Harmincnyolcadik hét

Ez a bejegyzés hétfőn íródott:

December 27.
Haskörfogat: 96,5 cm.

Még mindig kettő az egyben vagyunk. Igaz, még van 2 hetünk a kiírt időpontig, de mi tagadás, izgatott és türelmetlen szülők vagyunk, akik már nem bírnak tovább várni. :) Ráadásul egyre többen és egyre sűrűbben kérdeznek, noszogatnak, és hajráznak körülöttem.
Ez legfőképp kedves férjemre igaz, aki napjában 10szer megkér, hogy legyek olyan szíves szülni már. :) Reggelente pedig a takaró alá kukkant, hogy megnézze, még mindig várandós vagyok, vagy csak álom volt az egész, és pöttömke ott szunyókál a kiságyban. :) ...De nemcsak a kíváncsiság és izgalom hajt minket, egyéb "technikai okai" is vannak a nagy hajrának. Az első az, hogy Adam az ünnepek alatt sokat van itthon, szinte az egész hete szabad. Tökéletes időzítés lenne a gondtalan babázáshoz. Másodszor pedig ha a kislányunk még ebben az évben megszületik, szép kerek összeget kapnánk az államtól, adó visszatérítés címén. A pénz és az idő is beszállt hát a játékba... Én meg csak iszom a málnateát, szedem a homeo bogyót, fel-alá sétálok, rugózok a fitness labdán, igyekszem csípős ételeket enni... ésatöbbi. De hiába faggat mindenki napjában ezerszer, sajnos ez most nem tőlem függ.
Annak kicsit örülök, hogy a lányunknak végül nem karácsonyra fog esni a születésnapja, és még mindig maradt 4 napunk a decemberből... Most van egy olyan érzésem, hogy december 31 lesz a nagy nap, ahogy én azt már az elején kiszámoltam. :)

Komoly előrelépések is történtek a héten. Először is eltávozott a nyákdugó, ami már hivatalosan is a szülés "vészes" közeledtét jelzi. :) Aztán pocaklakó is lejjebb fészkelte magát, a hasam teteje már szinte teljesen lapos, az aljára meg olyan erős nyomás nehezedik, hogy sokszor úgy érzem szétpukkadok. A hétvégén meg pöttömke olyan erősen rúgta, boxolta a húgyhólyagom, hogy azt hittem ott helyben bepisilek. :) Most persze vicces, de igazából nagyon tud fájni. Adam meg csak röhög rajtam, amikor a hasba rúgásoktól összerándulok... Pedig ilyenkor a babák általában már nem mozognak annyit. Hát az én lányom sokat forgolódik, hiába a szűkös hely. Azért kényelmetlenség ide vagy oda, hiányozni fog ez az érzés...
Újdonság még, hogy tovább vándorolt a linea nigrám, ráadásul kezd egyre láthatóbbá válni. Már a köldököm felett is kezd kirajzolódni egy halvány vonalka. Remélem azért csíkjaim nem lesznek...Pedig a krémem is lassan el fog fogyni. Jáááj!
Fészekrakó ösztönöm is eluralkodott rajtam, ami ugye köztudottan az utolsó hónapban jön elő, amikor a kismama mindent el akar rendezni és kitakarítani a baba érkezésére.
Kipucoltam a hűtőt, a konyhás szekrényeket, polcokat a lakásban. (Még szerencse, hogy olyan pici az apartmanunk. ) Igaz, Adamnél aztán nincs semmi ilyen ösztön, vagy késztetés, de azért hősiesen tűrte nyughatatlanságom, és segített amiben kellett. Elhúzta a bútorokat, hogy rendesen kiporszívózhassak, mert hiába hívtuk a szőnyegtisztítókat, azóta nem jelentkeztek. Ezen kívül már hetek óta férjem feladata a fürdőszoba tisztítása, mert azt nem engedi, hogy a vegyszerekhez nyúljak... Egyszóval, azt hiszem most már végleg minden készen (és tisztán) áll.
Kórházi csomagok, autósülés, és fitness labda indulásra készen lapul a kiságy alatt.
Rettentő szerencsésnek érzem magam amúgy, mert ahogy olvastam, Magyarországon az influenza járvány miatt sok kórházban nem engedik be az apákat. Itt hála az égnek nincs ilyen. Még ha félek is (a látogatóktól és higiéniától), nem tudom mit csinálnék, ha Adam nélkül kéne szülnöm...

A múlt hétvégén végre egy elmaradhatatlan "feladatot" is teljesítettünk: csináltunk egy tucat kismamás képet. :) Hetek óta izgultam azon, hogy meglegyünk velük, hisz ha lecsúszunk róla, az nagyon elszomorított volna.
A gépünk tehát megvolt hozzá, már csak egy photographer hiányzott. Tracit kértük fel a nagy feladatra, aki a komoly munkából nagy lelkesen és örömmel vette ki a részét. A nappaliban igazi kis home stúdiót rendeztünk be. Elhúztuk a kanapét, így a fal és egy fehér takaró szolgálta a hátteret. Még a különféle megvilágításról is gondoskodtunk. Az órákig tartó fotózás alatt több száz képet lőttünk, amikből szép számmal születtek ötletes, és "használható" darabok. A cél ugyanis ennek a csodás és felejthetetlen 9 hónapnak a megörökítése volt. A végtermékeket majd később mutatom be, mert még grafikus feldolgozás alatt állnak. ;)
Érdekes egyébként, hogy hiába volt a cél az, hogy -a hosszas várakozás árán- minél nagyobb hasam legyen a képeken, sokszor ki kellett nyomnom a pocakom, hogy egyáltalán várandósnak nézzek ki. :) ... Most, hogy ezt a feladatunkat is letudtuk, pöttömke már igazán előbújhatna odújából... Mert hidd el nekem, kislányom, idekint tágasabb! :)

Tudom, nem ide tartozik, de ma reggel végre esett egy kis hó!Éljen! :)

Pöttömke lak:


Pocaklakó fejlődése:
Hossza: 47 cm.
Súlya: 3,1 kg.

A várakozás izgalmas heteit a baba további gyarapodással tölti.
Próbálgatja a légzést, a fény felé fordul, és képes már erősen fogni a kezével. Beleiben gyűlik a szurokszéklet (meconium), amelyből majd az első, ijesztően ragacsos és fekete, ám szagtalan széklete lesz. Ha esetleg szülés előtt vagy közben a magzatvízbe kerül, az a baba stresszhelyzetét jelzi.
Kismama: A nyákdugó eltávozhat a szülés megelőzően 1-2 héttel vagy pár órával, de akár a szülés előtt közvetlenül is. Akkor válik le, amikor a méhszáj lazulni és vékonyodni kezd, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a szülés megkezdődik.