Harmadik találkozás a kislányunkkal :)

Péntek reggel harmadszor is láthattuk kisbabánkat. :) Múlt héten ugyanis újabb ultrahang vizsgálatra rendeltek vissza minket. A kicsi szívét kellett újra lemérni (mert nem látszódott tisztán) és a méhnyakamat (mert túl rövidnek ítélte a doki). Harmadszor pedig kellett egy második megerősítés a gyerek nemét illetően. Hiszen ha minden problémamentesen alakul, legközelebb már "csak" élőben találkozunk a kis törpével. :)

A beutalómra az volt ráírva, teli húgyhólyaggal érkezzek a vizsgálatra. Gondolom a méhem ettől majd feljebb nyomódik, és a magzat szebben kirajzolódik a monitoron.
Reggel az ébresztő csörgése előtt egy órával már kinyíltak a szemeim, és nem bírtam visszaaludni. Nem is akartam. Kisomfordáltam hát a konyhába, kényelmesen megreggeliztem, majd elkezdtem kortyolgatni a vizet.
A kocsiba elfogyasztottam még egy üveggel, így amikor a váróban kellett vagy 15 percig ücsörögnöm, már nem igazán bírtam magammal. Talán túl sokat is ittam, mert kezdtem görcsölni és rosszul lenni. De sikeresen eltereltem a gondolataimat, majd végre az ultrahangos csaj is megjelent.

Amint a meleg gélt és a készülékét a hasamra cuppantotta, máris megjelent a kis pocaklakó. Ma úgy tűnik a babalak alsó szintjét választotta, ugyanis teljesen lent, a csípőcsontosnál lapult, felhajtott karokkal, törökülésben. :) Az asszisztens ezért úgy döntött, először a méhnyakamat méri le. Én persze tátott szemekkel meredtem a monitorra. 2 egész 7 és valamennyi, majd újabb mérésnél 3 egész valamennyi. Szuper, fellélegeztem. És a csaj is azt mondta, hogy minden szép. Múlt héten valószínűleg csak azért kaptunk gyenge értékeket, mert üres volt a húgyhólyagom. De majd a doki úgyis részletesebben felvilágosít minket. (Reméljük!)
A méhlepényt is megnéztük, a felső falon tapadt meg.

Eközben a pöttömke kicsit megmozdult, kibújt az odújából, a csaj pedig nekiállt lefotózgatni a szívecskéjét. Rengeteg képet csinált, és közben mindent kommentált. Nagyon kedves és segítőkész volt. Látszott rajta, hogy rajong a babákért, és szereti a munkáját. Szóval láttuk a baba szívkamráit, és mind a négy szívüregét... Még a szívverését is meghallgathattuk. 137, ami jóóóóval kevesebb, mint múlt héten (150). Ez érdekes. Az asszisztens mondta, hogy az jó, ha ingadozóak az értékek, mert ez azt jeleni, hogy a magzat reagál a különféle ingerekre.

Miután az orvosnak megcsináltunk minden szükséges fotót, a vizsgálat izgalmasabb része következett. A csajszi megkérdezte tudjuk e már a baba nemét. Mondtuk, hogy igen, de még egy megerősítés jó lenne. (Persze közbe mi nem mondtuk meg, hogy mit jósoltak előzőleg.) "Egyértelműen kislány."- vágta is rá egyből, majd nagy lelkesen elkezdte mutogatni a lába közét. :) "Látjátok azt a három csíkot? Olyan mint egy szendvics."- magyarázta a kislányunk nemi szervének felépítését. :) Én meg kapva az alkalmon, meg is kértem gyorsan, hogy nyomtasson ki nekünk egy képet ebből a pozícióból. (Akik nem látják: alulról fotózva, jobboldalt az a 3-as alak a popsija, balra pedig kinyúlnak a lábai.) Most már tényleg bátran lehet rózsaszín ruhákat vásárolgatni. 100%, hogy lány.
Adam megnyugodva (vagy beletörődve sorsába?) nagy sóhajjal hátradőlt a székében. De aztán gyorsan vissza is bújt a monitorba, mert a mozizásnak még nem volt vége. Az asszisztens tényleg annyira lelkes volt, hogy tovább mutogatta nekünk csöppségünk testrészeit. "Ez itt a kezet, itt látszik az öt ujja (jaj de jó, öt ujja van, megnyugodtam). Ezek a lábai keresztbe téve. Úgy ül mint egy indián. :) Ez itt a füle, az orra, a szája..." Na, itt kicsit megálltunk. A jobb (azt hiszem a jobb) kis keze megint fent volt az arcánál. Vagyis az orránál. Bár én szerintem a mutatós ujját feltartva szopta az ujját. Nagyon érdekes, hogy eddig akárhányszor "találkoztunk vele" (háromszor) a kis karja mindig ott volt. De most a bal kezét is láttuk. Az is fent, az arcánál volt. "Kis bokszoló lesz belőle."- mondta a kispapa nevetve, habár ez kicsit eltér a mi elképzeléseinktől. Balett táncosnak vagy tornásznak jobban örülnénk. :)

Az asszisztens próbált nekünk kinyomtatni egy szép, közeli profilképet, de a pöttömke sehogy sem akarta elvenni onnan a kezét. :) Végül egyszer csak hirtelen letette, és elkezdett hal módjára tátogni. Biztos épp iszogatott a kis csillag. :) Nos ezekről az érdekes pillanatokról lőttünk pár sorozatképet:
(Az első képen még ott a keze, a másodiknál már rakja lefelé, a harmadik és negyedik pedig tátogó szájas tiszta pofikép.)



Adam azt mondta, hogy ő már az ultrahangon keresztül látja, hogy very cute kiscsaj lesz! :)
Az orvossal szerdán van randink, ő majd szemügyre veszi az ultrahang képeket és megállapítja minden rendben halad e.

Azért jó érzés tisztán megbizonyosodni arról, hogy akkor valóban kislányunk lesz. Az összes kétségem eloszlott, hisz én magam is láttam a bizonyítékot. :)
Anyósom nagyon örül, mert őt eddig csak fiúk vették körül a családban, most meg végre lesz egy kislány akit igazán elkényeztethet.
A hétvégén máris egy icipici, rózsaszín szalagos, horgolt lábbelivel jött elő. Megkérdeztem, hogy ez honnan van? "Adamé volt."- válaszolta viccesen. Férjem persze egyből furcsán nézett, mire anyósom elmagyarázta, hogy még várandósan vette ezt a cipellőt, amikor azt hitte, hogy kislánya lesz. :) Ki hitte volna, hogy majd 25 év múlva ezt a pici unoka fogja hordani.
A lányos apuka barátaink is fellélegeztek, hisz nem kell pár év múlva megszakítaniuk velünk minden kapcsolatot, megelőzvén, hogy a fiunk esetleg rástartoljon valamelyik kiscsajra. :)
Adam szomorúan lemondott a hokizásról és az autóvásárlásról. De még nincs minden veszve. Megbeszéltük, hogy másodikra fiúra fogunk gyúrni. ;) De ez a történet még odébb van...