December 7.-én volt Adam utolsó hokimeccse.
A két hónap alatt férjem könnyen visszarázódott a játékba, és a csapat többi tagjaival is egész jól összecsiszolódtak. Bár a mérkőzéseket rendszerint elvesztették, azért jó érzés volt hetente mozogni, sportolni egy kicsit. És nem utolsó sorban ez tökéletes program volt arra, hogy az öccsével is együtt lehessenek.
Én az elején még legtöbbször magányosan, takarókba burkolózva, és forró teával üldögéltem a hideg lelátón.
Később aztán a barátaink is kedvet kaptak a szurkoláshoz, így az utolsó hetekben mindig volt társaságom. Ráadásul a tél beköszöntével már a fűtőcsöveket is bekapcsolták, így a meccseknek egyre több nézője lett. Feleségek, gyerekek, barátok és családtagok jöttek csodálni a fiúkat. :)
Hiába a meleg és a társaság, az utolsó meccseket már nem volt könnyű végigülnöm a kényelmetlen és kemény fémpadokon. De volt olyan is, hogy estére már annyira elfáradtam, hogy inkább otthon vártam Adam-re...
Aztán eljött a szezon és az év utolsó meccse. A férjem eredetileg jövőre már nem akart újra jégre lépni, és ennek leginkább kislányunk születése az oka. Aztán az utolsó pillanatban valahogy mégis úgy döntött, ez a heti egy óra sportolás még beleférhet a családi programunkba... Én majd legfeljebb az első hetekben otthon maradok a picivel, aztán néha elmegyünk megnézni apát, ahogy hokizik. :) Hiszen vannak babás anyukák, ráadásul, ha fűtenek, akkor annyira nem vészes...
Hiába gyengélkedtek a fiúk az egész szezon alatt, az utolsó meccs fenomenálisra sikeredett! Ráadásul az egyik legjobb csapatot verték meg! De aminek még ennél is jobban örülök, hogy Adam-nek is sikerült egyszer kapura lőnie. Ott voltak velem a lelátón Nanci-ék, Traci-ék, és Matt... A szuper és izgalmas játék alatt, mintha csak megéreztem volna, pont akkor kértem meg Traci-t, hogy kamerázzon le minket, amikor férjem pontot szerzett. :) Így ezt a nagyon pillanatot is megörökítettük... Hogy pöttömke büszke lehessen apukájára! :)
A két hónap alatt férjem könnyen visszarázódott a játékba, és a csapat többi tagjaival is egész jól összecsiszolódtak. Bár a mérkőzéseket rendszerint elvesztették, azért jó érzés volt hetente mozogni, sportolni egy kicsit. És nem utolsó sorban ez tökéletes program volt arra, hogy az öccsével is együtt lehessenek.
Én az elején még legtöbbször magányosan, takarókba burkolózva, és forró teával üldögéltem a hideg lelátón.Később aztán a barátaink is kedvet kaptak a szurkoláshoz, így az utolsó hetekben mindig volt társaságom. Ráadásul a tél beköszöntével már a fűtőcsöveket is bekapcsolták, így a meccseknek egyre több nézője lett. Feleségek, gyerekek, barátok és családtagok jöttek csodálni a fiúkat. :)
Hiába a meleg és a társaság, az utolsó meccseket már nem volt könnyű végigülnöm a kényelmetlen és kemény fémpadokon. De volt olyan is, hogy estére már annyira elfáradtam, hogy inkább otthon vártam Adam-re...
Aztán eljött a szezon és az év utolsó meccse. A férjem eredetileg jövőre már nem akart újra jégre lépni, és ennek leginkább kislányunk születése az oka. Aztán az utolsó pillanatban valahogy mégis úgy döntött, ez a heti egy óra sportolás még beleférhet a családi programunkba... Én majd legfeljebb az első hetekben otthon maradok a picivel, aztán néha elmegyünk megnézni apát, ahogy hokizik. :) Hiszen vannak babás anyukák, ráadásul, ha fűtenek, akkor annyira nem vészes...
Hiába gyengélkedtek a fiúk az egész szezon alatt, az utolsó meccs fenomenálisra sikeredett! Ráadásul az egyik legjobb csapatot verték meg! De aminek még ennél is jobban örülök, hogy Adam-nek is sikerült egyszer kapura lőnie. Ott voltak velem a lelátón Nanci-ék, Traci-ék, és Matt... A szuper és izgalmas játék alatt, mintha csak megéreztem volna, pont akkor kértem meg Traci-t, hogy kamerázzon le minket, amikor férjem pontot szerzett. :) Így ezt a nagyon pillanatot is megörökítettük... Hogy pöttömke büszke lehessen apukájára! :)
2 megjegyzés:
dejó, hogy sportol ez az ember. az enyémet annyira tudom rávenni, hogy elszaladjon a hűtőig meg vissza a kanapéra. :))
:D
Na, de csak a hoki, semmi más. :)
Megjegyzés küldése