Ocean Trip -2nd Day-

Március 31. (kedd)

Másnap reggel fél 10 kor már az egész banda talpon volt. Mindenki fel-alá rohangált, tette a dolgát, készülődött, zuhanyzott, vagy a kanapén heverészve nézte az óceán hullámzását. Az eső már elkezdett szemerkélni, ám bennünket ez cseppet sem szomorított el. A délelőtti forgatagban, a reggelire várakozás és a napi program megszervezése között mindenki talált magának tetsző elfoglaltságot. Nickole, a reggeli felelős 20 tojásból ütött össze rántottát. Mellé ráadásnak sausage-ot (kolbász) és sonkát is sütött. Adam eközben Travissel biliárdozott...

Traci és Dustin, az aznapi vacsorafelelősek Pulled Pork BBQ szendvics töltelékét készítettek elő. A recept a következő. Jó sok sertéshúst darabokra vágunk, majd BBQ szósszal és Sweet'n Sour Sauce-szal összekeverve a Crock Pot lábasába rakjuk. Az edényt mi hoztuk, hogy ezáltal végre lehetőségünk legyen felavatni ezt a csodamasinát. Az egésznek annyi a titka, hogy az összekevert alapanyagokat ezután lefedve 9 és fél órán át főni hagyhatjuk, így amikor este hazaérünk, a vacsora már készen fog minket várni. Amíg a többiek odabent tettek-vettek, Dustin kiment a ház elé, hogy kipróbáljon egy sárkányrepülőt. A kíséret sikertelen volt.

Pár órára rá elkészült a rántotta, és a bringád végre asztalhoz ülhetett, hogy elfogyassza első közös reggelijét. De még ezután sem sikerült mindenkinek elkészülnie. Nehéz nagy társaságnak programot szervezni. Legnagyobb örömünkre elállt az eső, így Adammel a szobában ücsörgés és várakozás helyett inkább lesétáltunk a partra. Jó érzés volt újra az óceán hatalmas erejében gyönyörködni...

A társaság erre a napra két csoportra oszlott. Az alábbi programok közül lehetett választani: golf vagy akvárium. A fiúk a sportot a lányok az állatokat választották. Mivel nekem ez volt első óceánparti akvárium élményem, Adam is velem tartott.

Oregon Coast Aquarium
Bepréseltük hát magunkat hatan Traci kocsijába és elindultunk meglátogatni a szomszéd városban, Newport-ban lévő Oregon Coast Aquarium -ot.
Amint egy kisebb sorban állást követően bejutottunk az akvárium előterében, az első dolgunk az volt, hogy kávét vegyünk, majd azt szürcsölve indultunk felfedezni az óceán gazdag világát. Először a szabadban élő állatokat látogattuk meg. A kert sziklás utakkal, egyedi növényekkel és medencékkel volt teli. A szép időnek köszönhetően igazi élmény volt a parkban sétálni.

Az egyik medencében tengeri vidra, fóka, és oroszlánfókák úszkáltak, a másikban tengeri csillag, egy hatalmas polip és egyéb furcsa vízalatti lények mozogtak a sötét mélyben. Ezután egy nagy kalitkába mentünk be, ahol sok érdekes tengeri madár élte mindennapjait. Voltak köztük pingvinekre hasonlító "auks" madarak, "Pigeon guillemot" (ez egy fajta tengeri galamb), "Tufted puffin" (a magyar szótár szerint bojtos lunda), "Common murre", "Rhinoceros auklet"... és a képen éppen egy "Black oystercatcher" falatozik.

Ezt követően egy gyönyörű víz alatti alagútba látogattunk. Ez volt az akvárium legérdekesebb része. Tetőtől talpig halak vettek minket körül. Ezúttal mi voltunk üvegdobozba zárva, ahonnan a szabadon úszkáló állatokat csodálhattuk meg. A tengeri növények és algák között sok színes nagy hal, rája, na és persze cápa éldegélt. Sokáig elidőztünk ebben a tunelben, és figyeltük a halak mozgását.

Az akvárium előterei, termei és folyosói is izgalmas és érdekes látnivalókat tartalmaztak. A falakra mindenhol hatalmas állatok voltak ráfestve. Az egyik pihenőhelyen az óceánból összeszedett szemétdarabokból készítettek egy érdekes alkotást. A táblán az áll, hogy ezt a sok hulladékot két óra alatt sikerült begyűjteni a déli strandról.

A következő képen azt mutatom, hogy én is Európából vándoroltam át Amerika nyugati partjára. :) A második fotón pénzt préselek. A különböző turistahelyeken elhelyezett automatákkal fémpénzre lehet szuvenírként valamilyen nekünk tetsző jellegzetességet rányomtatni. Tengeri csikót pecsételtem egy negyeddollárosra. :)

A rövid pihenő után egy másik rezervátumba mentünk át, ahol a legérdekesebb és legfurcsább tengeri élőlényekkel ismerkedtünk, sőt lehetőségünk volt "Touchpool"-ban állatkákat simogatni. Az egyik ilyen medencében bébi ráják, és cápák úszkáltak körbe-körbe, és így mindenki aki belemártotta a kezét, megérinthette őket. Sajnáltam is ezeket a halakat egy kicsit. Mindegyik ugyanis a medence közepén telepedett le, ahová emberi kéz nem ért el. Szegénykéknek biztos elegük van már a sok tapizásból.

A másik "Touchpool"-ban számomra már ismertebb élőlények voltak. Tengeri sünök, algák, moszatok, hatalmas tengeri csillagok, kagylók, csigák, rákok... A rezervátumnak ez a része különösen érdekes volt. A furcsa állatkák mellé, színes fújt üvegszobrokat helyeztek el, fokozva ezzel a víz alatti világ misztikumát. Lehetetlen lenne felsorolni az összes ott élő lényt. Voltak kis medúzák, tengeri csikók, színes "némó" halak :), mint a bohóchal, fura rákfélék és még sok sok kis állatka aminek én még a nevét sem tudom. Ezeket az akváriumokat nézve egy idő után már azt sem tudtam melyik hal, melyik üveg. Ötletes.

Az akvárium látogatás után még Newport-ban maradtunk, és lementünk az óvároshoz tartozó kikötőhöz, hogy együnk valamit és megnézzük a szabadban élő oroszlánfókákat. Amíg a csajok a stéghez siettek, Adam pedig hátramaradt telefonálni, én a régi város utcáit csodáltam. A korhadó faházak kirakatai rengeteg érdekességet rejtegettek.

A kikötő szürkesége ellenére volt látnivaló. A lusta, ám hangos oroszlánfókák a moszatos fa-stégeken heverészve és vakarózva arra vártak, hogy a halászok által idecsalogatott halakból falatozhassanak. Sirályok repkedtek oszlopról oszlopra, turisták fényképezkedtek, a helybéliek pedig aznapi vacsoraként rákra halásztak. A hajók türelmesen ringatózva várták a tavasz beköszöntét, a messzeségben pedig a Yaquina-híd színesítette a panorámát.

A nézelődés után betértünk egy helyi étterembe, hogy a kikötőben gyönyörködve fogyasszuk el késői ebédünket. Nekem ezúttal félresikerült a rendelésem. "Clam Scalip" kagylót kaptam, amit bundában sütöttek ki, így az olajos masszán kívül nem sok eredeti ízt éreztem. Ám az ugyanabból a kagylóból készült krémlevesük isteni volt. Sokáig nem kellett éheznem, otthon várt minket Traci Pork BBQ szendvicse.

Lincoln City-be visszaautózva a lányok felhívták férjeiket, hogy megtudják, hogy állnak a golfozással. Mivel még nem értek végig a pályán, nekünk is maradt annyi időnk, hogy az útba eső bevásárló negyedbe megálljunk shoppingolni. Oregon államban ugyanis adómentesen lehet vásárolni, ezért nekünk itt minden sokkal olcsóbb volt. (Washingtonban a termékekre plusz 8% TAX megy rá.)
Mikor hazaértünk, a férjek már türelmetlenül vártak ránk. Izgatottan mesélték golfos élményeiket, én meg kicsit sajnáltam, hogy nem mentem. Mindegy, az akvárium jobb választás volt... És még maradt egy teljes napunk.
Estére már mindenki éhesen ül asztalhoz. Traci szendvicse nagyon finomra sikerült, bár én inkább lecsóként ettem burger helyett. Került még az asztalra bab, csipsz, majonézes-tésztás saláta...sör. :)

Chinook Winds Casino
Vacsora utáni program: kaszinózás. Szokatlan éjszakai kikapcsolódás ez nekem, de ha már discoba nem jár a társaság (mert azt mi már állítólag kinőttük), akkor is legyen néha kicsit hová menni. Azt már egyszer említettem, hogy az amerikaiak szeretnek játszani, nem nehéz hát kitalálni miért olyan népszerűek itt a szerencsejátékok.

Adamnek aznap egy halaszthatatlan munka jött közbe, amihez internetre volt szüksége. Meglepő és bosszantó, hogy ott, a világ végén elzárva sehogy sem sikerült felcsatlakoztunk a hálóra. Még telefon vonal is alig volt. Most már látom honnan jön ez a sok horrorfilmes ötlet. :) ..."Hatalmas nyaraló egy kisváros kihalt utcájában, valahol az óceán és a sűrű erdő között. Baráti társaság érkezik a házba, hogy pár napot töltsön a parton. Minden jól ment mindaddig amíg egy sötét viharos éjszakán megszakad kapcsolatuk a külvilággal. Se telefon, se internet..." :) Hahaha, még jó, hogy ez ott nem tudatosult bennem, biztos nagyon féltem volna.
Nos, visszatérve a valósághoz, Adamnek internet kellett. Én vele maradtam, de a többiektől nem várhattuk el, hogy csak miattunk késlekedjenek az esti programmal. Mindenki a kaszinóba ment, mi pedig a laptoppal kocsiba ültünk, hogy valahol térerőt fogjunk. Sorba jártuk a város utcáit, de hiába volt nagy világító táblával kiírva, hogy "Internet café" vagy, hogy "WIFI", minden zárva volt. Végül egy hotel parkolójában kaptunk jelet. Adam gyorsan megírta, és elküldte amit kellett, majd siettünk mi is a kaszinóba, hogy mielőbb a barátokhoz csatlakozhassunk.

Kisebb kaszinókban már jártam életemben, ám amilyen látvány ott fogadott, az messze eltért az általam eddig ismertektől. Maximum Las Vegas-i filmekben láttam ilyet. Kicsit sajnáltam, hogy fényképezni nem lehetett odabent, de gondolom úgyis mindenki tudja mire gondolok. A Lincoln City-i Chinook Winds Casino-ban több száz vagy talán ezer játékautomata is lehetett. A hatalmas terem nyerőgépek színes villogásával, az automaták zörgésével és cigaretta füsttel volt tele. Furcsa, hogy Amerikában, az amúgy dohánymentes vendéglátóhelyek mellett a kaszinókban lehet cigizni.
Adammel sietve haladtunk el a póker asztalok mellett, hogy a játékautomatáknál megkeressük a srácokat. A kis csapat a félkarúként ismert nyerőgépeknél volt, melynek a modern változata már csak gombnyomásokból áll. Mindenki nyakában névre szóló tag kártya lógott. Ilyen nekünk is kell!-gondoltuk, majd visszasiettünk a bejáratnál lévő pulthoz, ahol ezeket a jegyeket osztották. A kártya mellé kuponokat is kaptunk, amit ki kellett tölteni és egy urnába dobni, melyből másnap aztán kisorsolnak majd valakit.
Mire visszaértünk a többiekhez, a banda egy része már indulóban volt hazafelé. Traci, mint fő kaszinózós, velünk maradt. Adam a kezembe nyomott egy 20 dollárost, hogy szerencsét próbáljak. Bár annyira nem akartam játszani, úgy gondoltam egyszer talán én is kipróbálhatom ezt a -sok embert függővé tett- szenvedélyt. Az automata elnyelte a pénzt, Traci elmagyarázta a szabályokat, én pedig elkezdtem nyomkodni. Adam is odaült egy húszassal a másik géphez. Jól haladtam, és a pontok csak úgy röpködtek felfelé. Egyre izgatottabb lettem. Kezdők szerencséje- gondoltam. Adam közbe elvesztette pénzét, így odaült mellém, hogy figyeljen. Nem sokra rá megdupláztam az összeget. 40 dollár volt a gépemben. A gondos férjem leállított, kivette a pénzt, majd csak az egyik húszast tette vissza. Most már nincs akkora tétje a dolognak. Ha vesztek, akkor is nyertünk.- mondta. Az előbbi taktikámat bevetve ismét nyomogatni kezdtem. Közben már arra gondoltam mi mindent vehetnék, ha beüt a jocker, és nagyobb összeget nyerek. A gép egy idő után egyre gyorsabban nyelni kezdte a pontjaim. Adam -gondolván, hogy ő űzte el a szerencsémet- messzebb ült. De már ez sem segített. Végül vesztettem.

