Először is a már beígért cukorterheléses vizsgálat. Szerencsére itt, Amerikában ezt egy fokkal barátságosabban oldják meg. Gondoltam én... De kezdeném a legelején.
Szerda (október 21.) reggel 7:10kor csörgött az ébresztőnk, de mivel nem sikerült egyikünket sem felráznia, riadtan ugrottam ki az ágyból 7:30kor. Egy óra múlva jelenésünk van a klinikán, és nekem még meg le kell gurítanom a glükóz italt, amit legutolsó alkalommal kaptam. Az utasítás szerint már behűtve várt rám. Szerettem volna egy szuszra lehúzni, de sajnos olyan hideg volt, hogy szüneteket kellett tartanom. (Hát nem hiába, a jó tanács is csak az amerikaiaknak szól, akik ugye köztudottan mindent jéggel isznak.) Miután leküzdöttem a túlcukrozott löttyöt, mentem is készülődni. Nem is volt annyira vészes, gondoltam... Aztán a kocsiban már kezdtem rosszul lenni. Hisz nem ehettem rá semmit, és a víz sem oldotta a torkomban és gyomromban lapuló égető érzést. Csak túl akartam lenni az egészen.
A klinika földszintjén van a vérvételi labor. 8:20kor bejelentkeztem. Még 10 percet kellett várnunk, hogy leteljen a kötelező 1óra várakozási idő. (A vérnek ugyanis ennyi idő alatt kell lebontania a cukrot, amit megittam.) Adam bekísért a rendelőbe, de a csajszi nagyon ügyes volt, egy szempillantás alatt, fájdalommentesen lecsapolt. Az eredményt azonnal megtudhattuk. A nővér kis üvegcsére cseppentett picit a véremből, majd azt egy gépbe rakta. "Azt szeretnénk, ha 140 alá esne az eredmény."- mondta, majd vártunk... Pár perc múlva 152 jelent meg a kijelzőn... Most mi lesz? A csaj egyből felvilágosított minket, hogy az orvos valószínűleg újabb, úgynevezett 3 órás cukorterheléses vizsgálatra fog küldeni. Hurrá, de jó!
Az eljárás ugyanis a következő: ha ennél a sima (1 órás) vércukorszint tesztelésnél elbukik a dolog, akkor kínoznak csak meg. Ez végül is elég jó, tekintettel azokra, akiknél normál eredmény születik. Ha jól tudom ezt már Magyarországon is bevezették, nem kell tehát mindenkinek diabétesz vizsgálaton részt vennie. Ki hitte volna, hogy az egészséges étkezésem mellett nekem majd ilyennel gondom lesz. Ez még nem azt jelenti, hogy beteg lennék, csupán arra adott jelzést, hogy elkerülhetetlen a 3 órás tesztelés. (Viszont akinek 200 fölé ugrik az eredmény,e az már egyértelműen cukorbetegségre utal.) Röviden ez a második lépcsőfok majd abból fog állni, hogy először éhgyomorra lecsapolnak, aztán glükózos vizet kell innom, majd 3 óránként újabb vérvételsorozat következik. Rémesen hangzik, igaz? De sajnos csak így tudják nyomon követni, hogyan dolgozza majd le a vérem a cukrot. Mindegy, mindent a baba érdekében. Hiszen az ő egészsége a legfontosabb.
De az tuti, hogy rosszul leszek, mert már most ettől az egytől émelyegtem. Még a müzliszelet sem segített. Felmentünk hát 8:30ra a klinikánkra, hogy egy újabb dokival megismerkedhessünk.
Előtte persze megvolt a szokásos vizeletvizsgálat, vérnyomás és súlymérés. Ezekkel szerencsére nincs semmi gond. Pöttömkével 132,4 lbs- nél tartunk, ami kereken 60 kiló. A nővérke nagyon kedves és segítőkész volt, és az orvosról is csupa jó véleményt mondhatunk. Megmérte a méhem hosszát és a baba szívverését, minden rendben fejlődik.
Szegény pocaklakómnak azért elég hevesen kalapált a szívecskéje, gyanítom, hogy ez a terheléses vizsgálat őt is megkínozta. Olvastam is utána, hogy ez a cukordózis milyen sokk a babáknak. Szegénykém! Ezt sajnos még egyszer végig kell csinálnunk, de az háromszor rosszabb lesz. :(
Az idősödő orvos nagyon segítőkész és türelmes volt velünk, mindent részletesen elmagyarázott, ráadásul még viccelődött is sokat. Nem fogom bánni, ha a szülésnél ő lesz ügyeletben.
Mindezek után még egy fincsi dolog hátravolt. Az RhoGAM oltás. A 12. hétben ugyanis váratlanul kiderült, hogy Rh negatív a vércsoportom, ami veszélyeztetheti a magzatot. Akkor, június közepén beadták az első ellenanyagot, most pedig, 4 hónapra rá kellett megkapnom a másodikat. (De egyébként is az Rh negatívos kismamák a 28. héten kapnak ilyen vakcinát.)
A seggbeszúrás gyorsan és fájdalommentesen megvolt, csak utána éreztem úgy, hogy menten elájulok. Adammel még pár percig ücsörögtünk a kicsekkoló előtt, de aztán szerencsére hamar visszanyertem az életerőm. Persze csak amíg haza nem értünk. Ez a cukrozott lötty egész nap égette a gyomrom.
