Március 30. (hétfő)
A hatalmas nyaralóra könnyen rátaláltunk. A kis város kihalt utcáin sorakozó üres házakon látszott, hogy még jóval a szezon előtt érkeztünk. Amint kinyílt az ajtó, mindenki elkezdtek ész nélkül fel le rohangálni a 3 szintes apartmanban. A terep felmérése után rájöttünk, hogy a 10 személyre meghirdetett háznak csupán 3 hálószobája, és egy külön kis lakrésze van. Erre, egy kis jóindulattal 6 plusz 2 fő mondható inkább. Elkezdődtek hát a találgatások, ki hol és hogyan fog elhelyezkedni. Egy házaspárnak a nappaliban kell aludnia. Volt aki bosszús volt emiatt, mások inkább a vakációt élvezték és nem engedték, hogy a problémák elrontsák ezt a szép napot. Végül a brigád úgy döntött, az a legigazságosabb, ha sorsot húzunk. A fiúk pálcikákat törtek szét, és "ki húzza a rövidebbet" alapon mindenki választott egy szálat. Nálunk Adam, -aki szerencsés csillagzat alatt született- húzott.:) A legrövidebb darab Aaron-é lett, így ők maradtak Ashley-vel a nappaliba. A házban sajnos ezen kívül még volt pár bosszantó dolog. Az egyik hálószobát koszosan hagyták, és ágyneműkből is híján voltunk. Ez a nyaraló közel sem volt 10 embernek kitalálva. Érkezésünkkor még megvolt annak az esélye, hogy esetleg apartmant cserélünk, de a tulaj inkább csak pár pléddel dobott meg minket, és az ügy ezzel le lett zárva.
Most már akkor koncentráljunk a vakációra.
Amennyi gondunk lett a házzal, annyi szórakozási lehetőséget is nyújtott. A legfelső szinten a hatalmas nappalié volt. Konyhával, pulttal, étkezővel, és egy nagy biliárdasztallal felszerelkezve.
A hatalmas nyaralóra könnyen rátaláltunk. A kis város kihalt utcáin sorakozó üres házakon látszott, hogy még jóval a szezon előtt érkeztünk. Amint kinyílt az ajtó, mindenki elkezdtek ész nélkül fel le rohangálni a 3 szintes apartmanban. A terep felmérése után rájöttünk, hogy a 10 személyre meghirdetett háznak csupán 3 hálószobája, és egy külön kis lakrésze van. Erre, egy kis jóindulattal 6 plusz 2 fő mondható inkább. Elkezdődtek hát a találgatások, ki hol és hogyan fog elhelyezkedni. Egy házaspárnak a nappaliban kell aludnia. Volt aki bosszús volt emiatt, mások inkább a vakációt élvezték és nem engedték, hogy a problémák elrontsák ezt a szép napot. Végül a brigád úgy döntött, az a legigazságosabb, ha sorsot húzunk. A fiúk pálcikákat törtek szét, és "ki húzza a rövidebbet" alapon mindenki választott egy szálat. Nálunk Adam, -aki szerencsés csillagzat alatt született- húzott.:) A legrövidebb darab Aaron-é lett, így ők maradtak Ashley-vel a nappaliba. A házban sajnos ezen kívül még volt pár bosszantó dolog. Az egyik hálószobát koszosan hagyták, és ágyneműkből is híján voltunk. Ez a nyaraló közel sem volt 10 embernek kitalálva. Érkezésünkkor még megvolt annak az esélye, hogy esetleg apartmant cserélünk, de a tulaj inkább csak pár pléddel dobott meg minket, és az ügy ezzel le lett zárva.
Most már akkor koncentráljunk a vakációra.
Amennyi gondunk lett a házzal, annyi szórakozási lehetőséget is nyújtott. A legfelső szinten a hatalmas nappalié volt. Konyhával, pulttal, étkezővel, és egy nagy biliárdasztallal felszerelkezve.
A lakrész óriási ablakaiból gyönyörű kilátásunk nyílt a partra. A többiek mondták, hogy ebben az időszakban sok bálnát lehet látni, ha nagyon figyeled az óceánt. Néztem én, néztem... aztán megkérdeztem; mit is kell tulajdonképpen látnom? A bálna hátán kicsapódó vízsugarat, vagy a felszínen felbukkanó farkát.- jött a válasz. Bármennyire is koncentráltam, nem egy vízi állat volt az első, amit megpillantottam. A szomszéd udvarában ugyanis megérkezésünkkor épp egy őzike legelészett...
Nos, nem maradtunk sokáig a házban, az ágy probléma miatt így is rengeteg időt elpocsékoltunk, és az időjósok szerint ez lesz az egyetlen napsütéses délutánunk. Miután mindenki gyorsan bevitte bőröndjét a szobájába, már indultunk is lefelé a partra. Voltak akik már most teletöltötték poharukat, majd az első sziklánál majdnem egy kis baleset történt. Nanci megcsúszott, Traci pont ott volt, hogy elkapja, én meg pont ott voltam, hogy lefotózzam. :)
Nos, nem maradtunk sokáig a házban, az ágy probléma miatt így is rengeteg időt elpocsékoltunk, és az időjósok szerint ez lesz az egyetlen napsütéses délutánunk. Miután mindenki gyorsan bevitte bőröndjét a szobájába, már indultunk is lefelé a partra. Voltak akik már most teletöltötték poharukat, majd az első sziklánál majdnem egy kis baleset történt. Nanci megcsúszott, Traci pont ott volt, hogy elkapja, én meg pont ott voltam, hogy lefotózzam. :)
Én, mint egyedüli újonc, Adammel előre szaladtam, hogy köszöntsem az óceánt. Nem is próbálom leírni az élményt. Sem fénykép, sem film nem képes visszaadni az érzést. Ezt egyszerűen látni és érezni kell.
A part teljesen kihalt volt. Csak itt-ott lehetett kutyasétáltató vagy futó helybélieket látni. Már későre járt, de a felhők sajnos eltakarták a naplementét. Én szerettem volna egészen a sziklákig elsétálni, de a nyílt víz közelében ehhez túl hideg volt.
Fogalmam sincs, hogy a homokban szétszóródó elkorhadt fatörzsek hogyan kerültek az óceán közelébe, de velük a part még vadabbnak és elhagyatottabbnak tűnt.
A part teljesen kihalt volt. Csak itt-ott lehetett kutyasétáltató vagy futó helybélieket látni. Már későre járt, de a felhők sajnos eltakarták a naplementét. Én szerettem volna egészen a sziklákig elsétálni, de a nyílt víz közelében ehhez túl hideg volt.
Fogalmam sincs, hogy a homokban szétszóródó elkorhadt fatörzsek hogyan kerültek az óceán közelébe, de velük a part még vadabbnak és elhagyatottabbnak tűnt.
Őszintén szólva kicsit meglepődtem, amikor a strand lejáratánál megláttam a tsunami veszélyre figyelmeztető táblát. Amíg én ujjongva kérleltem Adamet, hogy kattintson le vele egy fotót, a többiek mit sem törődve a szokatlan kiírással másztak tovább a part felé. Úgy tűnik ez csak nekem nagy szám. :)
Ám ami egy óceánnál igazán mindennapos veszélyt jelent, az az árapály napi ingadozása. Adamtől még otthon röpke felkészítő leckéket kaptam. "Sose menj túl közel, vagy mélyen a vízhez!" Az apály és a dagály ugyanis akkora erővel és sebességgel jön, aztán megy, hogy a víz sodrása képes az embert maga alá húzni. A különbség itt nem olyan csekély, mint a tengeren. Apálykor az óceán partszakasza méterekkel megszélesedik. Ilyenkor lehet a homokban kagylókat, és egyéb állatkát, vagy izgalmas kincseket találni. Sétánk során a fekete kavicsok között találtunk pár összetört kagylót és egy pici átlátszó bébi medúzát.
