Utolsó karácsonyunk kettesben

Még ha a babavárás most nálunk a legfelkapottabb téma, azért az idei karácsonyi beszámolót -ha megkésve is,- nem hagyom ki...
Sajnos hiába a nagy hajrá, az idén nem volt fehér ünnepünk. :( Csak az eső esett sokat, túl meleg volt ahhoz, hogy hópihékké változzon...
A második amerikai karácsonyom hasonlóan telt, mint az első, ráadásul a pocakosságom még izgalmasabbá tette az ünnepet. Ahogy azt már tavaly is tapasztaltam, itt sokan szeretik feldíszíteni és kivilágítani a házaikat, valamint udvaraikat különféle állatkákkal, mesefigurákkal és mikulásokkal telepakolni. Az alábbi fotón látható ház anyósomékkal szomszédos utcában található, és szerintem ők nyernék el a legjobban kidíszített ház versenyét, ha lenne ilyen. :) Mert ott aztán van minden... és amikor a képet készítettem, az égők fele be sem volt kapcsolva.



Amíg a tavalyi ünnepek alatt nagyobb hangsúlyt fektettem a magyar hagyománykövetéshez, most úgy döntöttem eltekintek ettől. Egyrészt mással voltam elfoglalva, másrészt nincs abban semmi rossz, ha most full amerikai karácsonyunk lesz. Hogy ez konkrétan mit is takar? Tavaly az utolsó pillanatban vettük meg a fát, az idén 2 héttel előbb. Ezen kívül nem készítettem Adventi koszorút és nem sütöttem halat sem. Szenteste nem volt ajándékozás, a helyi tradíció szerint mindent meghagytunk másnap reggelre.
Egyetlen magyar hagyományt iktattam csak be az idén, ez pedig a mézeskalács sütés... Mostanában úgyis úgy belejöttem a sütögetésbe, és várandósan kívánom is az édességeket. :)
Mivel csak lepke formám van, nem voltak igazán karácsonyi hangulatúak, és fehér máz sem került a tetejükre, mert nincs habverőm... de illatra és ízre tagadhatatlanul jól sikerültek. :)

Szenteste Adam családjánál vacsoráztunk, akik nagyon figyelmesek voltak, ugyanis külön csak az én kedvemért hal is került a terítékre. A lazacon kívül volt pulyka, sonka, töltelék, rakott krumpli és rakott zöldbab is. Akárcsak másodjára lenne Thanksgiving. :) Vacsi után társasjátékoztunk, majd izgatottan mentünk haza, hisz másnap jött a mikulás.

Reggel fél9-kor Cannon már hívott minket, hogy mikor érünk már oda, mert ő addig nem állhat neki a bontogatásnak, amíg nincs az egész család a házban.
A nappali tele volt ajándékokkal. A kanapékon 4 óriási zsák feküdt, az asztalon pedig szépen csomagolt dobozok várták tulajdonosaikat. Anyósomék teát és kávét főztek, reggelire pedig kalácsot és gyümölcsöt kaptunk. Mindenki pizsamában és álmosan, ám annál izgatottabban ült neki "asztalhoz".
Cannon nem sokáig bírt magával, így az ajándékbontás hamar kezdetét vette... Felváltva nyúltunk zsákjainkba, mindenki egyszerre csak egy valamit vehetett ki. :)



Az idei karácsony a legtöbbünk számára nagy örömet okozott, hiszen a mikulás mindenki kívánságát teljesítette. Kaptunk tószt sütőt, TV tartó polcot, ruhákat és kozmetikumokat... hogy csak a nagyobb dolgokat említsem.



Férjemet kedvenc autójának modelljével, egy kék Lamborghini Miura-val ajándékoztam meg, aminek láthatóan nagyon örült. Habár én már megkaptam a részemet, egy bónusz meglepetés azért járt nekem: Adam 3 kismamás fényképet dizájnolt és keretezett be. Nagyon szépen fog mutatni a kiságy felett. :)
A nagymamától kapott jézuskás szobor a kisbabánkat ábrázolja, aki habár karácsonykor még nem akart előbújni, sokan már a megszületése előtt gondoltak rá...



Mert mikulás zsákjában bizony volt számára is ajándék. Egy királykisasszonyokról szóló mesekönyv szett, és egy pár fehér-rózsaszín Puma sportcipő. :)



Családi hagyomány, hogy az ajándékozás után moziba megyünk. Az idén az Avatart láttuk, 3D-ben, ami mindenkinek annyira megtetszett, hogy másnap elmentünk megnézni még egyszer. :)

Miután a sok-sok ajándékot hazaszállítottuk, a hétvégére beraktuk őket a fánk alá is.
Amíg az ünnep után a városban mindenki gyorsan megszabadult karácsonyfájától, addig Adam ragaszkodott a magyar hagyományokhoz, így nálunk még a mai napig ott díszeleg a nappaliban. :)
Most még mindkettőnknek érdekesek és szórakoztatóak egymás tradíciói, különbözőségei, de nemsokára itt lesz velünk egy kis magyar-amerikai emberke, akinek bizony nem lesz könnyű elmagyarázni, hogy a mi családunkban miért más minden... Izgalmas lesz! ;)