Következő terhesgondozás 4 hét múlva, második cukorterheléses vizsgálat holnap. :S
Szerda (október 21.) reggel 7:10kor csörgött az ébresztőnk, de mivel nem sikerült egyikünket sem felráznia, riadtan ugrottam ki az ágyból 7:30kor. Egy óra múlva jelenésünk van a klinikán, és nekem még meg le kell gurítanom a glükóz italt, amit legutolsó alkalommal kaptam. Az utasítás szerint már behűtve várt rám. Szerettem volna egy szuszra lehúzni, de sajnos olyan hideg volt, hogy szüneteket kellett tartanom. (Hát nem hiába, a jó tanács is csak az amerikaiaknak szól, akik ugye köztudottan mindent jéggel isznak.) Miután leküzdöttem a túlcukrozott löttyöt, mentem is készülődni. Nem is volt annyira vészes, gondoltam... Aztán a kocsiban már kezdtem rosszul lenni. Hisz nem ehettem rá semmit, és a víz sem oldotta a torkomban és gyomromban lapuló égető érzést. Csak túl akartam lenni az egészen.A klinika földszintjén van a vérvételi labor. 8:20kor bejelentkeztem. Még 10 percet kellett várnunk, hogy leteljen a kötelező 1óra várakozási idő. (A vérnek ugyanis ennyi idő alatt kell lebontania a cukrot, amit megittam.) Adam bekísért a rendelőbe, de a csajszi nagyon ügyes volt, egy szempillantás alatt, fájdalommentesen lecsapolt. Az eredményt azonnal megtudhattuk. A nővér kis üvegcsére cseppentett picit a véremből, majd azt egy gépbe rakta. "Azt szeretnénk, ha 140 alá esne az eredmény."- mondta, majd vártunk... Pár perc múlva 152 jelent meg a kijelzőn... Most mi lesz? A csaj egyből felvilágosított minket, hogy az orvos valószínűleg újabb, úgynevezett 3 órás cukorterheléses vizsgálatra fog küldeni. Hurrá, de jó!
Az eljárás ugyanis a következő: ha ennél a sima (1 órás) vércukorszint tesztelésnél elbukik a dolog, akkor kínoznak csak meg. Ez végül is elég jó, tekintettel azokra, akiknél normál eredmény születik. Ha jól tudom ezt már Magyarországon is bevezették, nem kell tehát mindenkinek diabétesz vizsgálaton részt vennie. Ki hitte volna, hogy az egészséges étkezésem mellett nekem majd ilyennel gondom lesz. Ez még nem azt jelenti, hogy beteg lennék, csupán arra adott jelzést, hogy elkerülhetetlen a 3 órás tesztelés. (Viszont akinek 200 fölé ugrik az eredmény,e az már egyértelműen cukorbetegségre utal.) Röviden ez a második lépcsőfok majd abból fog állni, hogy először éhgyomorra lecsapolnak, aztán glükózos vizet kell innom, majd 3 óránként újabb vérvételsorozat következik. Rémesen hangzik, igaz? De sajnos csak így tudják nyomon követni, hogyan dolgozza majd le a vérem a cukrot. Mindegy, mindent a baba érdekében. Hiszen az ő egészsége a legfontosabb.
De az tuti, hogy rosszul leszek, mert már most ettől az egytől émelyegtem. Még a müzliszelet sem segített. Felmentünk hát 8:30ra a klinikánkra, hogy egy újabb dokival megismerkedhessünk.
Előtte persze megvolt a szokásos vizeletvizsgálat, vérnyomás és súlymérés. Ezekkel szerencsére nincs semmi gond. Pöttömkével 132,4 lbs- nél tartunk, ami kereken 60 kiló. A nővérke nagyon kedves és segítőkész volt, és az orvosról is csupa jó véleményt mondhatunk. Megmérte a méhem hosszát és a baba szívverését, minden rendben fejlődik.
Szegény pocaklakómnak azért elég hevesen kalapált a szívecskéje, gyanítom, hogy ez a terheléses vizsgálat őt is megkínozta. Olvastam is utána, hogy ez a cukordózis milyen sokk a babáknak. Szegénykém! Ezt sajnos még egyszer végig kell csinálnunk, de az háromszor rosszabb lesz. :(
Az idősödő orvos nagyon segítőkész és türelmes volt velünk, mindent részletesen elmagyarázott, ráadásul még viccelődött is sokat. Nem fogom bánni, ha a szülésnél ő lesz ügyeletben.
Mindezek után még egy fincsi dolog hátravolt. Az RhoGAM oltás. A 12. hétben ugyanis váratlanul kiderült, hogy Rh negatív a vércsoportom, ami veszélyeztetheti a magzatot. Akkor, június közepén beadták az első ellenanyagot, most pedig, 4 hónapra rá kellett megkapnom a másodikat. (De egyébként is az Rh negatívos kismamák a 28. héten kapnak ilyen vakcinát.)
A seggbeszúrás gyorsan és fájdalommentesen megvolt, csak utána éreztem úgy, hogy menten elájulok. Adammel még pár percig ücsörögtünk a kicsekkoló előtt, de aztán szerencsére hamar visszanyertem az életerőm. Persze csak amíg haza nem értünk. Ez a cukrozott lötty egész nap égette a gyomrom.
Következő terhesgondozás 4 hét múlva, második cukorterheléses vizsgálat holnap. :S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése