Nyolcadik terhesgondozásunk

December 2.-án újabb rutinellenőrzésen vettünk részt a klinikánkon.
Szerencsére most is, mint ahogy azt eddig is megszokhattuk, minden a legnagyobb rendben. :)
Vérnyomásom, vércukrom normál, és a két hét alatt 1 lb-t híztam. Most 136 lbs, vagyis majdnem 62 kg vagyok. Örülök, hogy ilyen jól haladunk. Nem is hízok olyan nagyon, de azért pöttömke egyértelműen növekszik a pocakomban.
Miután a nővérkétől megvoltak a szokásos kérdéskörök, egy újabb -számunkra eddig ismeretlen dokival- találkoztunk. Az idősödő orvos nagyon kedves volt és mosolygós. Gyorsan és sokat beszélt, de minden fontos dolgot megértettem. Először lemérte a méhem hosszát (34 cm), majd a bébi szívverését. Kicsi lányunk szívecskéje ma 150-el vert. A doki szerint biztos azért mert sokat mozgolódik odabent. :) Adam látta is, hogy a vizsgálat közben pöttömke hogyan rugdossa az oldalam. :)
Ezután az orvos még elmondott pár fontos dolgot. A legjobb hír az, (így a 34. héten) hogy vagyunk annyira idősek, ha esetleg beindulna a szülésem, már nem próbálnák leállítani. Persze azért jobb ha még pár hétig bent marad (ami érzéseim szerint úgy is lesz), de ha elfolyna a magzatvizem, vagy 5 percenként lennének méhösszehúzódásaim, akkor hívjuk a kórházat. Na, de ezt már számtalanszor hallottuk.

Két hét múlva kell újabb terhesgondozásra jönnünk, és akkor már a méhszájat is vizsgálni fogják. Azt követően pedig hetente járunk majd kontrollra. Rákérdeztem, hogy lesz e még ultrahangozás. (Adam csak röhögött: Most már kibírod ezt a pár hetet, és akkor élőben láthatod.- mondta. ) A doki szerint erre nincs szükség, mert a baba rendesen fejlődik. Szóval semmi méregetés, méhszáj vagy placenta állapotának vizsgálgatása. Amíg terebélyesedik a hasam és dobog a baba szíve, minden oké... Én meg minden magyar kismamás blogon azt olvasom, hogy kinek hány fokban érett a méhlepénye, mennyire nyílott ki, vagy mekkorára saccolják a bébi súlyát. De azért, hogy én ezt nem tudhatom, már igazán nem idegesítem magam. Talán jobb is ha az ember nem agyal ilyeneken, és hagyja, hogy szépen a baba döntse el, mikor akar világra jönni... A mérete miatt pedig végképp nem aggódok. :)

Ám hazaérvén hatalmába kerített a készülődési láz. Eddig bírtam türelemmel... Adam előszedte a sufni mélyéről kis bőröndömet, én meg lassan nekikezdtem a kórházi csomagunk összeállításának. Amúgy is mindig csak izgultam, hogy jaj mi lesz ha hirtelen indulni kell, és még nem is tudom mit vigyek. Szóval jobb korábban, mint későn. Aztán az is lehet, hogy a kofferom még egy hónapig a szoba közepén fog porosodni.
Tegnap pedig a nagymosás is megvolt. Hiszen csak a tiszta ruhákat lehet összepakolni... Tovább tartott mint gondoltam. Pöttömkének valóban rengeteg holmija van. Különválogattam az újszülött és a 0-3 hónaposig méreteket. Már csak azt kell eldöntenünk, hogy ez a sok rugdalózó közül melyiket vigyünk a kórházba.
A ruhásszekrényét is kipucoltam. Már csak egy alapos szőnyegtisztításra van szükségünk, és megnyugodhatok.
Adam kinyomtatta a szülési tervet,... az is mehet a bőröndbe.
Ja, és tegnap óta zuhanyfüggönyön alszok. :) Nem emlékszem hol olvastam ezt az ötletet, miszerint így védhetjük meg az ágymatracunkat, ha esetleg az éjszaka közepén folyna el a magzatvizem.
Hát így készülődünk mi lassan, lassan... Szeretnék karácsonykor már úgy hátradőlni, hogy bármi jöhet, mi készen állunk. :)