg nem bírja a fájdalmat, vagy probléma miatt kerül császármetszésre sor. De mindezt a természet döntse el, ne az orvosok.
Tegnap még egy hasonló témájú filmet is megnéztem. Címe, Pregnant in America. Ez kicsit lelkizősebb és durvább volt nekem... Na, de azt hiszem leállok, mert csak összezavarodok, és még a végén nem leszek hajlandó bemenni a kórházba. :)
Nekem sajnos most nincs lehetőségem otthonszülésre, viszont az a tervünk, hogy a vajúdás nagy része alatt otthon maradunk, és csak a finisre megyünk be a szülészetre. Remélem a sors is így akarja majd. ;)

Heti pocakképek:


Pocaklakó fejlődése:
Hossza: 47 cm.
Súlya: 2,95 kg.

A baba már nem számít koraszülöttnek, ha világra jön.
Ideje felkészülni a szülésre! A csecsemők 10-12 százaléka a 37-38. hét között jön a világra.
A kicsi csuklása jó jel, arra utal, hogy a baba tüdeje már fejlett, mivel légző mozgásai közben beszívja a magzatvizet, s ez okozza a csuklást. Odabent már igen szűkös a hely, ezért egyre kevesebbet mozog.

Utólagos baby shower ajándékok

Az ugye kétségtelen tény, hogy az amerikaiak nagyon szeretnek ajándékozni... De az különösen kedves és figyelmes gesztus tőlük, hogy még ha egy party-ra nem is tudnak elmenni, a meghívást mindenképp megköszönik. (Nem utolsó sorban vissza is illik szólnia annak, akinek nem jó az időpont.)
Nekem is volt pár vendégem, aki jelezte, hogy sajnos nem tud eljönni a baby shower-emre, de én ebből nem csináltam nagy ügyet. Az viszont végképp meglepett, hogy még ha részt nem is vettek a zsúron, a megajándékozásról semmiképpen sem feledkeztek meg.
Így tettek Ashley-ék, valamint a hétvégén megkaptuk Cody és Jani csodaszép ajándékát is, ezt a kis pihenőszéket. Nagyon örültem neki. A kényelmesnek tűnő fotel zenél és vibrál is... Már csak pöttömke lányunk hiányzik belőle. De talán nem fog a nappaliban túl sokáig üresen árválkodni. :)
Az alsó képen látható kollekciók postán érkeztek, Adam édesapjától... A ruhácskák mind 6 hónapos korra vannak, és nyáriak. Még ha most nagynak is tűnnek, a babának pont jó lesz jövő nyárra. Jajj, csak már helyünk nincs a ruhásszekrényében! :)

Adam utolsó hokimeccse

December 7.-én volt Adam utolsó hokimeccse.
A két hónap alatt férjem könnyen visszarázódott a játékba, és a csapat többi tagjaival is egész jól összecsiszolódtak. Bár a mérkőzéseket rendszerint elvesztették, azért jó érzés volt hetente mozogni, sportolni egy kicsit. És nem utolsó sorban ez tökéletes program volt arra, hogy az öccsével is együtt lehessenek.
Én az elején még legtöbbször magányosan, takarókba burkolózva, és forró teával üldögéltem a hideg lelátón.
Később aztán a barátaink is kedvet kaptak a szurkoláshoz, így az utolsó hetekben mindig volt társaságom. Ráadásul a tél beköszöntével már a fűtőcsöveket is bekapcsolták, így a meccseknek egyre több nézője lett. Feleségek, gyerekek, barátok és családtagok jöttek csodálni a fiúkat. :)
Hiába a meleg és a társaság, az utolsó meccseket már nem volt könnyű végigülnöm a kényelmetlen és kemény fémpadokon. De volt olyan is, hogy estére már annyira elfáradtam, hogy inkább otthon vártam Adam-re...

