Nem sok időt kaptunk ahhoz, hogy kitaláljuk hogyan tovább. A bevándorlás, a zöld kártya és a letelepedés Amerikába sokkal bonyolultabb procedúrának bizonyult, mint azt hittük. Az esküvőnket szerettük volna tervezni, de nem tudtuk, hol és hogyan álljunk neki.
Adam a vakáció után újra munkába állt, az én napjaim meg azzal teltek, hogy választ találjak kérdéseinkre. Napokig böngészgettem a neten, de folyton zsákutcába ütköztem. Úgy tűnt ahhoz, hogy hosszabb ideig itt élhessek, vissza kell utaznom Magyarországra, vízumot igényelni. Az USA-ban élő magyaroknak kezdtem el emaileket írni.
Miután több helyről hallottam, hogy célravezetőbb és okosabb dolog szakember segítségét kérni, nekiálltunk ügyvéd után kutatni.
Goldberger Péter weboldalára december 2-án akadtam rá. A Brooklyn-ban élő magyar ügyvéd -borsos áron ugyan, de- elvállalta az ügyünket. Péter nemcsak jártas ezen a területen, de magyar lévén én is gond nélkül tudok kommunikálni vele.
Bő két hónapunk maradt amikor megkötöttük vele a szerződést. Kérdésünkre, hogy mi legyen az első lépés ez volt a válasz: "Házasodjanak össze mielőbb!"
Hatalmas volt az öröm. Végre egybe kellhetünk! Nem volt idő puccos álom esküvőt szervezni, minden egyes nappal rövidültek az esélyeink.
Esküvő szervezés 8 nap alatt
December 4. : beadtuk a házassági kérelmünket
/Certificate of Marrage & Applicant of Marriage Licence/
Az USA-ban a kérelem beadása után 3 napra lehet legkorábban házasodni.
December 5. : gyűrű vásárlás
Mivel én már Seattle-ben megkaptam a gyűrűmet, már csak Adam-é hiányzott. Ugyanabba az ékszerboltba, a Zales-be választottunk ki az enyémnek a férfi párját.
Érdekesség, hogy az amerikai házaspárokra nem jellemző, hogy megegyező stílusú gyűrűt hordanak. Ki ki a maga ízlése szerint választhat. Nos, Adamnek nagyon tetszett az ötlet, hogy nekünk egyforma legyen, ezért nem is volt kérdéses melyik kerüljön az ujjára.
A gyűrűinket az üzletbe kellett hagynunk, hogy az esküvőre méretre szabhassák.
December 6. : ruha vásárlás
Igazi menyasszonyként én már otthon anyukámmal megtaláltam az "álom ruhát". Bár nem volt könnyű dolgunk, napokig jártuk az üzleteket, végül megtaláltuk a tökéleteset.
Szóval az én ruhám már hetek óta ott lapult a gardrób végében, eltakarva, hogy Adam még egy darabkát sem láthasson meg belőle.
Nem maradt hát más dolgunk, mint hogy kitaláljuk, miben legyen a vőlegény. Az én ruhámhoz és cipőmhöz tökéletesen passzoló színeket választottunk. Ekrü inget és barna nyakkendőt.
December 8. : virágcsokor rendelés
Már több helyen megmosolyogtak minket, amiért az utolsó pillanatban intézkedünk, ezért kicsit aggódva kérdeztük meg a virágos nénitől, hogy el tudna e készíteni egy menyasszonyi csokrot 2 napon belül. Szerencsére nem sokan házasodnak télen, így nyugodtan kiválaszthattuk a nekünk tetsző kombinációt.
A csokrot magenta és krémszínű rózsákból kértük, egyszerű zöld levelekkel, díszítés nélkül. Nagyot röhögtünk, amikor az általam magentának nevezett, vöröses-lilás árnyalatú rózsának megláttuk az igazi nevét: "Milano". Tudtuk, a sors ismét velünk van. Adam zakójára is kerülni fog egy szál.
December 9. : időpont kérés, tanuk, torta rendelés
Ahogy Magyarországon a városházán, úgy itt a bíróságon (Courthouse) esketik össze a jegyespárokat. December 11-re esett a választás. Úgy tűnt addigra minden fontos dolog meglesz.
Ám boldog napjainkat a bíróság alkalmazottjai nehezítették meg. Adam ugyanis hiába hívta őket nap mint nap, hogy időpontot kérjen, az illetékeseket sehogy sem tudta elérni. Többszöri bosszantó telefonálás után, 2 nappal az esküvő előtt sikerült a bíróval beszélnünk, és kitűzni december 11-én, délután 4 órára a nagy pillanatot.
Adam felhívta Nancit és Justint, és felkérte őket tanuknak, majd szólt a családjának, hogy csütörtök délutánra ne tervezzenek más programot.
Délután még elmentünk a gyűrűinkért, este pedig tortát rendeltünk, és lagzira valókat vásároltunk. Az esküvői tortának, akárcsak a csokromnak a krém szint választottuk, vörös rózsákkal a tetején. Adam szülei átvállalták a házi-mini-lakodalom megszervezését, így emiatt szerencsére nem kellett aggódnunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése