
Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban az anyák napját, Julia Ward Howe segítségével.
A mamának én már két héttel korábban küldtem egy szép és vidám éneklő képeslapot, amit a magyar és az amerikai ünnepnap között meg is kapott. Bár nekem akkor eszembe sem jutott, hogy otthon előbb van anyák napja. De nem is ez volt a fontos. A lényeg, hogy mosolyt csaltam az én mamám arcára.
Na és lássuk, hogy telt új otthonomban, férjem anyukáját, az én anyósomat ünnepelni. Nekem angolul sokkal jobban tetszenek az anyós, após, sógor ...megnevezések. Mindenkinél megmarad az anya- apa- és testvér- szó, majd egy "in law" toldalékot teszünk hozzá. "Mother in law" (=anyós), "Father in law" (=após), "Sister in law" (=sógornő), "Brother in law" (=sógor)...stb. Úgy, ahogy a férjem családja egy lánnyal és egy nővérrel bővült, én is kaptam két fiútestvér, egy apát és egy anyát is... És ez így szép. Egy nagy család vagyunk. :)
Egy szó, mint száz, anyák napja alkalmából apósom vasárnap meglepi ebéddel készült anyósomnak. Délre voltunk hivatalosak. Előtte még elugrottunk egy szép rózsaszín cserepes virágot venni, majd gyönyörű meleg napsütésben vidáman érkeztünk a szülői házba.
Csak Taylor volt otthon, a többiek még shoppingoltak. Pár perc múlva mindenki megérkezett, és hatalmas sürgés-forgás vette kezdetét.

Amíg mindenki tette a dolgát, én Cannon-nal kosaraztam és basketballoztam. A nap melegen sütött, csodás tavaszi délutánunk volt. Mire felépült a napernyő, az ebéd is az asztalra lett tálalva.
Ezután már csak egy jó kis desszert hiányzott a hasunkba. Ezt is hamar kárpótoltuk. Beültünk mind a hatan a családi autóba, és irány a Baskin-Robbins Ice Cream Store. Én a szülőkkel a "sugar free" ízekből választottam. A fagyi nagyon finom volt, egyedül a bolt előtti padsorokat, vagy székeket nem találtunk sehol. Én ezt hiányolom a legjobban Európából. A kiülős, hangulatos kávézókat és cukrászdákat. Tudom én, hogy itt mindenki az autóban él, és sétálóutcák helyett négy sávos autóutak és parkolóhegyek lepik el a várost, de szerintem egyszer minden ember megkívánja, hogy a tavaszi napsütésben egy kellemes környezetben nyalogathassa fagyiját, nem pedig az autók között ácsorogva. Azt hiszem, ha egy nap valami vendéglátó helyiség megnyitásán törném a fejem, az egy gyönyörű kertes kávézó lenne...
Na, sebaj, a desszertünk elmajszolása után visszaültünk a kocsiba, és teli pocakkal gurultunk haza.
3 megjegyzés:
ltűntél mint szürke szamár a ködben, fél hónapig egy sort se írtál, mi a helyzet? Állásinterjú megvolt már?
Gergő - Tűndi
Te, aztat a napernyőt úgy híjják hogy pavilon asszem. És az összeállításról készült fotó, hááááát nem valami nagy szakértelemre utal ;) fél lábon álló félig kész keret :)
A kiülős helyeket én is hiányolnám.
Gergő
áááá, pavilon, tééényleg... gondolkodtam is rajt, mi a neve :D
csak látnád a végkifejletet...na majd csinálok arról is egy fotót.
Eltűntem, de most újra itt vagyok :)
Megjegyzés küldése