Grocery Shopping

Már hónapok óta szerettem volna az amerikai élelmiszerboltokról, bevásárlóközpontokról, és a vásárlási szokásainkról írni, csak valahogy mindig volt fontosabb témám.

Adammel heti nagy bevásárlásunkat a WinCO nevű boltban szoktuk lerendezni. Ha pedig csak valami éppen elfogyott apróságra van szükségünk, a lakásunkhoz legközelebb eső Albertsons- ig gurulunk. Ezen kívül még van a Walmart, de oda nem megyünk ételt venni, csak ha valami egyéb (kozmetikum, tisztítószer) cikkre van szükségünk. Ez ugyanis a legolcsóbb, ám annál gyérebb minőségű bolti lánc. Itt találkozhat az ember a legfurcsább lényekkel, és mindig nagy a tömeg. Aki nem hiszi, látogasson el erre a vicces People of Walmart című oldalra. :)

Az Albertsons minőségi, ám annál drágább élelmiszerbolt. A zöldség és gyümölcsrészlegnél minden szépen sorba ki van pakolva, még a krumpli is. Itt mindig kényelmesen lehet shoppingolni, soha sincs tele. A borsos árai ellenére mivel nekünk törzsvásárlói kártyánk van, sokszor egész jó kis akciókat ki szoktunk fogni.
Az Albertsons nálunk mégis inkább a "lefutunk a boltba kenyérért meg tejért" kategóriába tartozik. Sokszor a kocsiba ülés helyett a házsorok mögötti kis úton szoktunk végigsétálni. A bolt mellett egy Blockbuster is üzemel, így néha megnézzük milyen új filmek jelentek meg. Majd átsétálunk a Starbucks-ba, ahol kávét, vagy hűsítőt veszünk, és úgy sétálunk vissza az apartmanunkig.



A WinCo-ig akkor megyünk, ha már üres a hűtő. Szegény férjemet ha megkérdeznék mi az a dolog amit a legjobban utál, valószínűleg a heti bevásárlást választaná. De amíg én gyorsan a sorok között összegyűjtöm amire szükségünk van, Adam is elfoglalja magát. Felkap pár, az ajtónál elhelyezett autós magazint, és az úgy a zöldséges részlegig eltart neki.
Ha már a parkolóban látom rajta, hogy türelme nem fog sokáig tartani, gyorsan beugrunk a szemben lévő Starbucks-ba, és veszünk Traci-től (ő ugyanis itt dolgozik) egy-egy pohár italt, amit shoppingolás közben elszürcsölhetünk.

A bejáratnál még feltétlenül meg kell említenem a bevásárlókocsik mellett elhelyezett elektronikus, üléses Shopping Car-okat. Rámondhatjuk megint az amerikaiakra, hogy lusták?? És még a vásárláskor is le kell rakni valahová a seggüket? Lehet. De az én tapasztalatom szerint ezeket a kocsikat leginkább az idős emberek használják, akiknek már valóban nehezére esik ennyit gyalogolni, valamint az olyannyira túlsúlyos amerikaiak, akiknek a kilóik miatt nehéz a járás. A második kategória valóban elkeserítő.

Na, de kanyarodjunk is gyorsan vissza a mi bevásárlásunkra. A zöldséges- és gyümölcsös pult után következnek a fűszerek és egyéb kimérhető száraz ételek, mint például a rizsfélék, müzlik, babok, tészták, magok, szárított gyümölcsök..stb. Az eljárás pedig a következő: Először is zacskókba kiszedem magamnak a nekem tetsző mennyiséget, majd a kihelyezett -belül drótos- papírszalaggal lezárom a tetejét. Mindegyik terméknek négyjegyű kódszáma van, ezt nekünk kell ott helyben a papírra firkantani. Ennek segítségével mérnek és áraznak majd a kasszánál.



Ezután következik az egyetlen kiszolgálópult, ahol készételeket lehet vásárolni. (Mint otthon a Tesco-ban a pizza és a grillcsirke.) Itt a kínálat: corn-dog, sült burgonya, csirkefalatok..stb. Adam ekkortájt meg szokott éhezni, így amíg én a húsoknál és sajtféléknél válogatok, ő beáll a sorba corn-dog-ot és krumplit venni.
Ezután jönnek a hűtött ételek: tejtermékek, tojás, juice.

Vannak persze olyan sorok és pultok amiket elvből kihagyunk. Ezek például az üdítős dobozok. Amíg én eddig csak 4 vagy 5 üdítőfajtát ismertem (Cola, Fanta, Sprite...) addig Amerikában szinte megszámlálhatatlan ízben és fajtában lehet ízesített bubis italokhoz jutni.
Kihagyjuk még a nasipultot, édességeket, chipseket, valamint a fagyasztott készételek, az előre elkészített tálakat, pizzákat, rántott húsféléket...stb.
Sokszor veszek viszont lefagyasztott spenótot, borsót és kukoricát. Kedvencünk még a tortellini és a ravioli. Pár hónapja sajnos a boros és pezsgős sorba sem megyünk be.
Ja, meg a "mexikói részleget" is kihagyjuk, pedig azok között azért szívesen kísérleteznék. Párszor vettünk már Nachos-t, tortilla-ból készült Taco-t, Burrito-t, de a mexikói konyhaművészetemen még bőven van mit csiszolgatni. :) Vannak egész komoly chili-féleségek, szószok, és egyéb különlegességek, amit valószínűleg csupán a helyi bevándorlók fogyasztanak nagy lelkesedéssel.

Térjünk vissza az amerikai konyhához. Nagy sikerük van a különféle szószoknak, önteteknek, dip-eknek, mártásoknak és húspácoknak. Néhányat közülük már én is kipróbáltam, de inkább Adam kedvéért szoktam ilyen mártásokkal pácolni a húst.
A készételek sora is végtelen, szinte mindent félkészen, vagy készen meg lehet vásárolni. Én ezeket nem nagyon szeretem, de a konzerves kelt tészta alapok például elég sok mindenre felhasználhatóak. Belőlük is ezerféle létezik, férjem leggyakrabban azt veszi, amiből Pig in a blanket-et (virslis rolád) tud sütni. De a fahéjas-vaníliás tekercs is nagyon finom.



Az egész bevásárlás során talán leginkább a pékárú miatt vagyok elkeseredve. A friss kenyér, (zsemle, vagy kifli) itt nem divat, mindenki leginkább a zacskós, már felszeletelt (Magyarországon inkább tósztkenyérnek nevezett) kenyeret eszi. Vannak egyéb pékáruk is, pogácsafélék, croissantok, perecek, de ezek is mind mind tartósítottak. Adam nem szereti a kenyeret, így csak nekem kell megtalálnom a megfelelő fajtát, amit eddig sajnos nem sikerült.
Sokszor készítenek fokhagymás kifliket, kukoricás pogácsákat, meg egyéb extra ízesítésűeket, mikor én csupán az egyszerű mezei kenyérrel is boldog lennék.

Amerikában kétfajta kassza között lehet választani. Az egyik a sima kasszás nénis, a másik az automata. Az olyannál, ahol ember is van, nem sok a különbség az európaiakéhoz képest. Két hosszú szalagja van, ami viszont nagyon praktikus, és kényelmes a táskába pakoláshoz.

A Self Checkout, vagyis az automata kassza annál érdekesebb. Ezt leginkább azok alkalmazzák, akik kevés terméket vásároltak, így mi is leggyakrabban az Albertsons-ba használjuk. Minden nagyon egyszerűen működik: A kis érzékelős pultnál végighúzod a vonalkódot, a zacskókba helyezett árú súlyát pedig érzékeli a gép. Ha valamit elrontasz, a computer ezt jelzi annak az alkalmazottnak, akinek csak az a dolga, hogy ezeket az automatákat figyelje. Odamegy, segít, aztán árazhatsz tovább. Ha végeztél, csak lehúzod a bankkártyát (vagy bedugod a papírpénzt), kiveszed a számlát, és helló. Tényleg nem bonyolult, és még a nagy kasszánál sem kell sorban állni.

Még néhány eszembe jutott érdekesség:
-A bevásárlókocsikba nem kell pénzt bedobni. Ebből adódóan sok is az elkószált darab a parkolókban.
-A legtöbb bevásárlóközpont (pl: Walmart) bejáratába köszönőnéni (vagy bácsi szokott) állni (vagy ülni). Ezeknek az alkalmazottaknak csupán az a dolguk, hogy az érkező vásárlókra mosolyogva ráköszönjenek, majd távozásukkor mosolyogva elköszönjenek. Hát mint mondjak, nem épp egy leányálom munka, de tetszik az a hozzáállás, hogy ezek az emberek leginkább mozgássérültek, vagy hátrányos helyzetűek. Vannak hát cégek, akik példát mutatva őket is szívesen alkalmazzák.