Augusztus 23.
Haskörfogat: 86 cm.
Jujj, hát bizony, elérkeztünk egy szép kerek számhoz, betöltöttük a 20. hetünket. Ez pedig azért nagy dolog, mert a terhességnek pont a fele. Innentől már csökkenek a napok. A blog vonalzója szerint 140 nap múlva megérkezik a KISLÁNYUNK. :)
Ez volt ugyanis a hét nagy eseménye. Megtudtuk a babánk nemét. :)
Egyéb újdonságok:
Itt van először is ez a furcsa kép. Ágyon fekve, felülről fotóztam le a pocakomat, amikor is egyik nap arra lettem figyelmes, hogy a hasam jobb oldala kidudorodik. Ezt -már meséltem-, hogy először a 16. hetemben figyeltem meg, amikor a medencénél ücsörögtem. Akkor még nem voltam benne biztos, hogy a bébi produkciózik, de most már nem kételkedem. Mi más történhetett odabent, minthogy a pocaklakó kidugta a fejét, vagy a popsiját. :) Hát nem édi!? :)
A picilány egyébként egyre többet mocorog. Vagyis én érzem egyre gyakrabban. Ez csupán két esetben kellemetlen. Egyszer amikor a húgyhólyagomat bokszolja, másodszor meg amikor épp elalvás előtt próbálja kirúgni a ház oldalát. :) De én akkor is imádom. :) Megfigyeltem például, hogy a jobb felemen sokkal többször kopogtat. Tudom, hogy most még sok helye van odabent, de szerintem a hasam jobb oldalában szeret fészkelődni. Nem tudom miért. ..Talán mert apa az ágy azon oldalán fekszik? :)
Erről jut eszembe: Amióta megfigyeltem a baba mozgását, azóta próbálom Adamnek is bemutatni ezt a csodás érzést. De sohasem sikerült. Eddig! Történt ugyanis egyik nap, hogy fekve, filmnézés közben újra éreztem a már megszokott jobb oldali pökdösést. Gyorsan férjem tenyere után kaptam, és rátapasztottam a hasamra. Lélegzetvisszafojtva vártunk. Aztán a bébi újra jelentkezett, kopp-kopp. Adam felkiáltott: "Úristen, éreztem! Ez ő volt?!" Ezután még kettőt rúgott, aztán abbahagyta. Hatalmas volt az öröm. Ez a pillanat bearanyozta az egész napunkat. A kisbabánk végre apának is bemutatkozott. :)
Érdekes, hogy a kismamák mindig tudnak találni valamit, amin aggodalmaskodhatnak. Az első trimeszterben attól rettegtem, hogy nehogy kiessen a bébi, nehogy elvetéljek. De a rosszulléteim megnyugtattak.
Mára már van akkora a pocaklakó, hogy tudom, nem pottyanhat ki csak úgy észrevétlenül. Ám most mi az amin egy leendő anyuka stresszelhet? Hogy vajon eleget mozog e a baba. (Ha ficánkol az zavar, ha nem akkor meg aggódok. Ilyen a kismamák élete. :))
Érdekesség még, hogy a lufiszerűen felfúvódott hasam már egyre többször akadályoz a tevékenykedéseimben. Lehajlásnál, legugolásnál, főzésnél... a hason fekvésről meg már hetek óta lemondtam. Időre van szükségem, hogy megszokjam ezt a nem mindennapi állapotot. Majd pár hét múlva erre a méhem súlya is emlékezteti fog.
A nagykönyvbe meg van írva, hogy a babának ebben az időszakban sok kálciumra van szüksége. Naponta 1200 mg-ra, ami 50%-kal több, mint várandóság előtt. Megnéztem hát gyorsan mennyit tartalmaz a terhesvitaminom: 200 mg-ot, ami csupán 15%-a az igényelt adagnak! Most ennek így mi értelme? A többit a fogaimból fogja elvonni. Elkezdtem hát tudatosan odafigyelni arra, hogy minél több kálciumtartalmú ételt és italt fogyasszak. Vettünk kálciumos müzlit, kálciumos juicet, igyekszem naponta sok tejet és joghurtot inni. Persze ezeket is mint megfelelő időközönként adagolva, mert a szervezet egyszerre csak 500 mg-ot képes feldolgozni. Így talán sikerül megóvnom a fogaim egészségét.
Most pedig jöjjenek a félidős pocakfotók:
Szemmel láthatóan a jobb oldalam nagyobb. Ez valóban azért lenne, mert a baba oda bújik többet?
A kis bébi fejlődése ezen a héten:
Hossza: 14-16 cm.
Súlya: 260 g.
A magzatpihéből mostanra alakul ki a magzatmáz.
A 20. hétre már jelentős a magzatvíz mennyiségének növekedése, ami lehetővé teszi a baba számára a gondtalan mozgást. Megfigyelhető, hogy mikor alszik, és mikor van ébren. Utóbbi esetben sokkal többet mozog, ficánkol. Már hallja és figyeli a hangokat, és erősebb, hangosabb zajtól megijedhet, befogja a fülét, olykor még ugrik is egyet.
A 19. héten kialakult magzatpihéből mostanra alakul ki a fehér magzatmáz, ami a babát a méhen belül borítja és magzatpihéből, faggyúból és bőrsejtekből áll. Ez védi meg a kicsi bőrét a kiszáradástól a magzatvízben töltött hónapok alatt. A ragacsos máz a születéskor is segít, síkossága folytán könnyíti a bébi útját a szülőcsatornában. A megszületés után sokáig megmarad a testhajlatokban.
