Ma azzal az elhatározással érkeztünk a Klinikára, ha ismét érdektelenek és felületesek lesznek velünk, új rendelő után nézünk.A fogadó nővér igen komor volt. Úgy végezte munkáját mint egy gép, még egy udvarias mosolyt sem eresztett el. Elküldött a mosdóba, hogy vizeletet adjak, majd szokásosan testsúlyt és vérnyomást mért.
122.4 lbs (55,6kg) Csaknem fél kilót (8 lbs) visszafogytam.
Ezután a vizsgálóba mentünk, ahol jöttek a szokásos kérdések. Hányinger, hányás? Nincs. Fejfájás? Csak egy kicsi. Szedem a terhesvitaminokat? Igen. Vérzés? Nincs? Görcsölés? Igen, az van. Beírta a laptopjába, elköszönt, és mondta, mindjárt jön a doktor úr.
Öt percen belül betoppant egy mosolygós, közvetlen és szakorvoshoz szemtelenül fiatal külsejű ázsiai orvos. Kínai lehetett, vagy japán. Őszintén szólva kora elsőre meglepett minket, de percről percre a bizalmunkba férkőzött. Komolyan vette a panaszaimat, megvizsgált, felvilágosított, ugyanakkor poénos és barátságos is volt velünk. Ő mentett meg minket attól, hogy végső elkeseredésünkben kijelentkezzünk a Cadilac Klinikából. A következő terhesgondozásunkat is az ő rendelési idejéhez kértük. Reméljük bizalmunk és pozitív benyomásunk az egész terhesség alatt megmarad.
Azért ez a nagy megkönnyebbülés és öröm, mert elég "komoly" panaszokkal érkeztem ma a rendelőbe. Tegnap egész nap görcsölt a pocakom, aztán jobb oldalt alul is erős fájdalmaim voltak. Épp a petefészek tájékán. Amikor sétálni próbáltam, csak még jobban szenvedtem, így maradtam mozdulatlanul az ágyban. Adam segített a háztartásban és munka után hozott nekem vacsorát. :) Csak az tartott vissza attól, hogy ne menjünk be a sürgősségire, hogy tudtam, másnap reggel úgyis jelenésünk van a klinikán. Egész éjjel mozdulni sem bírtam, és nagyon féltem, nehogy valami komolyabb bajom legyen.
De szerencsére, mint ma kiderült, semmi okom az aggodalomra. A dokinak elmeséltem a panaszaimat, ő pedig érthetően elmagyarázta, hogy csupán a szalagjaim és szöveteim nyúlása okozza a fájdalmat. Ahogy nő a méhem, úgy feszíti a többi szerveimet. Nagyon rendes volt, mert az aggodalmam komolyan vette és a biztonság kedvéért meg is vizsgált. Ráhasalt a hasamra és a köldököm felé húzta. Mondta, hogy nyugodtan mozoghatok, tornázhatok, nem szükséges feküdnöm. Sőt, a hasizomnak jót is tesz egy kis erősödés.
Adam közbe persze mondogatta, hogy látod nekem lett igazam, nem kell mindenen idegeskedni. A várandóság természetes folyamat, és sok változással jár, ami normális. A doki erre mind rábólintott, és mondta, hogy csak hallgassak a cool férjemre. Hát ja, ti férfiak könnyen beszéltek. Adamnek meg persze csak úgy dagadt a melle. Nem csoda, hogy ez az orvos egyből szimpi lett neki. :)
Meghallgattuk még a baba szívverését és lemértük a méhem hosszát, csak úgy mint előző alkalommal. Minden rendben, és a pocakom is korához megfelelően növekszik.
A doki végigfutott a számítógépben lévő "fájlomban", miközben hangosan vissza is olvasott:
Placenta rendben, magzatvíz rendben, méhszáj zárt és 3,2 cm-es (jeeeee!), magzat szívverése rendben, fejlődése rendben... Majd kérdezett is: Első terhesség? Igen. Nem volt előtte sem abortusz, sem vetélés? Nem. Gyógyszerallergia, érzékenység? Nincs. Nem volt műtéted sem? Nem. ... Hát, nem sok tennivaló van itt, te egy unalmas várandós vagy.- vonta le végül viccesen a következtetést. Erre persze mindannyian nevettünk, én meg mondtam, hogy remélem a szülés is ilyen csodásan gördülékeny és problémamentes lesz.
Csak annyi a dolgom, hogy megnyugodjak, és relax. :) De azt hiszem az aggódás is a terhesség velejárója, hisz minden kismama végigidegeskedi a 9 hónapot.
Aztán végül zárásképp megkérdezte mit tehetne még értünk, én meg kapva az alkalmon rákérdeztem, megkaphatnánk e végre az ultrahangos eredményeket. Persze, semmi akadály. Egy két kattintás, és máris a kezünkben voltak a papírok. Ez ilyen egyszerű, csak a megfelelő doki kell hozzá. (Nem pedig azok, akik még a fejüket sem képesek odadugni a páciens elé.)
Következő terhesgondozásunk a 25. hétben, szeptember 29-én lesz.
Most pedig -akit érdekel,- összegzésképp a 20. heti ultrahang (augusztus 28.) mérések:
-A baba elülső gerinccel farfekvéses.
(Ez még a korai terhesség miatt egyáltalán nem gond, sokat fog még forgolódni.)
-A méhlepény a mellső falon tapad.
- Méhszáj: zárt, 3.2 cm. (Augusztus 21-én csupán 2.6 cm volt.)
Magzat méretei:
BPD (koponya haránt átmérője): 4, 35 cm (ez 19+1 hetes magzatnak felel meg)
HC (fejkörtérfogat): 16,3 cm (ez 19+0 hetes magzatnak felel meg)
AC (haskörfogat): 14,08 cm (ez 19+2 hetes magzatnak felel meg)
FL (combcsont): 3,02 cm (ez 19+2 hetes magzatnak felel meg)
Ezekkel az adatokkal a szülés dátumát 2010. január 13-ra saccolták.
-Baba szívverése: 137 percenként. (Augusztus 21-én 136 volt.)
-Körülbelüli súlya: 288g +/- 43 g.
-A kisagy, agykamra, orrüreg, szívkamra, arc, szemüreg, orr, ajkak és a magzati ideg tengelye normális.
-Veséim, gyomrom, húgyhólyagom rendben, a köldökzsinór is normál, 3 érrel.
-Magzatvíz mennyisége normális.
122.4 lbs (55,6kg) Csaknem fél kilót (8 lbs) visszafogytam.
Ezután a vizsgálóba mentünk, ahol jöttek a szokásos kérdések. Hányinger, hányás? Nincs. Fejfájás? Csak egy kicsi. Szedem a terhesvitaminokat? Igen. Vérzés? Nincs? Görcsölés? Igen, az van. Beírta a laptopjába, elköszönt, és mondta, mindjárt jön a doktor úr.
Öt percen belül betoppant egy mosolygós, közvetlen és szakorvoshoz szemtelenül fiatal külsejű ázsiai orvos. Kínai lehetett, vagy japán. Őszintén szólva kora elsőre meglepett minket, de percről percre a bizalmunkba férkőzött. Komolyan vette a panaszaimat, megvizsgált, felvilágosított, ugyanakkor poénos és barátságos is volt velünk. Ő mentett meg minket attól, hogy végső elkeseredésünkben kijelentkezzünk a Cadilac Klinikából. A következő terhesgondozásunkat is az ő rendelési idejéhez kértük. Reméljük bizalmunk és pozitív benyomásunk az egész terhesség alatt megmarad.
Azért ez a nagy megkönnyebbülés és öröm, mert elég "komoly" panaszokkal érkeztem ma a rendelőbe. Tegnap egész nap görcsölt a pocakom, aztán jobb oldalt alul is erős fájdalmaim voltak. Épp a petefészek tájékán. Amikor sétálni próbáltam, csak még jobban szenvedtem, így maradtam mozdulatlanul az ágyban. Adam segített a háztartásban és munka után hozott nekem vacsorát. :) Csak az tartott vissza attól, hogy ne menjünk be a sürgősségire, hogy tudtam, másnap reggel úgyis jelenésünk van a klinikán. Egész éjjel mozdulni sem bírtam, és nagyon féltem, nehogy valami komolyabb bajom legyen.
De szerencsére, mint ma kiderült, semmi okom az aggodalomra. A dokinak elmeséltem a panaszaimat, ő pedig érthetően elmagyarázta, hogy csupán a szalagjaim és szöveteim nyúlása okozza a fájdalmat. Ahogy nő a méhem, úgy feszíti a többi szerveimet. Nagyon rendes volt, mert az aggodalmam komolyan vette és a biztonság kedvéért meg is vizsgált. Ráhasalt a hasamra és a köldököm felé húzta. Mondta, hogy nyugodtan mozoghatok, tornázhatok, nem szükséges feküdnöm. Sőt, a hasizomnak jót is tesz egy kis erősödés.
Adam közbe persze mondogatta, hogy látod nekem lett igazam, nem kell mindenen idegeskedni. A várandóság természetes folyamat, és sok változással jár, ami normális. A doki erre mind rábólintott, és mondta, hogy csak hallgassak a cool férjemre. Hát ja, ti férfiak könnyen beszéltek. Adamnek meg persze csak úgy dagadt a melle. Nem csoda, hogy ez az orvos egyből szimpi lett neki. :)
Meghallgattuk még a baba szívverését és lemértük a méhem hosszát, csak úgy mint előző alkalommal. Minden rendben, és a pocakom is korához megfelelően növekszik.
