Decemberben hatalmas hófúvások, és jegesedések voltak országszerte. A Cascade-hegy autópályáit néha napokra is lezárták. Ám minket ez nem riasztott vissza. Béreltünk egy jó nagy és biztonságos jeepet, és december 20-án kora hajnalban útnak indultunk.
Az út teljesen más volt, mint amikor ősszel erre jártunk. Mindent hó borított. A hegytetőn a hőmérséklet elérte a -20 Celsius fokot is. A tavak, és az útszéli sziklákon lecsurgó víz teljesen befagyott.
Szerencsénkre az út nem volt lezárva, így viszonylag korán Seattle-be érkeztünk.
Mivel még bőven maradt időnk Adam apukájának a megérkezéséig, elmentünk az Ikeába körülnézni. Heverőt szerettünk volna venni a nappalinkhoz. Találtunk is az elképzelésünkhöz elég közeli darabot, ám semmi érdemlegeset nem vettünk.
A Salt Lake City-ből érkező gép a havazások miatt sokat késett. Több mint egy órát várakoztunk a reptéren. De nem unatkoztunk. Az embereket néztük, ahogy izgatottan várják családtagjaikat, barátaikat, szerelmeiket. Belegondoltunk, hogy bizony mi is, nem egyszer éltük át ezt a helyzetet.
Mikor Adam apukája végre megérkezett egyből a szállodába mentünk. A Silver Cloud Hotel a lehető legtökéletesebb helyen, a város két stadionja között állt.
Mivel ez egy igen jelentős meccs, az egész szálloda tele volt nemrég érkezett, izgatott vendégekkel. Nagyon szép szobát kaptunk. Két hatalmas plazma tv lógott a falon, a fürdőszobába fürdőkád és egy nagy üveg zuhanyzókabin is volt. Az ablakunkból elláttunk a város híres Qwest Field stadionjáig, ahol másnap a focimeccset fogjuk nézni. Egész éjjel erősen havazott. A rádióba hallottuk, hogy az utakat lezárták. Kicsit feszültek voltunk. Vajon sikerül e holnap hazajutnunk?!
Adam apukájával sokáig beszélgettünk, aztán egy filmet is megnéztünk. Ma volt fél éve, hogy megismerkedtünk, és 9 napja, hogy házasok vagyunk...
Másnap reggel korán felkeltünk. Az utca már tele volt lelkes, mezekbe öltözött Seahawks (=sirály) szurkolókkal. Mindenki kiabált, ivott és hógolyókkal dobálózott. A Seattle csapatának drukkerei már teljes transzban voltak. A komolyabb fanok kék-zöldre festették magukat, ahogy azt ilyenkor illik.
A stadionhoz vezető utat egy hatalmas "Seattle Police Department" feliratú rácsozott rendőrségi busz keresztezte, óvva intve a részeg szurkolókat a randalírozástól. Nem kispályáznak, itt aztán bőven akad hely akár száz embernek is, és az út egyenesen a börtönbe vezet.
Az első kép csak illusztráció. Forrás: Flickr.com
Nos, ezeket az eltökélt fanokat mi még csak úgy, szürke hétköznapi emberekként elnézegettük volna, ám részemről komoly aggodalmat okozott, hogy Adam apukája a vendég csapatának jött szurkolni. És ezt nem is félt kimutatni. A New York Jets játékosait buzdítva teljes egészébe zöldbe öltözött. Nos, hogy hogyan lehet ezt még fokozni? Az én kabátom és sapkám is teljesen véletlenül (!) zöld színű. Ám most jön még csak a csavar a dologban... Adam kabátja ugyanis kék, és mivel a sapkáját otthon felejtettük, kénytelenek voltunk a helyi sport boltba venni egyet. Ugye nem kell mondanom, hogy csakis kék, sirályfejet ábrázoló fejfedőt lehetett kapni. Haha, szóval viccesen néztünk ki így hárman együtt.
A meccs előtt még betértünk a közeli bárba (vagy nevezhetném inkább kocsmának), egy jó kiadós amerikai reggelire. A helyiség tömve volt. Mindenki sörözött, és énekelt. A falakon tv-k lógtak, és mindenhol focimeccset vetítettek. Nekünk egy ajtóhoz közeli asztalt sikerült elfoglalnunk. Mindig amikor egy lelkes (és nagy valószínűséggel ittas), festett fejű szurkoló, a havas csizmájával betoppant a bárba, elkezdett üvölteni, hogy "SEEEEA HAWKS!!!", erre a tömeg visszasikított. Én meg ott, az ajtó előtt, talpig zöldbe, igyekeztem összehúzni magam.
A reggelink finom volt. Én rántottát ettem Sausage -el (= amerikai kolbász), és Pancake -et (= amerikai palacsinta), amit Maple Syrup-ba ( magyarul juhar szirupba) kell mártogatni. Adam Baconnal és Hash Browns -al (mint a magyar röszti, tócsni vagy lepcsánka, ki ahogy ismeri) ette a tojást, apukája pedig Bisquit -tel és Gravy szósszal.
Félelmem kicsit alább hagyott, amikor láttam, hogy ezek az emberek nem azért jöttek, hogy verekedjenek, vagy balhézzanak. Mindenki inkább csak bulizni akart. Na meg a nagy rácsos rendőrbusz biztos elég intő jel volt. Sokan odakiabáltak nekem, hogy "Cool a sapid!" vagy a kabátomat vizsgálták, vajon van e rajt Jets logo. Adam apukájának pulcsiján volt, és nem is félt mutogatni. Ráadásul a számlánkon lévő "GO HAWKS!" feliratot csak úgy átírta "JETS"- re. De mindenki csak nevetett, és velünk együtt szórakozott. A "fiúknak" lecsúszott pár pohár sör, én pedig, hogy majd ne fázzak a nyílt lelátón, Jégert rendeltem. Na erre aztán kikerekedett a szemük, hogy tömény alkoholt iszok. Rendeltek gyorsan ők is egy-egy kupicával, és végre elindultunk a stadionba...
Még egy gyors fényképezkedés és jegybemutatás a bejárat előtt, majd hosszas keresgélés következett. A hatalmas, több tízezer férőhelyes stadionban nem volt egyszerű megtalálni az ülőhelyeinket.
Ez a játék Holmgren edző utolsó meccse volt, így búcsúzóul az ő képe került a ticket-re.
Thats serious game! :) ...Adam sirály sapkában.
A stadion előcsarnokába a falon egy hatalmas táblán Washington állam összes football csapatának a sisakja megtekinthető.
Mire végre megtaláltuk a helyünket, a játék már javában tartott. Nemcsak a pályát, a lelátó üléseit is hó borította. Hiába vittem magammal két plédet is, nem tudtam leülni. Mindenki állva szurkolt.
Bár nekem az amerikai foci kicsit unalmas sport, azért jól szórakoztunk. Nem is nagyon tudtam a meccsre koncentrálni. A látványban gyönyörködtem, és igyekeztem mindent megtenni azért, hogy ne fázzak. A neheze csak akkor jött, amikor újra elkezdett hullani a hó. Akkor már nem csak az volt a bajom, hogy a vastag hórétegen állok, a mit sem érő trendi csizmámban, hanem a fejünk is ázni kezdett. A játékosoknak sem volt könnyű a dolguk. Folyton elcsúsztak a vizes füvön. Amikor felcsentül a zene a pom-pom lányokkal együtt tapsoltam és táncoltam, hogy melegen tartsam magam.
A félidő szünetében bementünk a csarnokba, hogy egy kicsit felmelegedjünk. Én, mint Európából frissen érkezett, sehogy sem tudtam megérteni, miért nem kaphatok egy újabb Jégert, vagy valami hasonló italt, ami felmelegítene. A büfékben csak sör és némi alkoholt tartalmazó üdítőt lehetett kapni.
Na, akkor Adam gondolt egyet, és elindult nekem forró kávét szerezni. Amikor visszajött, egy nagy, rikító zöld köpeny zacskót is hozott magával. Rám terítettük a plédet, felhúztam a kesztyűt, sálat, sapkát, kapucnit, és arra ráhúzták a köntöst. Viccesen néztem ki, tudom. De nem én voltam az egyedüli, aki ilyen cuccal mászkált.
Így lettem a második félidőre Seahawks drukker. Ilyen szerkóba a meccs már sokkal bulisabb volt, és már nem is fáztam annyira.
Sajnos azt már nem akartuk megkockáztatni, hogy a meccs végéig maradjunk. Adam édesapját ki kellett vinni a reptérre. A havazás és dugók miatt attól féltünk, hogy lekési a járatát. Az ünnepek végett a reptéren hihetetlen káosz uralkodott. Mindenki most akart utazni, az időjárás miatt viszont csúszások voltak.
Miután kiraktuk Adam apukáját, mi is egyből útnak indultunk. Bár a rádióba bemondták, hogy a hegyen az utak nincsenek lezárva, mi azért a biztonság kedvéért még ettük pár hamburgert a McDonalds-ba és felszerelkeztünk elegendő vízzel.
A hazaút lassan, de biztosan telt. Sok kamiont láttunk félreállva, akik hóláncokat csatoltak a kerekekre. Csupán egyszer csúsztunk meg, de akkor nagyon megijedtem. Nem tudom mi lett volna, ha "sima" kocsival jövünk. A csaknem 6 órás autózás igen fárasztó volt, de örültünk, hogy biztonságosan hazaérkeztünk.
Ja, mellesleg Seahawks-NY Jets, 13:3!
1 megjegyzés:
Legközelebb vigyél magaddal 1üveg jégert!:) wáháh:)
Megjegyzés küldése