Június 11.
Jeles nap ez a mai. Ma vagyunk a férjemmel fél éves házasok, és a kis trónörökös már sikeresen betöltöttek a 11. hetét.
Ez azt jelenti, hogy már csak egy hét és végre ultrahangon találkozhatunk a kis babócánkkal,... végre megvizsgál az orvos, és kiderül, hogy minden rendben,... végre túl leszünk az első trimeszteren és világgá kürtölhetjük a nagy hírt, nem kell tovább titkolóznunk.
Múlt héten elfelejtettünk fényképezkedni, de nem is annyira fontos ez még, hisz a hasam alig növekszik. De úgy érzem mostantól fel fognak gyorsulni az események, jobban mondva a változások, így hát jöjjön az e heti pocakfotó:

Furcsa, -és még inkább lekopogom-, de mintha kezdene elmúlni az állandó hányingerem. Újra visszatért belém az élet. Reggelente már nem okoz nehézséget kikelni az ágyból. Bár még most is sokat pihenek, és kímélem magam, de úgy tűnik semmi panaszkodni valóm nincs.
A terhességgel járó "mellékhatások" persze jelen vannak:
-Most már minden éjszaka háromszor kelek fel, és megyek pisilni. De ezt követően is csak percekig tartó forgolódás után sikerül visszaaludnom. Igazi alvajáró lettem.
-Az anyává válás kezd pszichésen is a hatalmába keríteni. Néha "rémálmaim" vannak, hogy például a kisbaba öcsémre kell vigyáznom, és elvesztem őt, vagy hogy elvetélek. De ezeken az álmokon szerencsére legtöbbször csak nevetek.
-Szédülök. Mostanában figyelnem kell arra, hogy lassan álljak fel, mert különben minden elhomályosodik előttem. Ez persze a meleg és fülledt levegő miatt is van.
-Heves szívdobogás, gyors légzés. Nem kell megijedni, a nagy könyv szerint ezek is a terhesség normális tünetei. Sokszor már két párna áthuzatolásától is úgy ki tudok fulladni, mintha lefutottam volna a fél maratont. :)
-Tüsszögés, orrdugulás. Ezt is sok helyen olvastam már, és nálam most kezd csak előjönni.
-Hirtelen mozdulatnál beleszúr az alhasam, de ezek gondolom csak a nyúló méhizmok miatt van. Hát ezek most az újabb heppjeim, de inkább boldog vagyok és felszabadult, hogy végre nem kell egész nap rosszulléttől összegabalyodva fetrengenem a kanapén. Annál nincs rosszabb. Végre újra van erőm főzni, és nem érzek hányinger mosogatás közben sem.
Na jó, az étvágyam még nem a régi, de érzem, szervezetem már kezd hozzászokni ehhez az új kis élethez a hasamban. :)
Nézzük, hogy nődögél odabent a pocaklakó:
Ezen a héten a magzat rohamos növekedésnek indul: most még csak 4.1 mm hosszú és körülbelül 8 grammot nyom. Ehhez a fejlődéshez szükség van a méhlepényben lévő erek méretének és számának a növekedéséhez is, hogy kellő mennyiségű tápanyaggal lássák el a kicsit. A fülek vándorlása megindul az őket megillető helyre. A máj, a belek, az agy és a tüdő elkezd önállóan működni. A külső nemi szervek a hét végére már felismerhetők: a genitáliák bimbója a fiúknál hímvesszővé, a lányoknál csiklóvá és nagyajkakká formálódik. Most hogy a jelentősebb szervek legnagyobb része kész, a bébi haja és körmei is tovább fejlődnek.
Jeles nap ez a mai. Ma vagyunk a férjemmel fél éves házasok, és a kis trónörökös már sikeresen betöltöttek a 11. hetét.
Ez azt jelenti, hogy már csak egy hét és végre ultrahangon találkozhatunk a kis babócánkkal,... végre megvizsgál az orvos, és kiderül, hogy minden rendben,... végre túl leszünk az első trimeszteren és világgá kürtölhetjük a nagy hírt, nem kell tovább titkolóznunk.
Múlt héten elfelejtettünk fényképezkedni, de nem is annyira fontos ez még, hisz a hasam alig növekszik. De úgy érzem mostantól fel fognak gyorsulni az események, jobban mondva a változások, így hát jöjjön az e heti pocakfotó:


Furcsa, -és még inkább lekopogom-, de mintha kezdene elmúlni az állandó hányingerem. Újra visszatért belém az élet. Reggelente már nem okoz nehézséget kikelni az ágyból. Bár még most is sokat pihenek, és kímélem magam, de úgy tűnik semmi panaszkodni valóm nincs.
A terhességgel járó "mellékhatások" persze jelen vannak:
-Most már minden éjszaka háromszor kelek fel, és megyek pisilni. De ezt követően is csak percekig tartó forgolódás után sikerül visszaaludnom. Igazi alvajáró lettem.
-Az anyává válás kezd pszichésen is a hatalmába keríteni. Néha "rémálmaim" vannak, hogy például a kisbaba öcsémre kell vigyáznom, és elvesztem őt, vagy hogy elvetélek. De ezeken az álmokon szerencsére legtöbbször csak nevetek.
-Szédülök. Mostanában figyelnem kell arra, hogy lassan álljak fel, mert különben minden elhomályosodik előttem. Ez persze a meleg és fülledt levegő miatt is van.
-Heves szívdobogás, gyors légzés. Nem kell megijedni, a nagy könyv szerint ezek is a terhesség normális tünetei. Sokszor már két párna áthuzatolásától is úgy ki tudok fulladni, mintha lefutottam volna a fél maratont. :)
-Tüsszögés, orrdugulás. Ezt is sok helyen olvastam már, és nálam most kezd csak előjönni.
-Hirtelen mozdulatnál beleszúr az alhasam, de ezek gondolom csak a nyúló méhizmok miatt van. Hát ezek most az újabb heppjeim, de inkább boldog vagyok és felszabadult, hogy végre nem kell egész nap rosszulléttől összegabalyodva fetrengenem a kanapén. Annál nincs rosszabb. Végre újra van erőm főzni, és nem érzek hányinger mosogatás közben sem.
Na jó, az étvágyam még nem a régi, de érzem, szervezetem már kezd hozzászokni ehhez az új kis élethez a hasamban. :)
Nézzük, hogy nődögél odabent a pocaklakó:

1 megjegyzés:
Majd ha megszületik, akkor mekkora alvajáró leszel!:D
Megjegyzés küldése