Haskörfogat: 93 cm.
Pánik, idegeskedés, izgalom... Hiszen mindjárt itt a vége!!! Pöttömke hamarosan megérkezik hozzánk. Most legalább is így érzem. Vannak pillanatok, napok amikor azt hiszem, na itt az idő. Pedig még kora lenne. Egyik nap még össze is csomagoltam, pedig csak egy kicsit görcsölgetett, feszített a hasam. :)
A 7. hónapot is a hátunk mögött tudhatjuk. Ezzel a héttel beléptünk a 8.-ba! Ideje készülődnünk a szülésre és a baba fogadására. Jaj, annyi minden el akarok még intézni, és annyi mindent be kell még szereznünk.
Így kicsúcsosodott a hasam ebben a hónapban:
Első kép: október 12. (27+1 hét). Második kép: november 16. (32+1 hét).
A hétvégén Traciékkel havas tájas fotózásra mentünk. Nálunk a városban egyébként még nincs hó, ám a tőlünk alig egy órányira lévő Wala-wala hegyoldalán nagyon szép tájra bukkantunk...
A hormonjaim már egyre jobban szórakoznak velem. Sokszor és ok nélkül elsírom magam. Egy igazi bőgőmasina lettem. Képes vagyok az éjszaka közepén felkelni, és azon a címen, hogy most szomorú vagyok, elkezdek pityeregni. Szerencsére Adam mindig ott van, hogy megvigasztaljon. :) Pedig alapjában véve tök boldog és izgatott vagyok.
Pöttömke ismét felvette régi formáját, és megállás nélkül dolgozgat odabent. Irtó kíváncsi vagyok, hogy befordult e már a helyére, mert én sajnos nem tudok magamtól rájönni. Az tuti, hogy a háta a jobb oldalamon van, karja és lábacskái pedig a bal felemen, mert rúgásai, csiklandozásai ott a legaktívabbak. Szinte érezni ahogy végtagjait fel-le mozgatja. Ha pedig kiveszíti magát, a jobb oldalam teljesen bekeményedik, és kidudorodik. Jaj, hiányozni fog ez az érzés. :)
Már Adam is egyre többet játszadozik vele. Múltkor pedig egy nagyon érdekes dolgot fedeztünk fel. Férjem a hasamon pihentette kezét, pöttömke meg szokása szerint rugdosta azt. Aztán Adam lassan elcsúsztatta a tenyerét, és láss csodát, a bébi utána mozgott. :) Hát nem édi?!
Furcsa, hogy terhes létemre egyáltalán nem eszem olyan sokat. Egyszerűen nem kívánom annyira a kaját, másrészt ha eszem is, hamar betellek. Persze vannak kivételek, mint például tegnap, amikor a vacsi után még bevágtam egy zacskó pop-cornt, de ezek ritka alkalmak. Szóval inkább erőlködve eszek, mintsem étvágyból. De pocaklakó növöget, úgyhogy nincs probléma.
A héten viszont kétszer is előfordult, hogy hajnali 5kor korgó gyomorra ébredtem. Hiába próbáltam visszaaludni, kicsi lányom csak nem hagyott nyugton addig, amíg fel nem keltem és kerestem magunknak valami elő-reggelit. Pár szelet keksz, forró tea, és alvás... De előtte majdnem 2 óra forgolódás, mert annyi minden kavarog a fejemben, és olyan izgatott vagyok... De addigra meg már elérkezik a reggel, kisüt a nap, és én örülök, hogy véget ért az éjszaka, új nap kezdődik...
A teáról jut eszembe. A nagyokos terheskönyvem figyelmeztetett, hogy csak óvatosan a teákkal. Napi 1-2 bögrénél nem ajánlatos többet inni. A kamilla, gyömbér, gyermekláncfű, menta és csalán megengedett. A málnát viszont kerülni kell, mert méhösszehúzódásokat okozhat. (Vájúdásnál majd jól fog jönni.) De mivel szeretem a teákat, és a hűvösebb napokon is jólesik, átverem magamat és inkább meleg limonádét iszok. Egy kis citromlé cukorral a forró vízbe, és máris olyan mintha teát innék. :)
A héten voltunk fogorvosnál. 6 havonta ugyanis rendszeres ellenőrzésre megyünk. Legutóbb májusban jártunk a rendelőben, éppen 3 napra rá, hogy pozitív terhességi tesztem lett. Röntgent ezért nem tudtak csinálni, mint ahogy most sem. Itt ugyanis az a szokás, hogy előbb lefényképezik a fogakat, és csak utána állnak neki javítani. Nekem tehát még várnom kell, mielőtt hozzám nyúlnak...Mert abba biztos vagyok, hogy lesz min dolgozni.
Így nézünk ki most:
Pocaklakó fejlődése:
Hossza: 42 cm.
Súlya: 1,8 kg.
Haja, szemöldöke, szempillái jól látszódnak már.
Ezen a héten mozog a legtöbbet és már a Braxton-Hicks összehúzódások is megjelennek, ezért egyre többször hiszi a kismama azt, mindjárt megindul a szülés, pedig még közel 2 hónap van a végéig. A baba most már egyáltalán nem ráncos. Ha a 32. hetet követően jön a világra, valószínűleg már képes lesz szopizni, és a tüdeje is elég érett lehet az önálló lélegzéshez.