A többiek megkérdezték akarok e még játszani, de én nemet mondtam. Azt hiszem megéreztem a dolog veszélyes részét, hogy mitől lehet függő az ember. Először ugyanis hagynak nyerni, elkap a szenvedély, a láz, hogy hamarosan pénzhez juthatsz... majd amint veszíteni kezdesz úgy érzed még több pénzt kell a gépbe nyomnod, hisz ma a szerencse a te oldaladon áll. Lehet, hogy nincs igazam, nekem első kaszinós tapasztalatként ez jött le, pedig jól játszottam. Adam megdicsért, hogy az eszemnél maradtam, mert őt már megfertőzte a vírus. Újra játszani akart...
Ezért gyorsan haza is mentünk. :)

Ohhh, még egy "apróság". A kaszinóban nem lehetett italt kapni. Ez már több a soknál. Ezek az amerikaiak folyton felbosszantanak ezzel az alkohol tilalmi őrülettel. Pedig ha leitattak volna, lehet, hogy elvesztem a józan eszem, és még ott maradok játszani. :)
Nem volt hát maradásunk, irány az apartmanba inni. Traci kikeverte magának a vodkát, én maradtam a bornál, Adam meg a sörnél... A játékos kártyánkat természetesen a nyakunkba hagytuk, ez volt a casino night.

A fiúk, valami őrült oknál fogva ismét a garázsban pingpongozást választották, mi pedig a csajokkal nézőként letelepedtünk a fotelbe. Ittunk, beszélgettünk és röhögtünk a srácokon. Ashley nem iszik, babát vár.

Amikor már kezdtem unatkozni, szóltam a többieknek, hogy most már ideje lenne valami mást is csinálni az éjszaka folyamán. Felmentünk hát a nappaliba, hogy majd kártyázunk, meg biliárdozunk. Előkerült a bulis "vakációs" napszemüveg (?) is, amit Adammel még odahaza vásároltunk külön erre az alkalomra.

Az üveg helyett redőnyszerű rácsokból álló szemüveget (aki nem tudná) Kanye West vezette divatba, Stronger számának klipjével. :)



Nem sok mindent lehet látni vele, de vicces. Főleg pár pohár bor után. :) Sajnos nem ökörködhettünk sokáig, a társaság nagy része álmos lett, és hálószobájába vonult. Nekünk Tracivel semmi kedvünk nem volt így lezárni ezt az estét, ezért -mivel a felső szinti lakók is aludni tértek- felvettük bikininket, és a hátsó ajtón kisurrantunk az erkélyre jakuzzizni. Természetesen férjeink, Adam és Dustin is velünk tartottak, és így négyesben áttraccspartiztuk az egész éjszakát...