Szerelmünk lapjai

Miután Adam hazautazott, nem tudtam mi legyen életem következő lépése. Az iskolának vége, ez a korszak lezárult. Munkát kellene keresnem, és folytatni életemet Olaszországban. Az a fiú, akit egész életemben kerestem, akire egész életemben vártam, most több ezer kilométerre van tőlem.

Gondolkodásra volt szükségem, így úgy döntöttem hazautazom egy kis időre.
Már nem emlékszem, azt hiszem két hetet töltöttem Szombathelyen, miután újra visszatértem Milánóba. Adammal megállás nélkül leveleztünk. Magyarországon vettem egy jó angol könyvet, és nekiálltam nyelvet tanulni. Elég gyorsan fejlődtem, és pár hétre rá már cseteltünk is a levelezés mellett. A 9órás időeltolódás megnehezítette a dolgunkat, de ez sohasem volt akadály számunkra.
Adam azt ígérte visszatér hozzám Európába, és nagy álmát valóra váltva, egy autógyártó cégnél helyezkedik el. Én közben interjúkra jártam, és kerestem a számomra megfelelő céget. Szerencsére sok helyre hívtak, válogathattam bőven.

Adam is elkezdett dolgozni, hogy pénzt keressen a visszatérésére. Ám a cég, ahol gyakorlati idejét töltötte, teljes állást ajánlott neki. Na, nem is akármelyik. Lockheed Martin- nak (híres amerikai repülőgépgyártó cég) Richland-ben (ahol Adam lakik) van ugyanis a kihelyezett kreatív osztálya. Na, nem a repülőgép tervezők számára, hanem ahol grafikák, designok és videók készülnek a cég számára.
Adam fizetése megkérdőjelezte eddigi elképzeléseinket, és kezdett kétségessé válni, hogy érdemes e visszatérnie Olaszországba.
Igaz, egyikünk sem akarta, hogy én oly távol szakadjak az otthonomtól, mégis az látszott a legésszerűbb lépésnek, ha én követem őt.

Őrültségnek hangzott 2napnyi együttlét után közös jövőt szőni, ám semmi nem volt, ami ezt megkérdőjelezte volna.
Az iskola után új albérletbe költöztem, ahol végre saját szobám volt. Naphosszakat ültem ott bezárkózva, és Adammel beszélgettem. A lakótársaimat alig ismertem, az olasz barátaimmal megszakadt a kapcsolatom. Néha azt sem tudtam este van e vagy nappal. Rettentő fáradtak voltunk már. Volt olyan napunk amikor 24órán keresztül beszélgettünk megállás nélkül. Még a konyhába is vittem magammal a számítógépemet. Beszélgetés mellett sok mást is csináltunk együtt. Filmeket néztünk, futni jártunk. Az sem számított ha nála épp nappal volt, nálam pedig éjszaka, vagy fordítva. Rengeteg hasonlóságot fedeztünk fel egymásban, és még az is tökéletes volt amiben különböztünk. Kezdtünk lassan egymásba szeretni.

Két őrült hónap után Adam úgy döntött szabadságot vesz ki, és meglátogat.