Harmincötödik hét

December 6.
Haskörfogat: 95 cm.

A hasam már heti 1 centit terebélyesedik. Ennek egyrészt örülök, másrészt kezdek miatta egyre nagyobb gondba lenni. :) Eddig Adam segített felállni cipőfelvétel után... Mára már maga a levétel is gondot okoz. A lehajolásról, ülésről ne is beszéljünk. Már férjem röpke 1 órás hokimeccseinek végigülése is hamar kényelmetlenné szokott válni. De érdekes módon nem a derekam, vagy a hátam fáj, egyszerűen csak a hasam súlya nyom fel-le, jobbra-balra. Pöttömke meg hol a bordáimat rugdossa, hol a belső szerveimet... Amikor meg felfelé kúszik, (remélem nem azt hiszi ott a kijárat) alig kapok levegőt. Sokszor már az oldalt fekvés sem kényelmes. De szerencsére erre az esetre is találtam egy jól bevált lazító testhelyzetet, a jegesmedve pózt. Sajnos nem lehet órákig így feküdni, de tökéletesen súlytalanítja a kétkilós pocakot. ;)
De bármennyire és kényelmetlen ez az állapot, nem gondoltam volna, hogy az utolsó heteimre ilyen kis hasam lesz... Szóval egy szavam se lehet. :)
Gondolom most már mindenki türelmetlenül várja, hogy a kis bébi mikor indul neki a világnak... Szabadon lehet tippelni is! Anyósom december 27.-ét mond, Adam a január 3.-ára esküszik. Nekem meg még sejtésem sincs. Arra is van esélyünk, hogy túllépjük január 10.-ét, hisz férjem is, és én is 2 hét késéssel érkeztünk. Anyukám épp ma közölte velem, hogy az én kiírt időpontom is január 10.-e volt! (23.-án születtem! :)) Ajjaj, na remélem nem lesz egy napon a szülinapunk...

A hétvégén olyan szépen sütött a nap (igazából itt mindig süt :)), hogy pöttömkével kifeküdtünk a kanapéra egy kicsit napozni. Szegény úgyis mindig a sötétben van, ismerje csak meg a fényt.
Azt hittem, hogy majd kicsattan az izgalomtól, de vagy aludt épp, vagy megszeppenve figyelte mi ez a vakítás. :) Egyszóval meg se moccant... Aztán hirtelen úgy döntött nyújtózik egyet, és formásan kinyomta popsiját: (Ezen a videón jól látszik, ahogy az elején még kerek a hasam, majd lassan kidülled egy golyó. :))





Tudom, nincs sok helye már, de annyira megváltozott a mozgása. Már nem rúg vagy bök olyan látványosan, inkább helyezkedik és nyújtózkodik. Ezért is olyan nehéz lekamerázni. A hullámzásokat inkább csak én érzem legbelül.



De van olyan, hogy 2, 3 napig alig mozog. Ezt vagy az étkezésem befolyásolja, vagy egyszerűen csak lustálkodós kedvében van. :) Hiába kellemetlenek a bordaközi rúgások, azért szomorú leszek, ha nem érzem őket. De van rá titkos csodaszerem is: a cukor. Na, attól aztán megindul a bugi odabent. Süti, üdítő, forró csoki... mindegy, csak cukor legyen benne. :)

Adam már nagyon türelmetlen. Minden nap megkérdezi pöttömkétől, hogy "készen vagy már?...gyere ki!" :) Főképp amikor a babás barátainkat látogatjuk. Férjem ilyenkor csak nézi a kicsiket, és olvadozik. "Jaj, én már nem bírok tovább várni!"-mondja. "Annyi gyerek van itt, és egyik sem az enyém!" :) ... Hát már én is nagyon várom!!!... Jajjj, talán egy picit kezdek félni is?! :) ...Lehet nem kéne több szülési videót néznem???

Pöttömke házikója:


Pocaklakó fejlődése:
Hossza: 45 cm.
Súlya: 2,5 kg.

A baba hetente hízik fél kilót. Már csak a zsírréteg növekszik rajta és erősödik a szervezete. Ez a hízás egyrészt a baba rohamos súlynövekedéséből adódik (átlagosan 20 deka/hét), másrészt az anyuka vizesedéséből.
Most már nagyon kicsi a baba helye, és minden nappal kevesebb lesz, ahogy egyre nagyobbra nő. Mivel a magzat már igen súlyos, egyre lejjebb helyezkedik el. A kismama a nyolcadik hónap végén és a kilencedik hónapban érzi magad a legfáradtabbnak és a legsúlyosabbnak.