Aztán eljött a szezon és az év utolsó meccse. A férjem eredetileg jövőre már nem akart újra jégre lépni, és ennek leginkább kislányunk születése az oka. Aztán az utolsó pillanatban valahogy mégis úgy döntött, ez a heti egy óra sportolás még beleférhet a családi programunkba... Én majd legfeljebb az első hetekben otthon maradok a picivel, aztán néha elmegyünk megnézni apát, ahogy hokizik. :) Hiszen vannak babás anyukák, ráadásul, ha fűtenek, akkor annyira nem vészes...
Hiába gyengélkedtek a fiúk az egész szezon alatt, az utolsó meccs fenomenálisra sikeredett! Ráadásul az egyik legjobb csapatot verték meg! De aminek még ennél is jobban örülök, hogy Adam-nek is sikerült egyszer kapura lőnie. Ott voltak velem a lelátón Nanci-ék, Traci-ék, és Matt... A szuper és izgalmas játék alatt, mintha csak megéreztem volna, pont akkor kértem meg Traci-t, hogy kamerázzon le minket, amikor férjem pontot szerzett. :) Így ezt a nagyon pillanatot is megörökítettük... Hogy pöttömke büszke lehessen apukájára! :)

Elefant

Kispárnának szántam ezt az elefántot, de sajnos a vártnál kisebb mérete lett. Sebaj, a pöttyös állatka így is biztos tetszeni fog kicsi lányomnak. A szabásmintát Shishigirl blogján találtam.

Még hátravan egy projectem... kiskutyát fogok készíteni,... aztán többre szerintem már nem marad időm. Talán a baba mellett, bár nem hiszem. :)

De a varrás után máris találtam magamnak egy újabb kreatív hobbit, ami szintén pöttömkének szól... Na de erről majd egy másik alkalommal mesélek. ;)

Kilencedik terhesgondozásunk

Eljött a 36. heti orvosi vizsgálat időpontja is... Mostantól már nagyon komolyan vesznek minket, és minden héten megnézik majd, hogyan alakulunk.
December 16.-án volt az utolsó, még ismeretlen dokival a randink. A listánk így már teljes, bárki is jön majd be a szobámba, hogy világra segítse kislányunkat, nem lesz vadidegen. Persze ismerős sem, hiszen egy röpke vizsgálat alatt nem lehet kiismerni egy orvos szokásait, elveit, módszereit. Az teljesen a sorsra lesz bízva, hogy végül ki lesz a kórházi ügyeletes, és mennyire fogja az elképzeléseimet támogatni. Bár kétségtelenül egy bizalmamba férkőzött szakember jobb lett volna, de most ezek a lehetőségek adódtak. Remélem nem csalódok... Meg egyébként is, az egész vajúdás és szülés alatt leginkább nővérekkel leszek körülvéve. A doki majd csak az akció pillanatára fog betoppanni.
Szóval reggel, a jeges úton, kicsit késve becsusszantunk a klinikára. Egy szigorú, ám beszédes nővér fogadott. Amíg Adam a vizsgálóba várakozott, mi gyorsan elvégeztük a már megszokott dolgokat. Vizeletadás, vérnyomásmérés, és súly... 139 lbs-t azaz 63,2 kg-ot mutatott a mérleg. Hoppá, jó sokat nőttünk az elmúlt két hét alatt, 3 lbs-t. :)
A kisszobába még pár rutinkérdés következett, és leszidás, hogy még mindig nincs kijelölt gyerekorvosunk. Dolgozunk rajta...;)
Ezután beküldte az orvost, hogy még a vizsgálat előtt megismerkedhessünk vele. Milyen rendes. Hamarosan megjelent az igen komoly és határozott, középkorú doki. Bemutatkozott, gyorsan átfutotta a számítógépén az adatlapomat, majd megkért, hogy feküdjek fel a vizsgálóra. Először szokásosan lemérte a méh hosszát, ami korának megfelelően 36 cm, majd elkezdte a hasamat körbetapogatni. Megállapította, hogy a baba feje lent van, balra helyezkedik el a teste, jobbra pedig a végtagjai. Ennek ismeretében a szonográfot is pont oda helyezte, ahol elvileg a kis szíve kell, hogy legyen. És abban a pillanatban hallottuk is. A pici lány szívecskéje ritmusosan lüktetett, aztán egyszer csak odarúgott egyet a műszernek. :) Nem szereti ha piszkálják.

Ezután az orvos kirobogott, mondván, hogy akkor készüljek elő, megnézi a méhszájam. (Mindezt pontosan úgy kell elképzelni mint a filmekben. Egy hatalmas papírlepedőt adnak, hogy letakarhassam a lábam.) Amikor visszajött a nővérrel, először kenetet vett. Ez pontosan nem tudom mit ellenőriz, de állítólag, ha az eredmény pozitív, akkor a kórházban kapok antibiotikumot, hogy a baba a szülőcsatorna áthaladása közben nem fertőződjön meg.
Ezt követően jött a méhszáj lecsekkolása, én meg feszültem figyeltem. "Felpuhult, 2-3 cm-re nyitva van!"- hangozott a doki válasza, miközben ujjaival egy kupaknyi lyukat formált. (Az amerikaiak ugyanis nem tudják mekkora egy centiméter.) Nekem a csodálkozástól tágra nyíltak a szemeim, ám az orvos még rátett egy lapáttal: "A baba fejét is megérintettem!" ... "Komolyan???" Ekkor már Adammel egymásra mosolyogtunk.
A doki megnyugtatott, hogy minden rendben és szépen halad... Ha folyna a magzatvíz, hívjuk. Elköszönt, és távozott. Amint kettesben maradtunk férjemmel csak vigyorogtunk és izgatottan öleltük át egymást. Pöttömke készülődik, és lassan útra kel! :)

Igazából nem hittem volna, hogy már ennyire nyitva vagyok. Biztosra vettem, hogy a doki kőkemény falba fog ütközni. Hiszen méhösszehúzódásaim is alig voltak még, és a babát sem érzem annyira az alhasamnál. De nagyon örülök, hogy fokozatosan haladunk, nem pedig egyszerre.
A végén kaptunk még egy kis csomagot, ami elvileg a szülés utáni dolgokról szól (szoptatás, etetés, baba- és mama ápolás), de a táska túlnyomó része reklámanyagokkal volt tele. Egy Walmart prospektussal meg egy doboz tápszerrel. A nővér ezek közül a szülés utáni depresszióra hívta fel a figyelmünket. Különösen Adam-nek kötötte a lelkére, hogy mindenképp olvassa el az erről szóló részt, mert neki kell észrevennie, ha én esetleg depressziós lennék.
Na, nekem meg erről is megvan a véleményem... Már miért lennék depis??? Hiszen már olyan régóta várom a kislányunkat, meg a babázást! Elhiszem, hogy vannak nők akik ezt a fordulatot nehezebben viselik, de szerintem itt egy kicsit túlzásba viszik a dolgokat. Annyi helyen olvasni a depresszióról, hogy az ember már saját magát beleéli és rángatja ebbe az állapotba...

Engem a méhem titkos munkálkodása lepett meg annyira, hogy másra már nem is tudtam koncentrálni. Még a kicsekkolónál is Adamnek kellett beszélnie helyettem. :) ...
December 23.-án, karácsony előtt jövünk újabb vizitre. De vajon kihúzom addig??? Elérjük a kívánt 37. hetet??? Az azért még jó lenne... Bár én bízom pöttömkében! Ő tudja a legjobban mikor kell kijönnie. :)
Otthon persze nem volt nyugtom... Újra ki és becsomagoltam a bőröndömet, hogy átnézzem mi hiányzik még. De a bébi is érezte anyukája izgalmát. Egész nap mozgolódott, helyezkedett. :)
Viszont, hogy még kicsit elhúzzam a napokat (talán heteket), teafogyasztás terén visszafogtam magamat. Most csak napi egyet iszok... Persze nem biztos, hogy a teától és a homeopátiától nyíltam meg, de ha ez így van, akkor annak csak örülök. :)

Harminchatodik hét

December 13.
Haskörfogat: 96 cm.

Elértük a 96 cm-t, és már a köldököm is szépen kidudorodott. Ezen kívül van egy nagyon halovány, ám annál görbébb linea nigrám is. :)
Már az utolsó heteinket rúgjuk pöttömkével... Ő szó szerint. Azon kívül, hogy minden mosdóba járásomkor azt figyelem, eltávozott e már a nyákdugóm, még egy árulkodó jel utalhat arra,
hogy a baba készülődik kifelé. Ez pedig a has megereszkedése. Nos, én egyiket sem tapasztaltam eddig, sőt kicsi lányom néha annyira felkúszik a tüdőmhöz, hogy alig kapok levegőt. Persze van olyan is, hogy erős nyomást érzek az alhasamnál, gondolom ilyenkor meg lefelé fúrja magát. Ezen kívül -ha nem alszik- inkább hullámmozgásokat jár a pocakom, olyan serényen dolgozik odabent. :)
Hogy terhességem végét járom, az is szomorúan jelzi, hogy megszületett a Poronty kismama babája, akinek a várandóságát a legelejétől végigkövettem... Sőt már el is indult az új terhesnapló, idegen anyukával, ismeretlen pocaklakóval. Az én időm is lassan lejár. :( ...De nem szomorkodunk, hisz utána következhet a babnapló! :)