Ám ami egy óceánnál igazán mindennapos veszélyt jelent, az az árapály napi ingadozása. Adamtől még otthon röpke felkészítő leckéket kaptam. "Sose menj túl közel, vagy mélyen a vízhez!" Az apály és a dagály ugyanis akkora erővel és sebességgel jön, aztán megy, hogy a víz sodrása képes az embert maga alá húzni. A különbség itt nem olyan csekély, mint a tengeren. Apálykor az óceán partszakasza méterekkel megszélesedik. Ilyenkor lehet a homokban kagylókat, és egyéb állatkát, vagy izgalmas kincseket találni. Sétánk során a fekete kavicsok között találtunk pár összetört kagylót és egy pici átlátszó bébi medúzát.
A strandon a fő program persze a fényképezkedés volt. Minden pár készített magáról néhány fatörzses, romantikus, óceán parti fotót...
...azután jöttek a csoportképek. Az első fotón név szerint, a fiúk: Adam, Aaron, Travis, Dustin, Justin.
Az alsó sorban a lányok: én, Ashley, Nickole, Traci, Nanci.
Az alsó sorban a lányok: én, Ashley, Nickole, Traci, Nanci.
Amikor a fiúk már reklamálni kezdtek, hogy most már elég lesz a fényképezkedésekből, elindultunk sétálni egy kicsit. Hülyéskedtünk, rohangáltunk, beszélgettünk, és élveztük a friss tengeri, akarom mondani óceáni levegőt. Az éjszakára tábortüzet terveztünk gyújtani a parton, ami aztán a hideg idő és az esőzések miatt sohasem valósult meg.
Miután kellően átfagytunk, visszamentünk a kocsikért, hogy egy helyi neves étteremben vacsorázzunk meg. Mindenki úgy ismerte itt a környéket, mint a saját tenyerét, ezért könnyen ment a program szervezés. Hiába az a sok étel, amit magunkkal cipeltünk, a helyi specialitásokat kellett élvezni, és ezzel én is egyetértettem.
Első este tehát a McMenamins nevű étterembe szerettem volna valami halkülönlegesség kipróbálni. Lazacot rendeltem krumplipürével és spárgával. Tényleg nagyon finom volt. Szegény Adam mivel nem szereti a halat, neki csak egy jó nagy adag hamburger jutott.:)
Már későre járt, mire visszaértünk az apartmanunkba, de a ház még túl sok izgalomra csalogatott minket ahhoz, hogy csak úgy egyszerűen lefeküdjünk aludni. Felvette hát mindenki a kényelmes pizsamáját; kikevertünk pár koktélt, és lementünk pingpongozni az alsó szinten lévő garázsba. Felváltva játszottunk és ittunk, majd amikor már mindenki jól kimelegedett felmentünk az első emelet teraszára, hogy a forró jakuzziba mulassunk tovább. Nagyon jól éreztük magunkat, és "sok jó ember kis helyen is elfér" alapon nyolcan bepréseltük magunkat a parányi medencébe. A poharainkat újra megtöltöttük, beszélgettünk, hallgattuk az óceán hullámzását, néztük a csillagos eget, és az alkohol mámorától ez az éjszaka a homályba veszett...
Első este tehát a McMenamins nevű étterembe szerettem volna valami halkülönlegesség kipróbálni. Lazacot rendeltem krumplipürével és spárgával. Tényleg nagyon finom volt. Szegény Adam mivel nem szereti a halat, neki csak egy jó nagy adag hamburger jutott.:)
Már későre járt, mire visszaértünk az apartmanunkba, de a ház még túl sok izgalomra csalogatott minket ahhoz, hogy csak úgy egyszerűen lefeküdjünk aludni. Felvette hát mindenki a kényelmes pizsamáját; kikevertünk pár koktélt, és lementünk pingpongozni az alsó szinten lévő garázsba. Felváltva játszottunk és ittunk, majd amikor már mindenki jól kimelegedett felmentünk az első emelet teraszára, hogy a forró jakuzziba mulassunk tovább. Nagyon jól éreztük magunkat, és "sok jó ember kis helyen is elfér" alapon nyolcan bepréseltük magunkat a parányi medencébe. A poharainkat újra megtöltöttük, beszélgettünk, hallgattuk az óceán hullámzását, néztük a csillagos eget, és az alkohol mámorától ez az éjszaka a homályba veszett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése