Yakima körülbelül egy órányira van Tri-Cities-től, ami viszonylag megkönnyítette a dolgunkat. Sokat nem időztünk a városban, Adamnek dolgoznia is kellett.
Esett az eső, amikor odaértünk. Már a parkolóba feltűnt, hogy ezt a helyet több mexikói látogatja, mint európai, vagy más nemzetiségű.
A bejáratnál egy nagy darab rendőr fogadott minket. Elkérte a beutaló papíromat, és az igazolványunkat, majd udvariasan megkért minket, hogy tegyünk mindent az ellenőrzőkapu szalagjára. Miután a szigorú ellenőrzést követően bejutottunk a váróba, még le sem tudtunk ülni, máris az ablakhoz hívtak minket.
Gyors papírok kitöltése. Alapadatok, hajam színe, szemem színe, magasságom...stb. Hoppá, itt álljunk csak meg egy szóra. Felháborodnék újra, és elmagyaráznám, hogyan is kell helyesen leírni angolul Magyarországot. Mert ez ugye előkerült itt is, mint a legtöbb helyen, ahol az állampolgárságom felől érdeklődnek.
A hibát talán még el is nézném annak, akit nem érdekel a földrajz, de egy a bevándorlási hivatalban dolgozótól ez alap elvárás lenne. Nem csoda hát szegény vakarhatta a fejét, amikor a computere a "Hungry" szóra nem adott ki országot. Mert a "hungry" angolul ugye értelmes szó, éheset jelent. Ha viszont a "g" és az "r" közé beteszünk egy "a" betűt, máris Magyarországot, azaz Hungary-t kapunk. Hasonló gondban vannak a törökök is. Turkey ugyanis angolul nemcsak Törökországot, hanem pulykát is jelent.
Ez viszont még jobban összezavarja az amerikaiakat. Éhes, meg pulyka nevű országok? Mindkettő étellel kapcsolható össze... Így van az, hogy néhol azt hiszik török vagyok. :)
Nos, az adatfelvétel után megkértek menjek be az irodába, hogy felvegyék az ujjaim lenyomatát.
Adam addig kint várakozott.
Pont ilyen, egy weboldalon talált rendszerrel regisztráltak be:
A kép csak illusztráció.
Először a hüvelykujjamról vettek lenyomatot, majd a másik négyről egyszerre. Ezután egyesével mindegyikről görgetve körömtől körömig.
Újabb adatbeírás a computerbe.... és újabb földrajz lecke.
A biztonság kedvéért külön szólni szoktam, hogy magyar állampolgár vagyok, de Novi Sad (születési helyem) az Szerbiában van. (Ezt a hibát egyébként Olaszországban, a suliban is elejtették, mire számítsak hát az óceán túloldalán?!)
Na, a számítógép nem talált semmiféle Szerbiát. Akkor mondom próbálkozzunk Szerbia Köztársasággal. (A postán ugyanis ezzel a megnevezéssel találkoztunk, amikor levelet akartam küldeni rokonaimnak.) Semmi. Utolsó reményként Jugoszláviát javasoltam, bár nem akartam ott okostojásoskodni az irodában, de valamit tenni kellett, hacsak nem akartam, hogy szegény ember végignézze a világ összes országát. Mikor a "J" betűt beírta, mondtam, hogy legyen inkább "Y" , vagyis Yugoslavia. Bingo! Nos, már csak egy gyors fotó és már be is kerültem teljes egészébe az amerikai nyilvántartási rendszerbe.
Hogy valamivel feldobjuk ezt a napot, Adammel hazafelé menet megálltunk az útba eső Darigold nevű tejfőzdébe. Ez az 1800 -as évek óta működő üzem Washington állam egyik legnevesebb sajtkészítő telepe.
Egy gyors sétát tettünk a gyár körül, de mivel pont ebédszünet volt, a vitrinekben kiállított muzeális dobozokon kívül sajnos nem sok mindent láttunk.
A helyi boltban természetesen vettünk egy sajtkülönlegességet, majd folytattuk utunkat hazafelé.
Még azon a héten konferenciabeszélgetést tartottunk az ügyvédünkkel, aki fel fog készíteni minket a következő fontos lépésre, az interjúra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése