Szóval, épp egy hete volt, hogy a városba érkeztem, amikor elérkezett Thanksgiving, vagyis a Hálaadás ünnepe.
Mivel nálunk nincs ilyen nap, utána néztem egy kicsit erről a régi amerikai hagyományról.
A thanksgiving-et az Egyesült Államokban november hónap negyedik csütörtökén, Kanadában pedig október hónap második hétfőjén ünneplik. A hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért az isteneknek.
Az első hálaadás Jean Louis Gerome Ferris festménye ábrázolja, melyet 1621-ben ünnepeltek. Amerikába, vagyis az Újvilágba érkező, - az európai vallásüldözések elől menekült- telepesek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen. A telepeseket a vampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták.
Ám a hálaadási hagyományok csupán az 1890-es és 1900-as évek elején alakultak ki, amikor a polgárháborúban az amerikaiak igyekeztek megteremteni egységes nemzeti identitásukat.
Az Amerikai Egyesült Államokban a hálaadás az egyik legfontosabb nemzeti ünnep. Sok amerikai a hivatalosan is munkaszüneti napnak nyilvánított csütörtököt követő pénteket is kiveszi szabadnapként. Ezen a négynapos hétvégén a közeli családtagok gyakran messziről hazautazva összegyűlnek, hogy együtt ünnepelhessék a hálaadást, melynek elmaradhatatlan tartozéka a hálaadásnapi vacsora.
A vacsora hagyományosan legfontosabb eleme, a pulyka olyannyira egybeforrt az ünneppel, hogy a hálaadást néha „pulyka napnak” (Turkey Day, T-Day) is nevezik. Az ünnepi asztalon tradicionálisan szerepelnek még olyan fogások, mint a pulykához felszolgált töltelék, áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab, illetve a sütőtöktorta.
Az ünnep az USA-ban a karácsonyi szezon kezdetét is jelzi, sok amerikai család ilyenkor kezdi meg szokásos bevásárlókörútját. (forrás: Wikipédia)
Nos, ebben az évben november 27-re esett a hónap negyedik csütörtökje.
Adamnek ez a kedvenc ünnepe, az oka pedig egyszerű. Egész nap hatalmasakat, és finomakat lehet enni, mindenki boldog és felszabadult. Szemben a karácsonnyal, ilyenkor nem kell ajándékokkal bajlódni.
Aznap már a délelőtti órákban átmentünk Adam szüleihez. Szép napos, ám hűvös idő volt. Hátul az udvarban mókusok rohangáltak. Fel-le üldözték egymást a faágakon, néha pedig feljöttek a verandára, hogy földimogyorót majszoljanak, amit Adam anyukája rakott ki nekik.
Az egész napos pihenés, lazítás, tv nézés és leginkább semmittevés után végre eljött a várva várt vacsora ideje. Viszonylag korán, már 4órakkor asztalhoz ültünk. (Bár nálunk a családban néha megesik, hogy ilyenkor ebédelünk.) Szóval nem is az a lényeg, minek nevezzük, a nagy ünnepi lakoma csak ránk várt.
A konyhaasztalon mindegyik tányéron egy-egy szárított falevél feküdt, melyre a nevek voltak ráírva, így nem volt kérdéses ki hová üljön. Mellette pedig egy nagy kehely fagyi, vagyis inkább gyümölcskása volt előételnek tálalva.
Az asztal közepét kis pulykaszobor díszítette.
Adam szülei vallásosak, ezért evés előtt, -számomra új szokásként- imádkozott a család. Az egymás mellett ülők kezét megfogva alkottunk egy nagy kört. Fejünket lehajtva, és a szemünket becsukva hallgattuk Adam apukáját, aki pár mondatban köszönetet mondott. Ezután mindenki kezdhette telepakolni a tányérját.
A hatalmas húsok, köretek, zöldségek, szószok egy külön kis pulton sorakoztak és onnan ki-ki kívánsága szerint válogathatott...
Miután már egy falat sem fért belénk, a nappali heverőjén folytattuk a lustálkodást.
Adamnek a barátaival egy külön kis hagyománya is van Thanksgivin éjjelén.
Mivel az emberek a hálaadást követő naptól kezdve szoktak a karácsonyra készülődni, és ajándékokat vásárolni, az üzletek ettől a naptól hatalmas engedményeket adnak.
Mivel az árkülönbségek jelentősek, mindenki ilyenkor akar shoppingolni. Ebből következik, hogy a boltokat ellepi az embertömeg, estére pedig kiüresednek a pultok. Tehát aki ilyenkor szeretne valamit venni, annak érdemes már nyitáskor a kapuba állni, vagy tolongani.
Nos a társaságnak az a szokása, hogy vacsora után kimennek a bevásárlóközpont parkolójába, ahol az egész éjszakát végigmulatozva várják meg a hajnali nyitást.
Hiába a lelkesedés, az ez évi virrasztás két okból maradt el. Elsősorban mert mára mindenkinek családja, néhol már kisbabája is van, ezért sokan lemondták a programot. Másodsorban pedig hiába lett volna szükségünk rengetek dologra a lakásban, pénzünk sajnos nem sok maradt rá.
Így a reggelig tartó fagyoskodás helyett Adammel hazamentünk és az üres szobánkban, a kandalló tüzénél forralt boroztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése