2009. július 29., szerda

Adam's Birthday

Július 11.
Nincs is jobb a nyári szülinapnál!-vallja Adam, aki július 11.-én negyed évszázados lett. Amíg én ezen a kerek évfordulón azt hangoztattam, hogy most vagyok utoljára fiatal, addig a férjem amiatt sopánkodott, hogy ez lesz élete utolsó szülinapja. Ezután ugyanis a gyerekünk zsúrjai sokkal fontosabbak és jelentősebbek lesz. Hát, majd meglátjuk.

Én talán izgatottabban vártam férjem szülinapját, mint ő maga. Már hajnalban megébredtem, hogy végre átadhassam a meglepimet. Előtte nap elsétáltam a boltba, majd gyümölcsös-joghurtos tortát készítettem.
Reggel hétkor kisomfordáltam a konyhába, és egy tálcára rápakoltam az összes ajándékomat. A torta tetejére gyertya is került, a tálca oldalaira pedig lufikat akasztottam.
"Happy Birthday tooooo youuuuu"-t énekelve vonultam be a hálószobába, amire férjem egyből felkapta a fejét. Sajnos a nagy izgalmak közepette a 2-es és az 5-ös gyertya eldőlt, de Adam-nek így is nagyra kerekedtek a szemei. Úristen, de nagy szám!-mondta, én meg csak röhögtem. Vissza fogod te még sírni ezeket az éveket. :)
Megtörtént a kívánság és a fújás. Felvágtunk egy szeletet a tortából, majd jöhetett az ajándék kibontása: egy Flip Video Ultra HD mini kamera állt a dobozban, amivel a zuram végre kiélheti videózás iránti vágyát, valamint a baba jeles pillanatait is könnyen megörökíthetjük majd. A digitális kamera oldalába USB csatlakozó van beépítve. A 1280 x 720 felbontású videók egy gombnyomással feltölthetők a YouTube-ra.

A férjem szülinapjára anyukámék is gondoltak, és múlt héten postai úton ajándék is érkezett. Teljes nyári ruhaszett és egy kedves kis képeslap volt a dobozban. Ezúton is köszönjük! ;)

A nap további része pihenéssel és Adam kis játékszerének tesztelgetésével telt. Délután kimentünk egy-két órára hűsölni a medencébe is, este pedig következett a nap fénypontja, a meglepetés szülinapi party.

Surprise Birthday Party!
Anyósommal már napok óta szervezkedtünk Adam háta mögött, email-en keresztül. Míg férjem erősen tiltakozott a nagy bulizás és hacacáré ellen, mi azért titokban tudtuk, ennek a meglepetésnek biztos örülni fog. Én mozgósítottam a barátokat, Heidi pedig előkészítette a terepet. Vett dekorációkat, kaját, piát, és piñata-t. (Erről majd később.)
Mivel nekem sem telefonom, sem elegendő információm nincs arról, hogyan értesítsem a barátokat, szép szorgalmasan meghívóleveleket írogattam, majd a legutóbbi, rákevős összejövetelünkkor kiosztogattam őket. Hisz nem sok időm volt, hogy titokban mindenkivel egyenként beszéljek. Egyszerűbb volt a kezükbe nyomni egy papírt. A szervezkedés tökéletesre sikerült, és a srácok visszajelezték, hogy ott lesznek.

Az este közeledtével a party hatalmas sikernek ígérkezett, hiszen Adam világosan a tudtomra adta, bizony ennyire rossz szülinapja még sohasem volt. Hogy lehet az, hogy senki még fel sem hívta felköszönteni.
Aztán eljött hét óra, és mi ál-vacsorára indultunk a szülőkkel. (Adam 6:57-kor született.) Ez volt ugyanis a terv: Elautózni a szülők házához, és onnan közösen indulni az étterembe. Mindeközben persze a barátok a kertbe sunyítva vártak a támadás pillanatára.
Még olyan apró részletekre is figyelnünk kellett, hogy a kocsiját mindenki a közelben lévő iskola parkolójába hagyja, nem pedig a ház előtt. A gond csak az volt, hogy a mi utunk is arra vezetett volna, ezért Richard felhívta Adamet, hogy szóljon, az utcát "lezárták", másik irányba kell mennünk. Szóval minden tökéletesen működött.
Amikor odaértünk, a család kivonult a ház elé, hogy akkor indulás az étterembe. Majd anyósom felkiáltott, hogy óó, had mutassa még meg nekünk az épülő kutyaházat, hátul a kertben.
Adam teljesen gyanútlanul vonult végig a ház oldalán, mi meg mögötte, kuncogva, libasorban.
Aztán ahogy befordult az udvarba, a teraszról vagy tízen spriccelték körbe festékszóróval: "Surpriiiiiise!"-kiáltották, megilletődött férjem pedig köpni-nyelni nem tudott. Fejére hamar felkerült az ünneplős korona, és kezdetét vette a bulizás.

Anyósom precizitásában most sem csalódtam. A party lényege Adam kedvenc figurájára, a Batman-re épült. Színei: fekete, sárga, kék. Mindegyik asztalnál lufik magasodtak az ég felé, köréjük pedig társasjátékok voltak kipakolva. Richard hamburgert és halat sütött a BBQ-n, Traci és Nanci pedig házi készítésű mártásokkal érkezett.
A desszert Adam kedvenc kekszéből, az Oreo Cookie-ből készült Batman-balls (Batman-golyók, vagy Batman-golyói, kinek jobban ízlik :)) volt.



