Vajúdás és remélhetőleg az utolsó terhesgondozásunk

Kedden Adam hatalmas lelkesedéssel és elszántsággal ért haza a munkából. "Ma mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a babát kicsalogassuk!"-mondta.

Első programunk egy hosszú séta volt. Mindketten jól beöltöztünk, felvettük marshmallow kabátunkat, sálat, sapkát, kesztyűt, és útnak indultunk. A csúszós út miatt folyamatosan egymásba kapaszkodtunk, nehogy elessek. Célunk az Albertson's volt, ahol kasztorolajat vettünk. Én még sohasem hallottam arról, hogy ez a Ricinus magjából készült olaj beindíthatná a szülést, de itt Amerikában állítólag köztudottan hatásos. Az egy órás séta során voltak keményedéseim, de semmi konkrétumot nem éreztem.
Otthon megittam egy kiskanál olajat, majd az Applebee's-be mentünk a barátokkal, hogy valami igen csípőset vacsorázhassak. Miután Adam megetetett velem egy fél tál Nachos-t, céges Rock Band Party-ra siettünk tovább.
A bulira az egész család eljött, hiszen a fiúk nagy rajongói a játéknak. Mindannyian jól szórakoztunk, aztán egyszer csak úgy tíz óra magasságában elkezdett ötpercenként keményedni a hasam. A farmerom is kényelmetlen volt, így ülés helyett inkább sétálgattam a teremben. Nagy pelyhekben elkezdett hullani a hó, aminek nagyon megörültem. Igazi téli esti hangulatot árasztott.
A keményedések csak nem hagytak alább, és kicsit fájni is kezdtek, ezért szóltam Adamnek, hogy ideje lenne hazaindulnunk.
A kocsiban már megfeszülten, magamba fordulva ültem, mert a fájások kezdtek egyre erősebbé válni. A férjem lassan vezetett a kihalt utakon, miközben én az ablakból a hóesést és a fehér tájat néztem. Meghitt és békés volt minden, miközben a méhem egészen a bordámig hatóan erősen lüktetett. A kórház utcája az utunkba esett, és még meg is kérdeztem Adamtől, hogy balra forduljunk, amerre lakunk, vagy jobbra, a kórház felé. :)

Otthon aztán gyorsan kényelmes ruhába öltöztem, majd ledőltünk a kanapéra filmet nézni. Vártuk, vajon lesz e folytatás... Két-három erősebb kontrakció után úgy döntöttem, hogy elmegyek letusolni és készülődni. A méhösszehúzódások időpontját felírtuk. A meleg víztől sajnos minden fájás eltűnt, és hajnali kettőkor álmosan zuhantunk az ágyba.
Ám pontban 3kor erőteljes fájdalomra ébredtem. Leírtam a papírra az időt, és mozdulatlanul vártam. Egy órára rá jött a másik, aztán egyszer csak 4percenként ismétlődni kezdtek. Akkor minden erőmet összeszedve felkeltem, és elkezdtem összepakolni a maradék holmimat.
Adamet hagytam aludni, ráérek akkor felébreszteni, ha indulni kell. Egészen hajnali 6 óráig szórakoztattuk egymást a pocakommal. Közben hol feküdtem, hol sétáltam, zabpelyhet ettem, de leghatásosabbnak a fitness labda ölelgetése tűnt, amivel Traci lepett meg karácsonyra. Negyed 7kor még hallottam a fenti szomszéd ébresztőóráját, majd elaludtam...

Reggel 9kor kicsit csalódottan ébredtem, de férjem mosolya mindent elfeledtetett velem. Hosszú és nehéz éjszaka volt, és még ha a vajúdás le is állt, biztos volt eredménye.
Erről szerencsénkre még aznap délelőtt megbizonyosodhattunk, 11kor ugyanis vártak minket a klinikán. Nagyon álmos voltam, de ugyanakkor kíváncsi is, hogy vajon mennyit tágulhattam a sorozatos fájások során.
A nővérrel először gyorsan letudtuk a szokásos vizsgálatokat, amikor is örömmel láttam, hogy az egy hét alatt híztunk 2 lbs-t, így most 141,4 -nél tartok. Utána majdnem fél órát kellett az orvosra várnunk, de jókedvűen átbeszélgettük az időt, hiszen mindkettőnknek jó kedve volt. Odakint gyönyörűen sütött a nap, és mindent fehér hóréteg borított.
A doki végighallgatta éjszakai kalandozásomat, lemérte a hasam, és a baba szívverését, ami most kicsit hevesebben dobogott. Szerinte éhes lehetett, de én úgy gondolom, hogy a virrasztás fárasztotta ki. Ezután méhszájat vizsgált... 4 cm-nél tartunk!!! Hurrá! Nagyon megörültünk neki! Igaz ez még mindig nem jelent semmit, hiszen a kontrakciók leálltak, de kétségtelenül közeledünk a cél felé. :)

Ma egész nap próbáltam pihenni, délután pedig Adammel újabb sétára mentünk. Most iszom az olajat, kortyolgatom a teát, és a labdámon rugózok...
Szorítsatok, hogy a második éjszakánk eredményes legyen...;)

Minden olvasómnak nagyon boldog új évet és jó bulizást kívánok!!!
(Remélem mi a kórházban fogunk... Pezsgősüveg a táskában!)