A doki végigfutott a számítógépben lévő "fájlomban", miközben hangosan vissza is olvasott:
Placenta rendben, magzatvíz rendben, méhszáj zárt és 3,2 cm-es (jeeeee!), magzat szívverése rendben, fejlődése rendben... Majd kérdezett is: Első terhesség? Igen. Nem volt előtte sem abortusz, sem vetélés? Nem. Gyógyszerallergia, érzékenység? Nincs. Nem volt műtéted sem? Nem. ... Hát, nem sok tennivaló van itt, te egy unalmas várandós vagy.- vonta le végül viccesen a következtetést. Erre persze mindannyian nevettünk, én meg mondtam, hogy remélem a szülés is ilyen csodásan gördülékeny és problémamentes lesz.
Csak annyi a dolgom, hogy megnyugodjak, és relax. :) De azt hiszem az aggódás is a terhesség velejárója, hisz minden kismama végigidegeskedi a 9 hónapot.
Aztán végül zárásképp megkérdezte mit tehetne még értünk, én meg kapva az alkalmon rákérdeztem, megkaphatnánk e végre az ultrahangos eredményeket. Persze, semmi akadály. Egy két kattintás, és máris a kezünkben voltak a papírok. Ez ilyen egyszerű, csak a megfelelő doki kell hozzá. (Nem pedig azok, akik még a fejüket sem képesek odadugni a páciens elé.)
Következő terhesgondozásunk a 25. hétben, szeptember 29-én lesz.
Most pedig -akit érdekel,- összegzésképp a 20. heti ultrahang (augusztus 28.) mérések:
-A baba elülső gerinccel farfekvéses.
(Ez még a korai terhesség miatt egyáltalán nem gond, sokat fog még forgolódni.)
-A méhlepény a mellső falon tapad.
- Méhszáj: zárt, 3.2 cm. (Augusztus 21-én csupán 2.6 cm volt.)
Magzat méretei:
BPD (koponya haránt átmérője): 4, 35 cm (ez 19+1 hetes magzatnak felel meg)
HC (fejkörtérfogat): 16,3 cm (ez 19+0 hetes magzatnak felel meg)
AC (haskörfogat): 14,08 cm (ez 19+2 hetes magzatnak felel meg)
FL (combcsont): 3,02 cm (ez 19+2 hetes magzatnak felel meg)
Ezekkel az adatokkal a szülés dátumát 2010. január 13-ra saccolták.
-Baba szívverése: 137 percenként. (Augusztus 21-én 136 volt.)
-Körülbelüli súlya: 288g +/- 43 g.
-A kisagy, agykamra, orrüreg, szívkamra, arc, szemüreg, orr, ajkak és a magzati ideg tengelye normális.
-Veséim, gyomrom, húgyhólyagom rendben, a köldökzsinór is normál, 3 érrel.
-Magzatvíz mennyisége normális.
5 megjegyzés:
Végre valami igazán pozitív visszajelzés az egészségügyből.
Őszintén szólva én döbbenten olvastam a beszámolóidat, itt velünk mindenki nagyon kedves volt, ha nem is döbbenetesen kedves, de teljesen normális. Szóval csak szerencsém volt, és az ügyeleteken, ahol eddig jártunk mindig jó emberekkel találkoztunk.
A terhesvitaminokat alapból felírják vagy kérted őket?
A Salt Lake City-i emberek messze földön híresek kedvességükről, szerencsések vagytok, hogy ott laktok. :)
A terhesvitaminokat felírják. Vagyis én már akkor szedtem, mielőtt első vizsgálatra eljutottam volna, és ennek csak örült az orvos. (Bár én nem vagyok annyira "bogyószedő" párti. Inkább természetes úton igyekszem bevinni a vitaminokat.)
Én is így látom. :) Mármint hogy szerencsések vagyunk :)
Én is ezért kérdeztem, mert szerintem a legtöbb dolgot be lehet vinni természetesen is, persze amit nem ott jogos az előírás.:)
Szia,
látom alakulsz, tök jó, hogy minden rendben. De kevesebbet idegeskedj! Tudod: no stress! (Laurent Wolf, nálunk most az összes rádióból ez folyik. :) ) amúgy tényleg, hallgass sok zenét. Az nyugtató. Meg régen szerettél zenét hallgatni meg táncizni rá... hm? :) Meg a babának is jó, fejlődik a muzikalitása. :)
pusz. Eri
Bizony, most már egyre többször hallgatunk zenét, simogatom a hasam, és próbálok beszélgetni is vele, bár ez még annyira furi nekem. :)
Megjegyzés küldése