Graduation

Június 6. -szombat-

Ezen a szombati napon volt Taylor érettségi évzárója. A fiúk édesapja már péntek este megérkezett a városba; feleségével, Paggy-vel, és a nagymamával. Így végre nekem is lehetőségem volt megismerni őket.
A Kamiakin High School-ból két meghívót is kaptunk. Taylor, és barátnője, Amy ugyanis ugyanabba a középiskolába végeztek.
Hosszú hétvégének néztünk hát elébe... Hőségben, 10 hetes terhesen, hányingerrel küszködve ünnepséget végigülni, és minden percünket együtt tölteni a családtagokkal.

A diplomaosztó ugyanúgy zajlott, mint minden más amerikai középiskolában. Bármennyire is rosszul éreztem magam, azért erre az eseményre elég izgatottan készültem. Végre mindaz amit eddig csak filmekben láttam, most itt fog megvalósulni előttem. Még olyan gondolatokkal is eljátszottunk Adammel, hogy az ezután soron következő "graduation" Cannon-é lesz 9 év múlva. Az azt követő pedig rá pont 9 nyárra, ami már a mi gyerekünké lesz, aki most még csak babszemként lubickol a hasamban. :)

Na, de térjünk inkább vissza a jelenbe. Szombat reggel átmentünk Adam édesapjának hotelébe, hogy velük reggelizzünk az ünnepség előtt. Közbe elmondtuk a nagy családi örömhírt, és a nagyit dédivé avattuk. Sok szép ajándékot is kaptunk: amerikai szakácskönyvet, fotóalbumot, hálóinget, fürdősót, és egy hatalmas, nagymama által vart takarót...

Amikor a Toyota Center-be értünk, a lelátó már tömve volt büszke szülőkkel, rokonokkal és barátokkal. A téli hokimeccsek helyszínét iskolai díszteremmé varázsolták. A hangulat ünnepi volt. Fényképezőgépek csattogtak, itt-ott türelmetlen gyereksírás hallatszott. Az emberek programfüzettel legyezték magukat a fülledt csarnokban, és izgatottan várták a friss érettségizők bevonulását.
Én le sem mertem úgy ülni, hogy ne legyen hűsítő ásványvíz a kezemben, ezért még gyorsan leszaladtunk a standhoz. Mire Adammel visszaértünk, a piros talárba és a tipikusan amerikai érettségi sapka mögé bújt 18 évesek már lelkesen és nagy léptekkel vonultak be a vörös szőnyegen. Büszke szülők kameráztak, haverok fütyültek, lányok sikítoztak, csecsemők bömböltek. Mire mind a csaknem 300 diák a helyére ért, a közönség felállt, ki-ki levette sapkáját, kalapját; kezét a szívéhez emelte és az amerikai zászló felé fordult. Először a "Pledge of Allegiance" elszavalása következett, majd a himnusz. Sokan azt is a kórussal együtt énekelték. Nemsokára nekem is mindkettőt meg kell majd tanulnom.

(A Pledge of Allegiance to the United States flag, magyarul "Az Egyesült Államok zászlójára fogadás", Amerika egyik legszentebb szimbóluma. Ez egy vers, ami az emberek (elsősorban a gyerekek) mindennapi életének szerves része. Az iskolákban, a tanítás előtt minden amerikai diák kezét szívére téve, vigyázz­állásban mond el: "I pledge allegiance to the Flag of the United States of America, and to the Republic for which it stands, one Nation under God, indivisible, with liberty and justice for all." /„Hűséget fogadok az Egyesült Államok lobogójának és a Köztársaságnak, amelyet jelképez: az oszthatatlan nemzetnek Isten ege alatt, ahol mindenki szabad, és mindenkit megillet az igazság­szolgáltatás.”/)



Az előadás számomra elég egyhangú volt, bár annak aki hallhatta is a beszédeket, biztos sokkal érdekesebb volt. A mi lelátónkról sajnos alig lehetett valamit érteni. Ennek ellenére sok érdekességet láttam és tudtam meg a helyi szokásokról és hagyományokról.
Néhányszor az iskola kórusa énekelt el egy-két búcsúztató dalt, majd tanárok, igazgatók és diákok mondtak beszédet. Taylor legjobb barátja, Edin -aki bosnyák és a délszláv háború kezdetén költözött családjával a városba- is sok szépet mondott életéről, szüleiről és a jövőjéről.
Az amerikai középiskoláknak van egy régi, amolyan tanárbosszantó hagyománya is. A végzősök titokban a sorok között strandlabdákat fújtak fel, majd azt egymásnak passzolgatják a levegőben. Mindeközben a tanárok próbálták elkobozni a beszédek monotonitását mókával megtörő "rendetlenkedő" kamaszok játékszereit.
Miután mindenki kiöntötte a lelkét és elmondta bölcsességét, következhetett a diplomaosztás. A diákok soronként vonultak a tribün mögé, majd onnan büszkén lépték át az iskola szimbolikus kapuját és vették át bizonyítványukat. Amikor egy-egy végzős neve felhangzott, a közönség soraiból felsikítottak és őrült tapsolásba kezdtek a hozzátartozók.
Mi is így tettünk, amikor Taylor-t hallottuk, aki büszkén vonult végig piros köntösében, valamint egy sárga szalagos érmével és hófehér sállal a nyakában. Ez ugyanis azt jelezte, hogy kitűnő eredményekkel végezte el a középiskolát.
Miután mindenki -diplomával a kezében- visszaballagott helyére, következhetett a finálé. A diákok a kalapjukról lelógó fonálcsomót bal oldalról a jobbra emelik át, ezzel szimbolizálva az érett korba lépést. Majd jött a filmekből is jól ismert sapka levegőbe dobása. Örömteli üvöltés és sikítozás lepte el az arénát.

Az ünnepség után hirtelen egy kisebb káosz kerekedett a teremben. Mindenki gratulálni szeretett volna a friss diplomásoknak. Mivel mi is ezt akartuk, követtük a tömeget a piros talárosok felé. Hosszas kígyózás, lökdösődés és szlalomozás után végre megtaláltuk Taylort. (Csak zárójelbe megjegyezném: nem sok logikát látok ebben a műsor utáni egymást keresgélésben. Ezt jobban is megszervezhették volna.)
Gyors fényképezkedés, hogy ezt a pillanatot is megörökítsük, és már indultunk is a kijárat felé...



A parkolóban láthattuk sógorom csodásan kidíszített autóját is. Ez amolyan szokás Amerikában. Nem csak a friss házasok kocsijait szokták összefestékezni... Számos más, kiérdemelt eseményen (születésnapra, érettségire, sporteseményekre ...) is alkalmazzák ezeket a meglepetéseket, firkákat. :)
Szóval Taylor kis teknőcét (így becézik) anyósomék dekoráltál ki. "Congratulation Taylor", "Kamiakin Graduate", "2009 Grad Inside", "We are proud of you", "Class of 2009" és mellé sok sok szívecske. Az autó belseje meg telistele piros meg sárga lufikkal.
Ez a két szín egyébként a Kamiakin High School jelképe. Minden középiskolának van saját színpárja.

Az érettségizők egy másik fontos és jelképes emléktárgya az évkönyv. Tayloréké elég vastagra és nagyra sikeredett, benne sok sok fényképpel és megemlékezéssel. Az album külön szakokra, osztályokra és fakultatív programokra van bontva. Ebben mindenki megkeresheti, a négy év alatt ki miben jeleskedett a legjobban. (Adam anno vázlatfüzetével a legjobb művészek, rajzosok között szerepelt.) A tradíció szerint év végén az emlékkönyvét mindenki körbeadja, hogy a barátok, haverok és barátnők pár gondolattal belevéssék magukat az elmúlt idők soraiba.

A diplomás kalap fonálcsomóján két szám szerepel: 09. Ez jelzi az érettségi évét.(2009) A hagyomány szerint a fiatalok ezután ezt leszedik a sapkáról és az autójuk visszapillantó tükrére aggatják. Adam kocsijában is ott lóg immár 7. éve a piros-sárga fonalas 02-es.



Nos, az avató ünnepség után úgy terveztük a délutánt Taylorral és az édesapjuk családjával töltjük, ám a mi kis drága Chevelle-nk ezt meghiúsította számunkra. Történt ugyanis, hogy útközben megálltunk egy boltnál, és a kocsi ott a parkolóba bemondta az unalmast. Én csak annyit tudok, tönkrement az automata váltó.
Adam Richardot hívta segítségül aki pár percre rá meg is érkezett az emelővel és a szerszámos ládával. Szegény férjemnek ott a tűző napon, a bolt bejárata előtt kellett az autó alá kúsznia, hogy a középen lévő váltóhoz hozzáférjen. Nekem is kínszenvedés volt minden perc. Hányingerrel és éhesen várakoztam az árnyékban.
Azt nem is ecsetelném, Adam mennyire volt ideges, a lényeg, hogy a motort ugyan sikerült beindítanunk, de alkatrészt kellett cserélni, ami azt jelentette, hogy utunk egyenesen anyósomék házába (és garázsába) vezetett.
Este nyolc volt már, mire onnan eljöttünk. Így telt el vendégeskedés és ünneplés helyett az egész délutánunk kocsiszereléssel.

Június 7. -vasárnap-
Másnap este volt Taylor érettségi kerti party-ja. Az apja családja már kor reggel visszaindult Idaho-ba, mi pedig siettünk segíteni a buli előkészületeiben.
Az én fő feladatom a fehér csokiba mártott eperdarabok előkészítése volt. A fiúk pedig dekoráltak, székekért rohangáltak de leginkább csak útban voltak. :)
Természetesen minden pirosban és sárgában pompázott. Nem győzöm kihangsúlyozni anyósom mennyire szereti precízen a részletekre és a díszítésre fektetni a hangsúlyt. Mindig minden tökéletes és szervezett körülötte. Az anyák napján felálított pavilon a terasz felett kapott helyet, ami most tökéletes saroknak bizonyult az ételek tálalására, és tárolására. Az asztalterítő piros volt,... a papír tányérok, poharak, villák, kések, szalvéták mind mind szigorúan pirosan-sárgán sorakoztak a ketchup és mustár között. Mellettük csipszek, zöldségek, mártások, szószok álltak. Desszertnek pedig a fehércsokis-eper erősítette a piros-sárgák csapatát. A "svédasztal" felett Taylor talárja lógott.



A vendégváró asztalokat a fiúk díszítették ki a sógorom különféle emléktárgyaival: fényképekkel, érettségi diplomával, és sapkával, hokimezekkel... A bejárat mellett volt a "fogadó rész" hokibotokkal és korongokkal. Egy kis asztalkán állt az évkönyv (amibe bele lehet írni) néhány diploma és egy nagy kosár amibe az érkezők borítékjaikat, képeslapjaikat, jókívánságakat, gratulációikat dobhatták bele. És valóban, az est végére a kosár tömve lett.



A vendégek lassan, sorjában érkeztek. Én személy szerint nem nagyon ismertem senkit, a partyn leginkább Taylor barátai, és anyósom kliensei vettek részt. Richard folyamatosan sütötte a hamburgert, hot-dogot és lazacot a BBQ-n, miközben mindenki bőségesen fogyasztott és vidáman csacsogott. Cannon volt a legboldogabb, hogy végre tele a ház. :)
Elég nehéz volt rosszullétemet leplezni, de apósom grillezett hala még a legkellemetlenebb hányingert is elfeledtette velem. Ebben a pár órában engem Heidi egyik "idegen kúltúra imádó" ismerőse szórakoztatott. Elmesélte, hogy hány országban járt már, mik a kedven ételei, és zenéi, valamint, hogy a város egyik kultur klubjának is a tagja. Elárulta, legközelebb Közép-Európába szeretne ellátogatni, így én lelkesen meséltem hazámról és múltamról.



A vendégek, -miután megtömték hasukat- meglepően hamar elszivárogtak. Csak Taylor jóbarátai maradtak, a torta és az alkonyat. A kamaszok, miután besötétedett tüzet gyújtottak, és Cannon-nal marshmallow-t készítettek, mi pedig hazatántorogtunk, hogy végre kipihenhessük ezt a tartalmas és mozgalmas hétvégét.