Pánik, idegeskedés, izgalom... Hiszen mindjárt itt a vége!!! Pöttömke hamarosan megérkezik hozzánk. Most legalább is így érzem. Vannak pillanatok, napok amikor azt hiszem, na itt az idő. Pedig még kora lenne. Egyik nap még össze is csomagoltam, pedig csak egy kicsit görcsölgetett, feszített a hasam. :)
A 7. hónapot is a hátunk mögött tudhatjuk. Ezzel a héttel beléptünk a 8.-ba! Ideje készülődnünk a szülésre és a baba fogadására. Jaj, annyi minden el akarok még intézni, és annyi mindent be kell még szereznünk.
Így kicsúcsosodott a hasam ebben a hónapban:
Első kép: október 12. (27+1 hét). Második kép: november 16. (32+1 hét).
A hétvégén Traciékkel havas tájas fotózásra mentünk. Nálunk a városban egyébként még nincs hó, ám a tőlünk alig egy órányira lévő Wala-wala hegyoldalán nagyon szép tájra bukkantunk...A hormonjaim már egyre jobban szórakoznak velem. Sokszor és ok nélkül elsírom magam. Egy igazi bőgőmasina lettem. Képes vagyok az éjszaka közepén felkelni, és azon a címen, hogy most szomorú vagyok, elkezdek pityeregni. Szerencsére Adam mindig ott van, hogy megvigasztaljon. :) Pedig alapjában véve tök boldog és izgatott vagyok.
Pöttömke ismét felvette régi formáját, és megállás nélkül dolgozgat odabent. Irtó kíváncsi vagyok, hogy befordult e már a helyére, mert én sajnos nem tudok magamtól rájönni. Az tuti, hogy a háta a jobb oldalamon van, karja és lábacskái pedig a bal felemen, mert rúgásai, csiklandozásai ott a legaktívabbak. Szinte érezni ahogy végtagjait fel-le mozgatja. Ha pedig kiveszíti magát, a jobb oldalam teljesen bekeményedik, és kidudorodik. Jaj, hiányozni fog ez az érzés. :)
Már Adam is egyre többet játszadozik vele. Múltkor pedig egy nagyon érdekes dolgot fedeztünk fel. Férjem a hasamon pihentette kezét, pöttömke meg szokása szerint rugdosta azt. Aztán Adam lassan elcsúsztatta a tenyerét, és láss csodát, a bébi utána mozgott. :) Hát nem édi?!
Furcsa, hogy terhes létemre egyáltalán nem eszem olyan sokat. Egyszerűen nem kívánom annyira a kaját, másrészt ha eszem is, hamar betellek. Persze vannak kivételek, mint például tegnap, amikor a vacsi után még bevágtam egy zacskó pop-cornt, de ezek ritka alkalmak. Szóval inkább erőlködve eszek, mintsem étvágyból. De pocaklakó növöget, úgyhogy nincs probléma.A héten viszont kétszer is előfordult, hogy hajnali 5kor korgó gyomorra ébredtem. Hiába próbáltam visszaaludni, kicsi lányom csak nem hagyott nyugton addig, amíg fel nem keltem és kerestem magunknak valami elő-reggelit. Pár szelet keksz, forró tea, és alvás... De előtte majdnem 2 óra forgolódás, mert annyi minden kavarog a fejemben, és olyan izgatott vagyok... De addigra meg már elérkezik a reggel, kisüt a nap, és én örülök, hogy véget ért az éjszaka, új nap kezdődik...
A teáról jut eszembe. A nagyokos terheskönyvem figyelmeztetett, hogy csak óvatosan a teákkal. Napi 1-2 bögrénél nem ajánlatos többet inni. A kamilla, gyömbér, gyermekláncfű, menta és csalán megengedett. A málnát viszont kerülni kell, mert méhösszehúzódásokat okozhat. (Vájúdásnál majd jól fog jönni.) De mivel szeretem a teákat, és a hűvösebb napokon is jólesik, átverem magamat és inkább meleg limonádét iszok. Egy kis citromlé cukorral a forró vízbe, és máris olyan mintha teát innék. :)
A héten voltunk fogorvosnál. 6 havonta ugyanis rendszeres ellenőrzésre megyünk. Legutóbb májusban jártunk a rendelőben, éppen 3 napra rá, hogy pozitív terhességi tesztem lett. Röntgent ezért nem tudtak csinálni, mint ahogy most sem. Itt ugyanis az a szokás, hogy előbb lefényképezik a fogakat, és csak utána állnak neki javítani. Nekem tehát még várnom kell, mielőtt hozzám nyúlnak...Mert abba biztos vagyok, hogy lesz min dolgozni.
Így nézünk ki most:
Pocaklakó fejlődése:
Hossza: 42 cm.Súlya: 1,8 kg.
Haja, szemöldöke, szempillái jól látszódnak már.
Ezen a héten mozog a legtöbbet és már a Braxton-Hicks összehúzódások is megjelennek, ezért egyre többször hiszi a kismama azt, mindjárt megindul a szülés, pedig még közel 2 hónap van a végéig. A baba most már egyáltalán nem ráncos. Ha a 32. hetet követően jön a világra, valószínűleg már képes lesz szopizni, és a tüdeje is elég érett lehet az önálló lélegzéshez.
2 megjegyzés:
Nagyon jók a havas képek :))
Én csodálkozom hogy még csak most lettél bőgőmasina, valahogy úgy képzeltem a várandósok folyton pityeregnek :)
Adam szerint egész jól viselkedtem az egész terhesség alatt... :) Valahogy csak most, a vége felé kanászodtak el egy kicsit jobban a hormonjaim. :D
Megjegyzés küldése