A 36. héttel egyébként egy jelentős fordulóponthoz érkeztünk: Elkezdhetünk testileg felkészülni a szülésre. Ez pedig azt jelenti, hogy most már biztonságosan neki lehet állni a málnalevél teának, és a homeopátiás bogyóknak. Ezen kívül az intim torna és a gátmasszázs is nagyon hasznos lehet!
/Akit érdekel, a málnalevél teáról: "A málnalevélből készült teát évszázadok óta a női termékenységet fokozó szerként fogyasztják. A hiedelem szerint erősebbé és feszesebbé teszi a méh izmait, a vajúdás alatt pedig segíti a méhösszehúzódásokat. Ha a kismama a terhesség utolsó pár hetében rendszeresen issza ezt a teát, csökkenhet a szüléskor oly gyakran fellépő súlyos vérzés kockázata, rövidülhet a szülési fájdalmak ideje, sőt még maga a szülés is könnyebbé válhat."/
Homeopátiás bogyókat is beszereztem már, a vajúdáshoz, meg erre a pár hétre. Azon kívül, hogy előtte beszéltem a homeopátiás orvosommal, az interneten is találtam egy hasznos összefoglalót. A méhszáj fokozatos, és kevésbé fájdalmas tágulása érdekében naponta -most még csak- Caulophyllum- ot szedek. Meglátjuk milyen hatást váltanak majd ki nálam... Ezek nem utolsó sorban túlhordás elkerülése érdekében is hasznosak lehetnek. (Meg, hogy ne legyen szükség mesterséges vagy gyógyszeres beavatkozásra...)

Remélem mindenkinek feltűnt, hogy ebben a posztban milyen csodás fényképek vannak. :) Karácsonyi ajándékként kaptam ugyanis a férjemtől egy csúcsszuper, professzionális fényképezőgépet. :) Ráadásul nem is kell az ünnepekig várnom, már most kipróbálhattam! Nagyonjó, nagyonörülök és nagyontürelmetlenül várom, hogy kislányomról ezer meg ezer fotót készíthessek! (Addig meg maradnak a pocakfotók. :))
A kamerát, -legaktuálisabb alanyként- a feldíszített fenyőfánkon tesztelgettük... A kandallónk oldalára felsorakoztattuk a hatalmas zoknijainkat, alá pedig diótörő került, és a kis lila babakocsi. Meglátjuk két hét múlva mit hoz a Jézuska... Talán egy kisbabát?! :)



A tavalyi lila-ezüst gömbök közé az idén néhány babaváró/csalogató karácsonyfadísz is a fára került. Az ősszel vásárolt kismamás szobor, a BabyShower-en Cannon-től kapott maci, és az anyósomtól kapott gólya és cumisüveg... :)




A dekorációkat a kismama függesztette fel:



Még egy kis időjárás jelentés: A hét elején végre leesett a várva várt első hó, ám mivel ez hirtelen felmelegedést is hozott, a nagyja hamar el is olvadt. Mondanom se kell, hogy a vizes utak ma reggelre korcsolyapályává jegesedtek. Most mindenki csúszkál, Adam meg ki sem enged a házból, nehogy elessek...

Pöttömke házikója:


Pocaklakó fejlődése:
Hossza: 34 cm.
Súlya: 2,75 kg.

A baba csontozata már eléggé erős, de kellően lágy még ahhoz, hogy deformálódni tudjon a szülésnél. Feje gyakran tojás vagy csúcsos alakú, ami pár héttel a születés után felveszi eredeti formáját. Sokat alszik odabent és helyszűkében egyre kevesebbet mocorog. Napról napra növekszik, és egyre lejjebb csúszik a kismedencében. Ennek az előnye az, hogy a kismama könnyebben kap levegőt, ám a hólyagot egyre jobban nyomja a kicsi.
A kismamákat általában a 36. héttől hetente vizsgálják CTG-vel. Ez a kardiotokográf nevű gépezet egy speciális, kétfejes ultrahangkészülék, amellyel a méhösszehúzódásokat és a magzat szívhangját figyelik.