Férjuram már az első fél órában legurított pár üveg sört és egy koktélt, így mielőtt teljesen elvesztené az emlékező képességét, gyorsan székre ültettük, és kezdődhetett az ajándékbontás. Lássuk csak a listát: hard drive, Batman és Goesbusters videojátékok (az én legnagyobb "örömömre" persze), Goesbusters és AWESOME póló, csokik, és Happy Last Birthday képeslap.
Én az eseményt, -és szinte az egész estét- kamera tesztelése címén meg is örökítettem.



Íme, ti is belekukkanthattok a felvétel egy apró részletébe. (1280x720, HD minőségben):



Ezután felkerült az "I didn't hear you... I was too busy being AWESOME" póló, és a party tovább folytatódott.
Kihoztuk a második joghurtos-gyümölcsös tortámat, amire viccesen egy félbetört kettest raktunk. (Lehet akár hármas is a vége. :)) Volt újra hepibörszdéj éneklés, kívánságműsor és petárdadurrogtatás.
Na, ezt is megnézhetitek. (A kamera tesztelése sötétben megbukott.):




Végre ezután már hagytuk a fiúkat a Beer-pong-ban kibontakozni. Na ja, egy újabb amerikai őrület. És még neve is van. :) Erről -az inkább ivásról szóló- nálunk igen népszerű játékról egyszer már meséltem, de most akkor ismételjük át még egyszer:
Egy hosszúkás asztal két végébe, piramis alakban, félig sörrel töltött 10-10 db műanyag poharat helyezünk. Két játékos (vagy páros) egymással szembe áll és ping-pong labdával próbál az ellenfél poharába találni. Ha ez sikerül neki, a másik játékosnak meg kell innia a benne lévő nedűt. A második-harmadik kör után garantáltan nehezebb lesz fókuszálni. :)
Szórakoztató játék, nekem bejön. Még ha most nekem nem is az iváson volt a lényeg, négy teli találattal besegítettem Adamnek. Ő meg "szegény" csak itta, itta a sört.



Utolsó játékszerünk a Piñata volt. Nevéből is adódóan ez most nem amerikai, hanem egy a szomszéd Mexikóból származó szokás. Adam-nél pedig a születése óta, évről-évre követett születésnapi hagyomány, amit nagy valószínűséggel a kis utódunk is tovább fog vinni.
A játék lényege, hogy egy cukorkákkal és csokikkal teli papírmasé figurát felfüggesztenek a fára. Ezután mindenkinek sorban, bekötött szemmel 3 esélye van arra, hogy a dobozt eltalálja úgy, hogy az széttörjön és az édességek a földre hulljanak. A többi gyerek közben kis zacskókkal figyel, és amint szétszakadt a papírmasé, rohannak begyűjteni a cukorkákat.

/Mi is az a piñata? Ősi eredetű, eredetileg a hittel, vallással, ünnepléssel összefüggő szokás, amely egyes feltételezések szerint Kínában alakult ki, s onnan terjedt át Európába a XIV. században, és a spanyol hódítók vitték át az amerikai kontinensre. A keresztény és az ősi indián tradíciókat ötvöző hagyomány igen elevenen él ma is Mexikóban, ahol a piñata a karácsonyi körmenetek időszakához, a "posada" ünnepéhez kötődik. Mára azonban vallásos tartalma többnyire feledésbe veszett, leginkább a gyerekek születésnapjának megünneplésére, gyerekpartik, zsúrok hangulatának emelésére szolgál. Nemzetközi sikere és egyre szélesebb körökben való elterjedése valószínűleg halhatatlanságot biztosít neki./
Forrás: Glob

Adam piñata-ja az idén a The Cars filmből ismert piros kisautó volt. Természetesen egy hokis családban mi mással csapkodnánk, mint Richard hatalmas hokiütőjével.
A picik (Healy és Audrey) nem akarták kipróbálni, így először az egyedüli gyerek, Cannon tesztelhette a papírmasé erősségét. Őutána következett az ünnepelt, majd Aaron és Taylor, mire végül én is kedvet kaptam, mert nem akartam kihagyni első pinata-ütések tapasztalatát.
Heidi bekötötte a szemem, majd csaptam rá három szép nagyot, amit később kicsit meg is bántam. A kis pocaklakó ugyanis nemigen díjazta erőlködésemet, és a hasam szűrni kezdett. De szerencsére nem lett komolyabb bajunk.
A dobozt végül Amy (Taylor barátnője) durrantotta szét.



Amint az édességek a földre potyogtak, mindenki megrohamozta a kupacot. A végére az összes gyerek elégedetten, és cukorkákkal teli szájjal távozott.

Az este folyamán még beer-pong-oztak kicsit a fiúk, majd a barátok lassan elszivárogtak. Következett néhány nyugodt perc, óra... Csak ültünk a sötét kertben, és beszélgettünk. Drága férjem (kisebb-nagyobb sikerrel) próbált kijózanodni, aminek a vége az lett, hogy én vezettem haza a kocsit. Még mindig jobb jogsi nélkül, mint ittasan volán mögé ülni...
Egy szó, mint száz, a meglepi buli nagyon jól sikerült! Januárban újra ünneplünk. Duplán! ;)

Nincsenek megjegyzések: