Adammel mi is siettünk szurkolni, ám a játék inkább már csak a szórakozásról szólt. A végén még egyszer mindenki felment a pályára. Az összes korongot a jégre dobták, a kölykök pedig bolondozva kergették egymást.
Végezetül én még mesélnék egy-két érdekességet a csapatról és a család hoki szeretetéről.
A játékosok minden meccs végén, egy -a képen látható- színes nyakláncot kaptak. A gyöngysorok így sokasodnak az évek során. Cannon-nak is vagy már egy tucat lóg a szobájában. Adam mesélte, hogy később, amikor a fiúk felnőnek, és szórakozni indulnak ezekkel a nyakláncokkal büszkélkednek a barátok (na meg gondolom a csajok) előtt.
A második fotón a kalózok kincsesládáját fotóztam le. A benne rejlő "kincsből" (cukorkák és csokik), minden verseny után az a játékos húzhat ki egyet, aki a legjobban és a legügyesebben teljesített.
Cannon szobája, -melyet Adam-től örökölt- talán külön bejegyzést is megérdemelne. A falak tele vannak neves játékosok aláírását tartalmazó hokiütőkkel és korongokkal. ...Különböző érmekkel, medálokkal, kelyhekkel, képekkel és játékokkal.Az ablak feletti hokiütők mindegyike Adam jégkorongos korszakának emlékét őrzi. Elég szomorú, hogy én egyik meccsét sem láthattam... Ezek az ütők biztos sokat mesélhetnének, ám mostanra már csak a kisöccsi szobáját díszítik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése