Második napja már, hogy túlléptük a kiírt időpontomat, és még mindig no baby!
Viszont, hál istennek vannak előrelépések és nem érzem úgy, hogy csak tétlenül, eredménytelenül várakozunk.
Tegnap, -miközben felváltva homeót és málnateát adagoltam magamba,- egész délután sétáltam, guggoltam, jógáztam és rugóztam a labdán. Sajnos pár keményedésen kívül semmit sem éreztem, leszámítva égő combjaimat. Mára tuti izomlázam lesz. :)
Este, amikor Adam csalódottan hazajött, nekiálltam főzni, és igyekeztem folyamatosan talpon lenni. Hiába volt "mérges" rám, hogy miért nem hívtam fel napközbe, és közöltem vele, hogy rohanjon haza, itt az idő... én igazán mindent megtettem.
Vacsora után kezdtem újabb erőteljes keményedéseket érezni. Nagyon elszánt és reménykedő voltam, úgyhogy egyből előkaptam a nagy labdát. Fel- alá járkáltam és mértem az időt. Úgy 3-4 percenként ismétlődtek, de semmi fájdalmat nem érzékeltem. Pár órára rá minden méhösszehúzódásnál hatalmas nyomást éreztem a medencémben, és tudtam, hogy pöttömke túrja magát lefelé. Nagyon fellelkesültem, és nagyon azt hittem, hogy most már végre igazán elkezdtem vajúdni... Ám 11kor, mint akit fejbe vágtak kidőltem. Nem maradt már semmi erőm, és a kontrakciók is abbamaradtak. Elkeseredtem, és mondtam is Adam-nek, talán tényleg szükségem van arra a Pitocin löketre, mert az én szervezetem nem elég erős ahhoz, hogy magától beindítsa a folyamatot. Ráadásul, ha most bevonulnék a kórházba, tuti nem küldenének haza. De aztán belegondoltam: mégsem adhatom fel a cél előtt, még van 5 napunk! Tudom, hogy minden órával, perccel előrébb haladunk. Amikor pöttömke ma kidugta a fenekét, az jóval lejjebb dudorodott, mint ezelőtt. Szinte majdnem a köldökömnél. Ez pedig bizony azt jelenti, hogy már ő is látja az alagút végét... Arról nem is beszélve, hogy ettől most milyen erős nyomást érzek az alhasamban, hiszen több mint 3kiló nehezedik rá. A nyákdugóm is folyamatosan távozik...
Adam-mel minden este úgy fekszünk le, hogy na, ez az utolsó kettesben töltött éjszakánk,... az utolsó éjszaka üres kisággyal. De -két hét múltán-, ezt már csak viccesen jegyezzük meg, mert igazából tudjuk, hogy reggelre úgyis baba nélkül ébredünk.
Tegnap éjjel többször éreztem fájásokat, bár az sem kizárt, hogy az egészet csak álmodtam. :) Sokszor riadtan magam alá kaptam, hogy megnézzem, elfolyt e a magzatvizem... :) Ez az egész kezd már az "agyamra menni". Kizárólag jó értelemben... mert már nagyon nagyon türelmetlenek vagyunk!
Holnap reggel újabb (és most már minden bizonnyal az utolsó!) terhesgondozás vár rám. Szeretnék a klinika helyett a kórházba menni!!!
Viszont, hál istennek vannak előrelépések és nem érzem úgy, hogy csak tétlenül, eredménytelenül várakozunk.
Tegnap, -miközben felváltva homeót és málnateát adagoltam magamba,- egész délután sétáltam, guggoltam, jógáztam és rugóztam a labdán. Sajnos pár keményedésen kívül semmit sem éreztem, leszámítva égő combjaimat. Mára tuti izomlázam lesz. :)Este, amikor Adam csalódottan hazajött, nekiálltam főzni, és igyekeztem folyamatosan talpon lenni. Hiába volt "mérges" rám, hogy miért nem hívtam fel napközbe, és közöltem vele, hogy rohanjon haza, itt az idő... én igazán mindent megtettem.
Vacsora után kezdtem újabb erőteljes keményedéseket érezni. Nagyon elszánt és reménykedő voltam, úgyhogy egyből előkaptam a nagy labdát. Fel- alá járkáltam és mértem az időt. Úgy 3-4 percenként ismétlődtek, de semmi fájdalmat nem érzékeltem. Pár órára rá minden méhösszehúzódásnál hatalmas nyomást éreztem a medencémben, és tudtam, hogy pöttömke túrja magát lefelé. Nagyon fellelkesültem, és nagyon azt hittem, hogy most már végre igazán elkezdtem vajúdni... Ám 11kor, mint akit fejbe vágtak kidőltem. Nem maradt már semmi erőm, és a kontrakciók is abbamaradtak. Elkeseredtem, és mondtam is Adam-nek, talán tényleg szükségem van arra a Pitocin löketre, mert az én szervezetem nem elég erős ahhoz, hogy magától beindítsa a folyamatot. Ráadásul, ha most bevonulnék a kórházba, tuti nem küldenének haza. De aztán belegondoltam: mégsem adhatom fel a cél előtt, még van 5 napunk! Tudom, hogy minden órával, perccel előrébb haladunk. Amikor pöttömke ma kidugta a fenekét, az jóval lejjebb dudorodott, mint ezelőtt. Szinte majdnem a köldökömnél. Ez pedig bizony azt jelenti, hogy már ő is látja az alagút végét... Arról nem is beszélve, hogy ettől most milyen erős nyomást érzek az alhasamban, hiszen több mint 3kiló nehezedik rá. A nyákdugóm is folyamatosan távozik...
Adam-mel minden este úgy fekszünk le, hogy na, ez az utolsó kettesben töltött éjszakánk,... az utolsó éjszaka üres kisággyal. De -két hét múltán-, ezt már csak viccesen jegyezzük meg, mert igazából tudjuk, hogy reggelre úgyis baba nélkül ébredünk.
Tegnap éjjel többször éreztem fájásokat, bár az sem kizárt, hogy az egészet csak álmodtam. :) Sokszor riadtan magam alá kaptam, hogy megnézzem, elfolyt e a magzatvizem... :) Ez az egész kezd már az "agyamra menni". Kizárólag jó értelemben... mert már nagyon nagyon türelmetlenek vagyunk!
Holnap reggel újabb (és most már minden bizonnyal az utolsó!) terhesgondozás vár rám. Szeretnék a klinika helyett a kórházba menni!!!
11 megjegyzés:
"látja az alagút végét" :DDDDDDD
Drukkolunk nektek! :)
Hajrá Pöttömke! Kitartást a nagyoknak. Mi itt vagyunk. Drukkolunk! :)
Egy biztos, nem sieti el a dolgát :) Addig meg élvezd az így együtt töltött perceket :) Kitartás!
Hajrááá!! Nagyon drukkolok! (:
Hát látom neked sem akarja a bébid az igazságot! Nem tudom mi van velük sajnos sok anyuka velünk jár egy cipőben! Én is már feladtam azt hogy na majd akkor ma este ne ez lesz már az a kezdődő fájdalom de sajnos mindig minden elmúlik. Szóval én már nem reménykedem hogy ekkor vagy akkor. Jön amikor jönni akar :) Persze könnyű ezt mondani.
szia!Monyeszkától találtam ide hozzád,remélem nem baj:)nagyon szimpi vagy igy a blogod alapján:)ha nem gond,jövök hozzád is "babázni" a jővőben:)
sztem már nem sok van hátra biztos,babázhatsz lassancskán.
jővők sűrűbben bekukkantani mi a helyzet veletek,hátha van valami fejlemény.
Drukkolok nagyon! Kitartás!:)
Edit! Kitartás! Mindjárt kinnt lesz, hidd el! én is négy nappal később születtem,mint kiírtak, ráadásul fenékel előre :) Annál Ti már jobb helyzetben vagytok! Én arra szavazok,h 14-én meg lesz a baba, az a 4. nap, nem?
Veletek vagyunk! Lora
Szio.Én csak most találtam rád,de máris megszerettem az irásaid.Szeretnék meghivót kérni.
zsuzsika81@freemail.hu.
Sok sikert már nincs sok hátra. :)
Köszönöm mindenkitől a drukkot!!!...És üdv az új olvasóknak!
Most, hogy látom milyen sokan izgultok már, igyekszem sűrűn jelentkezni! :)
Monyeszka, én is hallottam, hogy odahaza sokan túlhordanak. Na itt meg pont az ellenkezője van. Szóval én azt mondom, még mindig ez a jobb, mint a koraszülés. Kitartás neked is!!! ;)
Laura, büszke lehetsz anyukádra, engem nem engedtek volna faros babát szülni. :) 14.e az szép szám lenne. :)
Zsu27, küldeni fogom! ;)
Megjegyzés küldése