Our first Couch

Pár héttel ezelőtt megérkezett Adam nagymamájának a nászajándéka is. A boríték, -a szép hófehér képeslapon kívül- egy csekket is tartalmazott. Kanapét fogunk tőlük kapni... Hogy honnan és milyen bútordarabot szeretnénk a nappalinkhoz, az már teljesen ránk volt bízva. Több mint négy hónapnyi földön ülés és fekvés után végre kényelmesebben nézhetjük majd a tévénket.

Ez idő alatt rengeteg bútorboltot bejártunk, és mostanra már pontosan tudtuk milyen jellegű kanapét szeretnénk. Sőt! Annak idején, a seattle-i Ikeában járva ki is választottuk egyet. Árban és stílusában is tökéletesen megfelelt.
Felhívtuk az áruházat, és örömmel hallottuk, hogy még van belőle raktáron. Már csak egy problémánk volt. Hogyan szállítjuk haza?!


Adam barátja, Justin segített rajtunk. Lelkesen ajánlotta fel truck-ját, hogy ezáltal ő egész nap a Chevelle vezetését élvezhesse. :)

Seattle- Ikea
Egy szombati napon, március 14-én mentünk hát fel Seattle-be, hogy megvegyünk első kanapénkat.
Egész úton szép tiszta időnk volt, és a magas kamionból végre némi lehetőségem nyílt használható tájképeket készíteni.

A Cascade-hegy tetejéhez közeledvén egyre jobban látszódtak a fehér dombok és erdők. Majd egyszer csak az egész autópályát hó fedte el...





Miután a hegy csúcsát magunk mögött hagytuk, az igazi seattle-i időjárás mutatta meg magát. Esett az eső. Ez Amerika Londonja. Köd, szürkeség és víz minden felé. Nem terveztünk egyéb kitérőt az ottlétünk alatt, így utunk egyenesen az Ikeához vezetett.








Nem is volt szükség más programra, az áruházban csaknem 4 teljes órát töltöttünk. Fogalmam sincs, hogyan bírtunk ki ennyi ideig. Sok érdekes látnivaló volt, az igaz. Üresen kongó lakásunkba még rengeteg minden hiányzik. Na, de először a kanapénkat siettünk lefoglalni. Attól féltünk ugyanis, hogy nem lesz abból a fajtából, amilyet mi szeretnénk. Szerencsénk volt. A hosszú, három személyes, sötét szürke couch egyik példánya ott állt a mintaszobában, így lehetőségünk volt újra letesztelni. 'Ez tökéletes lesz!, bólintottunk egymásra, és már szóltunk is az eladó csajnak...
Kanapé kipipálva. Most már nyugodtan végigjárhattuk a boltot. Bár ne tettük volna. :) A nézelődésből vásárlás lett, és egy idő után már bevásárlókocsira is szükségünk volt. Lássuk csak. A nappalinkhoz vettünk még egy nagy hangulatvilágítós papírlámpát, dohányzóasztalt és egyéb apróságot.

Már csak a teherautóra felpakolás maradt hátra, és már indulhattunk is vissza Kennewick-be. A raktárnál egy rakodófiú segített Adamnek. Ez könnyen ment, és a kanapé hossza is tökéletesen passzolt...

Úgy terveztük, hogy még az utazás előtt eszünk valahol, ám már induláskor probléma merült fel. Az Ikea parkolójában ugyanis gondosan letakartuk a bútordarabot, hogy ne ázzon szét, ám a nagy szél makacsabb volt. Amikor a nyílt víz felett, az óceánt átszelő hídon haladtunk át, a vihar teljesen lefújta a zsákot. El szerencsére nem hagytuk, de csak többszöri megállás után sikerült rakományunkat végre stabil állapotba helyezni.
A bajlódással sok időt elvesztegettünk, ezért vacsora helyett a kocsiban hamburgerezést választottuk. De így is mire a hegyekbe értünk, már ránk sötétedett. Hatalmas pelyhekbe hullott a hó, minden csupa fehér volt. A takarófóliánk szerencsére most már egész jól bírta a megpróbáltatásokat... Egy-két órára rá újra ritkulni kezdett a hóréteg, a talaj pedig egyre szárazabb lett...

Nagyon fáradtak voltunk már, mire hazaértünk, de a kanapé természetesen nem várhatott csak úgy bedobozolva másnapig. Kibontottunk hamar egy üveg bort, és kezdődhetett a barkácsolás.
Először a kanapét csomagoltuk ki, huzatoltuk fel, majd csavaroztuk össze a lábait...



Azután Adam a kis asztalt szerelte össze, én meg a papírlámpát. Ez a jó az Ikeás cuccokban. Lehet velük barkácsolni. :)



... és íme, máris lett egy nappalink.



Habár a bútordarabok nem készletben voltak, az alumínium lábazatok pont passzolnak egymáshoz. A fekete asztal pedig tökéletesen illik a kandallónkhoz és polcsorhoz. A földgömbről nem is beszélve. :)
Még vannak ötleteink, de erről majd máskor...