Haskörfogat: 86 cm.
Jujj, hát bizony, elérkeztünk egy szép kerek számhoz, betöltöttük a 20. hetünket. Ez pedig azért nagy dolog, mert a terhességnek pont a fele. Innentől már csökkenek a napok. A blog vonalzója szerint 140 nap múlva megérkezik a KISLÁNYUNK. :)
Ez volt ugyanis a hét nagy eseménye. Megtudtuk a babánk nemét. :)
Egyéb újdonságok:
Itt van először is ez a furcsa kép. Ágyon fekve, felülről fotóztam le a pocakomat, amikor is egyik nap arra lettem figyelmes, hogy a hasam jobb oldala kidudorodik. Ezt -már meséltem-, hogy először a 16. hetemben figyeltem meg, amikor a medencénél ücsörögtem. Akkor még nem voltam benne biztos, hogy a bébi produkciózik, de most már nem kételkedem. Mi más történhetett odabent, minthogy a pocaklakó kidugta a fejét, vagy a popsiját. :) Hát nem édi!? :)A picilány egyébként egyre többet mocorog. Vagyis én érzem egyre gyakrabban. Ez csupán két esetben kellemetlen. Egyszer amikor a húgyhólyagomat bokszolja, másodszor meg amikor épp elalvás előtt próbálja kirúgni a ház oldalát. :) De én akkor is imádom. :) Megfigyeltem például, hogy a jobb felemen sokkal többször kopogtat. Tudom, hogy most még sok helye van odabent, de szerintem a hasam jobb oldalában szeret fészkelődni. Nem tudom miért. ..Talán mert apa az ágy azon oldalán fekszik? :)
Erről jut eszembe: Amióta megfigyeltem a baba mozgását, azóta próbálom Adamnek is bemutatni ezt a csodás érzést. De sohasem sikerült. Eddig! Történt ugyanis egyik nap, hogy fekve, filmnézés közben újra éreztem a már megszokott jobb oldali pökdösést. Gyorsan férjem tenyere után kaptam, és rátapasztottam a hasamra. Lélegzetvisszafojtva vártunk. Aztán a bébi újra jelentkezett, kopp-kopp. Adam felkiáltott: "Úristen, éreztem! Ez ő volt?!" Ezután még kettőt rúgott, aztán abbahagyta. Hatalmas volt az öröm. Ez a pillanat bearanyozta az egész napunkat. A kisbabánk végre apának is bemutatkozott. :)
Érdekes, hogy a kismamák mindig tudnak találni valamit, amin aggodalmaskodhatnak. Az első trimeszterben attól rettegtem, hogy nehogy kiessen a bébi, nehogy elvetéljek. De a rosszulléteim megnyugtattak.
Mára már van akkora a pocaklakó, hogy tudom, nem pottyanhat ki csak úgy észrevétlenül. Ám most mi az amin egy leendő anyuka stresszelhet? Hogy vajon eleget mozog e a baba. (Ha ficánkol az zavar, ha nem akkor meg aggódok. Ilyen a kismamák élete. :))
Érdekesség még, hogy a lufiszerűen felfúvódott hasam már egyre többször akadályoz a tevékenykedéseimben. Lehajlásnál, legugolásnál, főzésnél... a hason fekvésről meg már hetek óta lemondtam. Időre van szükségem, hogy megszokjam ezt a nem mindennapi állapotot. Majd pár hét múlva erre a méhem súlya is emlékezteti fog.
A nagykönyvbe meg van írva, hogy a babának ebben az időszakban sok kálciumra van szüksége. Naponta 1200 mg-ra, ami 50%-kal több, mint várandóság előtt. Megnéztem hát gyorsan mennyit tartalmaz a terhesvitaminom: 200 mg-ot, ami csupán 15%-a az igényelt adagnak! Most ennek így mi értelme? A többit a fogaimból fogja elvonni. Elkezdtem hát tudatosan odafigyelni arra, hogy minél több kálciumtartalmú ételt és italt fogyasszak. Vettünk kálciumos müzlit, kálciumos juicet, igyekszem naponta sok tejet és joghurtot inni. Persze ezeket is mint megfelelő időközönként adagolva, mert a szervezet egyszerre csak 500 mg-ot képes feldolgozni. Így talán sikerül megóvnom a fogaim egészségét.
Most pedig jöjjenek a félidős pocakfotók:
Szemmel láthatóan a jobb oldalam nagyobb. Ez valóban azért lenne, mert a baba oda bújik többet?
A kis bébi fejlődése ezen a héten:
Hossza: 14-16 cm.Súlya: 260 g.
A magzatpihéből mostanra alakul ki a magzatmáz.
A 20. hétre már jelentős a magzatvíz mennyiségének növekedése, ami lehetővé teszi a baba számára a gondtalan mozgást. Megfigyelhető, hogy mikor alszik, és mikor van ébren. Utóbbi esetben sokkal többet mozog, ficánkol. Már hallja és figyeli a hangokat, és erősebb, hangosabb zajtól megijedhet, befogja a fülét, olykor még ugrik is egyet.
A 19. héten kialakult magzatpihéből mostanra alakul ki a fehér magzatmáz, ami a babát a méhen belül borítja és magzatpihéből, faggyúból és bőrsejtekből áll. Ez védi meg a kicsi bőrét a kiszáradástól a magzatvízben töltött hónapok alatt. A ragacsos máz a születéskor is segít, síkossága folytán könnyíti a bébi útját a szülőcsatornában. A megszületés után sokáig megmarad a testhajlatokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése